Vannak olyan pillanatok az életben, amikor dönteni kell arról, kik, illetve milyen értékek mellett állunk ki. Hogy hallgatunk-e vagy megszólalunk, hogy elmegyünk-e vagy itt maradunk. Ezekről a végzetes, történelmi pillanatokról szól Márai Sándor verse, a Felelni, amely az igazán fontos kérdésekről és a nagy drámai csendekről is szól. „Ki vagyok? Mit akarok? Ki ellen, kinek érdekében akarok élni?”
Ezekkel a kérdésekkel Márainak magának is szembe kellett néznie. Az életében több olyan fordulópont is volt, amelyben komoly, nehéz döntéseket kellett meghoznia. A 40-es években maga is a kultrúharc áldozata lett, íróként egyre inkább ellehetetlenült a létezése. A Szabad Nép egy cikkében élete egész munkásságát kártékony irodalomnak minősítette. Utolsó itthon megjelent két kötetét bezúzták. Még időben döntött úgy, hogy elmegy, így kapott útlevelet. A családjával végül 1948 augusztusában hagyta el az országot. Először Svájcba mentek, később Olaszországban telepedtek le. A kommunizmus alatt nem engedte művei kiadását Magyarországon és nem is tért vissza. Útlevelében viszont megőrzött egy gesztenyefa levelet, amely valószínűleg a Mikó utcai otthona előtti fasorból származhatott.
„Magyar író akartam lenni és otthon, magyarul akartam írni, a nép nyelvén, amelyhez tartozom. De az író, – ha lelkében ellenállt, – a kommunista társadalomban hamarosan eretnekké változott.”
10 érdekesség a harminc éve elhunyt Márai Sándor életéről - Könyves magazin
Márai Sándor életútja fordulatosabb és kalandosabb volt, mint sok más 20. századi magyar íróé. Kassán született 1900-ban Grosschmid Sándor néven. Egyik első emléke egy trauma volt: látta, ahogy újszülött húga kiesett a dada kezéből és meghalt. Édesanyja ezután kezdte elkényeztetni. Problémás és öntudatos gyerek lett.
Márai Sándor: Felelni
Néha felelni kell az élet kiszámíthatatlanul bekövetkező,
s elodázhatatlanul végzetes pillanataiban: felelni kell,
az egészre. Ki vagyok? Mit akarok?
Ki ellen, kinek érdekében akarok élni?
Miért? Milyen képességekkel, eszközökkel, felkészültséggel?
Ami fontosabb mindennél: milyen szándékkal?…
És, felelni az egészre: hol tartok?
Van-e még tartalékom áldozatkészségből, önzetlenségből,
vagy már csak megóvni és megmenteni akarok maradék készleteket?
Ez a pillanat az életben, amikor felelni kell.
Várják a választ, a csend nagy, drámai.
De ilyenkor megtudod és észreveszed,
hogy e kérdésekre szavakkal nem, csak az élettel lehet felelni.
