A művek születéséről szól Petri György verse, ezt sugallja legalábbis a cím, az Invokáció, amely az eposzok elejét idézi meg. A múzsáktól, istenségektől való segítségkérés modern formában jelenik meg. Először a körülményeket kell megteremteni: úgy kell elhelyezni az írógépet, hogy ne érje a Nap, majd utána kell odaülni a rémisztő, üres papír elé.
A versben nyár van, az írógép előtt fürdőruhában ül a szerző, miközben a múzsa – ez esetben Maya – távol van. A szövegben egy frappáns csavarral meg is fogalmazódik, hogy a Múzsa valójában maga a távollét, a várakozás. És ebben a hétköznapi, profán helyzetben, ebben a látszólag nagyon is földhözragadt életképben végül az tükröződik vissza, hogy miként születik meg a vers az ihlet illékonyságáról.
Petri György: Invokáció
Eltávolítom írógépemről a Napot.
Fölemelem papirostul a gépet,
hátradöntöm, és lecsusszantom róla.
Most ott hever a zöld abroszomon.
Aztán ülök a széken – fázékony úszó,
aki féli a hideg vizeket:
úszás borzongatában. Tényleg fürdő-
ruhában ülök. Nyár van.
Künn a kertben Maya fehér ruhája
függ a zsinegen. Maya másutt
s egy más színű ruhában függ
az adott körülményektől. Őrá várnék
most ebben a szobában, ha el nem
kezdem ezt írni, hogy ne várjak,
s ne akkor kívánjam majd, hogy ezt írnám,
amikor majd nem kell már őrá várnom.
Rögzítsem most tehát: a Múzsa – távollét.
Távolléte egy írógépkarok közé
redőzött napszalagnak. Távolléte egy
fehér ruhát kitöltő valami élőnek.
