Törőcsik Mari életében egyszer csak úgy lett Pilinszky – erről maga a színésznő mesélt egy videóban. De nemcsak lett a költő, hanem maradt is, és ők ketten fontos szerepet játszottak egymás életében. Bár arra már nem emlékezett, hogy pontosan mikor és milyen körülmények között ismerkedtek meg, de barátok lettek („talán testvérem”, fogalmazott ugyanebben az interjúban a színésznő), akit ritka önzetlen és toleráns embernek ismert meg, és akinek a költészetét ő maga színészként jól érzékelte. Törőcsik Mari Pilinszkyt egyenesen a század egyik legnagyobb költőjének nevezte.
A színésznő Mispál Attila interjújában is mesélt a költőről (Mispál Attila és alkotótársai 2014 óta számos videóinterjút rögzítettek Pilinszky barátaival, művésztársaival, rokonaival). A Faludi Ferenc Akadémia honlapján megjelent összefoglaló szerint a stáb Velemen is járt, ahol Törőcsik Mari elbűvölő könnyedséggel vallott Pilinszkyről. A színésznő például elmesélte, hogy egyszer azzal bántotta meg a költőt (bár utóbb jót nevettek rajta), hogy a kérdésére, El tudnád-e képzelni, hogy egyszer belém szeretsz? – Nem, soha volt a válasza.
Pilinszkyvel amúgy annyira szoros volt a kapcsolata, hogy ő lett a lánya, Teréz keresztapja is. „Egyszer meg akarta nevettetni: a velemi házunk teraszán váratlanul fejen állt neki, és így beszélgetett vele egy ideig. Fantasztikus pacák volt” – erről már a Magyar Nemzetnek adott interjújában beszélt Törőcsik Mari. Munkakapcsolat is volt közöttük, sok más mellett összekötötte őket például a Déryné, hol van? című film. A Nemzeti Filmintézet honlapja ezt írja az alkotásról:
„Ma azt mondanák, igazi all-star csapat forgatta a filmet: Déryné naplói alapján a költő Pilinszky János írta a forgatókönyvet, Törőcsik Mari játszotta a főszerepet, a filmet a férje, Maár Gyula rendezte, Koltai Lajos fényképezte, és a mellékszerepeket is olyan neves színészek alakították, mint Kern András, Major Tamás vagy Esztergályos Cecília, a filmben elhangzó dalt pedig Cseh Tamás énekli.”
Falikép Pilinszky szobájából (forrás: PIM)
De a költészet is fontos kapocs volt közöttük. Szent Lator című versét, amely 1971-ben a Nagyvárosi ikonok című kötetben jelent meg, Pilinszky például a színésznőnek ajánlotta:
Pilinszky János: Szent Lator
Törőcsik Marinak
Akkorra már belepték a legyek
túl az agónián
túl a tetanuszon,
és messze túl szögeken, sebeken
se tárgy, se test
nyilvánosan
között
se ácsorgás
(behorpadt szentségtartó),
se röpülés
barát,
barátság mindörökre.
Két arckép című versét pedig ugyancsak barátainak, Törőcsik Marinak és rendező férjének, Maár Gyulának ajánlotta:
Pilinszky János: Két arckép
Marinak és Gyuszinak
BRONTË
A kocsisok beüzennek: jövünk.
És a vendégek: érkezünk.
És a lámpások átszelik
röpködve a teret, az udvart,
fénybe vonva az éjszakát,
a diófák törzsét, a szőlők
alsószoknyáját s a kőasztal
esőbe-szélbe mártott peremét.
Hát itt vagyunk.
Nyissatok ajtót.
Ez az utolsó éjszakánk.
Ez az utolsó vendégségünk.
Terítsetek.
Ágyazzatok.
Rakjátok meg a kályhát.
Eresszétek szabadon a kutyákat.
A színésznő is sokszor mondott Pilinszky-verseket – 2006-ban egy hangoskönyv is készült Törőcsik Mari kedvenc Pilinszky-versei címmel. A Youtube-on is találunk olyan videót, amelyen Törőcsik Mari tolmácsolásában hallgathatunk Pilinszky-verseket, mi most a Fabulát választottuk:
