Március 27-én, 84 éves korában elhunyt Tolnai Ottó Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, színműíró, műfordító, a vajdasági magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja. A csütörtök éjszakai hírre azóta sorra reagálnak a pályatársak, kollégák, az irodalmi élet szereplői.

Sokan a számukra legtöbbet adó versét osztották meg a közösségi médiában, így tett például Korpa Tamás költő, Nyáry Krisztián vagy Fehér Renátó.

„Már eddig is klasszikus volt, mától még inkább az”

Részben ebbe a sorba illeszkedik Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke, magyar nyelv és irodalom szakos tanár, tankönyvíró is: „Elhunyt az egyik legnagyobb - tegnapig - ma élő magyar költő-író. Már eddig is klasszikus volt, mától még inkább az. És hogy tudott mesélni! Álljon itt alább egyik legszebb verse: Mi volt kérded a legszebb Dániában”

Nincs mit mondani ilyenkor. Miatta lettem olyan költő, amilyen. Az ő könyve miatt.

Árvacsáth. Amikor utoljára találkoztunk, azt mondta, írj könyet, az a fontos. Nincs ilyenkor mit mondani. De azért vannak a könyvek. A versek. Helyettünk mondjanak. Nekem ez a vers az. Árvacsáth” – írta Kollár Árpád költő, műfordító.

Szerbhorváth György író, szociológus nem verssel, hanem a Dombos Fesztre készült szöveg részletével emlékezett a szerzőre: „hogyan is idézhetném meg Tolnai Ottó emlékét most? egy írásával, ami, ha jól rémlik, vagy húsz éve volt a kishegyesi Dombos Fest megnyitója... nagyobb barátja, kérdezője, mesélője, s hallgatója, és minden utca, kátyú, kanyar, helyi megértetlen művésznek feldolgozója, tébláboló biciklisnek, bolt elő italozónak, patakpartján zöldelőnek, kertben csírázó karfiolnak értője a Vajdaságban (s másutt) senki sem volt... R.I.P”

„Soha nem hallottam tőle, hogy valakire rosszat mondott volna”

A kortárs magyar irodalom legangyalibb tüneményét veszítettük el Tolnai Ottó halálával.

Soha nem hallottam tőle, hogy valakire rosszat mondott volna, frivolat, ironikusat, fanyart igen, de rosszat soha” – írta emlékező posztjában Csuhai István kritikus, az Élet és Irodalom szerkesztője, a Jelenkor egykori főszerkesztője.

Úgy folytatta: „Személyesen is apa-gyászt élek át, 21 év van közöttünk, történetesen éppen lehetett volna az apám, és mennyire másmilyen életem lett volna az ő valóságos öleléseivel, biztatásaival, irántam sokszor és bőkezűen tanúsított szeretetével. De így is másmilyen életem lett az írásaitól, a szövegeitől, a hangjától, a beszédétől, az írói jelenlététől, és ezért különösen hálás vagyok neki. Elmondhatatlanul fog hiányozni, hogy az a sokszor hallott, sokszor hallgatott Tolnai-lemez most leáll.”

„Teljessé vált a Tolnai-féle világlexikon. Megvan, mégis hiányzik az egész.

Földi koordináták között nem földi koordináták. Ezt a képét szeretem a legjobban" – reagált a hírre Schein Gábor író, irodalomtörténész.

Weiner Sennyey Tibor egy Tolnai Ottóról szóló saját verset osztott meg a Facebookon a 2015-ben megjelent PIHIK című kötetéből:

„Ma felhívtam Ottót. Felhívtam, s ezt csak az ő stílusában mesélhetem el.
Úristen, mennyit tanultam az ő stílusából, egyáltalán a stílusról, s amikor
egyszer együtt olvastunk fel azt mondta, sármom van és én megijedtem,
mert sosem is volt addig sármom, s most féltem elkaptam valamit,
valami francia betegséget, mert fogalmam sem volt, hogy mi az a sárm. ..."