Nők vs. feminizmus: ki mondja meg, milyen a nők valósága?

Nők vs. feminizmus: ki mondja meg, milyen a nők valósága?

Joanna Williams, a nemrég magyarul - az MCC Press gondozásában - is megjelent Nők vs. feminizmus című könyv szerzője is sztárvendége volt az idei Brain Barnak. Is feminism still needed? (Még mindig szükség van feminizmusra? - a szerk.) című előadására erős berzenkedéssel ültem be, ám annál nagyobb meglepetés ért, amikor utána személyesen is lehetőségem nyílt beszélgetni a szerzővel. Szubjektív beszámoló a feminizmus és a #metoo kritikájáról, az abból levonható tanulságokról és arról, vajon elérhető-e egy bizonyos szint, amikor azt mondhatjuk: nincs már szükség feminizmusra? És vajon megmondhatja-e mindezt valaki Nagy-Britanniából egy több száz fős magyarországi, többségében nőkből álló közönségnek? Vajon akkor beszélhetünk jóléti társadalomról, ha már mindaz túlhaladottnak tűnik, amiért a feministák valaha küzdöttek? Elfelejthetjük-e jó dolgunkban, hogy mindig lesznek nők, akik hátrányt szenvednek csak azért, mert nőnek születtek? És ez a hátrány vajon szükségszerűen áldozatszerepet jelent-e? Mindezeket megkérdeztük Joanna Williamstől is.

Laborczi Dóra | 2022. október 05. |
Joanna Williams
Nők vs. feminizmus
MCC Press, 2022, 318 oldal
-

Joanna Williams természetesen jól tudta, mi a helyzet Magyarországon, hiszen egy korábbi interjúban is hangoztatta, mennyire egyetért a kormány családpolitikai intézkedéseivel. Ennek a múlt csütörtöki, Brain Baros beszélgetésen ismét több ízben hangot adott. Először a moderátor ellenvetésére - miszerint a legtöbb, családokat érintő intézkedéseket férfiak hozzák - reagált úgy, hogy

Magyarországon éppen a leginkább egy nő, a köztársasági elnök promotálja a családbarát intézkedéseket, míg ezzel szemben vannak olyan nők, akik a család ellen dolgoznak.

A beszélgetés, melyben a moderátor egyébként következetesen a szerző opponenseként szerepelt a színpadon, szintén a kormány családbarát intézkedéseinek méltatásával zárult, ekkor Williams az “anyaság kontra karrier” témáját feszegető, közönség soraiból érkező kérdésére válaszolt azzal: ő is megélte ezt a dilemmát, három gyermek dolgozó édesanyjaként és személyes példája alapján is állítja, hogy mindkettőre csak akkor van esély, ha a nők nincsenek magukra hagyva a családjukban. Éppen ezért szimpatikus neki a magyarországi családbarát politika, mivel a családot közösségként képzeli el és egy közösségben a nőnek is több lehetősége van egész életet élni.

Az előadás során még sok minden más is elhangzott - például, hogy a tanulást tekintve a nők vannak többen és előnyösebb helyzetben, végzettségük miatt pedig sok helyen a munkaerőpiaci viszonyok között is több a lehetőségük mint a férfiaknak vagy, hogy soha nem kerestek még ilyen jól a nők -, viszont ez az a gondolatmenet, ahol személyes beszélgetésünk során felvettük a szálat, ezért innen érdemes folytatni.

 

Szokatlan elszigeteltség vagy héköznapi tapasztalat?

Az ellenvetések sorát azzal kezdtem, hogy bár a neveltetésünk és tanulmányaink során valóban úgy tűnik, hogy minden ajtó nyitva áll előttünk, ez radikálisan akkor változhat meg, amikor az ember anya lesz, hiszen az elszigeteltség-élményt ad, főleg, ha nem számíthat a családjára. Joanna Williams szerint azonban “szokatlan, hogy egy nő teljesen elszigetelten, a közösség többi tagjától távol tevékenykedjen és viselje a gyereknevelés terheit”, mivel “az egyszülős családok kisebbségben vannak” és nem szabad megfeledkeznünk a férjekről, apákról, valamint a tágabb családról sem. Azzal viszont nagyon is egyetértett, hogy ha kiesik vagy nem működik jól az intézményrendszer, amellyel a gyerekeink nap mint nap érintkeznek, az nagyon megterheli a családokat. Neki személyes tapasztalata erről a covid miatti lezárások alatt volt, amikor az akkor 13 éves lánya addigi teljes szociális hálóját és intézményrendszerét egyszemélyben kellett pótolnia. “Szörnyű volt. Úgy éreztem, hogy nekem kell az anyja, a tanára, a legjobb barátja lennem.

Nem szeretnék a lányom tanára lenni. Az anyja akarok lenni. Úgy akarom iskolába küldeni, hogy tudom, hogy van egy jó tanár az iskolában, és hogy vannak orvosok, nővérek, szociális munkások, barátok, klubok, kultúra körülötte.

Azt akarom, hogy a társadalom része legyen, és ne minden rám háruljon, mert túl sok lenne egy embernek mindezeket a feladatköröket egyszemélyben elvégezni. És talán ez az a pont, ahol még mindig egyenlőtlenségeket tapasztalunk, mert szerintem a kultúránk is azt sugallja, hogy az anya sokkal fontosabb, mint az apa. Kezdetektől fogva ez az üzenet, attól a pillanattól kezdve, hogy a nők teherbe esnek.” Joanna Williams szerint már a babavárást is rögtön beárnyékolhatja az az - egyébként nőktől is jövő nyomás -, hogy “minden, amit eszel, minden, amit iszol, a lelkiállapotod, mindezek a dolgok hatással vannak a babára. Ha nem szoptatsz egy évig, és nem tartasz be minden egyes szabályt, akkor rossz anya vagy, és a gyermeked sérülten fog felnőni, és ez az egész teljesen a te hibád. Ez is mérgező. Gyakran a nők azok is, akik ezt a fajta idealizált képet terjesztik arról, hogy mit jelent anyának lenni. Azt hiszem, azt végül nem mondtam el a pódiumbeszélgetésben, mert lejárt az időnk, pedig fontos:

nem hiszem, hogy lehetsz tökéletes anya úgy, hogy tökéletes karriered van mellette, de lehetsz elég jó anya és lehet elég jó karriered. Mindig nehéz döntéseket kell majd hoznod.

Nem lehetsz napi 25 órát otthon és napi 25 órát a munkahelyeden. Ezek a döntések szerintem inkább a nőkre hárulnak, mint a férfiakra, és nagyon-nagyon nehéz ezeket egyfolytában meghozni."

 

Nem minden férfi toxikus

Ugyanakkor a Nők vs feminizmus szerzője szerint legalább annyira fontos a nőket érő más toxikus hatásokról beszélni. Például arról, hogy az egyenlőtlenségekről nem csak férfi-női, de társadalmi rétegek szűrőjén keresztül is kell beszélni, és nem biztos, hogy mindig a férfi-női egyenlőtlenség az elsődleges, hiszen “nagyon sok különbség lehet egy felső-középosztálybeli nő és egy munkásosztálybeli nő között, de ugyanez elmondható a férfiakról is.”

Szerinte a legnagyobb probléma az, hogy a férfiasságot eleve toxikusnak, a nőket pedig áldozatnak látja és láttatja a feminizmus a #metoo mozgalom óta, miközben nem minden férfi toxikus és nem minden nő áldozat. Úgy látja, nagyon kellene a férfiasságnak azokról a pozitív értékeiről is beszélni, amiket most gyakran toxikusnak állítunk be, pedig nagyon nagy szükség van rájuk.

Az erő, a határozottság és a bátorság fontos értékek, amelyeket nem kellene kidobnunk. Szerinte mindig a nők kezében van a személyes döntés lehetősége, és a határhúzás a kulcs.

Úgy véli, hogy a legtöbb nő a nyugati társadalmakban ma élhet úgy, ahogy szeretne. Ez azonban - hangozhat az ellenvetés -, megint nem antifeminista megközelítés, hiszen mindez a feminizmusból ered.

“Nem vagyok antifeminista - feleli. - Szerintem a férfiak és a nők egyformán képesek arra, hogy bármit megtegyenek a világon. És szerintem a nőknek és a férfiaknak teljesen egyenlő jogokkal kellene rendelkezniük. A nőknek ott kellene ülniük az elnöki székben, és mindenféle székben. Az én aggodalmam az, hogy a modern feminizmus azt mondja a nőknek, hogy nem tehetik meg ezeket a dolgokat, mert van egyfajta szexista összeesküvés, amely megakadályozza őket abban, hogy mindezeket megtegyék, hogy mindezt még csak megpróbálni is túl stresszes és túl nehéz, mert szexista főnökökkel és szörnyű emberekkel fognak találkozni, akik meg akarják akadályozni őket ebben. De igen, teljesen úgy gondolom, hogy a férfiak és a nők ugyanolyan intelligensek, ugyanolyan tehetségesek, és egyenlő jogokkal kellene rendelkezniük.”

 

Nem minden nő áldozat

A beszélgetésünk ezen a pontján felvetem, hogy a családon belüli erőszak áldozatainak 90 százaléka nő és sokan a munkahelyükön is ki vannak téve mindennapi szexizmusnak, ezért talán nem érdemes a feminizmus szemüvegét sietve eldobnunk. “Az, hogy a családon belüli erőszak legtöbb áldozata nő, nem jelenti azt, hogy a legtöbb nő a családon belüli erőszak áldozata” - feleli Joanna Williams. Szerinte

“a legtöbb nő nem traumatizált. A családon belüli erőszak élménye viszont abszolút traumatizáló.

Ezért van szükségünk menedékhelyekre, ahol védelmet kell nyújtanunk a családon belüli erőszak áldozatává vált nőknek. Viszont úgy gondolom, hogy nagyon fontos felismerni, hogy a családon belüli erőszakot elszenvedő nők bűncselekmény áldozatai, és megfelelően kell kezelni őket, mint bűncselekmény áldozatait. De a nők többsége szerencsére nem az.”

 

Magyar nő valósága vs. brit nő valósága?

Úgy jöttem ki erről a beszélgetésről, hogy bár nagyon sok mindenben nem értettünk egyet, mégis felvillanyozott. Valami mégsem hagyott nyugodni. Talán elsőre az a legbosszantóbb ebben az egészben - próbálom magamat megfejteni -, hogy idejön egy szimpatikus nő Nagy-Britanniából, akit támogató közeg vesz körül, azt csinálja, amit szeretne és meg tudja élni az anyaság örömeit is annak terhei mellett, és úgy tesz, mintha az élet mindenki számára nyitható ajtók sorozata lenne, és mi, (tehát az ősszes többi) nők lennénk azok, akik sötét szobába zárjuk magunkat akkor is, amikor kiléphetnénk. Sok szempontból elgondolkodtató lehet ez a gondolatmenet és

nehéz eldönteni, hogy az igazságtartalma miatt felkavaró, vagy azért, mert hiányzik belőle az empátia azok felé, akik éppen nem látnak kiutat, és akiket mindenki magukra hagy.

Akik nem tudják, miből fizessenek tanári fizetésből albérletet és osztálypénzt egyszerre, hogy legyenek éjszakai műszakban, majd másnap gyerekeik elérhető, legalábbis funkcionáló anyjaként jelen, miközben a CSOK-os házak egyre nagyobb területeket szakítanak ki a budapest környéki zöld felületekből. Ráadásul, a CSOK és a családbarát támogatások egész sora sem lehet garancia arra, hogy az anyák ezekben a házakban ne legyenek ugyanannyira magukra hagyva, ha összeomlanak az intézményrendszerek körülöttük, mint bárhol máshol a világon. Ha - és ebben egyetérthetünk Joanna Williamsszel - egyedül hagyja őket a partnerük, a többi nő vagy a társadalom.

Joanna Williams egy végtelenül kedves, nyitott nő, akivel nagyon jó beszélgetni. És sok mindenben igaza is van. Ugyanakkor, csakúgy, mint könyvének olvasása közben, az lehet az érzésünk, hogy megvitatni érdemes gondolatait sokszor túlzó kijelentések, a magyar nők tapasztalatainak hiánya teszi mégis valahogy ide nem illővé. A magyar közeg ismeretének hiánya, melyben az erőforráshiányos intézményekben dolgozó erőforráshiányos tanárok és nővérek - többségében nők - próbálnak fenntartani rendszereket, amiknek a férfiak rég hátat fordítottak (és akik nem, azok valóban nincsenek jobb pozícióban az ott helytálló nőknél).

Az pedig, hogyha az intézmények erőforráshiányosak, mindig otthon csapódik le, elsősorban az anyák vállán, mert nekik kell pótolni mindazt, ami kórházban, iskolában nem áll rendelkezésre.

És ebben, sajnos, megint csak egyetértettünk egymással.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Malcolm Gladwell: Nem tudsz változást hozni egy társadalomban, ha a tanárt fizeted a legrosszabbul

A csapatunk pont annyira erős, mint a leggyengébb csapattagunk, hangsúlyozta a népszerű ismeretterjesztő író, Malcolm Gladwell, a Brain Bar sztárvendége. De mi köze van a sikernek a focihoz és a kosárlabdához? És mindennek az online oktatáshoz? Gladwell a változó világról és a Z generációról beszélt - meghallgattuk.

...
Zöld

Fel kellene számolni azt a rendszert, amelyik a világot férfiakra és „másokra” osztja

Az ökofeminizmus képviselői szerint a nőknek és a természetnek nem csupán hátteret kellene adniuk egy erőforrások felett rendelkező, kizsákmányoló rendszernek, hanem szervesen az élet és a kultúra részévé kellene válniuk.

...
Zöld

Miért fenyegető a nő sikere a férfi számára?

Chimamanda Ngozi Adichie nigériai-amerikai feminista szerző könyvében és TED Talk videójában a női természet félreértéséről mesélt, és arról, miért is kellene mostantól másként nevelnünk fiainkat és lányainkat.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Ez a könyv minden kérdésre válaszol, amit feltettél sörivás előtt, közben vagy után

Mark Dredge Sör mesterkurzusa az erjesztett ital karakterjegyeinek felismerése terén segít magabiztosságot szerezni, és abban is a segítségünkre siet, hogy megértsük, hogy kerültek oda.

...
Zöld

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Csányi Vilmos és Barát József Jövőpánik Beszélgetések a lehetséges határairól című kötetében a jövő bizonytalanságairól beszélget tudományos igénnyel, így szóba kerül robotosítás, a közösségek átalakulása, szülőség és szerelem, de a biológiai határaink is.

...
Zöld

Az írók jóval a tudósok előtt ráéreztek az agy működésére – interjú a világhírű agykutatóval

Dr. Scott A. Small Alzheimer-kutató érdekfeszítően írt arról, miért tesz jót nekünk az egészséges felejtés. Szóba került Salman Rushdie elmepalotája, a kreativitás és a MI, az alvás és a társadalmi felejtés szerepe, illetve a pszichopaták és a csimpánzok is. Interjú.

Még több olvasnivaló
...
Kritika

„A világ egy hidegvizes medence” – Felnőtté válás gyásszal, öngyilkossággal, szerelemmel

Elena Ferrante Nápolyi regényeit idéző atmoszféra és történetvezetés jellemzi A tó vize sohasem édes című könyvet, bár ezúttal egy Róma környéki kisváros a helyszín, ahol a fiatal főhős-elbeszélő története zajlik. Az olasz író harmadik, díjnyertes regényét több mint húsz nyelvre fordították le. 

...
Nagy

Ma már világirodalmi klasszikusok, de ki sem akarták adni őket

A kilencedik alkalommal meghirdetett Margó-díj támogatója, az Erste idén először különdíjjal jutalmazza azt a rövidlistás szerzőt, aki saját történetével vagy prózájával példaként szolgál a #higgymagadban faktorra. Cikkünkben négy híres, mára klasszikussá vált szerzőt mutatunk be, akik hittek magukban annyira, hogy ne futamodjanak meg a visszautasítások miatt.

...
Nagy

Bognár Péter: Az erőszakról, a félelemről és a szavak jelentéséről

„A Haraszti-csemete által tollbamondott jegyzőkönyv alapján így beszélt tehát a fiú, így vagy valahogy ilyesformán, de hogy mindabból, amit összehordott, és amit a fiú őszerinte a fülébe sugdosott az autóban, mindabból mennyi és mi volt igaz, azt már sose fogjuk megtudni.” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesre - ez a nyolcadik rész.

...
Nagy

Karinthy a Micimackót akkora szenzációnak érezte, mint „Mikimauz” megjelenését

Magyarországon a Micimackó Karinthy Frigyes fordításában lett borzasztóan népszerű. De hogyan bukkant az író Milne gyerekkönyvére, ő maga mit gondolt a kötetről, és milyenek voltak a korabeli kritikák? Cikkünkben ennek járunk utána.

...
Nagy

Nem kell mindent megbocsátani, de ha képesek vagyunk rá, az egyfajta szupererő

Carley Fortune a pandémia alatt írta meg első, Minden elmúlt nyár című regényét, amiben arra a kérdésre keresi a választ, hogy meddig tart a kamaszkori szerelem varázsa. A szerzővel a kanadai tájról, a kamaszkori naplóírásról is beszélgettünk. Interjú.

...
Nagy

Dragomán-lexikon ‒ 50 szócikk Annától a zakuszkáig

Ez a félszáz mozaikdarab segít tájékozódni az életmű útvesztőjébe tévedőknek, és megmutatja a jellegzetes prózavilág ízeit és számos tónusát. Dragománológiai szószedettel köszöntjük ötvenedik születésnapján Dragomán Györgyöt.

A hét könyve
Kritika
Nem a nagy háború, hanem a barátod halála avat felnőtté
...
Nagy

Ludmán Katalin: „A ködlovag alakja egyszerre megfoghatatlan és jelenvaló”

Kik, mikor, kikre és miért mondták azt, hogy ködlovag? Ludmán Katalinnal, „A rejtelem volt az írósága…” szerkesztőjével beszélgettünk. Szóba kerültek Schöpflin, Márai vagy Mészöly Miklós „ködlovagozásai”, Hazai Attila prózája és Hajnóczy szöveguniverzuma, továbbá kiderült, hogy hungarikum-e a ködlovagság.

...
Gyerekirodalom

Rébecca Dautremer: A jó képeskönyv olyan, mint egy színházi előadás

A francia Rébecca Dautremer gyerekeknek szóló könyveket és olyan klasszikusokat is illusztrál, mint az Egerek és emberek vagy a Cyrano. A Pestext Fesztivál vendégeként járt Budapesten, mi pedig családi indíttatásról, egy elrontott gyerekkori rajzról, a vizuális utalások elrejtéséről, és az illusztráció meg a szöveg kapcsolatáról beszélgettünk vele.

Szerzőink

...
Vass Norbert

Ludmán Katalin: „A ködlovag alakja egyszerre megfoghatatlan és jelenvaló”

...
Kolozsi Orsolya

„A világ egy hidegvizes medence” – Felnőtté válás gyásszal, öngyilkossággal, szerelemmel

...
Kolozsi Orsolya

Ma már világirodalmi klasszikusok, de ki sem akarták adni őket

Hírek
...
Nagy

A vágyak és a félelmek műfajában érzem magam otthon

...
Hírek

Bödőcs Tibor és Parti Nagy Lajos is az őszi Margó vendégei között

...
Hírek

Szeptember 28-án nyitja kapuit a 28. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

...
Hírek

Az Anne Frank képregény miatt rúgtak ki egy texasi tanárt

...
Hírek

Különös nyomozás hét költő és hét illusztrátor munkái között

...
Hírek

Családi krízisek, identitásproblémák az idei Booker-díj rövidlistás köteteiben

...
Hírek

A „3 könyv”-szabállyal küzd az Amazon az MI generálta könyvek ellen

...
Szórakozás

Pestext, Shaxpeare, Rembrandt és Könyvfesztivál [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Hírek

Antik szakácskönyvek, enciklopédiák kerülnek kalapács alá

Természetesen olvasok
...
Zöld

Az AI már élhetőbb várost tervez, mint az emberek

...
Zöld

Milyen szülő a bántalmazó férfi? Könyv anyáknak, hogy segíthessenek a gyerekeiknek és maguknak

...
Zöld

Boldogok a sajtkészítők! - A legrégebbi brit sajtos könyvet publikálták online

...
Zöld

Igaz történet a falkavezérről, amit a kedvessége is hozzásegített a diadalhoz

...
Zöld

Radioaktív sok európai vaddisznó a korábbi atomrobbantások miatt

...
Zöld

Vlad Dracul véres könnyeket sírhatott egy új kutatás szerint

...
Zöld

Rejtélyek a magasban: az állatvilág jóléte a trópusi lombkoronák egészségétől is függ

...
Zöld

Először végeztek valódi vérrel kutatást a menstruációs termékekről, az eredmény is meglepő

...
Zöld

Charles Darwin nyomában indult expedíció Angliából