Károlyi Amy érzékeny verse a szenvedők iránti együttérzésről szól, és arról, hogy a külvilág történéseit, az ott zajló szörnyűségeket nem tudjuk kizárni az otthonunkból, a lelkünkből.
A vers finom természeti képekkel utal a szenvedésre, az éhségre, a szomjúságra, a menekülésre. Az egyre közelebb kerülő téli fák metaforáján keresztül mégis nagyon intenzív érzéseket ébreszt a szöveg. A szenvedők arra mutat rá, hogy bár azt hihetjük, a kinti és a benti világot határok, kerítések választják el egymástól, ez csak egy illúzió, nem tudjuk kivonni magunkat mindaz alól, ami a világmindenségben történik. Ránk szegeződik mindazok tekintete, akik segítségre szorulnak.
Károlyi Amy: A szenvedők
A kertbe bejöttek a fák
megálltak a kerítés mellett
éhesen, szomjasan kéregettek.
Aztán egyre közelebb jöttek,
kalapjuk, köpenyük az úton hagyták,
csak az árnyuk követi őket
a téli fákat
a szenvedőket.
*
HIÁBA zárom ki a mindenséget
a függönyön át merőn néz reám.
