A kolumbiai Sierra Nevada-hegység lábánál, mintegy 30 kilométerre a Karib-tenger partjától Gabriel García Márquez Macondójának ihletője tovább él. Aracataca álmos, 40 ezer lakosú kisvárosa valószínűleg megmaradt volna forró, poros, szegény és a világ számára ismeretlen helyként, ha nem inspirálja a Nobel-díjas szerzőt az 1967-ben megjelent Száz év magány megírására.
A mágikus realizmus bölcsője
García Márquez Aracatacában született, és nyolc éves koráig a városban élt anyai nagyszüleinél. A Kolumbiában Gaboként ismert szerző később többször elmondta, hogy minden írása ebből az időből indult ki. Amikor a fantasztikusat ötvözte a hétköznapokkal, akkor igazából nem tett mást, mint megmutatta a latin-amerikai élet komikus, vicces és gyakran tragikus természetét. A később a mágikus realizmus címkével ellátott műveiben az író
hangot adott a régiónak és elragadta a szíveket szerte a világon.
A helyiek most abban bíznak, hogy a Száz év magány Netflix-adaptációja olyanná teheti Aracatacát, mint milyenné James Joyce tette Dublint vagy Shakespeare Stratford-upon-Avont. A 16 részesre tervezett sorozatból az első nyolc epizód még idén várható a latin-amerikai történelem egyik legdrágább tévés produkciójában.
Macondo szíve
Egyes helyiek elárulva érzik magukat, mert a sorozatot nem Márquez szülőfalujában, hanem a 430 mérföldre fekvő Ibagué iparvárosában forgatták. „Csalódottak vagyunk, hogy a Netflix úgy döntött, hogy nem itt forgat, de mindannyian tudjuk, hogy akit a sorozat fellelkesít,
annak Aracatacába kell jönnie, hiszen Macondo szíve itt van”
– mondta Robinson Mulford, egy helyi középiskolai tanár.
Manapság a városban kevés a munka, leszámítva a környező banán- és pálmafarmok kínálta lehetőségeket. Néhány idegenvezető és üzlet él csak meg a viszonylag szerény turizmusból.
Gabo mosolygós, bajuszos arcképei szinte minden utcában megtalálhatók, ugyanúgy, ahogy a szerző és szereplői szobrai is. A postahivatal, ahol Márquez apja dolgozott, ma múzeumként működik, az író gyerekkori házát pedig újjáépítették.
„Nemcsak Aracataca helyeit próbálom megmutatni az embereknek, hanem a történeteit is, mert végül is ez a mágikus realizmus szülőhelye” – mondta Manuel Kike Mojica, egy lelkes, 36 éves idegenvezető, aki elkötelezte magát a város múltjának megismerésében.
Megfilmesíthető egyáltalán a Száz év magány?
A településen nem mindenki van meggyőződve arról, hogy Macondo világa megmutatható filmen. (Ezzel maga a szerző is egyetértett, nem akarta, hogy ezt a regényét megfilmesítsék.) A regény kevés párbeszédet tartalmaz, több azonos nevű szereplője van, kronológiája pedig nem követi az időrendet.
A Netflix Kolumbiában forgatott sorozatot a Száz év magányból, mi pedig mutatunk öt dolgot, amit lehet, hogy nem tudtál a világhírű regényről.
Tovább olvasokA Száz év magány történeteinek jó része az író nagynénjeitől és nagymamáitól hallott történetekből származott. A regényben szereplő egyik valós epizód az 1928-as mészárlás volt a közeli Ciénaga városában, amikor a multinacionális United Fruit Company arra kérte a katonaságot, hogy lépjen fel a sztrájkoló banánmunkásokkal szemben. Noha a banántermesztés tömeges kizsákmányolást és brutális erőszakot hozott magával, rövid ideig gazdagságot is hozott a városnak.
Ebből az időszakból mára kevés maradt, és amikor Gabo 2007-ben visszatért, megdöbbentette, milyen gyorsan elhalványult a város dicsősége, miután a United bezárta az üzletet. „Elég apokaliptikusnak találta, ahogy ez a pompa és dekadencia hirtelen megsemmisült anélkül, hogy bármiféle nyomot hagyott volna” – mondta Ariel Castillo irodalomprofesszor.
Más dolgok azonban mit sem változtak:
Gabo szeretett vallenatója még mindig felhangzik a helyi bárokban, az idősebbek meséket mondanak szellemekről és elveszett szerelmekről, a régiót pedig továbbra is sújtja az erőszak.
(Guardian)
Nyitókép: Tim Buendia / Wikimedia
