84 éves korában meghalt Tolnai Ottó, adta hírül a Litera.
1940-ben, a Tisza parti Magyarkanizsán született Tolnai Ottó, kereskedő apját eredetileg Kracsunnak hívták. Már gyerekként sokat olvasott, szabadidejében a bátyjától kapott ponyvaregényeket, idegenlégiós könyveket bújta. Írással a zentai magyar gimnázium tanulójaként kezdett foglalkozni, első kisprózáját A kavics címmel az újvidéki Ifjúság című hetilap közölte 1956-ban. Érettségi után az újvidéki egyetem magyar szakán tanult, majd a zágrábi egyetemen folytatott filozófiai tanulmányokat. Verseket 1960-tól ír, lírai művei kezdettől fogva metrum, rím, központozás és rendszerint nagy kezdőbetűk nélküli szabadversek. Első verseskötete, a Homorú versek 1963-ban jelent meg.
1961-ben lett az Ifjúság című hetilap Symposion című művészeti mellékletének szerkesztője, majd az ebből létrejövő, 1964-ben induló Új Symposion alapító munkatársa. 1969 és 1974 között a folyóirat főszerkesztője volt, de a jugoszláv cenzúra nyomására távozott. 1974 és 1994 között az újvidéki rádió magyar adásának szerkesztője és képzőművészeti kritikusa volt. Később, 1992-től 2004-ig a Veszprémben megalakult Ex Symposion főszerkesztője volt, azóta is a lap munkatársa. 1966-tól 1990-ig a Jugoszláv Írószövetség tagja, majd utolsó elnöke volt, 1990-től a Magyar Írószövetség tagja.
A hatvanas évek elejétől Újvidéken élt, ahol barátaival, Végel Lászlóval és Domonkos Istvánnal a helyi irodalmi élet prominens alakjaivá váltak. Domonkossal közös verseskötetet is publikáltak 1968-ban Valóban mi lesz velünk címmel.
Tolnai az újvidéki Forum Könyvkiadó 1968. évi regénypályázatára írta meg első regényét, Rovarház címmel, és bár a mű díjat nem kapott, formai újításaival, avantgárd kísérletező jellegével mégis fontos mérföldköve lett a magyar prózairodalomnak. Ezt követően szinte évente jelentkezett verseskötettel, illetve prózai munkával, műveit kezdetben az újvidéki Forum jelentette meg a Symposion könyvek sorozatban.
1983-ban a Magvető Kiadó adta ki válogatott verseinek gyűjteményét Vidéki Orfeusz címmel, a kötet a költemények mellett tartalmazza szlovéniai útinaplóját (Az uralkodó csúcs), valamint A zsilett kora című ciklusban részleteket kisprózakötetéből, a Virág utca 3-ból is. A kritika által nagyon kedvezően fogadott műben Tolnai magánmitológiájának jellegzetes motívumai (a gyermekkor helyszíne, a vidéki kisváros emberei, történetei) jelennek meg. A motívumok közt szerepel a falu bolondja Wilhelm alakja, akinek egy egész, szintén nagy sikerű kötetet szentelt Wilhelm-dalok avagy a vidéki orfeusz címmel.
A versek, prózák mellett írt a színpadi formát és nyelvezetet megújító drámákat is. A Bayer aspirin című monodrámát először 1981-ben az Újvidéki Színházban láthatta a közönség Jancsó Miklós rendezésében és Ladik Katalin előadásában, majd 2009-ben a Budapest Bábszínház is műsorára tűzte, Végeladás című darabját a kecskeméti Katona József Színház vitte színre.
Tolnai Ottó pályájának kiemelkedő műve a Költő disznózsírból című kötet, amely 2005-ben megkapta a Magyar Irodalmi Díjat. A mű az 1998 márciusában Parti Nagy Lajossal folytatott hatnapos életútinterjú átdolgozásából készült, kritikusai szerint egyenesen Tolnai Ottó művészetének a középpontjába kalauzolja az olvasót.
2016-tól a Jelenkor Kiadó gondozásában jelenik meg életműsorozata, amelynek első darabja a Világpor című kötet volt. A sorozat legutóbbi darabja, a 2018-as év egyik irodalmi szenzációja a Szeméremékszerek (A két steril pohár) című kötete volt, amely a Szabadka melletti fürdővárosban, Palicson játszódik, ott, ahol 1994 óta Tolnai Ottó is él.
Tolnai Ottó fantasztikus író volt, egy sor fontos irodalmi díjat kapott: József Attila-, Ady Endre-, Weöres Sándor-, Kossuth-, Radnóti Miklós- és Artisjus-díj, valamint A Köztársasági Elnök Aranyérme. A Széchenyi Irodalmi Akadémia és a Digitális Irodalmi Akadémia tagja volt (ezért az életművéből rengeteget lehet olvasni nagyon könnyen). Olyan fontos író, hogy pályájáról, szövegeiről már 1994-ben megjelent Thomka Beáta monográfiája, 2005-ben pedig Mikola Gyöngyi munkája.
Forrás: MTI
