!["Csak azzal vagyok munkaviszonyban, amit írok" [Nádas 80]](https://konyvesmagazin.hu/file/slides/2/28322/fe_1180_600_20220520_nadas_peter_vg_7664_sai_stabilize.jpg "Nádas Péter fotó: Valuska Gábor-08")
A főszereplő Till Gyuri átváltozás- vagy felnövéstörténete egy gyilkossággal kezdődik, de kommunizmusról, hatalomról, testről, családról és társadalmi különbségekről beszél - írtuk A Bibliáról Az Első című podcastunk elé, amelyben Nádas Péter pályakezdéséről, írói szárnybontogatásáról mesélt. Az elbeszélést először az Új Írásban lehetett olvasni 1965-ben. A megjelenés után nem sokkal a Kisalföldben (1965. május 14.) már olyan írásműként hivatkoztak rá, amire érdemes felfigyelni, miután a cikkíró "a felfedezés örömével" olvasta Nádas elbeszélését.
Kiss Ferenc ugyancsak az Új Írásban publikált Levél a felfedező kritikáról című tanulmányában (1965. július 1.) olyan műként emlegette A Bibliát, amelyet szerinte nagy kár lenne szó nélkül hagyni, ugyanakkor írójáról megjegyzi azt is:
"Szerzőjét sohasem láttam. Minthogy a Forrás-rovatban kapott helyet, valószínűleg fiatal ember. Munkájában azonban kevés nyoma van a zsengeségnek. Szinte mindent tud, amit egy jó epikusnak tudnia kell, de még meglepőbb, hogy tudása egyáltalán nem hivalkodó. Olyannyira, hogy még a hatáskeltés leggyakoribb rejtett jeleit - súlyos dolgok meghökkentően egykedvű közlését, a szándékolt tömörséget és szűkszavúságot - sem tapasztalom nála. Hogy mit tud, azt tüzetesebben is érdemes elmondani. Mindenek előtt írni a szó szoros értelmében, vagyis jól ismeri a nyelv árnyalatait, s amiről beszél, arra pontos szava van. S hogy ez mit jelent, kitetszik majd, ha mondanivalójáról is szólhatunk. Aztán tud írni a szó művészi értelmében is, megelevenítő, idéző érzékletességgel."
1966-ban az Alföldben Dersi Tamás Fiatal irodalom című tanulmányában szintén kitűnő elbeszélésként ír A Bibliáról, hozzátéve, hogy szerzője írása "művészileg nagyerejű, kicsengésében meggyőző", művészi erényeiről pedig, teszi hozzá, külön tanulmányt lehetne írni.
Nádas Péter 1962 karácsonyán fejezte be első elbeszélését, A Bibliát. A szöveg először 1965-ben jelent meg az Új Írásban. Nádas Péterrel diktatúráról, az alkotói folyamat indulásáról, erőszakról, Rákosi villájáról és egy megbánt elbeszélői nézőpontról beszélgettünk.
Tovább olvasokA Biblia - A pince című kisregénnyel együtt - 1967-ben jelent meg kötetben a Szépirodalmi Könyvkiadónál. A Magyar Nemzetben ugyanebben az évben (1967. augusztus 6.) így írtak a kötetről és írójáról: "Kiábrándult volna Nádas Péter, ez a tehetséges, fiatal író, aki huszonnégy évesen az élet mélységeit ábrázolja kitűnő stílusban, tömören, célratörően és célbatalálóan? Aligha, s ha ő maga az volna is, az írásai nem kiábrándultak. Reálisak és ezért eszméltetőek. Jól ismeri a képmutatás különféle fajtáit és megnyilvánulásait, s jól ismeri a lélek mélyén szunnyadó, nemtelen, vagy igazságra vágyó indulatokat; jól ismeri a történelmi, pszichológiai, társadalmi - vélt, vagy való - kereteket, korlátokat is, amelyek a bennünk rejlő erények és hibák kibontakozását, érvényesülését szabályozzák. Mindez talán elegendő volna a keserűségre, akár a kiábrándultságra is; csakhogy Nádas Péter mindkét kisregénye, A Biblia éppen úgy, mint A pince, eszméltető írás, s ezért emberformáló szándékú".
Nádast 1972-ben az Élet és Irodalom kérdezte (Beszélgetés fiatal írókkal alcímmel jelent meg az interjú). Akkor már megjelent a Kulcskereső játék című kötete is (1969), és leadta a Leírás kéziratát a Magvetőnek (ám az csak 1979-ben jelent meg). Ebben a beszélgetésben is nagy szerepet kapott a Biblia, amelynek kollektív tudatában - fogalmazott az akkor harmincéves író - megtalálható mindaz, ami "ma is izgat, meghatároz bennünket". A kérdésre, hogy miből és hogyan él, pedig a következőt válaszolta:
"Évekig újságíróként dolgoztam, napilapnál, kötelező norma szerint hetente két riportot írtam. Aztán fizetésnélküli szabadságra mentem, és ez így is maradt. Munkaviszonyom megszűnt. Most csak azzal vagyok munkaviszonyban, amit írok. Ebből élek."
Nyitókép: Valuska Gábor
