„Az év nagy eseménye ez a könyv” – nyilatkozta Závada Pál a Népszabadságnak, miután az elsők között olvashatta Spiró regényét a számítógépe képernyőjén. Talán még ő sem gondolta azonban, hogy a Fogság 16 kiadást megér majd, és máig töretlen népszerűségnek örvend mind a szakma, mind a szélesebb közönség körében. Mit tud ez a 770 oldalas monstrum, amiért egy amerikai kritikus azt írta róla, olyan, mint a Ben Hur, „csak nagyobb és jobb”?
A rendszerváltás utáni évek legendás folyóirata, a Holmi hasábjain Vári György úgy fogalmazott, a kötet „egyszerre tűnik aktuálisnak és meglepően idegennek, kihívónak a kortárs magyar prózában”. Csakugyan nem kockázatmentes vállalkozás történelmi kalandregénnyel előállni egy olyan időszakban, amikor mindenki posztmodern fordulatról és a nagy elbeszélések végéről beszél.
A Fogság márpedig monumentális elbeszélés a javából:
egyszerre fordulatos pikareszk és tanulságos nevelődéstörténet, amely a Krisztus halála körüli esztendőktől egészen a zsidó háború végéig vezet minket.
Rómától Júdeán át Alexandriáig
A szerző 70. születésnapjára készített összeállításunkban már utaltunk rá, hogy Spiró eredetileg egész más tervhez kezdett forrásokat gyűjteni: az volt az alapötlete, hogy Jézusnak kitalál egy ikertestvért, aki majd eljátssza a feltámadást a hívek megnyugtatására. Ahogy azonban egyre jobban belemélyedt az ókori társadalmak és hitrendszerek kutatásába, új irányt vett az érdeklődése.
Az egyszerű, hétköznapi embert akarta megmutatni a történelem viharában.
Így lett a főszereplő a rövidlátó zsidó fiú, Uri, aki ugyan gyenge testi adottságai miatt fizikai munkára alkalmatlan, a sok olvasás következtében igen éles eszű, és igyekszik feltalálni magát a legkeményebb megpróbáltatások közepette is. Szüksége is van a leleményességére, hiszen a római diaszpóra tagjaként bekerül egy delegációba, akik adót viszek Jeruzsálembe.
Az út viszont a tervezettnél kacifántosabbra sikerül.
A könyv elején 19 éves hősünk börtönbe kerül, aztán együtt vacsorázik Pilátussal és Heródes Antipásszal, sőt személyesen találkozik Krisztussal is – bár erre csak utólag ébred rá.
„Én láttam, én beszéltem vele! Ember volt, mint te vagy én! Nem mondta, hogy ő a Felkent, mert nem volt az! Ember volt, nyomorult, tisztességes ember, mint te vagy én!” – számol be később az élményről. Jézus a Fogság világában csupán egy ősz szakállú, kövér férfi, akinek a sorsa Uri szemében semmivel nem bír nagyobb jelentőséggel, mint Isten más teremtményeié.
Több mint 10 éven át készült
Spiró sok szempontból felforgató és izgalmas művet tett le az asztalra, illetve nem mehetünk el amellett sem, hogy milyen hatalmas tudásanyagot mozgat ezeken az oldalakon. Nem spórolta meg a kutatást: 12 évet szánt a munkafolyamatra, mialatt a korszak politikai és társadalmi berendezkedésétől a pénznemeken át az épületekig rengeteg ismeretet felhalmozott.
Lenyűgöző precizitásról, valamint kiapadhatatlan kíváncsiságról árulkodik ez a vaskos kötet, amely az olvasókra is hamar átragad. Hogyan festett a turisták egyik kedvenc római negyede, a zegzugos Trastevere vagy éppen a híres jeruzsálemi Templom az ókorban?
Kik voltak a patrónusok, milyen helyzete volt a nőknek, és miként éltek a rabszolgák?
Spiró jóvoltából nemcsak választ kapunk ezekre a kérdésekre, hanem szinte olyan, mintha mi magunk is ott sétálnánk a főhős által bejárt városok utcáin. Néhol brutális kivégzések és egyéb kegyetlenségek tanúi leszünk, máskor csak figyeljük, ahogy az emberek imádkoznak, végzik a munkájukat, vagy cselt szőnek egymás ellen. Közben pedig rájövünk, hogy vannak dolgok, amelyek tényleg nem változnak az idők során.
Miért érdemes végigmenni ezen a 770 oldalon?
Bár a szerző Az Ikszek című, 1981-es regényével már berobbant az irodalmi köztudatba, őt is váratlanul érte, hogy ekkorát futott a Fogság.
Több interjúban elmondta, hogy bizony voltak kétségei – már csak a terjedelemből fakadóan is.
Álszentség lenne azt állítani, hogy a mai olvasók falják a több mint félezer oldalas köteteket, ez a mű azonban még mindig képes megütni az ingerküszöböt. Az Index által nemrégiben indított szavazás alapján például ez lett a kétezres évek legjobb magyar regénye, maga mögött hagyva a Párhuzamos történeteket vagy éppen Esterházy Péter Harmonia Caelestisét.
És hogy mi a titka? Azon túlmenően, hogy leborulunk a belefektetett energia előtt – már az sem titok, hogy Spiró éjszakánként írta a szöveg nagy részét –, a nagy időbeli távolság ellenére ma is aktuálisnak érezhetjük ezt a történetet. Nemcsak Isten kiválasztott népének múltbeli viszontagságairól szól ugyanis, hanem a gyűlölet kialakulásáról, az emberi lélekről, egy ambivalens apa-fiú viszonyról, valamint a hatalom működéséről egyaránt.
Megmutatja, hogy a politikai döntéshozók számára az egyén sorsa igencsak keveset számít.
Ha azonban képesek vagyunk a kritikus gondolkodásra, és meg merünk kérdőjelezni kőbe vésettnek hitt fogalmakat, szabaddá tehetjük magunkat.
Spiró a Margón
Spiró György 2006-ban elsőként vehette át az azóta megszűnt AEGON Művészeti Díjat. „Már azt hihettük, hogy ilyen könyv nincs is: úgy falatja magát, mint a legprofibb lektűr, és olyan mélyre megy, mint az európai filozófia legnagyobbjai” – értékelte akkor a zsűri a Fogságot. Valóban ritkán születik olyan mű, amely egyszerre tud humoros és véresen komoly, mozgalmas és elmélkedésre késztető lenni. Ez a kötet ilyen.
Nem véletlenül tartja fogságban az olvasókat immár 20 éve.
Szerintünk itt az alkalom, hogy (újra) levegyük a polcról a regényt, a Margó Fesztivál első napján pedig beszélgetnek is majd róla a szerzővel.
Nyitókép: Posztós János - Margó Irodalmi Fesztivál
