Augusztus 26-án reggel 8 órakor gombosszegi otthonában meghalt Nádas Péter. A hírt a szerző írói oldalán tették közzé a család kérésére. A posztban arra kérnek mindenkit, hogy a további tájékoztatásig tartsák tiszteletben, hogy a család nem kíván nyilatkozni. Nádas Péter Kossuth- és József Attila-díjas magyar író 83 éves volt.
A magyar irodalom egyik legkiválóbb alkotójára emlékezünk
Nádas Péter 1942. október 14-én született Budapesten egy zsidó munkáscsaládba. Apja telefonműszerész, anyja nőmozgalmi munkás volt. 1956 és 1958 között a Petrik Lajos Vegyipari Technikum tanulója volt, majd 1958 után szakmát váltott, és fényképész szakmunkástanuló lett. 1961 és 1963 között újságírónak tanult a Magyar Újságírók Országos Szövetsége képzésén, 1965 és 1967 között pedig filozófiát a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemen.
1961-ben fotóriporterként kezdett dolgozni a Nők Lapja magazinnál, a ’60-as évek végén a Pest Megyei Hírlap munkatársa volt. 1974-ben folytatta tanulmányait a Humbolt Egyetem ösztöndíjasaként, de a ’70-es években dolgozott a Gyermekünk című pedagógia folyóirat olvasószerkesztőjeként, a ’80-as évek elején a győri Kisfaludy Színház lektoraként, 1989 és 1990 között pedig a Magyar Napló munkatársa volt.
1969-től kezdődően szabadfoglalkozásó író lett.
Első kötete 1967-ben jelent meg A Biblia címen. Ezt követte 1969-ben a Kulcskereső játék és 1977-ben a Takarítás című dráma. Első nagy áttörése 1977-ben látott napvilágot, ez volt az Egy családregény vége. Ezt követően számos drámával, elbeszéléskötettel és esszével jelentkezett. 1986-ban jelent meg az Emlékiratok könyve, amelyet Esterházy Péter ugyanabban az évben megjelent, Bevezetés a szépirodalomba című kötetével együtt szoktak emlegetni mint a magyar posztmodern első meghatározó alkotásai. 2004-ben jelent meg a Saját halál című könyve, amely az infarktusából adódó halálélményét dolgozza fel.
2005-ben következett a Párhuzamos történetek, amelyet a kritikusok és az olvasók is az egyik legmeghatározóbb művének tartanak.
További fontos alkotásai a 2017-ben napvilágott látott Világló részletek és a 2022-es Rémtörténetek. Legutolsó könyve 2025-ben jelent meg Halott barátaim címmel.
„Úgy tűnik Nádas számára a látás rögzítésének szörnyű éthosza egyben a történetmondás megkötésének poétikája. Ennyiben az író még mindig tudósító, fotóriporter, az, ami egykor volt; dokumentaristája, politikusa valami elragadóan szép és szörnyű közös értelemvesztésnek: a mindenkori fotólátvány mondással, történettel teli süketségének. E süketségbe tör be a képekbe projiciált történetek elmondásának kiolthatatlan szenvedélye – a felhangzás, a megszólaltatás. Kép és írás kombinálásának különös fanatizmusa, a szép szörnyűsége, hajszolt művelete.” – írta Nádas művészetéről 1997-ben Balassa Péter.
Élete során munkásságát rengeteg díjjal jutalmazták, 1978-ban elnyerte a Füst Milán-díjat, 1985-ben a József Attila-díjat, 1992-ben Kossuth-díjas lett, 2007-ben megkapta a A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, idén júniusban neki adták a Németországi Szövetségi Köztársaság Érdemrendjének csillaggal ékesített nagy érdemkeresztjét, 2011 óta az Irodalmi Nobel-díj várományosaként emlegették. Könyveit több nyelvre is lefordították, többek között franciára, svédre, lengyelre és németre. Németországban több évtizede nagy olvasótábora van.
Kötetei nemzetközileg ismertek, főleg a Párhuzamos történetek és a Világló részletek, amelyek a mai napig újabb és újabb fordításokat és díjakat kapnak.
Hatalmas életműve rengeteg különböző műfajt és témát ölel fel, a nagyobb meghatározó regények mellett több esszé- és drámakötete jelent meg az évek során, illetve saját írói hivatásáról is készített egy kötetet A szépírás mint hivatás címen. Munkássága a magyar irodalom egyik csúcsteljesítménye, irodalmi jelenléte már az 1980-as évektől kezdődően meghatározó, egyike volt a magyar posztmodernhez kötődő „Péterek nemzedékének” (Nádas Péter, Lengyel Péter, Esterházy Péter). Könyveiben folyamatosan kereste az irodalom határait, szövegei sokszor társadalmi vagy történelmi témájúak.
Nádas Péter személye és életműve évtizedek óta a magyar irodalom bástyája, hatása és jelenléte még sok évtizeden keresztül érezhető lesz.
Fotó: Valuska Gábor
