Hallgasd meg: Podbean, Apple Podcast, Spotify, Google Podcast
AZ ELSŐ 1. részében Dragomán Györggyel beszélgettünk A pusztítás könyvéről
Nádas Péter 1962 karácsonyán fejezte be első elbeszélését, A Bibliát. Húszéves volt, újságírótanonc, még előtte állt az Egy családregény vége, az Emlékiratok könyve, a Párhuzamos történetek és a Világló részletek megírása. A szöveg először 1965-ben jelent meg az Új Írásban. Nádas Péterrel diktatúráról, az alkotói folyamat indulásáról, erőszakról, Rákosi villájáról és egy megbánt elbeszélői nézőpontról beszélgettünk.
„A rozsdamarta, tövükből meglazult rózsák, a függők és cifra akantuszlevelek hosszan csörömpöltek, ha kinyitották vagy becsukták a nehezen nyíló és nehezen záródó monumentális vaskaput” - ismerhetjük meg A Biblia első mondatából a kertet, amely később az Emlékiratok könyvében és az Egy családregény végében is felbukkan. A bűnbeesés kertje "a Rákosi-villa udvarával határos. A Nádas család 1950‑ben költözött a Svábhegyre, a „káderdűlőre”, a rangosabb pártfunkcionáriusoknak kiutalt, ősfákkal övezett úri villák egyikébe. A fák beborították a történelmi vétkeket. A helyet az Emlékiratokban térképészeti pontossággal ábrázolja az író, miközben egy fiú érzelmi, képzeleti, indulati világa tölt be minden égtájat és a ház minden szegletét" - írta Radics Viktória kritikus, Nádas-szakértő.
A főszereplő Till Gyuri átváltozás- vagy felnövéstörténete egy gyilkossággal kezdődik, de kommunizmusról, hatalomról, testről, családról és társadalmi különbségekről beszél.