Juli Zeh német írónak és jogásznak ez a negyedik regénye, azonban az első, amelyben „nagyon tiszta politikai szándékai is voltak”, ahogy arra több interjújában is utalt. (Előző regényéről itt írtunk kritikát, a regénybe itt olvashatsz bele, itt pedig interjút olvashatsz a szerzővel.) Regényének főhőse, Mia Holl biológus, a Németországban 2057-ben uralkodó egészségdiktatúrában, a Módszerben ezzel magasan megbecsült polgárnak számít.
Mégis bíróságra idézik szabályszegésért: elmulasztotta az alvási és étkezési jelentését, nem adott vér- és vizeletmintát és a kötelező sportolást sem végzi. Hetek óta nem hagyta el a lakását és csak annyit szeretne, hogy békén hagyják. Mai kifejezéssel élve: gyászol. Öccse, Moritz Holl néhány hete halt meg a börtönben az utóbbi idők legnagyobb botrányt kavaró tárgyalása után.
Tények a valóság ellen
A Módszer azonban senkit nem hagy egyedül – bármennyire is szeretné. Miát amellett, hogy berendelik, felfigyel rá az újságíró, Kramer is, a Módszer fő ideológusa. A férfi benne látja a lehetőséget, hogy helyrehozzák a Moritz miatt a Módszeren keletkezett repedéseket. Azt akarja, hogy a nő lássa be, hiába állította a testvére, hogy ártatlan, a DNS-bizonyítékok ellen nincs mit tenni. (Kiderül, hogy van!)
Mia azonban hamarosan egy, a korábbinál is bombasztikusabb per és a rendszerellenes ellenállás középpontjában találja magát, ami megrengetheti a fennálló hatalmat,
miközben ő maga is ambivalens érzésekkel küzd a Módszerrel kapcsolatban. Végül a saját bőrén tapasztalhatja, hogy a központi hatalom és a képviseletében eljáró Kramer milyen messzire képes menni léte igazolásáért.
Filozófiával az egészségkultusz ellen
Juli Zeh könyvével kapcsolatban a legmeglepőbb tény, hogy 2009-ben jelent meg először.
Vagyis a szerző csak elképzelte, amit mi át is élhettünk a Covid alatt, például a maszkviselést, a fertőtlenítést, a köhögéstől vagy tüsszögéstől való rettegést. Az eredetileg drámaként bemutatott, majd regénnyé átdolgozott története így majdnem 20 évvel a megjelenés után aktuálisabb, mint valaha.
A könyvbeli Németországot irányító Módszer alapja, hogy a biztonságért cserébe a polgárok a szabadságukkal fizetnek olyan módszerekkel, mint a bőrük alá ültetett chip, a WC-kbe szerelt, központi nyilvántartáshoz kötött érzékelők, a kötelezően előírt sportolás vagy épp a kávéfogyasztás és a cigarettázás szigorú büntetése.
Mia gyászfolyamata, belső vívódásai, valamint az öccsével, illetve annak ráhagyományozott képzeletbeli szeretőjével folytatott eszmefuttatásai olyan alapvető filozófiai kérdéseket érintenek, mint az egyén és a közösség érdekeinek összeegyeztetése vagy a szabadság fogalma. Utóbbi Moritz vágyálma szerint egy olyan hely, ahol az emberek este elmennek táncolni, ihatnak, cigizhetnek.
Vagyis az ő utópiája nagyjából a mi valóságunknak felel meg.
Ehhez – Mia számára – mintegy véletlenül, közéleti szál is felzárkózik. A nő próbálja feloldani azt a helyzetet, hogy ő a Módszer híve, ugyanakkor egyre tisztábban látja a mindent az egészségnek és a tudománynak alárendelő működés hibáit. Az állam és a közösség feladatáról, a tudomány és a hit szerepéről Kramerrel folytat ideológiai pingpong meccseket. Egyenrangú intellektusuk tökéletes ellenfelekké teszi őket, a kezükben összpontosuló hatalom azonban messze nem egyenlő.
Egészségdiktatúra
A civilben jogászként is dolgozó szerző hihetetlenül gazdag asszociációs alapot adott olvasóinak, amelyben a középkortól a jelenig, a popkultúrától a filozófián át a jogig mindent játékba hozott.
Már pusztán az a tény is meghatározott irányba tereli az olvasók asszociációit, hogy a mű Németországban, egy totalitárius hatalommal uralt Németországban játszódik.
Hitler és a nácik fennhatóságának szintén fontos eleme volt a testkultusz, a heimat, filmeken és oktató kiadványokban hirdették a testgyakorlás és az egészség szerepét.
A könyv disztópikus világában az egészség és a testi jólét biztosítása vette át a vallás és a nemzeti érzelmek helyét. A valóságban a diéták, a sportok és a mindent meggyógyító csodamódszerek évtizedek óta jelen vannak az életünkben. A ‘80-as évek fitneszőrületét a ‘90-es évek diétakultúrája, mára pedig a longevity és a mikrobiom váltotta fel. Utóbbit tökéletesen alátámasztják a tavalyi eladási listákat vezető kötetek.
„Nem hiszek abban, hogy a teljes biztonság vezet a boldogsághoz” – nyilatkozta a regényéről Zeh.
Ugyanakkor kiolvashatjuk belőle a tudományos kutatások, a számszerűsített adatok kritikáját is. A mindenhatónak bélyegzett DNS ugyanis tényleg nem tévedhetetlen. Az amerikai igazságszolgáltatásban is számos példa található erre alapított, később tévesnek bizonyult ítéletekre.
Boszorkányüldözéstől a szelektív hulladékig
Zeh főhősét az utolsó német boszorkányper vádlottjáról (Maria Holl) nevezte el, ellenfelét pedig egy, a boszorkányüldözésről írott munka szerzőjéről, egy szerzetesről.
A könyv nem megy el az egyének felelőssége mellett sem a rendszer fenntartásában. Kitér az önmagát jó embernek tartó bírónő vagy a kedves, de kétbalkezes védőügyvéd egyéni motivációira és tetteinek következményeire is.
A Módszer is támaszkodik az elhivatott kisemberekre,
például az Őrházak rendszerével – ilyenben él Mia is –, ahol a lakóközösség maga végzi a higénia megőrzésének feladatait. Ennek örvén pedig a kotnyeles szomszédok mindenkin rajta tartják a szemüket. Nem sokban különbözik ez a nálunk a kommunizmusban feljelentgető házmestertől. Vagy, ahogy arra egy interjúban maga a szerző rámutatott, a mai Németországtól, ahol a szomszédok figyelmeztetik azt, aki nem megfelelően gyűjti a szelektív hulladékot. „Minél több a szabály, az emberek annál jobban alkalmazkodnak hozzájuk és csúsznak bele a „seriffhelyettes” szerepébe” – mondta Zeh a unique online-nak.
Juli Zeh vastagon filozófiába csomagolt regénye nem ad egyértelmű lezárást, helyette számos kérdést vet fel az olvasóban. Olyannyira, hogy a szerző a hozzá érkező olvasói megkeresésekre válaszul 2020-ban kiadott egy külön kötetet Kérdések a Corpus delictihez címmel.
