François-Henri Désérable 2021-ben megjelent Én uram és legyőzőm című regényéért elnyerte a Francia Akadémia Nagydíját. A bűnténybe hajló szerelmi háromszöget megfestő regény magyar fordítása szeptember végén érkezik a 21. Század Kiadó gondozásában. A francia szerző fellép az őszi Könyvfesztiválon és az Esterházy Péter-Alkotóház első vendége lesz.
A kötet fordítóival, Jancsó Júliával (Proust fordítója és újrafordítója) és N. Kiss Zsuzsával (aki a versbetéteket ültette át magyarra) a kiadó készített interjút, cikkünkben ezt is megmutatjuk!
Profi jégkorongozóból lett író díjnyertes regénye
De előbb egy kis ismertető: az 1987-ben született François-Henri Désérable profi jégkorongozóból lett író.
Már az első novelláskötete nagy visszhangot keltett, számos irodalmi díjat elnyert.
A siker csak folytatódott: a 2015-ben kiadott első regénye, az Évariste, amelyben a modern algebra megalapozójának, a Galois-elmélet megalkotójának, Évariste Galois matematikus-zseninek rövid, de ugyancsak mozgalmas életét eleveníti fel, az év könyvszenzációjának számított. Pataki Pál fordításában magyarul is olvasható, Egy bizonyos Piekielny úr című regénye pedig egy irodalmi zseni, Romain Gary, alias Émile Ajar nyomába ered.
A Francia Akadémia Nagydíját elnyerő Én uram és legyőzőm humoros és kegyetlen, a szerelem szövevényességét, a szenvedély összes árnyalatát mutatja be, miközben a költészetet is piedesztálra emeli. A kötet egy rendőrségi nyomozás formáját ölti. Követjük a narrátort a vizsgálóbíró irodájába, ahol bizonyítékokat tárnak elé, WhatsApp-üzeneteket, melyek egy házasságtörés nyers részleteit leplezik le. Kiderül, hogy a modern szerelmi történetekben minden rögzítve van a telefonjainkon.
Ám a WhatsApp-üzenetek mellett még egy Clairefontaine-füzetbe írt verssorozat is segít a szerelem rekonstruálásában.
A regény tehát himnusz a költőkhöz – Verlaine-hez, Rimbaud-hoz, de Baudelaire-hez, Apollinaire-hez és Aragonhoz is –, a költészet minden formájához, beleértve a klasszikus szonettet. Vasco versesfüzete nagyszerű kincsestár, amely lírai formában meséli el a szerelmi háromszöget.
Beszélgetés a fordítókkal
1. Interjú Jancsó Júliával
Mi jelentette az ön számára a legnagyobb kihívást a fordítás során? A Clairefontaine-füzetekbe írt versek mennyire álltak közel Önhöz?
A legizgalmasabb természetesen a sok irodalmi áthallás volt. Egyben a legnagyobb félelem is, hogy mit nem veszek észre. Remélem, a lelkiismeretes német fordítók listája alapján nem maradt ki semmi.
Fogós feladatot jelentettek a szójátékok, amelyek közül némelyiket vérző szívvel el kellett hagynom.
A versek remekül illeszkednek a történetbe, különleges színt visznek bele, és N. Kiss Zsuzsa fordításainak köszönhetően magyarul is felcsillantják a szerző gazdag formakultúráját.
Melyik irodalmi utalás volt a kedvence? Vajon fel fogják fedezni az olvasók?
Több is akadt. Az egyik nyilvánvalóan a Proust-utalás volt, a másik Rimbaud A részeg hajójának idézése, ahol Désérable olyan motívumot is említ, ami a magyar fordításokban a maga teljességében nem szerepel.
Mit gondol, milyen korosztály olvassa majd a legszívesebben a könyvet? Kinek ajánlaná? Milyen szerzőket olvasó embernek tetszhet Désérable stílusa?
A válasz nem egyszerű. Először is azt mondanám, hogy a franciás szellemiséget, szellemességet és kultúrát szerető olvasók választják majd. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki élvezetét leli az iróniában és az öniróniában, és nem riad vissza az erőteljes szexjelenetektől sem.
Akik örömmel olvasnak Voltaire-t, Céline-t, Joseph Hellert, John Irvinget, Romain Garyt, szeretni fogják Désérable-ot is.
2. Interjú N. Kiss Zsuzsával:
A szerző gazdag formakultúrája mekkora kihívást jelentett fordításkor?
Kihívás, de mindig nagy öröm számomra kötött formájú verset fordítani. Az Európa Könyvkiadóban belső munkatársként a 80-as évek elején gyakorlatot szerezhettem versbetét-fordításból. Ilyen változatos, színes feladatot azóta is ritkán kaptam. Külön öröm, hogy Jancsó Júlia és V. Detre Zsuzsa is gimnáziumi osztálytársaim, a IV. B szép számmal képviselteti magát ennek a szellemes regénynek a magyar változatánál (is).
Jancsó Júlia jelezte, hogy fájó szívvel, de néhány szójátékot el kellett hagynia, Ön rákényszerült esetleg hasonló kompromisszumra?
A címadó Verlaine-vers és egy haikus részlet kapcsán tanakodtunk Jancsó Júliával.
A mai fordítói felfogás a szöveghűségre fektet nagy hangsúlyt, a szerző „túlspilázása” nem erény. Ha egy poén nagyon nyakatekert, keresett magyarul, jobb elhagyni.
Aki nem ismeri olyan mélyen Rimbaud és Verlaine szerelmét, vagy a tö bbi irodalmi utalást, azoknak mit üzenhetnek ezek a versek?
A frivol humor feltétlenül átjön. De Verlaine és Rimbaud viselt dolgairól például az Elfogy a levegő című magyar filmben is történik említés, egy felháborodott apa vegzálja a fiatal tanárnőt, amiért ilyen romlott alakokat hoz a tanítványok látóterébe. Talán az a hír is eljuthatott a magyar közönséghez, hogy felmerült Verlaine és Rimbaud együttes újratemetése a Panthéonban, ám egyfelől a viszonyuk ilyetén megörökítése osztja meg a közvéleményt, másrészt jelenlegi nyugvóhelyeik elöljárósága is ragaszkodik ottani sírjukhoz.
Az ember azt hinné, ilyen időtávlatból már nem botrányhősök, hanem a francia költészet színe-java, de a jelek szerint továbbra is borzolják a kedélyeket.
Hátha elvezet ez egyeseket a művészetükhöz...
Nyitókép forrása: Franceasca Mantovani ® Gallimard
