Jelenits István: Pilinszky magányos ember volt és a magány most korszerű

Jelenits István: Pilinszky magányos ember volt és a magány most korszerű

„Pilinszky János furcsa elragadtatásban élt és az egész lényét ez jellemezte” – Jelenits István piarista szerzetes, teológus, író Juhász Anna vendégeként a költővel való megismerkedéséről és különleges személyiségéről mesélt a Pilinszky100 centenáriumi sorozat kilencedik estjén.

Forgách Kinga | 2021. május 21. |

Pilinszky János olyan költő, akit annak ellenére sokan nagyon közel éreznek magukhoz, hogy már negyven éve nincs velünk. Az est első kérdése éppen ezért az volt, vajon mi az a költészetében, amit olyan egyetemesnek és átfogónak érzünk, vajon miért tudja Pilinszky ma is megszólítani a fiatalokat. Jelenits István szerint 

Pilinszky magányos ember volt és ez a magány most korszerű.

Ő nem a nemzeti felemelkedés, a nagy eszmék, a közös indulatok költője volt, mint Petőfi vagy Vörösmarty, hanem a malomkerekek között őrlődő ember tapasztalatainak átélője. A sorsa, a magatartása pedig figyelmet kelt a ma élő emberekben.

Magányossága kapcsán szóba került gyerekkora is. Édesapja viszonylag korán meghalt, családjával Délvidékről kerültek fel a fővárosba, de Budapesten sosem voltak igazán otthon. Jelenits István elmesélte, hogy ő mint piarista találkozott vele először. Pilinszky is piarista diák volt, az emléke a mai napig él az iskolában, pedig nem az a fajta gyerek volt, aki ott jól érezte magát. Azt is elmondta, hogy mivel korábban Pilinszky gyakran elkísérte a nővérét teniszezni (és labdát szedni), már ott megismerkedett piarista diákokkal. Ennek is köszönhető, hogy később az iskolában inkább az idősebb gyerekekkel barátkozott, velük érezte jól magát. Az is kiderült, hogy az iskolai órák, a magolás iránt nem érzett nagy vonzalmat, az önképző körökben viszont aktív volt, az irodalmi esteken gyakran szavalt.

Jelenits István már fiatal tanár volt, amikor közelebbről is megismerte Pilinszky Jánost, az 50-es években találkoztak személyesen először Szegeden. „A fiatalkori Pilinszkyben is volt egy sajátságos elragadtatottság, nem volt egy megszokott ember” – mondta, és elmesélte, hogy a barátkozás nem mindig volt olyan könnyű. Ahogy felidézte, ő akkoriban tanárként került Pestre és befogott életet élt, sok órája volt. Pilinszky pedig gyakran felhívta éjfélkor, hogy írt egy verset és szeretné felolvasni. Egy idő után mondta neki, hogy várják meg inkább a reggelt, ezt Pilinszky komoran fogadta, és többet nem hívta a verseivel. „Időérzéke abszolúte nem volt” – vallotta Jelenits István, aki szerint Pilinszkyben volt valami szokatlan nem evilágiság. A világban nem igazán érezte otthon magát,

furcsa elragadtatásban élt és ez az egész lényét jellemezte.

Gyakran hallgatta meg újra és újra ugyanazt a lemezt. Előfordult, hogy éjszaka kiment a boltba és meglepve tapasztalta, hogy nincs nyitva semmi.

Jelenits szerint nehéz volt őt megtalálni és kezelni, de ha egy beszélgetés elindult, belefeledkezett. A régi barátaival, osztálytársaival azért érintkezésben volt, a baráti köre az adottságaihoz alkalmazkodva megtalálta a módját annak, hogy ne szakadjon el tőle. Szóba került az is, hogy József Attilával ellentétben ő nem ontotta magából a verseket. Jelenits István szerint ki volt szolgáltatva a belső alkatának, a különös adottságainak. Jelentősek a publicisztikai írásai is, amelyeket nem csak a megélhetés miatt írt. Amikor dolgozni kezdett a Vigiliánál, azt hitték, hogy inkább egy tedd-ide, tedd-oda ember lesz, de aztán rájöttek, hogy tud olyan dolgokról írni, ami érdekli az embereket. „A prózáiban az utca emberét szólítja meg, ugyanakkor mégis a szíve mélyéről szól” – fogalmazta meg Jelenits István, aki szerint

mindenre fogékony, fülelő emberként szólal meg a publicisztikáiban.

Nagyon érdekesen írt például filmekről, amelyeknek elsősorban az emberi tartalma foglalkoztatta, de közben szakmailag is okosakat mondott. Kiállításokat is gyakran nyitott meg, mert sok művész hálás volt, hogy értő ember magyarázza a műveiket.

A beszélgetés végén Jelenits István elmondta, amióta Pilinszky nincs velünk, ő is másképpen olvassa a verseit. Úgy fogalmazott, ő 

olyan költő volt, aki nem egy program szolgálatába állt, hanem a lét tapasztalataihoz, titkaihoz volt köze.

Ezzel magyarázható az is, hogy nehéz tanítani, iskolai anyaggá tenni, mert valahogy másképpen kell közelíteni hozzá. „Teljesen szokatlan, nem lehet a költők között elhelyezni.”

A teljes beszélgetés ITT nézhető vissza. 

 

Hírlevél feliratkozás

 

 

 

 

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Pilinszky eddig teljesen ismeretlen jegyzetfüzete került elő

A kockás füzet egészen stílszerűen, a Pilinszky100 jubileumi irodalmi sorozat székesfehérvári állomásán bukkant fel váratlanul, írja a Kultúra.hu.

...
Hírek

Törőcsik és Pilinszky - Csak úgy lettek egymás életében

Mély barátság, testvéri szeretet kötötte össze Törőcsik Marit és Pilinszky Jánost, amiről a színésznő több interjúban is mesélt. Ezekből válogattunk.

...
Nagy

A 100 éves Pilinszky elektróra pulzál, lüktet, mint a szívdobogás

Pilinszky János idén lenne 100 éves és 40 éve hunyt el. Zenével, versekkel és fényfestéssel emlékezik meg róla a Budapesti Tavaszi Fesztiválon Prieger Zsolt és Törőcsik Franciska. A Pilinszky és én című zenei, irodalmi program ma este 8-ig megtekinthető.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Esther Perel: A modern magány felfalja az életünket

Mi az a mesterséges intimitás, és milyen hatással van az életünkre? Esther Perel belga-amerikai pszichoterapeuta tartotta az idei Brain Bar záró előadását.

...
Zöld

Ez a könyv minden kérdésre válaszol, amit feltettél sörivás előtt, közben vagy után

Mark Dredge Sör mesterkurzusa az erjesztett ital karakterjegyeinek felismerése terén segít magabiztosságot szerezni, és abban is a segítségünkre siet, hogy megértsük, hogy kerültek oda.

...
Zöld

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Csányi Vilmos és Barát József Jövőpánik Beszélgetések a lehetséges határairól című kötetében a jövő bizonytalanságairól beszélget tudományos igénnyel, így szóba kerül robotosítás, a közösségek átalakulása, szülőség és szerelem, de a biológiai határaink is.

Olvass!
...
Beleolvasó

És te mit tennél, ha éjszaka beállítana hozzád a bátyád egy zsák pénzzel és egy hullával?

A családomban mindenki gyilkos Agatha Christie és Arthur Conan Doyle találkozása a Tőrbe ejtve-filmekkel és A csütörtöki nyomozóklubbal. Ördögien csavaros történet, ami a klasszikus krimik szabályrendszerét tiszteletben tartva nyújt valami felejthetetlenül újat. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Roderik Six hátborzongató történetet írt az emberi alkalmazkodókészségről

A Helikon Margó Könyvek sorozatában megjelent Özönvíz egy ökológiai katasztrófa küszöbén játszódik és a kíméletlen túlélési kényszerről mesél. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Ughy Szabina novelláiból kiderül, hogy milyen áron válhat láthatóvá egy nő

Milyen árat kell fizetni egy nőnek, hogy szépnek, egészségesnek tűnjön? Ughy Szabina elbeszéléseiben a nők számára az önmagukra ismerés, testük és szellemük újrafelfedezése alapélmény. Olvass bele!

...

Ürge-Vorsatz Diána: Tévút, ahogy a nagy cégek áttolják a felelősséget a fogyasztókra / Mi van, ha megmentjük a világot?

...

Benedek Ágota felboncolt teste és az irodalmi striciskedés

...

Visky András: A valóságot a fikció és a képzelet révén ismerjük meg

...

Ha beérek Zalába, veszek egy nagy levegőt - itthon vagyok [SÁNTAKUTYA]

...

Robert Capa: magyar fotósból lett a világ szeme [PODCAST]

A hét könyve
Kritika
Andrei Dósa megírta a Dekameron spangliparázstól izzó spinoffját
...
Nagy

John Scalzi: Miért akarna bármi az emberhez hasonlóvá válni?

Miért vesz valaki templomot magának? Segít-e az alkotói válságban a zenélés? Hogyan reagálnának az emberek, ha tényleg megjelenne az igazi mesterséges intelligencia? John Scalzival, a Könyvfesztivál díszvendégével beszélgettünk. Interjú.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

John Scalzi alázatával és a jövőbe mutató hüvelykujjal nyitott az idei Könyvfesztivál

Mi köze lehet a hüvelykujjunknak a sci-fihez és a fiatal generációhoz, milyen a rém kellemetlen laudáció, és mit jelent spekulatív irodalmi nagykövetnek lenni? A Könyvfesztivál megnyitóján jártunk.

...
Kritika

Miért gyilkolnak a gazdagok, ha a pénz és a hatalom már nem elég motiváció?

Jeneva Rose thrillerjében a város leggazdagabb feleségei olyan döntésre szánják el magukat, ami örökre összeköti őket.

...
Nagy

Bognár Péter: Az unokatestvérek bosszúja

„…egy pillanatra az őz jutott szembe, mert hiszen mégiscsak az őz okozta a galibát, az őz, amely az autó reflektorának fénycsóvájában hirtelenjében torzszülöttnek és vámpírnak látszott lenni, és amely hosszan nézett rám, egészen addig, míg félre nem kaptam a kormányt...” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a kilencedik rész.

...
Nagy

Ludmán Katalin: „A ködlovag alakja egyszerre megfoghatatlan és jelenvaló”

Kik, mikor, kikre és miért mondták azt, hogy ködlovag? Ludmán Katalinnal, „A rejtelem volt az írósága…” szerkesztőjével beszélgettünk. Szóba kerültek Schöpflin, Márai vagy Mészöly Miklós „ködlovagozásai”, Hazai Attila prózája és Hajnóczy szöveguniverzuma, továbbá kiderült, hogy hungarikum-e a ködlovagság.

...
Kritika

„A világ egy hidegvizes medence” – Felnőtté válás gyásszal, öngyilkossággal, szerelemmel

Elena Ferrante Nápolyi regényeit idéző atmoszféra és történetvezetés jellemzi A tó vize sohasem édes című könyvet, bár ezúttal egy Róma környéki kisváros a helyszín, ahol a fiatal főhős-elbeszélő története zajlik. Az olasz író harmadik, díjnyertes regényét több mint húsz nyelvre fordították le. 

...
Nagy

Ma már világirodalmi klasszikusok, de ki sem akarták adni őket

A kilencedik alkalommal meghirdetett Margó-díj támogatója, az Erste idén először különdíjjal jutalmazza azt a rövidlistás szerzőt, aki saját történetével vagy prózájával példaként szolgál a #higgymagadban faktorra. Cikkünkben négy híres, mára klasszikussá vált szerzőt mutatunk be, akik hittek magukban annyira, hogy ne futamodjanak meg a visszautasítások miatt.