Harag Anita első kötetének tétje nem a siker volt, hanem az, hogy a következő kötetei már biztos lábakon álljanak. “Úgy voltam vele, mint aki úszni tanul. Csak beletapicskoltam a vízbe, de a díjakkal bedobtak a mélyvízbe.” A szerző ennek ellenére nem szorongott a sikertől, inkább azon izgul, hogy a következő munkájával megüsse az első szintjét. “Azt hiszem, kezdem megtanulni, hogy ne gondoljak minden leírt mondat után arra: ez vajon olyan, mint az Évszakhoz képest hűvösebb?”
A szerző felidézte az egyetemi éveinek egyik fontos leckéjét: az a jó könyv, amiből nem csak az író szándékai olvashatóak ki. Éppen ezért örült, hogy a kritika olyan nézőpontokra világított rá, amelyek eszébe sem jutottak. Simon Attila például társadalmi vonatkozásokat vett észre a Székesfehérvártól nyugatra című novellában, míg a szerző a szereplők viszonyára fókuszált. A szövegben egy házaspár a nő halott apjának holmijait pakolja, miközben körülöttük lebzselnek a szomszédok, hogy elorozzák a halott férfi bútorait a nő elől.
Jánossy Lajos szerint a novelláskötet különösen hatásos belépő, amiben minden mondat pontosan komponált és jól átgondolt arányokkal íródott. Felmerült a kérdés, hogy lesz egy elsőkötetes szerző műve ennyire feszes? Harag Anitánál nincsenek előre kitalált történetek, a novellák munka közben írják magukat. “A rácsodálkozós öröm után jön a kőkemény szerkesztés, amikor kegyetlennek kell lenni. Nehéz volt megtanulni, hogy elengedjek egy-egy mondatot” - mesélte a szerző, és hozzátette, hogy a kötetben vannak olyan szövegek, amelyeket évekig szerkesztett.
Az Évszakhoz képest hűvösebb novelláinak szereplői az őket ért veszteségekkel próbálnak megbirkózni, a múltjuk és a hiányaik azonban rárakódnak a jelenükre. Harag Anita első kötetével tavaly elnyerte a Margó-díjat. Íróvá válásának folyamatáról, az őt ért legfontosabb hatásokról, és történeteinek meghatározó témáiról beszélgettünk vele. 
Az Évszakhoz képest hűvösebb nem túlfűtött novelláskötet, amit a szerző azzal magyarázott, hogy az írói hang és a karakterek szoros összefüggésben állnak egymással. “A témákat le kellett hűteni valamivel. Úgy éreztem, hogy csak akkor tudom megtartani a szövegek hitelességet, ha visszafogom a hangot.”
Annak ellenére, hogy könyvek közt nőtt fel, csak az egyetemen kezdett minden nap olvasni. “Amikor átszakadt a gát, naiv olvasóként faltam a könyveket.” A novellák csak később kerültek fókuszba, a legerősebb olvasási élményei mind regényekhez kapcsolhatók. “Megszállottan olvastam. Nagy hatással volt rám Robert Merle Malevil című kötete, Szabó Magda kapudrogként működött és elkezdődött a Márquez-mániám is”. A szerzőt később Bencsik Orsolya Akció van! című novelláskötetének nyelvezete és atmoszférája terelte a novellák irányába.
Harag Anita szerint a dráma a novellánál is nagyobb teret ad a nyelvi sokszínűségnek. “A dráma élő, ezért elfogadottabb benne a szlenges párbeszéd.” Ennek ellenére széles spektrumon szólaltatja meg a kötet szereplőit, akikhez a saját életéből inspirálódik. “Úgy érzem, jó vagyok nagymamahangban. Nem tudatosan, de az emlékek és szófoszlányok beépülnek a szövegekbe.” Az Évszakhoz képest hűvösebb történetei mögött hétköznapi élettapasztalatok húzódnak. A novellák nem önéletrajzi ihletésűek, a szerző élményei mégis tükröződnek a történetekben. “Fogalmam sem volt, hogy az Ásványvíz című novellában a nagymama gyűjtögetni fogja a zaccot, de az én nagymamám is gyűjtötte.”
Harag Anita novelláiban kevés a történés, nem a cselekmény a fontos, és nem is a társadalomábrázolás, sokkal inkább lélektani sckiccek. Apákhoz, anyákhoz, nagyszülőkhöz fűződő, többnyire gyenge, sérült, diszfunkcionális kapcsolatok jelennek meg az írásokban.
A szerző úgy látja, hogy a fiatal írók a jelenről szeretnek írni, de az a kérdés időről-időre megfogalmazódik benne, hogyan lehet írni a covidról, és lehet-e érvényesen beszélni politikai vagy történelmi helyzetekről.
A kötetet a 2020-as Margó Fesztiválon mutatták be, amiről ITT olvashatod el a beszámolónkat, a szerzővel készült interjúnkat pedig ITT találod.
