Hétfő hajnalban kihirdették a 98. Oscar-gála nyerteseit, az Egyik csata a másik után összesen hat kategóriában nyert idén, de a Hamnet színésznője, a Bűnösök színéze, az Érzelmi érték és a Senki tanár úr Putyin ellen is bezsebelt egy-egy szobrocskát az este folyamán a különböző kategóriákban. Ebben a listában regényeket ajánlunk a filmek mellé!
Egyik csata a másik után - Thomas Pynchon: Vineland
Az este legsikeresebb filmje a Paul Thomas Anderson által készített adaptáció lett, amely Thomas Pynchon Vineland című kötetének a feldolgozása - korábban pedig a Golden Globe-díjátadón és a BAFTA-gálán is nagy sikereket ért el. Bár Pynchon egyik legkevésbé kedvelt regényéről van szó (ami egyelőre csak angolul olvasható), a története aktuálisabb, mint valaha.
A kötetben az 1960-as és ’70-es évek politikai légkörét látjuk, azon belül is a Ronald Reagan-korszak hatását és ellenkultúráját. A főszereplő egy egyedülálló apuka, Zoyd Wheeler, aki sok évvel az egykori ellenállási mozgalom feloszlása után újra az események középpontjába kerül, mikor egy váratlan állami ügynök kiűzi a 14 éves lányát az otthonából.
Innen pedig megkezdődik a politikai ellentéteket és terhelt múltat feltáró hajsza az amerikai tájakon.
A kötetről itt írtunk bővebben.
„A film jól megragadja a Pynchon-regények szerteágazó, kiszámíthatatlan és nagy volumenű stílusát, ahol valójában sosem tudhatjuk, hogy egy egyszerűnek látszó ügyvéd valójában egy még fel nem talált drog hatása alatt áll vagy titokban egy világuralomra törő szervezet irányítja a tudatalattiját” - írtuk korábban a filmről.
Bűnösök - Matt Ruff: Lovecraft földjén
A tavalyi év egyik nagy meglepetése a horrort és történelmi fikciót vegyítő Bűnösök, amelyben egy ikerpár menekülni próbál bűnös múltjától, de az mégis utoléri őket, méghozzá vámpírok formájában.
A film jól megidézi a déli gótikus horror hangulatát, egyszerre találkozunk a társadalmon kívüli, felszabadult és illegális világgal, miközben a 20. század elejére jellemző rasszizmus és rabszolgatartás is elénk tárul, amihez képest a szörnyek által uralt megkülönböztetések nélküli világ nem is tűnik annyira rossz választásnak.
Tehát egy sok árnyalattal, erőszakkal és társadalmi kérdéssel telített világba csöppenünk bele.
Hasonló világot teremt a 2020-ban megjelent Lovecraft földjén, ami a híres horroríró, H.P. Lovecraft világát helyezi az 1950-es évek Amerikájába. Ahogy a Bűnösök esetében, úgy itt is a szörnyek és a rasszizmus kerül előtérbe, miközben két színesbőrű család történetét követjük végig egy titokzatos szekta és persze a furcsa, természetfeletti lények hálójában.
„Amerika faji alapú szegregációjának nézőpontjából bemutatott kozmikus horror sajátos lenyomatot hagy a kötet lapjain.
Ruff zsenije, hogy a horror és a rasszizmus határait elmosva egy kalap alá veszi a kettőt (az áldozat számára a fajgyűlölet maga a horror)”
- írtuk a könyvről korábban.
Hamnet - Maggie O’Farrell: Hamnet
Az idei Oscar-felhozatalból természetesen a kosztümös drámák sem maradtak ki, ilyen volt a sok mozinézőt (és olvasót) megsirató Hamnet, amely Maggie O’Farrell 2022-ben megjelent azonos című regényét dolgozza fel.
A történetben a híres angol drámaíró, William Shakespeare ritkán emlegetett feleségének szemszögéből ismerjük meg a család történetét - a pár megismerkedésétől egészen az egyetlen fiúk haláláig, amiből aztán a Hamlet című dráma készül.
Ha csak azt mondanánk, hogy sikeres filmről van szó, nem lenne elég, hiszen a film a novemberi megjelenése óta 56 díjat és 238 jelölést kapott, két Golden Globe-ot nyert és már egy Oscar-díjat is magáénak tudhat (Jesse Buckley lett a legjobb női főszereplő).
A feldolgozásról Pikli Natália Shakespeare-kutatóval, az ELTE Anglisztika tanszék egyetemi docensével is beszélgettünk, aki nemcsak a regényt, hanem a belőle készült színdarabot is olvasta, a három alkotás közül azonban szerinte a mozi sikerült a legjobban.
Úgy fogalmazott, majdnem tökéletes film készült.
Sőt a női sorsot, a korabeli viszonyokat és a gyászt feldolgozó film nemrég a KultúrFlipper A nő hétszer elnevezésű sorozatába is bekerült, így többek között arról is írtunk, hogy miként jelenik meg az anya karaktere a filmben és a könyvben, illetve hogy miért érdekes a történet 2026-ban is. Illetve egy podcastet is szenteltünk a Hamnet kibeszélésére.
Érzelmi érték - Claire Messud: A király gyermekei
Az idei legjobb nemzetközi filmnek járó Oscar-díjat a Joachim Trier által rendezett Érzelmi érték vitte haza, nem is indokolatlanul, hiszen a film remekül mutatja be az ambíció, karrier és család párhuzamait, miközben egy percig sem válik patetikussá vagy kliséssé.
A történet Gustav Borg sikeres filmrendező hazatérését dolgozza fel, aki egykori feleségének temetésére érkezik haza, és egyúttal találkozik két lányával, akik bár jól teljesítenek az életben, apjuk árnyékából (és a felé táplált haragból) látszólag nem tudnak kilépni.
A film külsőre egy filmforgatásról szól, amelynek középpontjában a régi családi ház áll, de valójában egy mély és árnyalt bemutatása az apa és lányai közötti dinamikának, az elnyomott érzelmeknek és a megbocsátás lehetőségének.
Akiknek tetszett a film, azok nem fognak csalódni Claire Messud A király gyermekei című 2006-os regényében, amiben egy nagyon hasonló történettel találkozunk: az egykoron nagyon sikeres újságíró apa árnyékából igyekeznek kilépni a gyermekei, de a New York-i forgatagban, a teherként rájuk nehezedő elvárásokban és lehetőségekben, illetve az elérhetetlen siker béklyójában sehogy nem találják a kiutat.
A kötet egyszerre dolgozza fel a 2000-es évek amerikai értelmiségének problémáit és zsákutcáit, miközben a 2001-es terrortámadások okozta következményekkel és sokkal is szembenéz.
Széles spektrumú társadalomkritika és elgondolkodtató családtörténet.
Senki tanár úr Putyin ellen - Szerhij Zsadan: A diákotthon
Amikor 2022-ben Oroszország megtámadta Ukrajnát, az orosz állam egyik napról a másikra új tantervet vezetett be, aminek a célja az volt, hogy az iskolákban a gyerekek hazafias nevelésben részesüljenek, ezzel katonai toborzóközpontokká változtatva az iskolákat.
A Senki tanár úr Putyin ellen című dokumentumfilm egy orosz kisváros tanárát követi végig, aki a hír hallatán dokumentálni kezdi, hogyan formálja át az oktatást a propaganda.
A fiatal tanár nagyon szereti a munkáját és a gyerekek is odavannak érte, a háború hallatán pedig úgy dönt, hogy dokumentálja a folyamatot, ahogyan a munkahelyét és a gyerekek jövőjét váratlanul teljesen átírják, így azt is láthatjuk, hogy egy hétköznapi történelemóra hogyan válik a legdurvább propaganda terévé.
A film az utóbbi évek egyik legnagyobb és legégetőbb problémáját tárja fel testközelből. Nagyon hasonló a híres ukrán író, Szerhij Zsadan A diákotthon című regénye (olvass bele!), amelyben 2017-ben a „felkelésnek” álcázott orosz invázió idején járunk, a történet összesen három nap eseményét dolgozza fel, amelyben egy tanár mindent megtesz azért, hogy kiszabadítsa unokaöccsét a megszállt területen lévő bentlakásos iskolából.
A kegyetlen és nyomasztó, mégis valamiféle lebegő líraisággal átitatott szöveg megrázó roadmovie a háborúról, a halálról és a pusztulásról.
Nem tocsog a vérben, kerüli az olcsó kliséket, visszafogottan próbál egy olyan témához nyúlni, amihez valójában nem is kellenek a nagy effektek és a színpadias pátosz sem, mert úgy, ahogy van, borzalmas az egész” - írtuk a könyvről korábban a hét könyve kritikánkban.
