Szeptemberben a felnőttkori szülő-gyermek kapcsolatokat középpontba állító, októberben pedig a gyermekek/kamaszok szemszögéből mesélt regények közül válogattunk. Ezúttal olyan szövegek kerülnek sorra, melyekben a hűtlenség, a szakítás, az elválás különböző fajtái íródnak történetekké. Szerelmi csalódások, párkapcsolati unalom, kihűlt házasságok és újrakezdés – csupa izgalmas téma más-más perspektívából, különböző stílusban Európa legjobb kortárs szerzőinek tollából.
Emiliosz Szolomu: Egy hűtlenség naplója
A ciprusi Emiliosz Szolomu krimibe hajló lélektani regényének főhőse egy régészprofesszor, aki az Égei-tenger egy kis szigetére indul ásatásokat folytatni, és itt szerelmi kapcsolatba bonyolódik egyik tanítványával. Erre a nyárra emlékszik vissza a férfi a jelenből, mikor felesége váratlanul eltűnik. Saját lelkében és emlékei közt kutatva nemcsak egy különös rejtély oldódik meg, de az emlékezés során megismerhetjük a görög szigetvilág lenyűgöző tájait is. (Sokszor úgy tűnik, hogy nem is az emberek, hanem ez a görög vidék, a mitológia, a régészeti emlékek a valódi főszereplők ebben a könyvben.) A szerző negyedik regénye,
az Európai Unió Irodalmi Díját is elnyerő Egy hűtlenség naplója lassan csordogáló szöveg, egy idősödő férfi számvetése házasságról, szerelemről, az idő múlásáról.
A lélektani fókuszú szöveg a krimi műfajával is szoros kapcsolatban áll, de a legerőteljesebb részei mégis a „homéroszi táj” bemutatásával foglalkozó sorok, bekezdések, a tengerben, a fákban és a kövekben lakozó történelem és atmoszféra megmutatása: „Folyton fejfájás környékezte, úgy tűnt, mintha hallucinálna, elveszett a távoli időben és térben, melyet ez az örök, kietlen táj képzett körülötte, benne az ősi kőfalakkal, elszáradt aszfodéloszokkal és kakukkfűvel. A tenger morajlását az üreges sziklákon szétcsattanó hullámok hangja törte meg, kitartóan erodálva talpa alatt a szárazföldet. S a szél ismeretlen hangokat csent a fülébe, meghatározhatatlan szavakat, valahonnan a tenger mélyéről.”
Janna Loontjens: Talán bizony mégsem
A Talán bizony mégsem már a címével is bizonytalanságot sugall, és a regény valóban erre az elbizonytalanodott, kérdőjelekkel teli lelkiállapotra koncentrál. Főhőse egy harmincas évei végén járó amszterdami tudósnő, aki nemcsak munkájában sikeres, de példás családanya is. Ebből az idilli életből egy kerékpárbaleset billenti ki, melyben megsérül a keze és hosszas lábadozása alatt nem folytathatja megszokott életét, nem kötik le napi teendői. Így, ebben az üresjáratban van ideje gondolkodni, szembesülni önmagával, és a néhány napot felölelő eseménysorból világosan látszik, hogy rájön, unja az egész életét, a munkáját, a férjét, a hétköznapjait. Ezzel a felismeréssel azonban nem tud mit kezdeni, a problémákat újabb problémával igyekszik feledtetni, és a Facebookon keresztül flörtölni kezd egy marokkói férfival. A chatelésekből és videóhívásokból hamar egy virtuális viszony alakul ki, ami felér egy megcsalással. A főhős-elbeszélő igazi sodródó hős, aki életközépi válsága mélyén van, egész addigi életét megkérdőjelezi, de nem talál válaszokat a kérdéseire, nem tudja, hogy menjen vagy maradjon, fogalma sincs, mit tegyen: „Lehet, hogy nem nekem való az anyaság. Lehet, hogy minden anya ugyanígy éli meg. Lehet, hogy azért nem tudok jó anya lenni, mert nem volt anyám. De az is lehet, hogy nem. Lehet, hogy szerelmes vagyok egy olyan férfiba, akivel soha életemben nem találkoztam, egy marokkói férfiba, aki tíz évvel fiatalabb nálam. De az is lehet, hogy nem. Lehet, hogy el kéne hagynom a férjemet. De az is lehet, hogy nem. Lehet, hogy egészen kiváló bakteriológus vagyok, és a karrieremre kéne koncentrálnom. De az is lehet, hogy nem.” A holland írónő, Janna Loontjens plasztikusan ábrázolt hőse nem tud kikeveredni a saját maga által gubancolt hálóból, történetét követve egy antipatikus, felnőtté soha nem vált hőst látunk, akit mégis, minden hibája ellenére meg tudunk érteni, és ezzel együtt, minden bizonytalanságával, esetlenségével és felelőtlenségével együtt akár meg is szerethetjük.
Folytatódik Kreatív Európa című sorozatunk, amelyben a kortárs európai irodalomból válogatunk. Most olyan hangsúlyozattan nem ifjúsági irodalomhoz tartozó könyveket ajánlunk, amik egy-egy gyermek vagy kamasz nézőpontjából mesélnek.
Geir Gulliksen: Mielőtt elváltunk
A szerelem elmúlását, az elhidegülést, a válásig vezető hosszú és fájdalmas utat egy férfi szemszögéből mutatja be norvég Geir Gulliksen Mielőtt elváltunk című regénye. A fülszöveg szerint a történet röviden a következő: „Jon azzal szembesül, hogy a felesége kiszeret belőle. A legfájdalmasabb utat választja: elfogadja a folyamat visszafordíthatatlanságát, és megpróbálja a másik szemszögéből megérteni a helyzetet. Ehhez át kell gondolnia az egész közös történetüket, és ami még fontosabb, a kapcsolat kudarca miatt mindent meg kell kérdőjeleznie, a mondataikat, a tetteiket, az általuk eljátszott női és férfi szerepeket. A szexuális együttlétek és a meghitt beszélgetések zavarba ejtően pontos rögzítésével kényszeríti magát, hogy megtalálja az alapvető hibát.”
Különös csavar a szövegben, hogy bár egy férfi perspektívájából nézünk a folyamatra, ez a férfi a felesége nézőpontját igyekszik rekonstruálni,
azt próbálja megérteni, mi zajlik és zajlott a nőben, milyen érzések vezethették idáig. A teljes kötet egy megértési kísérlet, melyben az egyik fél igyekszik magáévá tenni a másik nézőpontját, még akkor is, ha ez a belehelyezkedés valószínűleg az elejétől fogva kudarcra ítélt. Jon, a főhős azonban derekasan próbálkozik, mindent, de mindent lejegyez, amit fontosnak gondol. A Mielőtt elváltunk precíz, aprólékos leírásokból és emléktöredékekből építkező próza, mely első pillantásra érzelemmentesnek tűnik, de csak a hihetetlen figyelemtől, melyet az elbeszélő a másik megértésére fordít. Egy házasság, egy tönkrement kapcsolat krónikája, egy gyászmunka leírása és egy, a másik totális megértését célzó, lehetetlenre vállalkozó kísérlet.
Kreatív Európa című új sorozatunkban az európai kortárs irodalom remekeiből válogatunk, hogy bemutassuk, hányféle értékes hang szólalt meg könyvről könyvre az elmúlt években.
Drago Jančar: Ma éjjel láttam őt
A Ma éjjel láttam őt a Balkánon játszódik, elsősorban háborús regény, a szlovén partizánok második világháborús tetteit dolgozza fel. De a történelmi szál szorosan összefonódik a szerelemmel, a különc, extravagáns Veronika történetével, aki, bár férjezett asszony, kikezd lovasoktatójával, egy szerb tiszttel, majd el is hagyja érte férjét, akihez később visszatér. Drago Jančar regénye egy hűtlenség, majd egy visszatérés története, és végül egy eltűnésé is; a fiatal házasok ugyanis eltűnnek majd a háború legsötétebb éveiben. Az egy szálon futó cselekményt különleges elbeszéléstechnikával adja elő a szlovén regény, Veronika és férje titokzatos, balladisztikus szerelmi történetét ugyanis váltott nézőpontokból, öt különböző narrátor elbeszéléséből ismerjük meg. A soknemzetiségű, forrongó vidék bemutatása és a szerelmi szál mellett a rendkívül rétegzett szöveg több etikai kérdést is felvet, például azt, hogy semleges maradhat-e bárki egy háborúban, vagy azt, hogy ellen tud-e állni az ember a legnagyobb, legerősebb ösztöneinek akkor, mikor körülötte a feje tetejére állt a világ?
