„A méltóságos úr fürödni indult.
Fehér betétes félcipő volt rajta, pezsgőszín harisnya, nyersselyem ruha. Frissen lépegetett, s szagolgatta a reggeli levegőt. Úgy érezte, boldog és fiatal.
Miért is ne volna fiatal? Hiszen még alig ötvenéves azaz: tavaly múlt ötven -, de hát mit számít ez? Ki mondaná, hogy ennyi?
Kétségtelen, hogy ezen a regényes, méla balatoni fürdőhelyen pár hét alatt fölpezsdült. Arca lesült, s ez férfiasabbá tette. Izmai, melyekkel otthon édeskeveset törődött, feszültek az úszástól. Ha lehunyta szemét, azt képzelte, hogy ahhoz a dél-amerikai moziszínészhez hasonlít, akit évekkel ezelőtt látott egy kalandorszerepben.
Amint haladt kidüllesztett mellel a porondolt utakon, a tó már feléje küldte lanyha leheletét. Mélyeket lélegzett. Körötte fák alatt pöttyös árnyékban reggeliztek. Kedves asszonyok jöttek le a szállókból pongyolákban, az álomtól kövéren és durcásan, s letelepedtek övéik közé, a tej és kávé ősi családiasságába. A leányok olyanok voltak, mint a harmatos rózsák. Úszósapkát vittek, s kacajuk végigtrillázott a levegőn. (...)" Kosztolányi Dezső: A méltóságos úr hasa
Balatonfüred, 1928 – Fortepan
Tihany, 1936 – Fortepan
„Ez a történet nagyon régi. Majdnem negyvenéves. Abban az időben elképzelhetetlen volt a mostani strandok napsütött mezítelensége. Magyarországon talán csak a Balatonnál fürödtek együtt nők és férfiak, fülig felöltözködve. Az idősebb korosztályból ki ne emlékezne a nők klott fürdőruhájára, amelynek fodros nadrágja térden alul ért. A szalagos fürdőcipőkre és a fürdőharisnyákra. Mert ekkor még harisnyát húztak a fürdéshez a hölgyek, sőt akadt köztük, aki könyökig érő kesztyűt is húzott, és napernyővel ment be a vízbe, ha nagyon félt a szeplőtől. (...)" Hunyady Sándor: A női uszoda
Balaton, 1917 – Fortepan
Siófok, 1921 – Fortepan
„(...) Úgy ismerkedtem meg vele, hogy a Balatonban fürödtünk együtt. A föld elválasztja az embereket, ellenben a víz összehozza. Itt mindnyájan közönséges fürdővendégekké változunk át, s akik a szárazföldön két különböző kaszinóba járnak, azok a vízben képesek összefogózkodva lubickolni. (...)" Rákosi Viktor: A balatoni özvegy
Balatonalmádi, 1912 – Fortepan
Siófok, 1937 - Fortepan
Balatonalmádi, 1920 – Fortepan
