83 éves korában, augusztus 26-án meghalt Nádas Péter Kossuth- és József Attila-díjas író, a magyar irodalom egyik legkiválóbb alkotója. Ebben a cikkben bemutattuk röviden az életútját, itt pedig összegyűjtöttük, hogyan reagáltak a szerző halálhírére írók, alkotók, irodalmárok, pályatársak. Külföldön is ismert volt, mutatjuk, hogyan emlékezik meg róla a világsajtó.
The New York Times: Korunk legnagyobb regényének írója volt
A The New York Times azzal indítja a cikket, hogy
Susan Sontag „korunk legnagyobb regényének” nevezte az Emlékiratok könyvét.
A lap Jane Perlez 1997-es portrécikkét is idézi, amely a könyvet „Thomas Mann költői hagyományaihoz, Jean Genet szexuális nyíltságához és James Joyce tudatfolyam-technikájához” kapcsolta.
Megemlítik Michael Kimmelman 2007-es írását is, amely szerint „ma Európában nincs olyan író, aki ilyen ékesszólóan foglalkozott volna az emlékezet – mind a magán-, mind a kollektív – kötelezettségeivel és erkölcsi dilemmáival”.
A The New York Times kitér arra is, hogy gyakran emlegették Nádast a Nobel-díj esélyeseként, Kertész Imre (2002-ben kapta meg) és Krasznahorkai László (2025-ben nyert) mellett.
Marcel Prousthoz is hasonlítják
A France24 az AFP hírügynökségre hivatkozva azt írja, hogy Nádas Péter a 20. századi európai történelem sötét fejezeteiről szóló, szürrealista jellegű, nagyszabású prózáiról vált híressé, és a kommunizmus alatti élet éles kritikusaként volt ismert.
A cikk szerint legismertebb műve a 2005-ben megjelent, 1200 oldalas kolosszális alkotás, a Párhuzamos történetek, amelynek megírása közel 20 évig tartott, és számtalan cselekményszálat és szereplőt vonultat fel. Megemlítik, hogy
az Emlékiratok könyvét többek között a részletek iránti figyelem miatt a francia íróóriás, Marcel Proust műveihez hasonlították.
Fotográfusi tekintet
Míg André Kertész egy gyermek naiv tekintetével mesélt a náci koncentrációs táborok borzalmairól, addig Nádas Péter fotográfusi tekintetét tárta szélesre korának történelmére, írja az Ansa.it olasz hírügynökség.
A történelmet az egyéni sorsokon, a testen, a szexualitáson, a hatalmon, az emlékezeten és a mindennapi gesztusokon keresztül mutatta meg, és ebben
fontos szerepe volt annak, hogy eredetileg fotográfusnak készült: íróként is apró részleteket, mozdulatokat, tekinteteket és testeket rögzített.
A cikk szerint Nádas nem tartotta magát politikai írónak. Élete – ahogy ő maga is mondta – „a valóság és a képzelet között” telt el, akárcsak „egy komp, amely oda-vissza közlekedik a folyó egyik partjától a másikig”, az árral szemben úszva.
A 20. század borzalmait feldolgozó korszakregények
A Der Spiegel szerint Nádas a monumentális elbeszélés nagymestereként volt ismert. Németül is megjelent művei, például az Emlékiratok könyve és a Párhuzamos történetek, a 20. század borzalmait és abszurditásait feldolgozó korszakregények.
Négytagú zsűri választotta ki a köteteket.
Tovább olvasokÚgy folytatják: a Párhuzamos történetekben látszólag összefüggéstelenül fon össze személyeket, motívumokat és eseményeket egy önálló univerzummá; gyakran hirtelen vált a helyszínek és az idősíkok között. A szerző aprólékosan boncolgatja az emberi testek egymásra gyakorolt kölcsönhatását, vágyaikat, a bennünk őrzött emlékeket és történelmi katasztrófákat.
„Minden szkepticizmusa ellenére humanista maradt”
A svájci közszolgálati média (SRF) honlapján megjelent cikk szerint Nádas egész életművének középpontjában az emlékezés áll: a holokausztot, a háborút, a kommunista diktatúrát, az 1956-os magyar forradalmat és a politikai elnyomást nem pusztán történelmi eseményekként vizsgálta, hanem azt kutatta, hogyan épülnek be ezek az egyéni emlékezetbe és a személyiségbe.
„Nádas Péter keményen, néha brutálisan mesélt” – írják, ami a képeiben is érződik. Hozzáteszik, hogy a fotózással Nádas nemcsak rögzített dolgokat, hanem meg is kérdőjelezte azokat.
Az írót virtuóz elbeszélőnek és nyelvművésznek nevezik, aki a Nobel-díj esélyesének számított. „Minden szövegében az erőszak, a gyűlölet, a politikai pusztítások és az emberi aljasság nyomait követte. Eközben önmagát is mindig megkérdőjelezte – könyörtelenül. És minden szkepticizmusa ellenére humanista maradt”.
Egy egész fejezet zárult le
A Librofilia spanyol irodalmi magazin szerint Nádassal egy egész fejezet zárult le a kontinentális irodalom történetében: számára a család, az emlékezet, a fotográfia és a szó ugyanannak a kérdésnek a variációi voltak – hogyan őrizhető meg az, ami elmúlik? A nekrológ szerint
az író halálával „elhallgat az egyik legerőteljesebb hang a kontinens irodalmában”.
Úgy folytatják: „Nádas azokhoz az írókhoz tartozik, akik képesek az emberi lélek teljes összetettségét ábrázolni, szinte sebészi pontossággal figyelve a nyelvre és a legrejtettebb érzelmekre”.
Fotó: Valuska Gábor
