A 19. századi történelem nemcsak Európában, hanem Magyarországon is igen sűrű időszak volt, gondoljunk csak az 1848-49-es szabadságharcra, Petőfi Sándor és Arany János meghatározó költészetére, Széchenyi István és Kossuth Lajos politikájára, de többek között ekkor épül meg az első híd Pest és Buda között, ekkor lesz a hivatalos nyelv a magyar, beindul a gőzhajózás, megjelennek a kaszinók és még hosszasan lehetne sorolni. Pontosan ennek a világnak a közepébe kalauzol minket a Padmaly, ami Táncsics Mihály feleségére, Seidl Terézre koncentrál, aki hosszú élete során végignézte, hogyan változott meg körülötte az egész világ. Mi vezetett a forradalomhoz? Milyen volt Jókaival vitatkozni? Vagy éppen milyen lehetett egy forradalmár feleségének lenni? Spiró György kötetéből kiderül. Olvass bele a történelmi nagyregénybe! (Az idén 20 éve megjelent Fogságról itt írtunk.)
Spiró György: Padmaly (részlet)
Március 8-án a Duna-parton nagy tömeg várta a pozsonyi hajót. Mit döntött a diéta? Az érkezők csalódottan számoltak be róla, hogy az alsóház elodázta a reformokat sürgető felirat megvitatását, mert Kossuth visszakozott, pedig István nádor támogatja. Kossuth fél. Kossuth mindent akar, csak alapvető reformokat nem.
Az Ellenzéki Kör tizedikére virradóra tartotta hangversenyét, Teréz a Szép utcai palota előtt ácsorgott a sokaságban. Vörösmarty, Garay és Irinyi József beszélt, nem mondtak semmi újat. A zenészek bátrabbnak bizonyultak, a Rákóczi-indulót és a Marseillaise-t játszották.
11-én délelőtt a Fillingerben az ifjak a József-napi néplakomáról tárgyaltak. Abban megegyeztek, hogy Rákosmezőn fogják tartani, de azt nem sikerült tisztázniuk, hogy mennyi terítékpénzt kérjenek, mennyit hajlandók megfizetni a népek, mennyi lenne már éppen sok. Kár, hogy Batthyány Kázmér és Batthyány Lajos Pozsonyban van, most nem kérhetők fel, hogy a lakomát finanszírozzák.
Azok a vendéglősök, akikkel eddig tárgyaltak, mind azt mondták, hogy megvárják a Batthyányak döntését, csak az ő árajánlatukat lehet komolyan venni.
Párizsban kezdetben 3, majd 11 frankot terveztek kérni a terítékért, végül megállapodtak 6 frankban, de addigra a néplakomát betiltották. Erre gyűltek össze a Madeleine-templom előtt február 22-én, ahová egyébként a lakoma szervezői el se mentek; ebből lett a forradalom.
Mennyit lehet kérni a jobbágyoktól? Nincsen nekik pénzük! Hát az iparosoktól? 6 frank az 135 krajcár. 2 forintnál többet egyetlen iparos sem fog adni, de még egyet sem! Az 1 forint is sok, 55 krajcár a maximum!
Fillinger, a volt főpincér, ősz óta a néphodály bérlője szakértőként mérlegelte a költségeket. Padok, asztalok, bor, hús, sütés, főzés?! Rákosmezőre az égvilágon mindent kocsival kell kivinni, az is pénz! Íveket kellene körözni a nép közt, és aki feliratkozik, egyúttal fizesse be a maga lakomáját.
Hát akkor nem sokan fognak feliratkozni!
Ne azonnal fizessenek, hanem később.
Később nem fog fizetni senki! Ki hajtsa be?!
Ki rendeli meg az ételt, az italt, a padokat? Ki ad előleget? Hol a kocsmáros, aki utólagos elszámolásra szállít?
Teréz kora reggel a Lipót utcába tartott Vahot Imréhez. Vahot szerkesztő hat éve ledorongolta Bajzát, Bajza felbőszülve válaszolt, hetekig ócsárolták egymást az olvasók örömére.
Szilárd alapja a barátságnak, ha közös az utálat tárgya, így járt össze a férje Vahottal.
Az ajtót nyitó Vahot mentegetőzött, amiért az utóbbi időben nem jelentkezett, de hát annyi minden történik. Nem hiszi, hogy a férjét lopva külföldre szállítanák, de azért beszéljen Nyáry Pállal. Palinak a Megyeházán van berendezett lakása, de Schodelné által is lehet neki üzenni, a művésznő itt lakik a házban. Hogy utazzék-e Teréz Győrbe? Közelebb esik Pozsonyhoz, de csip-csup rabok szállításával most az országgyűlés aligha foglalkozik.
A győri sógor, János két-három hetente a Kígyó téren adta le a készárut Szilágyi István gombkötőmesternek. Mindegy, milyen kabát, német vagy francia, magyarrá válik, mihelyt rávarrnak egy paszományt. János sógor bízott benne, hogy küszöbön áll a gombkötők régi mesterségének felívelése. A kikötői vámházban mostanában feltúrják a zsákokat, nincs-e a vitézkötések közé rejtve magyar trikolór. Előbb tudják az osztrákok, mit akarnak francia mintára gyártani a magyarok, mintsem a magyarok föleszmélnének. János felajánlotta Teréznek, hogy neki is szerez bedolgozást, ami ugyan céhen kívülinek tilos, de a himpellérséget Pesten elnézik, különösen hogy maga Szilágyi a céhmester, aki a kontárokra a saját verőembereit küldi rá; aki neki szállít, azt békén hagyja. Teréz nem lett lelkes, a fehérnemű jobban fizet.
A Bomba téren volt a gyorsparasztok végállomása. Tizenkét embert szállított a négyfogatú szekér, nyolcan fértek el a fedél alatt, négyen kívüle. Buda és Bécs között közlekedett naponta háromszor-négyszer, a lovakat a szerződött gazdák – jobbágyok is lehettek – négy-öt mérföldenként váltották. A pihent lovakkal fele idő alatt tették meg az utat, mint a postakocsik, és a delizsánszoknál is gyorsabban, amelyek csak az állami postaállomásokon jutottak friss lóhoz.
A férfiak a magányos nőnek a fedél alatt szorítottak helyet. Szalmával tömött párna is jutott.
Először utazik? Élvezni fogja! Hová tart? Győrbe. Nohát, nohát, meglesz az tíz óra. Most jó arrafelé utazni, mikor oda nem utazik senki, mindenki Pestre tart a vásárra! Járt már Győrött? Pesten kívül sehol? Nahát, nahát! Szép város, gazdag város, csöndes város. Abrakolni, lovat váltani, lovakat itatni többször is megállunk, az asszonyság nyugodtan leszállhat, felfrissülhet, megvárjuk, nem megyünk tovább kegyed nélkül, vigyázunk a cókmókjára. Hol a táskája? Nincsen? No az nem fog elveszni, ez már biztos! Az a biztos táska, ami nincsen!
Alighogy elindultak, meggyújtották a pipát, és meghúzták a pálinkát. Szerettek utazni.
Bámulta Teréz a tájat. Milyen nagy az ország!
A lovak a szőlőhegyeken túl vágtatni kezdtek, Teréz megijedt. Az útitársak nevettek. Szét fog esni a batár, ha nem kapaszkodik! Bizony kétszer olyan sebesen haladunk, mint a leggyorsabb gyalogos!
Velük szemben a pesti vásárra siettek a népek kocsin, szekéren, gyalogosan, hintón, lóháton.
Összetörve kászálódott le Győrött a piacon. A győriek mutatták, merre menjen a Kenyér köz felé. Tizenegy gombkötő van a városban, egy utcában laknak a szegénysoron.
János megörült, Teréz beállhat vitézkötést gyártani a felesége meg a gyerekek mellé.
Teréz köszönte, de inkább olyanokkal találkozna, akik segíthetik, hogy ki ne csempésszék a férjét külföldre.
János emlékezett, kikkel találkozott a bátyja két éve, amikor Európa felé igyekezett. Vagy a Koronában, vagy a Bárányban biztosan ott ül Lukács Sándor ügyvéd, Zichy Ottó gróf titkára.
Lukácsot a Koronában találták. Meg volt tisztelve, hogy megismerheti a nagy író feleségét. Elbüszkélkedett vele, hogy egy hete a színházban ő olvasta fel az országgyűlési ellenzék felirati javaslatát. Március 4-e, midőn a hatalmas jelentőségű felirati javaslat elkészült, történelmi napként marad meg a nemzet emlékezetében! Azóta nincs új fejlemény, mindenki óvatos. De Ausztria is forrong, sőt a bécsi olvasókörök követelései még radikálisabbak, mint a magyar reformerekéi! Alakul a helyzet, alakul!
Hogy még ítélet előtt netalán más tartományba szállítanák a rabot, az éppenséggel nem jogszerűtlen, de életszerűtlen. Meg lehet kérdezni a gróf urat, mit tanácsol, noha nincs annyira közeli kapcsolata a Helytartótanáccsal, mint más Zichyeknek, a liberális nézetei miatt ő a család fekete báránya. A gróf úr két éve átfutotta a kiváló Népkönyvet, és azt javasolta a szerzőnek, hogy keresse föl Deák Ferencet Füreden, a szerző akkor tett is egy kitérőt, ám Deáknak a Népkönyv és az Adós, fizess! című munkák nem nyerték meg a tetszését, túlságosan éles tollal vannak írva, mondta Deák, és nem adott pénzt a kiadásra. A gróf úr jóindulata bizonyára megmaradt, sőt azóta még nőhetett is. Csakhogy a szabadhegyi kastély kapujában mostanában két őr áll, veszélyes időket élünk, karabélyuk van és pisztolyuk, és nemigen engednek be senkit.
Amikor országos ügyek forognak fönn, úgymint a közteherviselés és az örökváltság, az egyesek baja természetszerűleg háttérbe szorul.
Később persze azt is lehet majd orvosolni. A pert jó lenne ítélettel lezárni végre, az volna a törvényes megoldás. Meg fogom érdeklődni, mit javasol a gróf úr, miként és hol lehetne megsürgetni, hamarosan úgyis megyek hozzá.
Teréz köszönte.
Az utcán megkérdezte, vajon ez a két renitens akad-e Győrött mindösszesen, Lukács meg Zichy gróf.
Van még a református Kovács Pál homeopata doktor, a Színegylet alapító tagja, de ő sajnos kiesik, mert szokott írni Bajza lapjába. Van aztán Perlaki Dániel, a posztókereskedő, ő az evangélikust tiszteli Kossuthban.
És ez számít?
A gombkötők két évszázad óta, mióta a céh Győrött megalakult, csak katolikusok lehetnek.
Tizenkét éve lett mester János, öt évig tartották legényként, előzőleg Fehérvárott hét évig volt inas, mindvégig reggel négytől este kilencig görnyedt a munkája fölött a szabályzat szerint. Már épp sikerült lerónia a mesterebéd évi részleteit, ami a céh alapítása óta 65 pengő forint, átszámítva 162 váltóforint és 30 krajcár. A céh tagjaként lerója a keresete negyedét a céhmesternek, fizeti az állami adót, ami hál’ istennek lement évi 3 forintra, fizeti az évi lakomát, fizeti az ünnepeket, minden istentiszteleten ott van, rendszeresen adományt helyez el a céhládában, akár tűzvész tör ki, akár kolera; legénye nincs, és boldog, amiért a céh nem küldi rá az ellenőreit, és nem bünteti a családtagok kontár munkája miatt.
Minden családban varr, sző, fon, hímez, gombolyít, horgol feleség, gyerek, anyós, após; himpellér a családban a mesteren kívül mindenki.
Akire pikkelnek, ahhoz behatolnak, a családot rajtakapják, és a mestert súlyos forintokra büntetik. János büszke, hogy győri céhes mester lett, Ácsteszérről egyedüliként. Az ötödik helyen árulhatja öregségi sorrend szerint a portékáját a piacon a céhmester mögött, és még azt is megengedik, hogy Pestre szállítson, pedig Komárom és Fehérvár a győri gombkötők piacának keleti határa.
Nem könnyű a börtönből eltalálni, milyen a hangulat Győrött.
Teréz hajnalban indult vissza Pestre, helyet szorítottak neki a gyorsparasztban. Nagy zsák vitézkötést vitt magával. Mások is vitték a portékájukat kosárban, batyuban, a hátukon, az ölükben, a gyorsparaszt oldalára akasztva. A Bomba téri állomáson tömeg. A hídon gyalogosok, kocsik, lovasok sokasága. A pesti hídfőnél a Redoute előtt tömeg. Kondér kondér hátán, rotyogott a marha, a borjú, a disznó, a juh, fogyott a velő, a hurka, a cigánypecsenye. A mozgóárusok targoncán húzták a forró ételt a Zsibárus piac, a Színház tér, az Újvásártér felé. A Városháza előtt képviselők vegyültek a néppel, Nyáry az egyik hosszú sörpadon ült nadrágosok és gatyások között, faszénen sült nyársonsültet falatozott, előttük bor, sör, Duna-víz. Észrevette Terézt, odabiccentett, jelezve, hogy tudja.
A Kígyó utcában kellett leadni a zsákot, egy bolti legény lemérte, hány font, felírta, hogy kitől jött, majd félévi elszámoláskor fizetik ki a mesternek. Teréz hazament a Beniczky-házba, mosakodott, másik ruhát vett.
A Kerepesi út és az Ötpacsirta utca sarkán inaskölykök vitatták a helyzetet.
Mit szól a fejleményekhez a nádor?
Nincs is Pesten a nádor, Bécsben van! Nem Bécsben van, Pozsonyban van! Akkor mit szól a helyettese?
Ki a helyettese?
Kossuth Lajos! Ő az alnádor!
A Fillingerben nyüzsgés. Új hírek és legújabb értesülések. A tanárok kicsapással fenyegették meg a vasárnapi lakomára szólító ívek aláíróit, az íveket beszedték, és a Helytartótanácsba küldték. A néplakoma elmarad.
Rákoson a népgyűlést mégis érdemes lenne megtartani, mikor lesz még egyszer megint ennyi ember Pesten? Tavaly Batthyány Kázmérnak 16 ezer forintjába került Kossuth megválasztása; most a vásárra magától jött mindenki, és maga fedezi a szállását!
Az őszi tüntetést is bölcsebb lett volna Lipót-napra időzíteni, az a legnépesebb évi vásár!
Már hogy lett volna bölcsebb? A törvény szerint november 15-ig kellett megtörténnie a követállításnak mindenütt! Nem buták, akik a törvényeket hozzák! Nem véletlen, hogy a Lipót-nap már éppen kívül esik!
A Pozsonyba küldendő tizenkét pontos követelést is vitatták, amit majd a követek továbbítanak Bécsbe.
Nem fogják a mi feliratunkat továbbítani, megírják a magukét.
Zsúfolt volt a Zrínyi kávéház is, az éltesebb újságíróknak és a szemközti Nemzeti Színház művészeinek törzshelye. Érkeztek a vásárjárók, lehuppantak, kifújták magukat, kiadták magukból a friss híreket, aztán loholtak tovább.
A Fillingerben bevették a feliratba a státusfoglyok szabadon bocsátását!
Irinyi azt javasolta, hogy követelni kell az összes állami fogoly kiengedését. De nem, Vahot hozta elő, ám ő csak egy foglyot említett, mert nincs több. Csakhogy a többes szám elegánsabb! Ezt már Petőfi vetette közbe! De nem, mert Petőfi csak azt nem akarta, hogy tizenhárom pont legyen, szerencsétlen szám, rosszul hangzik; maradjon a pontok száma tizenkettő, a katonaságot illető két pontot vonják össze. Így ez lett a pont a tizenegyedik.
Fotó: Posztós János - Margó Irodalmi Fesztivál
