Legutóbbi cikkemben Anton A. Bucher A spiritualitás pszichológiája című könyvéről írtam. A könyv tudományos szempontból közelít a vallásosság és a spritualitás jelenségéhez, kutatási eredményeket összegez és olyan kérdéseket vizsgál, mint hogy milyen hatással van a spiritualitás az egészségünkre, a fejlődésünkre, hogyan használható a nyugati orvoslásban, vagy egyáltalán ki mit ért spiritualitás alatt.
A témát Bucher könyvével előkészítve most olyan könyveket kerestem, amelyek a könyvesboltokban nem az Ezotéria, Spiritualitás (gyakran Pszichológia) részlegen vannak kitéve, hanem szépirodalmi alkotásokat, regényeket, amelyekben a történet részeként, a szereplők világnézetében jelennek meg a spiritualitás és a vallásosság különböző jegyei. Úgy gondolom, irodalomterápiás szempontból az ilyen művek közelebb hozhatják ezeket a kérdéseket az olvasóhoz, hiszen ezekben is “alulról felfelé” ismerjük meg az egyes személyek tapasztalatait, élményvilágát, pontosan úgy, ahogy a saját életünkben kell kialakítanunk ezek számára a helyet, nem pedig készen kapott, “felülről lefelé” épített rendszerrel találkozunk a különböző gondolkodásmódokról. Előbbiekkel talán kézzelfoghatóbbá, megélhetőbbé válnak a spiritualitás élményei és segíthetnek abban, hogy jobban megértsük, mi hogyan viszonyulunk hozzájuk.
Akár központi szerepet játszik az életünkben a spiritualitás, akár teljesen távol állt eddig tőlünk, Anton A. Bucher A spiritualitás pszichológiája című könyve valószínűleg fog tudni újat mondani. Akinek sok saját tapasztalata van róla, az most objektív, tudományos szemszögből tekinthet rá, aki eddig kételkedett benne, annak meg segíthet, hogy magyarázatokat és kutatási eredményeket olvashat, és megláthatja, így is lehet ezt nézni. Hasznos lehet a segítő szakmákban dolgozók számára, mert olyan, fontos szempontokra világít rá, amik indokolttá teszik, hogy bizonyos módon beépítsék a munkájukba, de azoknak a laikus érdeklődőknek is érdekes lehet, akiket esetleg az olyan konkrét, gyakorlati kérdések jobban érdekelnek, mint hogy segít-e valakin, ha imádkozunk érte, működik-e a kézrátétel, vagy boldogabbak leszünk-e, ha hiszünk a transzcendensben.
Jack Kerouac: A Dharma csavargói
Kerouac neve egy életre összefonódott az utazós, stoppolós, szabadságot keresős életérzéssel. És habár minden fizikai helyváltoztatás értelmezhető a belső utazás metaforájaként, A Dharma csavargói (az első magyar kiadás Dharma hobók címmel jelent meg) szereplői valóban nemcsak Amerika nyugati és keleti partja között vándorolnak, hanem önmagukban is, az utazás mellett a meditáción és a szemlélődésen keresztül keresik a helyüket a világban, a szabadságot, az egyensúlyt, az élet értelmét.
Ezek a csavargók a többség szemében tűnhetnek furcsa szerzeteknek, de tulajdonképpen ugyanazok az igényeik, mint a mai emberek közül is sokaknak – és az se sokban különbözik, amit teszünk ezek kielégítéséért: ma erdőfürdőzésnek, vagy hogy még egzotikusabb legyen, sinrin-joku-nak hívjuk, amikor csendesen, minden érzékszervünkkel a természetre koncentrálva járjuk azt, mindfulnessnek, ha leülünk és néhány percig arra figyelünk, hogyan érezzük magunkat, és a Dunakanyar egyik erdei kabinjában eltöltött csodálatos hétvégi feltöltődésnek, ha felmegyünk egy hegyre és kicsit lekapcsolódunk a világról. A Dharma csavargói ezekkel töltik a mindennapjaikat, tiltakozásul a “hitvány világgal” szemben és törekvésül a saját boldogságuk megtalálására. Több a közös bennük és bennünk, mint gondolnánk, talán nem is csoda, hogy Kerouac könyvei milliókat motiváltak hasonló felkerekedésekre: valószínűleg az ezek mögött megbúvó szükségletek mindannyiunkban ott vannak, csak néha kell valami – például egy könyv –, ami életre hívja őket.
Száz éve, 1922. március 12-én született Jack Kerouac amerikai író, a beatmozgalom névadója, az Úton című kultregény szerzője. 
Elif Shafak: A szerelem 40 szabálya
A brit-török regényíró, Elif Shafak könyve két történetszálon, nyolc évszázad különbséggel fut, és mindkettő alkalmas lehet arra, hogy a spiritualitáshoz fűződő saját kapcsolatunkon gondolkodjunk.
A kerettörténet főszereplője egy negyvenes, boldogtalan amerikai háziasszony, háromgyermekes családanya és feleség, akinek egy könyvkiadónál vállalt munkája során egy spirituális témájú szöveggel és annak szerzőjével kell dolgoznia. A könyv világa teljesen ellentétes azzal a világgal, amiben ő 40 éve él, így kezdetben egyszerre idegenkedik tőle és egyszerre válik kíváncsivá. Ez a szál megjelenítheti mindazt, amit a nyugati kultúrákban sokan érezhetünk, amikor mi magunk találkozunk hasonló szövegekkel: nem értem én ezeket a spiri filozofálgatásokat, miről beszél ez. A könyv szintjén ez így jelenik meg: én azt hittem, ez a szerelemről szól, hogy jön ide Isten meg a transzcendens. Ugyanakkor, ha ez a tanult ellenállás egy kicsit csökken, észrevesszük, hogy van bennünk valami, ami mégis érdeklődik és rezonál a szöveg mélyebb szintjeire. Ella története a spiritualitással való ismerkedés története, ami jó kiindulópont lehet azok számára, akik eddig hasonlóan távol álltak tőle.
A másik történet a 13. században játszódik, a leghíresebb perzsa költő és szúfi misztikus, Rúmi és barátja, Semsz életéről, kapcsolatáról és közös tanulásáról, spirituális fejlődéséről szól. Ez a rész tartalmazza azt a 40 szabályt, amire a könyv címe is utal. Maguk a szabályok is elgondolkodtatóak, de természetesen az egész történet érdekes lehet, ha meg akarjuk érteni a nagyobb értelem, a szeretet, a hit vagy az önmeghaladás kérdéseit.
Dan Lungu: Hogyan felejtsünk el egy nőt
A történet férfi főszereplője, Andi számos dolgot kipróbálva, de főként alkohol segítségével igyekszik választ találni a címbeli kérdésre. Egy rövid, de (szerinte) annál boldogabb kapcsolatának hirtelen vége szakad, a barátnő egyik napról a másikra kisétál a közös történetükből, a könyv pedig arról szól, Andi hogyan igyekszik feldolgozni a történteket és kikeveredni abból a gödörből, amibe kitartóan belecsúszott. A fülszöveg szerinti “teljesen váratlanul felbukkanó segítség” pedig nem más, mint Set, egy neoprotestáns szekta vezetője, és maga a szekta, akikkel eredetileg egy oknyomozó-újságírói riport miatt kerül kapcsolatba. A kezdeti zsigeri ellenállását hamarosan lejjebb kell adnia, ugyanis különböző események hatására nincs más választása, mint hogy – tervei szerint ideiglenesen – Sethez költözzön. A könyvet sokféle módon és értelmezéssel olvashatjuk, e cikk szempontjából a legkiemelkedőbb azonban az, ahogy ez a két, a világhoz nagyon ellentétesen álló ember a szükségszerű együttélésben hogyan kezdi el megérteni és formálni egymást, és hogyan lesznek egymás segítségére.
“Úgy találta, hogy a presbiterben és a többiekben is van valami furcsa. Intelligensek és koherens a gondolkodásuk, de egy sajátos, különös logika szerint működnek. Kábé úgy, mint a bolondok. Csakhogy ők a betegségükkel szabadon járhatnak-kelhetnek az emberek között. Szelíd, ártalmatlan, békés őrület az övék. Ha mindaz igaz, amit Set elmesélt azoknak az embereknek az életéről, akkor ennek a bolondságnak még gyógyhatása is van. Alapjában véve ahelyett, hogy lerészegedjenek és veszekedjenek, mint a vakok, jobb, ha vidáman és harmóniában élnek, miközben hisznek valamiben, ami nem biztos, hogy létezik.”
