Legutóbbi cikkemben Anton A. Bucher A spiritualitás pszichológiája című könyvéről írtam. A könyv tudományos szempontból közelít a vallásosság és a spritualitás jelenségéhez, kutatási eredményeket összegez és olyan kérdéseket vizsgál, mint hogy milyen hatással van a spiritualitás az egészségünkre, a fejlődésünkre, hogyan használható a nyugati orvoslásban, vagy egyáltalán ki mit ért spiritualitás alatt.
A témát Bucher könyvével előkészítve most olyan könyveket kerestem, amelyek a könyvesboltokban nem az Ezotéria, Spiritualitás (gyakran Pszichológia) részlegen vannak kitéve, hanem szépirodalmi alkotásokat, regényeket, amelyekben a történet részeként, a szereplők világnézetében jelennek meg a spiritualitás és a vallásosság különböző jegyei. Úgy gondolom, irodalomterápiás szempontból az ilyen művek közelebb hozhatják ezeket a kérdéseket az olvasóhoz, hiszen ezekben is “alulról felfelé” ismerjük meg az egyes személyek tapasztalatait, élményvilágát, pontosan úgy, ahogy a saját életünkben kell kialakítanunk ezek számára a helyet, nem pedig készen kapott, “felülről lefelé” épített rendszerrel találkozunk a különböző gondolkodásmódokról. Előbbiekkel talán kézzelfoghatóbbá, megélhetőbbé válnak a spiritualitás élményei és segíthetnek abban, hogy jobban megértsük, mi hogyan viszonyulunk hozzájuk.
Segít-e valakin, ha imádkozunk érte? Működik-e a kézrátétel? Boldogabbak leszünk-e, ha hiszünk a transzcendensben? Akár központi szerepet játszik az életünkben a spiritualitás, akár teljesen távol állt eddig tőlünk, Anton A. Bucher A spiritualitás pszichológiája című könyve valószínűleg fog tudni újat mondani.
Jack Kerouac: A Dharma csavargói
Kerouac neve egy életre összefonódott az utazós, stoppolós, szabadságot keresős életérzéssel. És habár minden fizikai helyváltoztatás értelmezhető a belső utazás metaforájaként, A Dharma csavargói (az első magyar kiadás Dharma hobók címmel jelent meg) szereplői valóban nemcsak Amerika nyugati és keleti partja között vándorolnak, hanem önmagukban is, az utazás mellett a meditáción és a szemlélődésen keresztül keresik a helyüket a világban, a szabadságot, az egyensúlyt, az élet értelmét.
Ezek a csavargók a többség szemében tűnhetnek furcsa szerzeteknek, de tulajdonképpen ugyanazok az igényeik, mint a mai emberek közül is sokaknak – és az se sokban különbözik, amit teszünk ezek kielégítéséért: ma erdőfürdőzésnek, vagy hogy még egzotikusabb legyen, sinrin-joku-nak hívjuk, amikor csendesen, minden érzékszervünkkel a természetre koncentrálva járjuk azt, mindfulnessnek, ha leülünk és néhány percig arra figyelünk, hogyan érezzük magunkat, és a Dunakanyar egyik erdei kabinjában eltöltött csodálatos hétvégi feltöltődésnek, ha felmegyünk egy hegyre és kicsit lekapcsolódunk a világról. A Dharma csavargói ezekkel töltik a mindennapjaikat, tiltakozásul a “hitvány világgal” szemben és törekvésül a saját boldogságuk megtalálására. Több a közös bennük és bennünk, mint gondolnánk, talán nem is csoda, hogy Kerouac könyvei milliókat motiváltak hasonló felkerekedésekre: valószínűleg az ezek mögött megbúvó szükségletek mindannyiunkban ott vannak, csak néha kell valami – például egy könyv –, ami életre hívja őket.
Száz éve, 1922. március 12-én született Jack Kerouac amerikai író, a beatmozgalom névadója, az Úton című kultregény szerzője.
Elif Shafak: A szerelem 40 szabálya
A brit-török regényíró, Elif Shafak könyve két történetszálon, nyolc évszázad különbséggel fut, és mindkettő alkalmas lehet arra, hogy a spiritualitáshoz fűződő saját kapcsolatunkon gondolkodjunk.
A kerettörténet főszereplője egy negyvenes, boldogtalan amerikai háziasszony, háromgyermekes családanya és feleség, akinek egy könyvkiadónál vállalt munkája során egy spirituális témájú szöveggel és annak szerzőjével kell dolgoznia. A könyv világa teljesen ellentétes azzal a világgal, amiben ő 40 éve él, így kezdetben egyszerre idegenkedik tőle és egyszerre válik kíváncsivá. Ez a szál megjelenítheti mindazt, amit a nyugati kultúrákban sokan érezhetünk, amikor mi magunk találkozunk hasonló szövegekkel: nem értem én ezeket a spiri filozofálgatásokat, miről beszél ez. A könyv szintjén ez így jelenik meg: én azt hittem, ez a szerelemről szól, hogy jön ide Isten meg a transzcendens. Ugyanakkor, ha ez a tanult ellenállás egy kicsit csökken, észrevesszük, hogy van bennünk valami, ami mégis érdeklődik és rezonál a szöveg mélyebb szintjeire. Ella története a spiritualitással való ismerkedés története, ami jó kiindulópont lehet azok számára, akik eddig hasonlóan távol álltak tőle.
A másik történet a 13. században játszódik, a leghíresebb perzsa költő és szúfi misztikus, Rúmi és barátja, Semsz életéről, kapcsolatáról és közös tanulásáról, spirituális fejlődéséről szól. Ez a rész tartalmazza azt a 40 szabályt, amire a könyv címe is utal. Maguk a szabályok is elgondolkodtatóak, de természetesen az egész történet érdekes lehet, ha meg akarjuk érteni a nagyobb értelem, a szeretet, a hit vagy az önmeghaladás kérdéseit.
Dan Lungu: Hogyan felejtsünk el egy nőt
A történet férfi főszereplője, Andi számos dolgot kipróbálva, de főként alkohol segítségével igyekszik választ találni a címbeli kérdésre. Egy rövid, de (szerinte) annál boldogabb kapcsolatának hirtelen vége szakad, a barátnő egyik napról a másikra kisétál a közös történetükből, a könyv pedig arról szól, Andi hogyan igyekszik feldolgozni a történteket és kikeveredni abból a gödörből, amibe kitartóan belecsúszott. A fülszöveg szerinti “teljesen váratlanul felbukkanó segítség” pedig nem más, mint Set, egy neoprotestáns szekta vezetője, és maga a szekta, akikkel eredetileg egy oknyomozó-újságírói riport miatt kerül kapcsolatba. A kezdeti zsigeri ellenállását hamarosan lejjebb kell adnia, ugyanis különböző események hatására nincs más választása, mint hogy – tervei szerint ideiglenesen – Sethez költözzön. A könyvet sokféle módon és értelmezéssel olvashatjuk, e cikk szempontjából a legkiemelkedőbb azonban az, ahogy ez a két, a világhoz nagyon ellentétesen álló ember a szükségszerű együttélésben hogyan kezdi el megérteni és formálni egymást, és hogyan lesznek egymás segítségére.
“Úgy találta, hogy a presbiterben és a többiekben is van valami furcsa. Intelligensek és koherens a gondolkodásuk, de egy sajátos, különös logika szerint működnek. Kábé úgy, mint a bolondok. Csakhogy ők a betegségükkel szabadon járhatnak-kelhetnek az emberek között. Szelíd, ártalmatlan, békés őrület az övék. Ha mindaz igaz, amit Set elmesélt azoknak az embereknek az életéről, akkor ennek a bolondságnak még gyógyhatása is van. Alapjában véve ahelyett, hogy lerészegedjenek és veszekedjenek, mint a vakok, jobb, ha vidáman és harmóniában élnek, miközben hisznek valamiben, ami nem biztos, hogy létezik.”
