A művek születéséről szól Petri György verse, ezt sugallja legalábbis a cím, az Invokáció, amely az eposzok elejét idézi meg. A múzsáktól, istenségektől való segítségkérés modern formában jelenik meg. Először a körülményeket kell megteremteni: úgy kell elhelyezni az írógépet, hogy ne érje a Nap, majd utána kell odaülni a rémisztő, üres papír elé.

A versben nyár van, az írógép előtt fürdőruhában ül a szerző, miközben a múzsa – ez esetben Maya – távol van. A szövegben egy frappáns csavarral meg is fogalmazódik, hogy a Múzsa valójában maga a távollét, a várakozás. És ebben a hétköznapi, profán helyzetben, ebben a látszólag nagyon is földhözragadt életképben végül az tükröződik vissza, hogy miként születik meg a vers az ihlet illékonyságáról.

Petri György: Invokáció

Eltávolítom írógépemről a Napot.

Fölemelem papirostul a gépet,

hátradöntöm, és lecsusszantom róla.

Most ott hever a zöld abroszomon.

Aztán ülök a széken – fázékony úszó,

aki féli a hideg vizeket:

úszás borzongatában. Tényleg fürdő-

ruhában ülök. Nyár van.

Künn a kertben Maya fehér ruhája

függ a zsinegen. Maya másutt

s egy más színű ruhában függ

az adott körülményektől. Őrá várnék

most ebben a szobában, ha el nem

kezdem ezt írni, hogy ne várjak,

s ne akkor kívánjam majd, hogy ezt írnám,

amikor majd nem kell már őrá várnom.

Rögzítsem most tehát: a Múzsa – távollét.

Távolléte egy írógépkarok közé

redőzött napszalagnak. Távolléte egy

fehér ruhát kitöltő valami élőnek.