Az ebbe a listába gyűjtött könyvek hősei Spanyolországban, Japánban vagy Amerikában egyformán kilógnak a társadalomból: nem teszi őket boldoggá az, aminek mindenki más szerint örülniük kéne. Hiába van jó munkájuk, jó fizetésük, mégis magányosak. Akad, aki többre vágyik, másnak pedig pont az a baja, hogy megelégszik azzal, amije van. Te hogy állsz a munkádhoz? A hét könyvéhez, Beatriz Serrano Elégedetlenség című regényéhez gyűjtöttünk még olyan köteteket, amelyeknek főhősei szenvednek a munkájuktól.
A spanyol írónó regényében a 32 éves középvezető, Marisa napjait követhetjük, aki őszintén és mélyen gyűlöli a munkáját. Minden nap sírógörccsel indul el otthonról, és minden vágya ne kelljen többé dolgoznia. Naplószerű belső monológjaiból szarkasztikus, de tűpontos megfigyelések bontakoznak ki a munkájáról, a kollégáiról és általában a céges kultúráról. A törtéet számtalan mentális problémától szenvedő hőse különböző módszerekkel próbálja elviselhetővé tenni a mindennapjait: szorongásoldót szed, alkoholhoz és drogokhoz nyúl, rengeteg YouTube-videót fogyaszt. Történetén keresztül egy egész generáció elmagányosodását és céltalanságát ismerhetjük meg (olvass bele).
Mutatunk még hat könyvet a témában!
Murata Szajaka: Keiko vegyesboltja
Furukura Keiko a világ másik felén, Japánban él, de a spanyol hősnőhöz hasonlóan magányos és nehezen boldogul a világban, viszont a munkájához épp ellentétes a viszonya. Ő imádja a vegyesboltot, ahol dolgozik. Személyisége teljesen feloldódik a bolt közegében, ahol teljesül a vágya és szabálykönyvet kap az élethez, amely megmondja, hogyan viselkedjen, mit mondjon, mit viseljen. Keiko 36 éves, egyedülálló és 18 éve dolgozik egy vegyesboltban. Ő elégedett a helyzetével, családja és barátai azonban úgy érzik, megrekedt. A regény jellemzése alapján Keiko neurodivergensnek tűnik.
Olvasd el krikánkat itt vagy olvass bele a könyvbe itt!
Murata Szajaka megmutatja, hogy meddig mehetünk el a társadalmi elvárásoknak behódolásban a saját épségünk kockáztatása nélkül.
A regény olyan egyértelműnek tűnő társadalmi elvárásokra kérdez rá, mint a folyamatos fejlődés, a magas státuszú munka megszerzésére való törekvés, a társas kapcsolatok iránti igény, a magány elfogadhatatlansága.
Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
Murata hőse meglepő hasonlóságot mutat egy szintén 2017-ben megjelent regény, Gail Honeyman skót írónő Eleanor Oliphant köszöni, jól van főhősével. Az ugyancsak naplószerűen megírt történet címszereplője hasonlóan szemléli a számára logikátlanul működő világot. Az Elégedetlenség Marisájához hasonlóan ő is irodában dolgozik és gyakorlatilag ez a munka az egyetlen kapcsolatát a világgal, valamint még a heti egyszeri telefonbeszélgetés az anyjával (kritikánkat itt találod).
Egy nap azonban meglátja a tökéletes férfit: egy ismeretlen zenekar frontemberét és mindent megtesz, hogy kapcsolatba kerülhessen kiszemeltjével. Ebben viszont folyton megzavarja bosszantó új kollégája, Raymond, akit a kiszámíthatatlan események újra és újra az útjába sodornak.
Eleanor Oliphant esetében lassan kibontakozik, hogy nála egy trauma okozta személyiségének ilyen alakulását.
Ezzel megcsillan a remény is, hogy „visszatagozódhat a társadalomba”. Megreformálja a külsejét, elfogad egy előléptetést, barátokat talál, és még egy macskát is örökbe fogad.
Zakiya Dalila Harris: A másik fekete lány
A 26 éves szerkesztőasszisztens, Nella Rogers unja már, hogy ő a Wagner Books egyetlen fekete alkalmazottja.
Elege van az elszigeteltségből és a mikroagresszióból, ezért is lelkesedik, amikor a Harlemben született és nevelkedett Hazel a kiadóhoz és a szomszédos íróasztalhoz kerül.
Azonban épphogy elkezdik összehasonlítani a természetes hajápolási praktikákat, amikor egy sor kellemetlen esemény hatására Hazel az iroda kedvence lesz, míg Nella marad a ranglétra alján.
Azután üzenetek jelennek meg Nella asztalán: MONDJ FEL! MOST! Nehéz elhinni, hogy Hazel áll az ellenséges levelek mögött, ám Nella, akinek a gondolkodása egyre inkább beszűkül, mániákusan kutatja a háttérben meghúzódó, gonosz erőket, és hamarosan rá kell jönnie, a karrierjénél sokkal több forog kockán.
Joanna Rakoff: Egy évem Salingerrel
Joanna költő szeretne lenni, így a középiskola elvégzése New Yorkba költözik és csatlakozik az irodában dolgozó fiatal nők tömegéhez. Sikerül elhelyezkednie egy irodalmi ügynökséghez asszisztensként, ami látszólag a lehető legközelebb áll álmai megvalósításához. A feladata J. D. Salinger ügynökének asszisztenseként, hogy válaszoljon az írónak érkező rajongói levelekre.
Joanna egyhangú élet, a munkahelye és a barátjával bérelt brooklyni lakás között zajlik, közben írói szárnyait is bontogatja.
Miközben Salinger rajongóinak a megszokottól egyre inkább eltérő, hol vicces, hol megható válaszokat ír, lassan rátalál a saját írói hangjára.
Az írónőnek a '90-es években játszódó memoárjából 2020-ban filmet is készítettek, amelyben az ügynökség szigorú vezetőjét Sigourney Weaver, a fiatal Joannát pedig Andie McDowell színésznő lánya, Margaret Qualley alakítja.
Natalie Sue: Remélem, jól vagy
Jolene, a Supershops Incorporated adminisztrátora szerint szigorúan elég a hivatalos teendőkre szorítani a munkatársakkal való napi érintkezést. Amit persze az idegesítő, inkompetens kollégái rendre képtelenek felfogni. Jolene megküzdési stratégiája a helyzettel, hogy sérelmeit kicsinyes utóiratokba önti a céges e-mailezésében, majd fehérre állítja a szöveg színét, hogy senki ne lássa azokat.
Aztán természetesen lelepleződik. Büntetésként érzékenységi tréningre kell mennie, valamint korlátozásokat állítanak be a fiókjában.
Csakhogy valami hiba csúszik ebbe, és Jolene véletlenül korlátozások helyett most már az egész részleg levelezéséhez és privát chatjéhez is hozzáfér.
Tisztában van vele, hogy szólnia kellene emiatt, de ki tud ellenállni annak, hogy meglesse, mit beszélnek róla a háta mögött a többiek? Ahogy Jolene egyre mélyebben vájkál kollégái személyes világába és titkaiba, elkezdi megkedvelni őket. Ez az állapot azonban nem tartható fent sokáig, így idővel döntenie kell, hogy a pozíciója megtartása vagy az őt körülvevő emberek fontosabbak - még úgy is, hogy esetleg tisztáznia kell magát előttük.
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
A munkahelyi problémák nem a kétezres évek sajátja, már az 1990-es években is foglalkoztak vele, például Bret Easton Ellis.
A munkahelyek nemcsak nők életét és mentális egészségét tette tönkre, hanem a férfiakét is megnyomorították.
„Az Amerikai psycho egy felső-középosztálybeli, fehér, amerikai férfi mindennapjait követi végig, aki megrögzötten igyekszik a megfelelően fogyasztó állampolgár lenni. Márkás ruhákba öltözik, csillogó-villogó éttermekben eszik, tisztában van a friss és értékes kulturális megjelenésekkel, beszéde, kinézete, jelleme kifogástalan, és egy pénzorientált (azaz hasznos) cégnél dolgozik. Esténként pedig nőket gyilkol – írtuk a regényről szóló nagyobb elemzésükben. – Az ismétlődő epizódokra (étkezés, munka, szex, vásárlás, gyilkolás) épülő regény egy olyan társadalmi réteget mutat be Bateman szemén keresztül, ahol az egyetlen értéket a kapitalista javak felhalmozása és az azokkal való dicsekedés jelenti. Az egyén egyenlővé válik a gazdasági és társadalmi tőkéjével, azaz a keresetével.”
