Jelenits István: Pilinszky magányos ember volt és a magány most korszerű

Jelenits István: Pilinszky magányos ember volt és a magány most korszerű

„Pilinszky János furcsa elragadtatásban élt és az egész lényét ez jellemezte” – Jelenits István piarista szerzetes, teológus, író Juhász Anna vendégeként a költővel való megismerkedéséről és különleges személyiségéről mesélt a Pilinszky100 centenáriumi sorozat kilencedik estjén.

Forgách Kinga | 2021. május 21. |

Pilinszky János olyan költő, akit annak ellenére sokan nagyon közel éreznek magukhoz, hogy már negyven éve nincs velünk. Az est első kérdése éppen ezért az volt, vajon mi az a költészetében, amit olyan egyetemesnek és átfogónak érzünk, vajon miért tudja Pilinszky ma is megszólítani a fiatalokat. Jelenits István szerint 

Pilinszky magányos ember volt és ez a magány most korszerű.

Ő nem a nemzeti felemelkedés, a nagy eszmék, a közös indulatok költője volt, mint Petőfi vagy Vörösmarty, hanem a malomkerekek között őrlődő ember tapasztalatainak átélője. A sorsa, a magatartása pedig figyelmet kelt a ma élő emberekben.

Magányossága kapcsán szóba került gyerekkora is. Édesapja viszonylag korán meghalt, családjával Délvidékről kerültek fel a fővárosba, de Budapesten sosem voltak igazán otthon. Jelenits István elmesélte, hogy ő mint piarista találkozott vele először. Pilinszky is piarista diák volt, az emléke a mai napig él az iskolában, pedig nem az a fajta gyerek volt, aki ott jól érezte magát. Azt is elmondta, hogy mivel korábban Pilinszky gyakran elkísérte a nővérét teniszezni (és labdát szedni), már ott megismerkedett piarista diákokkal. Ennek is köszönhető, hogy később az iskolában inkább az idősebb gyerekekkel barátkozott, velük érezte jól magát. Az is kiderült, hogy az iskolai órák, a magolás iránt nem érzett nagy vonzalmat, az önképző körökben viszont aktív volt, az irodalmi esteken gyakran szavalt.

Jelenits István már fiatal tanár volt, amikor közelebbről is megismerte Pilinszky Jánost, az 50-es években találkoztak személyesen először Szegeden. „A fiatalkori Pilinszkyben is volt egy sajátságos elragadtatottság, nem volt egy megszokott ember” – mondta, és elmesélte, hogy a barátkozás nem mindig volt olyan könnyű. Ahogy felidézte, ő akkoriban tanárként került Pestre és befogott életet élt, sok órája volt. Pilinszky pedig gyakran felhívta éjfélkor, hogy írt egy verset és szeretné felolvasni. Egy idő után mondta neki, hogy várják meg inkább a reggelt, ezt Pilinszky komoran fogadta, és többet nem hívta a verseivel. „Időérzéke abszolúte nem volt” – vallotta Jelenits István, aki szerint Pilinszkyben volt valami szokatlan nem evilágiság. A világban nem igazán érezte otthon magát,

furcsa elragadtatásban élt és ez az egész lényét jellemezte.

Gyakran hallgatta meg újra és újra ugyanazt a lemezt. Előfordult, hogy éjszaka kiment a boltba és meglepve tapasztalta, hogy nincs nyitva semmi.

Jelenits szerint nehéz volt őt megtalálni és kezelni, de ha egy beszélgetés elindult, belefeledkezett. A régi barátaival, osztálytársaival azért érintkezésben volt, a baráti köre az adottságaihoz alkalmazkodva megtalálta a módját annak, hogy ne szakadjon el tőle. Szóba került az is, hogy József Attilával ellentétben ő nem ontotta magából a verseket. Jelenits István szerint ki volt szolgáltatva a belső alkatának, a különös adottságainak. Jelentősek a publicisztikai írásai is, amelyeket nem csak a megélhetés miatt írt. Amikor dolgozni kezdett a Vigiliánál, azt hitték, hogy inkább egy tedd-ide, tedd-oda ember lesz, de aztán rájöttek, hogy tud olyan dolgokról írni, ami érdekli az embereket. „A prózáiban az utca emberét szólítja meg, ugyanakkor mégis a szíve mélyéről szól” – fogalmazta meg Jelenits István, aki szerint

mindenre fogékony, fülelő emberként szólal meg a publicisztikáiban.

Nagyon érdekesen írt például filmekről, amelyeknek elsősorban az emberi tartalma foglalkoztatta, de közben szakmailag is okosakat mondott. Kiállításokat is gyakran nyitott meg, mert sok művész hálás volt, hogy értő ember magyarázza a műveiket.

A beszélgetés végén Jelenits István elmondta, amióta Pilinszky nincs velünk, ő is másképpen olvassa a verseit. Úgy fogalmazott, ő 

olyan költő volt, aki nem egy program szolgálatába állt, hanem a lét tapasztalataihoz, titkaihoz volt köze.

Ezzel magyarázható az is, hogy nehéz tanítani, iskolai anyaggá tenni, mert valahogy másképpen kell közelíteni hozzá. „Teljesen szokatlan, nem lehet a költők között elhelyezni.”

A teljes beszélgetés ITT nézhető vissza. 

 

Hírlevél feliratkozás

 

 

 

 

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Pilinszky eddig teljesen ismeretlen jegyzetfüzete került elő

A kockás füzet egészen stílszerűen, a Pilinszky100 jubileumi irodalmi sorozat székesfehérvári állomásán bukkant fel váratlanul, írja a Kultúra.hu.

...
Hírek

Törőcsik és Pilinszky - Csak úgy lettek egymás életében

Mély barátság, testvéri szeretet kötötte össze Törőcsik Marit és Pilinszky Jánost, amiről a színésznő több interjúban is mesélt. Ezekből válogattunk.

...
Nagy

A 100 éves Pilinszky elektróra pulzál, lüktet, mint a szívdobogás

Pilinszky János idén lenne 100 éves és 40 éve hunyt el. Zenével, versekkel és fényfestéssel emlékezik meg róla a Budapesti Tavaszi Fesztiválon Prieger Zsolt és Törőcsik Franciska. A Pilinszky és én című zenei, irodalmi program ma este 8-ig megtekinthető.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

Olvass!
...
Beleolvasó

Karin Smirnoff noirjában egy temetéssel válnak csak igazán sötétté a dolgok – Olvass bele!

Titkok, erőszak és szektákhoz hasonló légkör: Karin Smirnoff könyvében egy gyászoló testvérpár küzd a szeretetért és az elfogadásért. Most elolvashatsz belőle egy részletet.

...
Beleolvasó

A Petri-díjas Rékai Anett kötete egy párkapcsolat függő játszmáit mutatja be

A kamaszkor lezárásáról és az önálló élet indulásának fázisairól szólnak a Petri-díjas Rékai Anett első kötetének szövegei. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Otthonosság és idegenség Görcsi Péter debütáló regényében – Olvass bele!

Görcsi Péter első regénye Magyarországon, Angliában és Norvégiában játszódó autofikciós fejlődésregény, tele generációs tapasztalatokkal, közéleti és személyes sorsfordulókkal. Olvass bele a regénybe!

...

Ezt senki nem mondta – Oltai Kata: A család olyan, mint egy falka

...

A Szegény párákban Frankenstein, a szex és Mary Shelley is a ma nőjéről beszélnek

...

Ezt senki nem mondta – Nádasdy Ádám: Lássa az a gyerek, hogy én is ember vagyok

A hét könyve
Kritika
Ujgur költőnek lenni önmagában politikai tett Kínában, és akkor még nem írtál memoárt
...
Podcast

Ezt senki nem mondta – Oltai Kata: Úristen, örökre itt lesz

Új podcastunk címe Ezt senki nem mondta!, a meghívott írókkal Ott Anna beszélget a gyereknevelés és az alkotás kapcsolatáról. A negyedik rész vendége Oltai Kata.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Kitakarja a politikus a szépírót? Elővettük Csurka István drámáit [Csurka 90]

Csurka István ma lenne 90 éves, így arra voltunk kíváncsiak, mit lehet tudni a drámáiról. Mik a fő témái, és milyenek a hősei? Felfedezhető-e bennük a későbbi politikus? Milyen út vezetett a bemutatásukig? És vajon aktuálisak-e még? 

...
Kritika

Ujgur költőnek lenni önmagában politikai tett Kínában, és akkor még nem írtál memoárt

Tahir Hamut Izgil ujgur költő és filmes a családjával együtt 2017-ben sikeresen elmenekült Kínából a tömeges letartóztatások elől. Memoárjában bemutatja, hogyan számol fel a totalitárius állam egy kultúrát és egy népet. A Ha értem jönnek éjjel a hét könyve.

...
Nagy

„halálomat türelmesen begombolom” – ma lenne 70 éves Sziveri János

Kifejezetten rövid élet jutott neki, ma ünnepelné hetvenedik születésnapját, de már 34 éve halott. Sziveri János vajdasági születésű költőre emlékezünk.

...
Kritika

Hogyan lesz egy anyából kiapadt, halálszagú folyó?

Az Anyám, a folyó című olasz regény lírai hangon előadott, töredékekből építkező történetének egy anya-lánya kapcsolat az alapja: a negyvenes éveiben járó lány az emlékezetét, így identitását is egyre inkább elveszítő anyjának meséli el – mintegy a felejtés ellen dolgozva – családjuk szerteágazó históriáját.

...
Nagy

Márquez regénye a végakarata ellenére jelent meg – Kafka, Nabokov is hasonlóan járt

Gabriel García Márquez posztumusz kisregényének megjelenése hatalmas irodalmi szenzáció, de van egy kis üröm az örömben, hiszen nem titok, az író meg akarta semmisíteni utolsó írását. 

...
Kritika

Jon Fosse a banalitáson át talál utat a természetfelettihez

A Nobel-díjas norvég szerző egymásba írja a hófödte tájat és a koromsötét éjszakát, egymásba játszatja hősét és annak környezetét. A Fehérség az egzakttól a transzcendens felé vezet, így egyszerre szolgál a kivonulás és a bevezetés könyveként.