Egy spanyol igazságügyi antropológus, Juan Valentín Fernández de la Gala több mint 600 oldalas könyvben írta meg, hogy az orvoslás milyen széleskörűen jelenik meg Gabriel García Márquez műveiben. A Los Médicos de Macondo (Macondo orvosai) című kötetet a Gabo Fesztiválon mutatták be július elején Bogotában.
Márquez és az a bizonyos gyógyszertár
A Netflixre várhatóan még idén megérkező Száz év magány előzetesében is van egy képsor, ahol a polcokon gyógyszeres üvegcsék sorakoznak, rajtuk Aszklépiosz botjának jelével. Magától Márqueztől tudjuk, hogy az Aracatacában töltött gyermekkora alatt a sarki patika valeriánaillatot árasztott.
„Gabriel García Márquez írásait átitatja a különböző balzsamos illatú, régi patikaszerek szaga,
a jodoformtól a füstölőkön át a gyógynövények illatáig. Nem elég, hogy Macondo ott, a sarki Barbosa gyógyszertárban kezdődött, maga Macondo is egy óriási patikát rejt” – mondja a szerző, aki orvos, igazságügyi antropológus (többek között régi sírokban talált csontvázakat vizsgál), de korábban orvosi történelmet és ápolástörténetet is tanított. A szagokat egyébként a kolumbiai író munkásságát tanulmányozva azonosította.
De la Gala érdeklődése nem újkeletű. Sevillában járt orvostudományi egyetemre, a szabadidejében pedig sok irodalmat olvasott, García Márqueztől először novellákat.
A tanulmányai hatására figyelt fel a klinikai jelenetekre és a különleges precizitással megírt részletekre,
illetve a különböző gyógyító karakterekre. Ezeket addig-addig jelölgette a könyvek oldalain, hogy a végén ebből írta a doktori értekezését, melyben ötvözte az irodalmi és orvosi tudását.
Valóság a művek mögött
Gabriel García Márquez orvosláshoz, illetve tágabb szemszögből nézve a humán tudományokhoz és a különböző ágak közti átjáráshoz való viszonya sok olvasó számára nyilvánvaló lehet. Az eddigi könyvek azonban inkább az írások csillagászati, pszichiátriai vagy épp földrajzi aspektusait vizsgálták.
Műveiben hemzsegnek a fogorvosok, patikusok, nővérek, bábák, gyógyítók, csontkovácsok, kuruzslók,
füvesasszonyok, sámánok, ráolvasók. Ott van a keserűmandula szaga a Szerelem kolera idejénből – ciánmérgezés –, a diabéteszvizsgálat Az ezredes úrnak nincs, aki írjonból, egy akasztott ember a Söpredékben, Santiago Nasar boncolása az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikájában, Ursula Iguarán főzetei és italai a Száz év magányban vagy épp Simón Bolívar kórtörténete A tábornok útvesztőjében.
A szerző, aki néhány évig halottkémként is dolgozott, ezeket a jeleneteket törvényszéki megállapításokkal, orvosi procedúrák, járványok, őslakosoktól eredő házi praktikák és az európai orvoslás találmányainak alapos leírásával, magyarázatokkal egészítette ki.
De la Gala úgy döntött, mindennek megkeresi a forrását, aminek csak tudja.
A művek helyszínei és karakterei mögé nézett, egyszerre volt krónikás, történész, esszéíró és detektív. Ennek eredményeként olvasható a könyvben például számos valódi egészségügyi szakember portréja, köztük a már említett Barbosa patikusé – akiről Márquez a Söpredék orvosát mintázta –, az Octavio Giraldót ihlető Mohabbed Tebbalé, vagy a Bolivár gondozásáért felelős doktoroké.
Emellett szószedetet is összeállított a Márquez által használt archaikus, illetve őslakos eredetű kifejezéseiből, a biomedikai amerikanizmusokból, egy fejezetet pedig a könyvekben szereplő, fiziológiához, betegségekhez, szerelemhez, gyógyászati tevékenységekhez, eszkatológiához, öregséghez és halálhoz kötődő orvosi aforizmákból is (ebből itt van egy részlet).
Élethű boncolás
„Az irodalomban Az egy előre bejelentett gyilkosság krónikáján kívül nincs másik regényben halottkémi jelentés – mondja De la Gala. –Abban a könyvben
az a megdöbbentő, ahogy Márquez az információkat a boncolás kanonikus sorrendje szerint mutatja be.”
De la Gala a könyvben szinte mintha kiemelné Santiago Nasar testét a sírból, hogy kórboncnokként újra megvizsgálja a szúrások okozta hegeket és a halálos vágásokat. A szöveget orvosi illusztrációk egészítik ki a test hasi és háti perspektívájából, jelölve a sérülések helyét, de láthatjuk a hullafoltok elképzelt térképét is a leírás mellett. Sőt, Cordovan Jesús Zurita illusztrátor a gyilkos fegyvereket is lerajzolta. A könyvben egyébként a számos illusztráció mellett eddig meg nem jelent archív fotók is szerepelnek.
„Tulajdonképpen Gabo újságírói alaposságát ünnepelhetjük a könyvvel. Hiszen tudható, hogy jó újságíróként megnézte a szükséges dokumentumokat, vagy szakemberekhez fordult, ha ezekben a témákban kérdése volt.
Nőgyógyászokat, gyerekorvosokat, törvényszéki és háziorvosokat egyaránt felhívott,
ha valamit azért nem tudott megírni, mert nem volt róla elég ismerete.” Egyébként pedig dr. Barbosa, akit kifárasztottak a gyermek kitalációi, idejekorán azt mondta az író családjának,: „A gyermek hazugságai nagy tehetséget jeleznek.”
(El País)
Képek: Fundación Gabo
