Eredetileg egy felkérésre írta Závada Pál azt a szöveget, amely új verses regényének, az Apfelbaum - Nagyvárad, Berlinnek az alapját adja. A székesfehérvári Vörösmarty Színház még a karantén alatt felkért négy kortárs írót (Závada mellett Darvasi Lászlót, Márton Lászlót és Tasnádi Istvánt), hogy gondolják végig, milyen íve lenne Madách Imre Az ember tragédiájának a 20. században, hogyan alakult volna Ádám és Éva sorsa a múlt században. Így jött létre Az ember tragédiája 2.0, amelyben Závada Pál színe a Nagyvárad-Berlin tengelyen játszódik. Ahogy a hétfő esti bemutatón is elmondta, ez a munka adta meg a kezdőlökést, ami később sem hagyta nyugodni: összekötötte korábbi terveivel, melyeket röviden így fogalmazott meg:
„Kezdeni valamit égiekkel, földiekkel, túlvilágiakkal,
az elveszettekkel”.
Az új kötet hőse Apfelbaum Ádám, aki a harmincas években Berlinbe költözik, de később ismét hazalátogat az 1940-ben visszacsatolt szülővárosába, majd 1944-ben a váradi gettóba jut, hogy – a fülszöveg szerint – „rettentő korok múltán magasra kapaszkodjék majd a berlini Fal romjain”. Ádám mellett persze rendre felbukkan Lucifer és Éva – pontosabban Évák –, meg az Orsi, Lenke és Charlie névre hallgató angyalok. Závada Pál elmondta, hogy „a madáchi alapképlet” felszabadítólag hatott rá, és igazi kihívást jelentett, amikor magára zárta a karanténajtót, hiszen ott volt a forma, a drámai jambus. „Mi lenne, ha megpróbálnám ezt tartani?”, idézte fel az időszakot, majd hozzá is tette, hogy ideje akkor volt rá elég, „lehetett számolgatni a verslábakat”.
Nagy csábításként élte meg, hogy formailag kipróbálhat valami újat („de ez nem rabságot, gúzsbakötést jelent”), ahogy azt is, hogy a sűrítés eszközével élhet, amit eleve maga a forma ajánlott. Kérdésre válaszolva Závada bevallotta, hogy sosem írt verset, nem is ért hozzá: „Formailag igen, de ez epika, nem líra.
Vagy egy mese mesélődik.”
Amikor felkérte a színház, hogy vegyen részt íróként Az ember tragédiája 2.0-ban, akkor rögtön történelmi színekben kezdett gondolkodni, és mivel Madách nem érte meg a 20. századot, ezért ebből választott. Szereplőiben az izgatta, hogy bárkik lehetnének: Ádámot eredetileg több figurában akarta megjeleníteni, de aztán inkább végigvonultatta a századon. Ehhez persze kellett Lucifer is, aki lelassította az öregedés folyamatát.
A női karakterekről elmondta, hogy nem is Éva szerepel benne, hanem Évák, és természetesen ott van Lilit is, „a 0. számú, Évát is megelőző nő”, aki ledér volt és tekintélytagadó, beleértve az Urat és urát, Ádámot is. Závada jó felismerésként élte meg, hogy sem a madáchi örökség, sem a madáchi nőkép számára nem volt nyűg, nem akadályozta, sokkal inkább egyfajta kihívásként tekintett rá, amely „izgalmas szabadságokat nyit meg a megformálás tekintetében és tematikusan is”. Nem volt könnyű dolga az Úrral, akinek a szájába először nagyon nehezen tudott szavakat adni. Ezzel szemben Lucifer bátran pimaszkodhatott, és akár kínos kérdéseket is feltehetett az Úrnak.
A kulturális referenciákról szót ejtve kiderült, hogy a Charlie nevű angyal utalás Charlie Parkerre a Hrabal könyvéből („Orsi és Lenke nekem tetsző nevek és viccesek is”), de a történetnek van egy nagyon személyes vonulata is, amelyben megidéződik mások mellett Esterházy Péter és Réz Pál alakja is. Amit például a nagyváradi gettóról tud, azt Závada mind Réz Páltól tudja, de Réz amúgy is rengeteget mesélt a városról, alakját éppen ezért nem lehetett kikerülni. Ahogy Závada fogalmazott, van egy fikciós története Ádámmal a főszerepben, de azt „keresztbeszövik valójában megtörtént történetek”.
A bemutatón levetítették Szenteczki Zita és Bartha Máté könyvhöz készült kisfilmjét, amit most megnézhettek:
