Legtöbbünknek már az Everest megmászása is emberfeletti teljesítménynek tűnik, de van, aki még ennél is nagyobbat álmodik: a csúcsról ugyanis le is lehet síelni, és ezt most először teljesítette sikerrel egy Jim Morrison nevű férfi.
Az utolsó nagy kihívás
Az útvonalat régóta a bolygó veszélyes és technikailag legnehezebb sívonalának tartják többek között a meredeksége miatt.
A mászás 6000 méterről indul, de még 2700 métert kell megtenni az Everest csúcsára, mielőtt megkezdődhetne a lesiklás.
A világ elit alpinistái által „az utolsó nagy kihívásnak” nevezett Super Direct-útvonalat egy Jim Morrison nevű férfi idén október 15-én teljesítette. A végső eredmény öt év logisztikai tervezést, három expedíciós kísérletet és egy életen át tartó felkészülést igényelt.
Az expedíciót az Everest Kína felőli oldalán hajtották végre, amely épp ellenkezője a tipikus csúcstámadási útvonalaknak. Morrison 11 mászóval együtt jutott fel a csúcsra, de a több mint 2700 méter hosszú pályát egyedül síelte le, miközben a csapat többi tagja köteleken ereszkedett vissza.
A csúcs 8848 méter magasan található, és körülbelül 7900 méter felett kezdődik a „halálzóna”, ahol az atmoszférikus oxigén olyan alacsony, hogy az emberi szervezet már nem képes akklimatizálódni, így a sejtek pusztulni kezdenek.
A túlélés ebben a zónában rendkívüli kihívást jelent: a mászóknak jellemzően legfeljebb 16-20 órát javasolnak itt tölteni a súlyos fizikai és kognitív romlás, valamint a sztrók, az ödéma, illetve a szívelégtelenség fokozott kockázata miatt.
Minden korábbi síléces vagy snowboardos próbálkozás kudarccal vagy halálesettel végződött. Az útvonalat utoljára 1991-ben kísérelték meg megmászni.
Exkluzív felvételek
Az eredményt néhai partnere, Hilaree Nelson emlékének ajánlotta.
A történelmi teljesítményről most először mutattak felvételeket. A National Geographic ugyanis dokumentumfilmet készít, az Everest North munkacímű filmet az Oscar-díjas Free Solo rendezői, Jimmy Chin és Chai Vasarhelyi készítették. Nézz bele itt, hogy hogyan zajlott a lesiklás.
Ha pedig olvasnál is a témában, két remek könyvet ajánlunk!
Jon Krakauer: Ég és jég
Az Út a vadonba szerzője személyes beszámolót írt az 1996-os Mount Everest-i hegymászó-tragédiáról, ami minden addiginál több emberéletet követelt a csúcson. Amikor a szerző felért az Everest ormára, már 57 órája nem aludt, szédelgett az oxigénhiánytól.
Amikor visszafordult, húsz másik hegymászó igyekezett a csúcs felé, de mit sem sejtettek a fölöttük gyülekező felhőkről.
Megrázó beszámoló kockázatról, felelősségvállalásról, önzésről és a természet iránti tiszteletről.
Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek?
Nem kifejezetten extrém sport, de Murakami Haruki hétköznapokban tanúsított fegyelméből sokat tanulhatunk. És most kivételesen nem az írásra gondolunk. A népszerű japán szerző (az új regényéről itt írtunk), amikor 1982-ben eldöntötte, hogy az írói mesterséget választja, beiktatta a rendszeres futást az életébe. Egy évvel később már végigfutotta az Athén–Marathon távot, és ma már számtalan triatlont, versenyt tud maga mögött.
Az egyszerre szellemes, humoros, komoly és bölcs memoár igazi meglepetéseket tartogat nem csak a szerző regényeiért rajongó olvasóknak, de még a profi hosszútávfutóknak is.
Nyitókép forrása: unsplash