Sallai László a Felső Tízezer frontembere, valamint a Galaxisok és a Platon Karataev zenekarok tagja nemrég a Dalszerző oldalán összeszedte 5 kedvenc zenészekről szóló kötetét, és egy-egy rövid ajánlót is fűzött hozzájuk. Sallaival és Szabó Benedekkel, a Galaxisok frontemberével készített páros interjúnkat itt olvashatjátok el.
Az izgalmas memoárokkal teli listája hangosan dübörög az amerikai rockzenétől, de a nemzetközi popzene és a hazai underground mellett a komolyzene is befért. A kedvencek között megtaláljuk a post-punk zenész Nick Cave-et, a folk-rock és a country császárát, Bod Dylant, de a nagyágyúk mellett itt van még az Európa Kiadó és az URH alapítója, Menyhárt Jenő, illetve egy frissen megjelent kötet is, egy amerikai zeneszerzőről, Philip Glassról.
Bob Dylan: Krónikák
Sallai még gyerekkorában találkozott Bob Dylan munkásságával, de szinte azonnal magával ragadta. A zenehallgatások mellett ez a könyv is rendszeres társa volt:
Dylan ugyanolyan természetességgel ír, mint ahogyan dalt szerez.
Kellemesen szabálytalan regény ez, nem egy egyenes irányban haladó memoár, hanem néhány alkotói korszakát emeli ki és vall róluk egészen meglepő őszinteséggel.”
Sean O'Hagan-Nick Cave: Hit, remény és vérontás
Sallainak egyik meghatározó olvasmánya az ír Sean O’Hagan író és a zenész közös interjúkötete: „Nem éppen megúszós beszélgetések olvashatóak a Hit, remény és vérontásban, és ha már egyszer belelendül, akkor Nick Cave atomjaira szedve próbálja megfejteni a világot és a vele történő dolgokat. (…)
Brutálisan őszinte könyv, amit érdemes inkább kis részletekben, gondosan olvasva fogyasztani, de nagyon megéri”.
A Hit, remény és vérontás korábban hét könyve is volt nálunk, a zenészről pedig képregény is jelent meg tavaly októberben.
Bruce Springsteen: Amerikában születtem
Az Oscar- és többszörös Grammy-díjas zenész, akiről októberben lesz látható a Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől címmel készített életrajzi film, szintén helyet kapott Sallai kedvencei között:
Bruce Springsteen ugyan egy végtelenül vagány frontember a háromórás koncertjein, de elképesztően maximalista és vívódó dalszerző, aki nem rest éveken keresztül folyamatosan újraírni egy-egy dalt.
Az Amerikában születtem izgalmas olvasmány annak is, aki arra kíváncsi, hogy hogyan jutott el a szupersztár státuszig ez az elképesztő teherbírású zenész, de annak is, akit inkább az izgat, hogy honnan jöttek a dalok és milyen módszerekkel állított újabb és újabb művészi kihívásokat maga elé”
Para-Kovács Imre: Amerika Kiadó
A lista egyik legizgalmasabb könyve a Para-Kovács Menyhárt Jenővel készített interjúkötete. A ’80-as évek budapesti undergroundjáról és zenei formációiról szóló kötet érdekes adaléka a magyar könnyűzenének. Sallai számára ez a könyv adta az egyik alapélményt, hogy másképp gondolkozzon a zenéről.
Ezek komoly lökést adtak ahhoz, hogy a klisékből összedobált első dalaimhoz képest megpróbáljak valami koncepciózusabb és önazonosabb dolgot alkotni.
Akkoriban alighanem azt is gondoltam, hogy majd én is ugyanolyan határozott és karakán zenekarvezető leszek, mint amilyen az igazgatónak is nevezett Menyhárt Jenő, de aztán elég hamar kiderült, hogy erre a szerepre én nem vagyok alkalmas”.
Philip Glass: Szöveg zene nélkül
A lista egyik legfrisseb könyve az amerikai komolyzenei alkotó és zongoraművész Philip Glass memoárja.
Glass érthetően ír a zeneszerzésről, annyira, hogy még a magamfajta autodidakta popzenész sem veszíti el a fonalat,
emellett pedig nagyon informatív és rengeteg olyan zeneművet jegyzeteltem ki magamnak, amikről egyébként valószínűleg soha nem hallottam volna, de nagyon örülök, hogy megismertem őket.”
Fotó: Facebook / Hering Orsolya
