Keresés

Simon Márton szellemi önéletrajzának második részében elmeséli, melyek szövegek, amelyek igazán nagy hatással voltak rá.

Kérdésem az, hogy miért nincs a hazai irodalomi közegnek egészséges önvédelmi képessége? Hogy lehet az, hogy valaki, akinek az erőszakos viselkedéséről tömegek tudnak, gond nélkül menetel előre, sőt, mintha egyenesen pozitív kapcsolat volna az agresszió és a szakmai siker között?

Simon Márton szellemi önéletrajzának első részében a legszebb pillanatokról ír.  

Deres Kornélia esszésorozatának második részében az irodalmi élet és az alkoholfogyasztás kapcsolatát vizsgálja.

Nádas Péter legújabb, esszéket tartalmazó kötete októberben jelenik meg Szépírás mint hivatás címen a jelenkor Kiadó gondozásában.

"Számomra az egyik legnagyobb kihívást az jelenti írás közben, hogyan lesznek képesek beszélni a tárgyak, a hangok, a színek, hogyan beszél a csend, a környezet vagy az időjárás. A fényképarchívum hasznos segédanyag ebben. A fotók között böngészve gyakran fedezek fel olyan apró részleteket, amelyek asszociációkat vagy új perspektívákat teremtenek. A regényszakaszaim nem elhanyagolható része képleírás, a saját fotóarchívumom feldolgozása. Az író: gép, tíz megabájtos képeket alakít át szavakká." Kiss Tibor Noé esszésorozatának negyedik részében arról mesél, hogy segítik a fotók, térképek a regényírás során.

"Az aprómunka utolsó fázisa számomra az, amikor a teljes regényt hangosan felolvasom magamnak. Ez a fárasztó folyamat eltart néhány napig, de én esküszöm a hatékonyságára. Hangos olvasás közben számtalan apró hiba jobban érzékelhető, mintha amikor magunkban zsolozsmázzuk át újra és újra az egyre ismerősebb szöveget. Mássalhangzótorlódás, önkéntelenül kihagyott-félreolvasott szavak, ritmustalanság – ha egy szöveget nem lehet gördülékenyen felolvasni, ha hangos olvasás közben elunom magam, akkor ott problémák vannak." Kiss Tibor Noé esszésorozatának harmadik részében részletesen elmeséli, hogyan jut el az ötletgyűjtéstől a vázlatkészítésen keresztül a regényírásig, majd a kész mű véglegesítéséig.

A francia professzor A gyaloglás filozófiája című olvasmányos könyvében a gyaloglás kultúrtörténetét és filozófiáját göngyölíti fel, és esszék sorában mutat rá arra, mi mindent nyerhetünk azzal, ha gyalogolni kezdünk. Okos, érzékeny, sokszor őrült gyaloglók példáin keresztül pedig azt is megmutatja, hogy a kultúránk nagy része az út porából született.

"Elbeszélőnk áprilisban magokat vet a kertben, de milyen zöldségeket lehet elvetni áprilisban? Például mángoldot, azt mindig vadászni kellett a vásárcsarnokban. Lássuk a mángold típusait: a Lucullus fehér szárú, a Rhubarb Chard piros. Grüner Schnitt, ez nagyon jól hangzik, valamire egyszer még jó lesz." Kiss Tibor Noé esszésorozatának második részében a regényírás egyik legalapvetőbb feladatát mutatja be: az információgyűjtéssel és a kutatómunkával kapcsolatos tapasztalatairól mesél.