Orwell-lel kapcsolatban általában két regényét, az Állatfarmot és az 1984-et szokás emlegetni. Ötös listánkról mi sem tudtuk kihagyni ezt a két alapdarabot (nem is akartuk), viszont elgondolkodtunk, mely Orwell-műveket ajánlanánk azoknak, akik jobban el akarnak mélyedni az író irodalmi és gondolati világában. Hát, ezeket.
Hódolat Katalóniának
Valódi kétfrontos küzdelmet vívott Orwell a spanyol polgárháborúban: amellett, hogy tevékenyen részt vett a francoista erők elleni harcban, még a sztálinista keményvonalasok elől is menekülnie kellett. Naplóregényében a háború kilátástalanságáról, a harcok reménytelenségéről, és a front időnkénti unalmáról ad számot, miközben hűségesen dokumentálja sok más mellett az utóbb híressé vált toroksérülését is („Ahogy felemeltek, dőlt a vér a számból, és egy mögöttem álló spanyol azt mondta, hogy a golyó átfúrta a nyakam.”). Spanyolországi élményeiből számos publicisztika és esszé született, melyekkel a baloldali értelmiséget, és úgy általában az angliai közvéleményt kívánta felrázni, leghíresebb műve ebből az időből azonban mégis a Hódolat Katalóniának, amely ugyanakkor a maga idejében meglehetősen vegyes fogadtatásra talált.
Légszomj
George Bowling jellegtelen, középkorú alak, egy a mindennapokba teljességgel beleszürkült biztosítási ügynök, akinek életében a legnagyobb izgalmat az a nyeremény jelenti, amelyet titokban nyert a lovin. Miközben azon morfondírozik, mire is költse a váratlanul jött pénzt, egy utcai plakátot megpillantva váratlanul ellepik a gyerekkori emlékek. Ezen felbuzdulva felkeresi szülőhelyét, amely azonban már egyáltalán nem hasonlít a képzeletében élő idilli városkára. A Légszomj a második világháború kitörését megelőzően jelent meg, mégis szinte előrevetítette azt, ami még Európára vár („A háború előtt! Meddig mondhatjuk még ezt vajon? Mikor jön el a nap, amikor majd visszakérdeznek: ’Melyik háború előtti?’”), nem is feltétlenül magát a háborút, hanem az azt követő átrendeződést, melynek következtében a többi országhoz hasonlóan Angliában sem térhetett vissza a hamisan idealizált régi jó világ.
A politika és az angol nyelv
Orwell egyik legszélesebb körben idézett esszéje A politika és az angol nyelv, amely sok más mellett a politikai manipuláció és az írás kapcsolatára, a nyelv korrumpálódására, illetve ennek veszélyeire, és az egyértelmű írói szándék kifejezésének fontosságára hívja fel a figyelmet. A szerző az esszében praktikus tanácsokat is ad arra nézve, hogyan válhat valaki jobb íróvá. Íme, Orwell azóta híressé vált hatparancsolata: ne használj elcsépelt metaforákat, hasonlatokat vagy egyéb szófordulatokat. Ne használj hosszú szót, ha van rövidebb is, sőt, ha egy adott szót akár ki is hagyhatsz, akkor szívfájdalom nélkül válj meg tőle. Ha egy mód van rá, kerüld a szenvedő szerkezetet, különösen, ha aktívat is használhatsz helyette. Nem tanácsos idegen szavakat, tudományos kifejezéseket használni abban az esetben, ha annak létezik köznapi megfelelője. És végül: szegd meg inkább e szabályok bármelyikét, minthogy bármi nyíltan kegyetlen dolgot mondjál.
Állatfarm
„Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.” Az Állatfarm először nagyon nehezen talált kiadóra Nagy-Britanniában; az egyik társaság például azt követően lépett vissza a kiadástól, hogy konzultált a brit tájékoztatási minisztériummal. Utóbb kiderült, hogy a minisztériumi illetékes a szovjetek embere volt. Végül 1945 augusztusában jelenhetett meg a könyv, és hamarosan szép sikert ért el a tengerentúlon is. A sztálini Szovjetunió allegóriájaként számon tartott műben a disznók szép fokozatosan átveszik a hatalmat, és megszabadulnak mindenkitől, aki csak finom ellenvetéssel is él. Diktatórikus rendszert építenek ki, melyben az egykori bajtársakból hamar ellenségek válhatnak (Napóleon és Hógolyó rivalizálásába nem nehéz a Sztálin és Trockij közötti párharcot belelátni), és ha az érdekek úgy kívánják, még akár az emberrel is kiegyeznek (Frederickkel Napóleon ugyanúgy „titkos egyezséget” kötött, mint ahogy tette 1939-ben Moszkva és Berlin megbízásából Molotov és Ribbentrop). A hidegháború idején a szovjet érdekszférában, így Magyarországon is a könyv tiltólistás volt, a nyolcvanas években azonban szamizdatban már hozzá lehetett jutni.
1984
Az Állatfarmhoz hasonlóan az 1984 is csak szamizdatban volt sokáig olvasható Magyarországon, „hivatalosan” itthon csak 1989-ben jelenhetett meg. Ez Orwell utolsó regénye, amelyet már nagybetegen, legyengülve vetett papírra. Hőse, Winston Smith, az Igazságminisztériumban dolgozik, ahol leginkább a történelmi dokumentumok átírása tartozik a legfőbb feladatai közé. Napjai egyhangúságába Julia szerelme hoz színt, és egy nagy adag veszélyt, a Párt ugyanis nem tolerálja az intim emberi kapcsolatokat („Nemcsak azért követelik meg a puritanizmust, mert a szexuális ösztön a Párt ellenőrzésén kívül eső, külön világot teremt az emberben, amelyet ellenőrizhetetlensége miatt lehetőleg el kell pusztítani. A fontosabbik ok az, hogy a szexuális nyomor hisztériát idéz elő, ez pedig kívánatos, mert át lehet alakítani háborús lázzá vagy vezérimádattá.”) A Párt az élet minden területét szoros megfigyelés alatt tartja („NAGY TESTVÉR SZEMMEL TART”), és ezt Winston csakhamar a saját bőrén is tapasztalja. Orwell regénye minden szempontból korszakos mű, melynek fogalmai, szófordulatai mélyen beleágyazódtak a politikai közbeszédbe és a popkultúrába is. 2010-ben a Time magazin beválasztotta minden idők száz legjobb regénye közé.
