Robinson Crusoe yorki tengerész élete és különös, meglepő kalandjai: Aki huszonnyolc éven át teljesen egyedül élt egy lakatlan szigeten, Amerika partjához s a nagy Oroonoque folyó torkolatának közelében; miután partra vetődött egy hajótörés után, amelynek során rajta kívül mindenki odaveszett. Annak elbeszélésével, hogy végül milyen különös módon szabadították meg őt a kalózok. Szerzette önmaga. Ezzel a címmel indította útjára könyvét Daniel Defoe 1719. április 25-én, mit sem sejtve arról, hogy ezzel ő maga és műve is belép a halhatatlanságba. A ma már szokatlanul hosszú cím teljesen megfelelt a korabeli normáknak, ahogy az is, hogy a spoilerrel mit sem törődve, sőt, a mai filmelőzetesek stílusában tulajdonképpen összefoglalta benne a cselekményt a végkifejlettel együtt. 
A Robinson első kiadása (Forrás: Wikipedia)
Az igazi újdonságot maga a könyv jelentette, az irodalomtörténészek szerint ugyanis a Robinson jó eséllyel pályázik az első angol regény címére. 1719 végéig a Robinson még háromszor jelent meg, az 1800-as évek végére pedig nem volt olyan irodalmi mű a nyugati kultúrában, aminek több szerkesztett változata, spin-offja és fordítása született volna (beleértve az inuktitutot, a koptot vagy a máltait is).
Az eredeti, teljes Robinson jócskán didaktikus, filozofikus, alaposan átitatja a vallásos tartalom, és legalább olyan hangsúlyos benne a főhős lelkiségének története, mint a túlélésének körülményei. A legtöbben viszont minden bizonnyal az ifjúság számára átdolgozott, rövidített kiadással találkoztak, amiben Robinson Crusoe kalandjairól olvashattak. Hogyan éli túl a hajótörést, majd hogyan tanul meg gondoskodni magáról a szigeten egyre bonyolultabb civilizációs eszközökkel. A vadászból földműves lesz, állatokat tenyészt, a barlangi menedék helyett valóságos erődöt épít magának. Majd megment a szigetre érkező kannibáloktól egy bennszülöttet, ő lesz Péntek, az örökké hűséges szolga. További harcok és küszködés árán végül együtt menekülnek meg a szigetről, visszaszerzik Robinson vagyonát és egy pireneusoki farkastámadást túlélve Angliába mennek.
Ezek a kalandok voltak azok, amik olyan megtermékenyítően hatottak az írók és olvasók képzeletére, hogy egy máig népszerű műfaj született belőle, ami még a nevét is a regénynek köszönheti: a robinzonád. Persze nemcsak a szélsőséges körülmények és az izgalmas fordulatok lehetőségei voltak olyan vonzóak, hanem maga a magányos sziget (később akár égitest) is, amely kíméletlen kísérleti laboratóriumként tárja fel az emberi lélek és társadalom erejét és árnyait.
A gyarmatosító ideája
Ezt tette a Robinson is, még ha ez Defoe részéről nem is volt szándékos. Ám ahogy minden mű magán hordozza a korszak lenyomatát, amiben született, ez a regény is izgalmas látlelet. Az ír írózseni, James Joyce szerint Robinson Crusoe
„a brit gyarmatos igazi prototípusa… Crusoe-ban megvan a teljes angolszász mentalitás: a férfias függetlenség, a tudattalan kegyetlenség, a kitartás, a lassú, ám hatásos intelligencia, a szexuális érzéketlenség, a számító szűkszavúság.”
Amellett, hogy a túléléséért dolgozott, Robinson magától értetődő természetességgel teremtette meg a saját társadalmának mását a szigeten. Többször királynak nevezte magát, majd a regény végén kolóniaként hivatkozott a szigetre. Péntekből ugyan soha nem lett rabszolga, de az ő gazda-szolga viszonyuk a felvilágosult európai és a megszelídített „vadember” kapcsolata, amiben Péntek azzal válik elfogadhatóvá Robinson számára, hogy maga mögött hagyja a barbár szokásait (Péntek is kannibál törzsből való) és elsajátítja Robinson kultúrájának, vallásának alapjait. Ez a hozzáállás amúgy évszázadokra meghatározta a gyarmatosító asszimilációs törekvéseket (iskoláztatást, térítést stb.) a brit gyarmatbirodalomban és utódországaiban az Egyesült Államoktól Ausztrálián át Kanadáig.
A középkori arab tudós nyomában
Egyébként nem Defoe regénye volt az első robinzonád. A Guardian felidézi egy fiú történetét, akit gazella nevel fel egy magányos szigeten, majd megtanulja elkészíteni a saját cipőjét és ruháit. Mivel alaposan és gondosan megfigyeli a környezetét, nemcsak kiváló csillagász válik belőle, de a természettudományok, a filozófia és a vallás tudósa is. Hajj Ibn Jakdhán episztolái a megvilágosodás filozófiájának titkairól az első arab regény, amit a 12. századi, andalúziai arab filozófus, Abu Bakr ibn Tufajl írt, és ami kifejezetten népszerűvé vált Európában. A középkori arab pedagógiai regény termékenyen hatott a felvilágosodás gondolkodóira és szerzőire – Defoe-t és kortársait is beleértve. 
Alexander Selkirk szobra Skóciában (Forrás: Pixabay)
Robinson Crusoe közvetlen előképének a legtöbben Alexander Selkirk skót tengerészt tartják, aki négy évet töltött egy Chile partjaihoz közel fekvő szigeten, mielőtt Woodes Rogers kapitány felvette a hajójára. Andrew Lambert történész más kollégáival egyetemben ugyanakkor amellett érvel, hogy hibás megközelítés lenne csupán egyetlen hajótörött esetére szűkíteni a Robinson lehetséges forrásait, hiszen a regénybeli események sokkal összetettebbek Selkirk történeténél, és a korszak bőven szolgált valós inspirációval ezen az egyen túl is. 1966-ban mindenesetre a Juan Fernández-szigetekhez tartozó Isla Mást a chilei kormány átnevezte Robinson Crusoe-ra, Isla Más Afuera szigetet pedig Alejandro Selkirkre – úgy is, hogy Selkirk amúgy soha nem járt az utóbbin.
Robinzonádok a könyvespolcodon
A robinzonád elnevezést a német írónak, Johann Gottfried Schnabelnek köszönhetjük 1731-ből, és olyan történetekre értjük, amikor az utazó egy lakatlan szigetre vetődik, esetleg száműzik, de a cselekmény hangsúlyos részét mindenképpen az teszi ki, hogyan szervezi meg az életét. Fontos szerephez jut az izoláció és az új kezdet motívuma, gyakran találkozunk önreflexióval és az ismert társadalom elemzésével vagy kritikájával, előbb-utóbb pedig nagy eséllyel az izgalom forrásává válik a találkozás az eredeti vagy közelben élő (ős)lakosokkal. Ezekben a történetekben kiemelt szerephez jut a fejlődés technikai oldala, azaz a civilizáció felépítésének állomásai, a sokszor ellenséges, de legalább is közönyös természeti körülmények között.
Ezek után egyáltalán nem meglepő, milyen népszerű lett a robinzonád (poszt)apokaliptikus, disztopikus történetekben, és milyen gyakran köszön vissza sci-fi köntösbe bújva.
Angol nyelven olvasóknak különösen érdekes lehet a Floridai Egyetem digitális gyűjteménye, amiben ingyenesen olvashatóvá tettek több száz robinzonádot és a Robinson számtalan szerkesztett változatát. Ha magyarul olvasnál robinzonádokat, arra is van néhány klasszikus és újabb megjelenésű könyvajánlatunk:
Johann David Wyss: Robinson család (1812)
A robinzonádok eleinte különösen a németek körében voltak nagyon népszerűek, és a műfaj egyik leghíresebb példája Wyss regénye egy svájci családról, akik Ausztrália felé hajózva hajótörést szenvednek a Kelet-Indiákon. Wyss lelkész volt, a regényt pedig azzal a céllal írta, hogy négy fiát a családi értékekről, a jó férj erényeiről, az önfenntartásról és a természet hasznosításáról tanítsa. Jules Verne annyira rajongott a könyvért, hogy Az új hazában címmel folytatást is írt neki. A Robinson család később számos filmes, televíziós és képregényes feldolgozást is megért.
William Golding: A Legyek Ura (1954)
Valószínűleg senkinek sem kell bemutatni ezt a megrázó könyvet a lakatlan szigetre vetődött fiúcsapatról, illetve azt, hogyan torkollt tragédiákba a kísérletük az önkormányzásra. A Nobel-díjas író regénye azok között van, amiket érdemes időről időre újraolvasni, ahogy érünk és tapasztalunk. Golding meglehetősen pesszimista képet festett az emberi természetről a hagyományosan ártatlannak vélt gyerekek tettein keresztül, ám nem mindenki ért egyet vele. Rutger Bregman történész Humandkind – A Hopeful History című könyvében azt feszegeti, talán nem olyan reménytelen az emberi faj, és többek között bemutatott egy valóságos esetet, amikor egy csapat fiú egy szigeten rekedt, erről ITT írtunk. A Legyek Urából most újabb filmfeldolgozás készül, aminek a legutóbbi hírek szerint Patrick Ness írja a forgatókönyvét.
Umberto Eco: A tegnap szigete (1998)
Mi történik egy 17. századi olasz nemesifjúval, ha történetesen korunk egyik legnagyobb irodalmárának regényében szenved hajótörést? Hát kapásból nem magán a szigeten, hanem egy másik hajón reked, ahonnan nem is lenne olyan messze a szárazföld. Roberto de la Grive viszont nem tud úszni, ezért gyakorolni kezd, és hogy az időt múlassa, leveleket ír szíve hölgyének, ebből derül ki eddigi története. Roberto napjait egy titokzatos Másik is megkeseríti, és miközben a rejtélyes alak után nyomoz, az Ecótól megszokott, kultúrtörténeti érdekességekkel telezsúfolt filozofikus eszmefuttatásokban is elmerülhetünk.
Andy Weir: A marsi - Mentőexpedíció (2011)
Éppen tíz éve, hogy Weir magánkiadásban kiadta A marsit, ami azóta nemcsak világsiker lett, de Matt Damon főszereplésével Ridley Scott filmet is rendezett belőle – ennek egyes jeleneteit Magyarországon forgatták. A történet szerint Mark Watney tagja annak az expedíciónak, amivel információkat gyűjtenek a vörös bolygóról a majdani terraformálásához. Egy hirtelen támadt viharban viszont baleset éri, a menekülő társai pedig halottnak hiszik, ezért hátrahagyják. Watney-nek így egyedül kell rájönnie, a szűkös készleteivel hogyan húzza ki a megmentéséig egy olyan bolygón, ami egyelőre alkalmatlan az emberi életre. A regényről szóló kritikánkat ITT olvashatjátok, a szerzővel készített interjúnkat pedig ITT.
