Augusztus 26-án 83 éves korában meghalt Nádas Péter Kossuth- és József Attila-díjas író. 1967 óta folyamatosan publikált, közel 50 könyve jelent meg, a magyar irodalom és kultúra megkerülhetetlen alakja volt. A szerző halálhírére rengeteg író, alkotó, irodalmár, barát és olvasó reagált a Facebookon, ebből mutatunk most egy válogatást.
„Valahányszor olvasom, ott a bizonyság: tétje van annak, hogy élünk”
„A húsz év múlva, az most van. Az, hogy élünk, most van. Az, hogy Nádas Péter itt van, és hogy ír, győzelem. Általa, vele” – olvasható Szabó T. Anna Facebook-bejegyzésében. Az író több meghatározó eseményt is felsorol, amikor összefonódott az élete Nádassal, akár a személyén, akár az írásain keresztül.
„A kilencvenes években, amikor a fiatalember a regényével küzdve ugyanolyan halálra szántan sétált egy másik tengerparton, a lány, nehéz szívvel, de magára hagyta a teherrel, mert bízott benne, hogy ő sem hal bele, hogy megerősödve kerül ki a kétségbeesésből” – folytatódik a történet.
Továbbá megemlíti a Saját halál című könyvet is, amelyet megjelenéskor nem, csak 20 évvel később tudott elolvasni, annyira megrendítőnek találta.
Valahányszor olvasom, ott a bizonyság: tétje van annak, hogy élünk […]. Hogy itt volt, és hogy írt. Győzelem. Köszönünk mindent!”
Dragomán György egy három évvel ezelőtti beszélgetést idézett fel, amelyben a fülzúgás kerül elő. A rövid anekdota – még ha látszólag nem is életről vagy halálról szól –, most teljesen más megvilágításba kerül. Egyszerre hallani ki belőle a felszabadult és a bölcs írót, aki mintha többről beszélne, mint fülzúgás:
„Épp sétáltunk vissza az Akadémia üléstermébe, amikor valahogy a fülzúgás jött szóba. Hogy éveken át zúgott a füle. Azt kérdeztem, hogy milyen az, mikor elmúlik: egyszer csak vége lesz, mintha kikapcsolták volna? Azt mondta, arra nem emlékszik pontosan, csak arra, hogy milyen volt, amikor észrevette.
Megállt, rám nézett, elmosolyodott és színpadiasan magas hangon, mintha valami szerepet játszott volna, azt mondta:
»Jaj, már nem zúg a fülem«
Aztán átmentünk a páros üvegajtón”.
„Egy korszak végetért” – írja Grecsó Krisztián a Facebook-oldalán. A Nádasról és róla készül kép mellé egy rövid és szép mondatot írt búcsúzásként a szerzőtől:
Ha a lelkek emlékeznek, akkor most gyöngyörű viták következnek odafönt”
„Csak most lehet Nádas Péter kortársának lenni”
„Nádas Péter nem egyszerűen történeteket írt. Megtanított másképpen látni: hogy a legmélyebb igazságok gyakran a legkisebb részletekben rejtőznek. És Nádas Péter birtokában volt a legmélyebb igazságoknak. Megrendítő nagysága talán abban rejlik, ahogyan képes volt mélyen, a legbelsőbb rétegekig belehatolni az olvasójába. És közben arra emlékeztetni bennünket, hogy a világ megértésének első feltétele nem a bizonyosság, hanem a figyelem” – posztolta Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere. Kiemeli írásában azt is, hogy Nádas nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is fontos volt: megmutatta külföldön, hol is található Budapest.
A főpolgármester részletesen ír arról, milyen meghatározó alkotó volt Nádas mint író és mint Budapest polgára is.
„Voltak és lesznek is Magyarország történelmének is boldogabb korszakai, de vigasztaljon bennünket, hogy csak most lehet Nádas Péter kortársának lenni – négy éve már, hogy ezt mondhattam Nádas Péter szemébe, és most hirtelen nem tudom, mi maradt, ami vigasztalhat bennünket. Elment Nádas Péter”.
A főpolgármester mellett a miniszterelnök, Magyar Péter is röviden elbúcsúztatta az írót. A gyászhír mellé egy mondatot írt:
Isten Önnel, Művész Úr!”
„Hatalmas veszteség ez nemcsak Magyarország, de a teljes világirodalom számára is” – fogalmaz Tarr Zoltán, Magyarország társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős minisztere bejegyzésében. A miniszter részletesen ír posztjában Nádas egy-egy fontosabb művéről, így például kiemeli az Emlékiratok könyvét, a Párhuzamos történeteket és a Saját halált.
„Nádas Péter nem könnyű válaszokat adott. Kérdéseket tett fel – pontosan, könyörtelenül és rendkívüli művészi erővel.
Írásaiban egyszerre volt jelen a magyar történelem tapasztalata, Európa szellemi öröksége és az emberi létezés egyetemessége”.
Puzsér Róbert így búcsúzik: „Nádas az egyik legjelentősebb magyar író volt, de a Saját halál a maga spirituális intellektusával kimagaslik az életművéből. Ennek az elbeszélésnek az alanya túlnő a szerző személyén: az egyetemes lény, amely nem pusztán az övé, hanem mindenkié és mindené. Nádas Péter első halála óta mindig menetkész volt”.
Puzsér szerint Nádas megmutatta, hogy az élet sokkal több mint anyagcsere, és a halál több, mint annak megszűnése. Végül így zárja posztját:
Nem az ismeretlen semmibe készült, mint a beavatatlanok, hanem vissza oda, ahol már járt. Ezúttal örökre hazatért”
„Az életmű teljes, a munka kész”
Nagy Boglárka, a Jelenkor Kiadó vezetője egy 2016-os, Nádas Péter dolgozószobájában készített fotóval és egy poszttal emlékezett meg az íróról. A kiadóvezető szerint Nádas olyan alkotó volt, akiből maximum két-három akad egy évszázadban.
Kivételes író volt, kivételes ember”
Nyáry Krisztián a szerző egyik korábbi írásából, a Beszéd című alkalmi szövegéből idézett egy részt, amely a Talált cetli című kötetben jelent meg. Az idézet a kultúra közjó-jellegét említi, miszerint azt nem egyének, hanem a társadalom irányítja:
„A nemzet kultúrája nem lehet senkinek a személyes tulajdona, hanem közös tulajdon. Rontani, rombolni, pusztítani lehet, de építeni csak olyan állam képes, amelynek polgárai szabadon beszélik meg egymás között, hogy mit helyes és mit helytelen gondolniuk és cselekedniök, s a versmértéket nem a süket önkény, hanem az én hallásom szabja meg.
Ahol az én, te, ő, mi, ti, ők rendje egyszerre, de nem egymás ellenében uralkodik.”
Jászberényi Sándor egy rövid és visszafogott posztban emlékezik meg az író haláláról. Arra utal, hogy attól függetlenül, hogy ki mennyire szerette Nádas Pétert, mindenki tudja, hogy egy nagy íróról van szó.
„Meghalt Nádas Péter.
Veszteség nincs. Az életmű teljes, a munka kész.
Az ember meghal. Ilyen műfaj élni”.
Visky András az utolsó Nádas által írt levelet osztotta meg Facebook-oldalán, amelyben Nádas felajánlja, hogy fényképeket küld. A levélben Nádas fény rajzokat említ, amik feltehetőleg a képen látható vagy ahhoz hasonló fényképeket jelentenek.
A fény rajzok megérkeztek. Ezt a képet néhány héttel korábban kaptam tőle. Mostmár ő érkezik minden fényben. Belőle és vele élt. Mostmár benne. Közelség és iszonyatos hiány”.
Tóth Krisztina a Saját halál című kötetből kiemelt részlettel gyászolta a szerzőt. Az idézethez egy rövid méltatást írt:
Ma reggel meghalt Nádas Péter, a kortárs magyar és világirodalom jelentős szerzője”
Nádas halálának alkalmából Veiszer Alinda újságíró nyilvánosságra hozta 2022-ben készített utolsó közös beszélgetésüket, ahol az írót a Rémtörténetek című regényéről kérdezte a műsorában.
A nyugodságot, a bölcsességet, a kompromisszumot nem tűrő minőséget, a gondolkodást, a türelmet. Köszönünk mindent!” – írja a posztban.
A beszélgetés immár teljes egészében megtekinthető Veiszer Alinda Youtube-csatornáján.
„Örültünk majd elköszöntünk egymástól. Nem gondoltam, hogy örökre”
„Sok írót fotóztam, ő szúrt le először, hogy milyen rossz képet csináltam róla. Megviselt. Nagyon. Igaza volt” – írja Valuska Gábor fotós, aki többek között a Könyves Magazin képeit is készíti. Valuska legutóbb egy hónapja készített fotót a szerzőről Gombosszegen egy boldog beszélgetés során. Ezzel már Nádas is elégedett volt.
Fotó: Valuska Gábor
