A 2018-as Margó Irodalmi Fesztiválon debütált a Könyves Magazin Nádas Péterről szóló dokumentumfilmje, amely ma is visszanézhető YouTube-csatornánkon. Mi ennek felidézésvel is emlékezünk a héten elhunyt Kossuth- és József Attila-díjas íróra.
Nádas Péter 83 évet élt, 1967 óta folyamatosan publikált, a magyar irodalom egyik legkiválóbb alkotója volt. Ebben a cikkben bemutattuk röviden az életútját, itt összegyűjtöttük, hogyan reagáltak a szerző halálhírére írók, alkotók, irodalmárok, pályatársak, itt pedig összefoglaltuk, hogyan emlékezik meg róla a világsajtó.
Nagyon sajnálom – Nádas Péter memoárja
Valuska László a Könyves dokumentumfilmjében a Világló részletek című memoárja apropóján beszélgetett az íróval. A riportban megszólal még dr. Radnóti Sándor, az egykori Aegon Művészeti Díj zsűrielnöke, Sárközy Bence, a Jelenkor Kiadó akkori igazgatója, Nagy Boglárka, aki 2018-ban a Jelenkor főszerkesztője volt, valamint Bálint András színész, rendező, a Libri irodalmi díj akkori zsűritagja.
„Nagyon sajnálom” – ezzel a mondattal zárul Nádas 1300 oldalas memoárja, így a dokumentumfilm is ezt a sokat sejtető címet kapta.
A videóból egyebek mellett kiderül, hogy Nádas hogyan érezhette meg már gyerekkorban az életpályáját, miért foglalkoztatja a látszat és a valóság viszonya,
miért tartja egy idő után unalmasnak a fikciót, és miért égette el, valamint betonozta be a kéziratait.
Egy ponton Nádas Péter a Világló részletekről a filmben úgy fogalmaz: „Erős kétségeim voltak afelől, hogy ennek a könyvnek magyarul egyáltalán meg kell-e jelennie, azzal az ötlettel játszottam, hogy csak németül jelenjen meg. (…) Féltem belenyúlni ebbe a méhkasba, (…) nagyon személyes.”
Hogy mit szólt ehhez Radnóti Sándor, és hogyan dolgoztak a kézirattal a Jelenkornál, kiderül a videóból.
„Nincs választás, mert nincsen másik életem”
A 2017-ben megjelent Világló részletekről, amit Nádas a gombosszegi dolgozószobájában írt, kritikánkban így fogalmaztunk: „Érzékeny és sűrű prózája minden szempontból az ellentéte az uralkodó zeitgeistnak: végtelenül pontos, többszörösen ellenőrzött, mélyen humánus, önreflexív, kritikus, bizonytalan, megértő, kíváncsi és európai. Nádas tizenkét évvel a Párhuzamos történetek után jelentkezik ezzel a formabontó emlékirattal, ami helyenként családtörténetté válik, máskor a rossz emlékek huszadik századi tablójává, olykor nyomozati munkává. Sokat vártunk rá, nagyon megérte.”
A memoár kapcsán interjúztunk is a szerzővel, a beszélgetés eredetileg a Könyves Magazin Nádas-számában jelent meg. Például arra a kérdésre, hogy volt-e olyan történet, amelynél felmerült, hogy belekerüljön-e a könyvbe, Nádas Péter így válaszolt: „Természetesen. Az egész életemről úgy gondolkodtam, vajon bele kell-e kerülnie.
Csak hát nincs választás, mert nincsen másik életem.
Szépirodalmi szempontból csak az az életem, amit én érzékelek, s a különböző lehetséges tudásoktól függetlenül, párhuzamosan, illetve ezekkel összefüggésben érzékelek. Életem végén szakítok a képzelettel, és megpróbálok az igazolható és dokumentálható tényekhez visszafarolni, habár nagyon kevés olyan tényre és adatra találtam, amit egyértelműnek és igazolhatónak lehetne nevezni. Ezért aztán marad is bennem egyfajta bizonytalanság, hogy kellett-e ez nekem. Nem kellett volna-e jobb napokra halasztani a publikációt, mármint a halálom utáni időre, és az örököseimre bízni, hogy ezzel a kéziratköteggel majd mit csinálnak. De ez most már így történik.”
