A borító, a fülszöveg vagy az ajánlások alapján ítéljük meg a könyveket?

Milliószor hallottuk már, hogy ne a külső alapján ítélj. Közhelyes ugyan, de a könyveket valóban sokan a borító alapján ítélik meg: a dizájn szinte rögtön elárulja, hogy romantikus regényt, horrort vagy épp ifjúsági irodalmat látunk a polcon. Ha már viszont a kezünkbe kerül egy könyv, nagy szerepe lehet a fülszövegnek és az ajánlásoknak is abban, hogy végül megvesszük-e. 

Simon Eszter | 2021. augusztus 02. |

Képzeljük magunk elé a jelenetet, ahogyan az olvasó belép a könyvesboltba, odasétál a kedvenc műfajától roskadozó standhoz és új könyv után kezd kutatni. Az első dolga, hogy elolvas néhány fülszöveget és ajánlót a könyvborítón. Ha Neil Gaiman vagy Murakami Haruki ajánlása szerepel egy fülszövegen, nagyobb valószínűséggel vásárolja meg a könyvet. Ha egy könyv borítóján Oprah idézete, vagy egy Reese’s Book Club (ez Reese Witherspoon könyvklubja) matrica szerepel, szintén nagyobb eséllyel kelti fel a figyelmet. A fülszöveg és az ajánló célja, hogy megragadja a vásárló figyelmét és arra ösztönözze őt, hogy próbáljon ki egy új, esetleg egy elsőkötetes szerző művét, akiről még soha nem hallott. Ha egy olyan író ajánlja a frissen megjelent könyvet, akiben az olvasó bízik, szinte biztosan megveszi a kötetet. Évente több százezer könyv jelenik meg, éppen ezért az új szerzőknek mindent meg kell tenniük, hogy kiemelkedjenek. 

Mikorra datáljuk az első ajánlásokat?

A fülszöveg kifejezést Gelett Burgess humorista találta ki,

az első ajánlás az 1906-ban megjelent Are You a Bromide? című kötetének borítóján szerepelt. A könyve borítóján Miss Belindát láthatjuk, aki kiabálva hirdeti a kötetet. 

Az első ismert fülszöveget Walt Whitman amerikai író tudhatja magáénak, amely a második kiadásban megjelent Fűszálak című kötetén szerepelt. A kezdetben kevéssé ismert Whitman könyvének első kiadása után küldött egy példányt Ralph Waldo Emersonnak, akit Amerikában termékeny íróként tartottak számon, és akinek a véleménye fontosnak számított. Emerson válaszul egy dicsőítő levelet küldött vissza, amelyben Whitmant írásra buzdította. Whitman leleményes marketingszakemberként néhány hónappal Emerson bátorító levele után, 1855-ben megjelentette a New York Tribune-ben az írótól kapott biztató levelet. Az újságcikkben kiemelték Emerson levelének ezen sorát: „Üdvözöllek egy nagy karrier kezdetének kapujában.” A Fűszálak 1856-ban másodszorra került a nyomdába, és ezúttal a könyv borítóján már Emerson levelének híressé vált mondata szerepelt a szerző neve és a mű címe mellett. Whitman ügyessége és találékonysága után már senkit nem lepett meg, hogy egy évvel később kiadta az Ének magamról című kötetét. 

Hogyan vélekednek a szakemberek a könyvről írt ajánlásokról? 

A kiadók hamar felfigyeltek a szóban forgó jelenségre, így a könyveket tömegesen ajánlókkal kezdték ellátni, abban bízva, hogy ezáltal növekedni fog az eladott könyvek száma. Arra valószínűleg nem gondoltak, hogy hamarosan a visszájára fordul a marketingfogás. 

1936-ban George Orwell In Defense of the Novel című esszéjében a fülszövegekről és ajánlókról undorító ostobaságként vélekedett. Úgy fogalmazott, naponta több mint egy tucat olyan regénnyel találja szemben magát, amely az ajánlás alapján felejthetetlen remekmű és vétek, ha nem olvassa el. 

A rossz ajánlások a mai napig kísértik az írókat.

Jeanette Winstersont olyannyira zavarta, hogy a The Power Bookot olyan könyvként jellemeztékt, amit egy bekuckózós napon, a kandalló mellett érdemes elolvasnunk, hogy felgyújtotta a saját példányait. Ugyan nem minden szerzőt bosszant egy rossz ajánlás annyira, hogy elégesse a könyvét, de abban egyetértenek, hogy sokszor több gondot okoznak, mint amennyit segítenek. 

Viet Thanh Nguyen Pulitzer-díjas regényíró egyértelművé tette csalódottságát a Wall Street Journal fülszövegeivel kapcsolatban. Az író szerint bűntudatot és rossz érzéseket keltenek, méghozzá nemcsak az írókban, de a fülszöveget olvasókban is. A regényíró szerint a szerzők gyakran más írókat kérnek fel az ajánló megírására, olykor olyanokat is, akiket nem ismernek, de reménykednek benne, hogy a már elismert írótársaik jó véleményt írnak a könyvükről. "Számomra ez olyan, mintha egy idegentől kérnék valamilyen nagy szívességet" – mondta Nguyen. 

Eric Smith irodalmi ügynök, a Don’t Read the Comments szerzője szintén úgy vélekedik az ajánlásokról, hogy nem minden esetben hasznosak, sőt olykor inkább kiborítják az írókat. Smith szerint az ügynökök és szerkesztők feladata, hogy segítsék a szerzőt és mérlegeljék, hogy milyen fülszöveget vagy ajánlást kapjon egy-egy mű. 

Kinek szólnak a fülszövegek?

Bizonyos esetekben maguknak a szerzőknek. A The New York Times egyik véleménycikkében Sophfronia Scott elmondta, hogy az All I Need to Get By című könyvéhez csodás értékelést kapott Dr. Henry Louis Gates Jr. neves kritikustól. A fülszövegében a professzor Scott egyik legnagyobb álmát és reményét fogalmazta meg, miszerint lehetséges, hogy egyszer Toni Morrison szintjén fog írni. Scott elmondása szerint Dr. Gates ajánlása megváltoztatta az életét és bizalmat adott neki ahhoz, hogy folytassa a munkáját. 

Andie J. Christopher a Not the Girl You Marry, Not that Kind of Guy című romantikus regény szerzője szerint az ajánlásokkal a szerzők valójában egymáshoz irányítják az olvasókat. A romantikus regényeknél, ahol az olvasók általában falják a könyveket, ez hasznos lehet. 

Zoraida Cordova, a The Inheritance of Orquídea Divina című ifjúsági regény szerzője szerint az ajánlások hasznosak mind az olvasók, mind az írók számára. Az író szerint ha az olvasók rábukkannak egy olyan könyvre, amelyet kedvenc írójuk ajánl, nagy valószínűséggel megvásárolják. Cordova elmondása szerint az ajánlások hatással vannak a kiadókra és az ügynökökre is, akik egy jó ajánlásnak köszönhetően nagyobb eséllyel dolgoznak együtt egy-egy íróval. 

Olykor egy ajánlás egészen hosszú, ilyenkor valószínűleg a könyv első pár oldalán is folytatódni fog, ám 

kérdés, hogy az ajánlásnak, vagy a szövegnek kell meggyőznie az olvasót? 

Eric Smith szerint az ajánlók csapdák az írók számára, akiknek a legfontosabb dolga, hogy a műveikkel szórakoztassák, elgondolkodtassák, hassanak az olvasóközönségre. Smith azt is hozzátette, hogy az írók természetesen olykor megakadnak az írásban, közben pedig egyre több és több új könyv jelenik meg a piacon. A kiadók olykor már azelőtt megveszik egy szerző könyvét, hogy valóban elkészült volna a mű. Scott az ajánlókat könnyű belépőpontnak gondolja azoknak, akik valami újat és mást keresnek. Ez lenne az ajánló lényege. 

Milyen a jó ajánló?

Ma a leghatékonyabb ajánlás olyan, mint amilyen Walt Whitmané volt. 

Nem kell, hogy több legyen annál, mint hogy egy megbízható szerző röviden megerősítse az olvasót abban, hogy érdemes kockáztatni és bizalmat szavazni egy ismeretlen szerzőnek.

MacLean ajánlása Sophie Jordan The Duke Goes Down című kötetének bal felső sarkában kiváló példa a tökéletes ajánlásra. Glennon Doyle ajánlása Ashley C. Ford Somebody’s Daughter című memoárjának borítóján alul kapott helyett és ugyan kicsit hosszabb, mégis esztétikus. A tökéletes ajánló megírása, megszerkesztése, majd elhelyezése a borítón nem éppen gyerekjáték. Sok időt, energiát és kommunikációt igényel, de vajon megéri az erőfeszítés? Valóban segít a könyv eladásában az ajánló?

Az adatok még nem tisztázottak, de az NPR kutatásai szerint az ajánló fontos tényezője egy mű sikerének. Azt azonban még nehezebb eldönteni, hogy a borító vagy az ajánlás kelti-e fel jobban az olvasók figyelmét. Noha nem bizonyított tény, hogy az ajánlásokkal valóban növelni lehet a könyvek eladási számát, minden jel arra utal, hogy a borítókról egyhamar nem fognak eltűnni az ajánlások. Számos író vállalja, hogy pozitív ajánlást ír elsőkötetes szerzők könyvéhez, többek között Stephen King és Zadie Smith is így próbálja segíteni a feltörekvő tehetségeket.

A kiadók és az irodalmi ügynökök is úgy gondolják, hogy az ajánlások igenis megérik az időt és a fáradságot.

 Csakúgy, mint bármely munkánál, így a könyvszakmában is vannak olyan kérdések, amelyek igencsak megosztóak. Egyesek támogatják, mások elítélik az ajánlásokat. Az a kérdés is felmerült, hogy lehetséges-e, hogy az ajánlások mindössze placebo hatással bírnak? A válasz nem tisztázott és a placebo-hatás legitimitásáról is vannak még viták, de az biztos, hogy a könyvek borítóin még jó ideig olvashatunk ajánlókat.

Forrás: Bookriot

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Thoreau erdei kunyhójában belőlünk is környezetvédő válna (videó)

Igazi vadromantikus környezetben élt az amerikai író és tulajdonképpen az első környezetvédő, Henry David Thoreau. A Lithub megosztott egy videót, amivel mi is bebarangolhatjuk a környéket, ami a Walden című művet inspirálta, és ellátogathatunk a házikóba is, amiben Thoreau évekig élt.

...
Hírek

Tényleg beköszöntött a könyvborítók új aranykora

Ne a borító alapján ítéld meg a könyvet! Erről még amolyan szólás-mondásunk is van, persze főleg átvitt értelemben használjuk. A könyvpiaci trendek viszont egészen konkrétan abba az irányba terelgetnek, hogy mégis ezt tegyük.

...
Hírek

Hogyan került Brad Pitt a nagy angol klasszikus borítójára?

Nagy rajongói vagyunk a borítóknak, általában a jóknak, de van az a szint, amikor a borzasztóknak is. A Lit Hub 50 viccesen borzasztó borítót gyűjtött össze, mi pedig kiválogattuk a kedvenceinket.

...

Knausgård, Sally Rooney és A Zöld Lovag [10 perc Könyves]

...

Hitler, a Harcom, Knausgård és a fordítás (Beszélgetés Patat Bence fordítóval)

...

Az Értelem és érzelem az ellentétek regénye [Az Austen-projekt]

...

Szivárványcsaládos mesekönyv, Orbán és foci, apokalipszis [10 perc Könyves]

...
Kritika

Sally Rooney hősei nem találják a szépséget a műanyag világban

Sally Rooney új regényében megdöbbentően pontos lenyomatát adja a korhangulatnak. Főhősei élik a mostani harmincasok mindennapi életét, és közben próbálják megfejteni, hogyan siklott félre minden. A könyvet uralja a nosztalgia érzése egy olyan kor után, amelyben a szereplők még nem is éltek, vagy amely talán soha nem is létezett. A Hová lettél, szép világ a hét könyve.

Szerzőink

...
Rezek Bori

Tatabányán dolgozták fel Pintér Bélát: a népiességet simán leváltja a focihimnusz

...
Hegyi Ede

Hegyi Ede: A telek (6.)

...
Valuska László

A Természetes fény lassú és sötét, mint a háború

Olvass!
...
Beleolvasó

Egy úri csirkefogó esete a brit nyomozóval: Arsène Lupin Herlock Sholmes ellen

Mi történik, ha összetalálkozik a legendás francia tolvaj és a még legendásabb brit nyomozó? Olvass bele az új, modern fordításba!

...
Beleolvasó

Miért pusztítjuk el azt, akit szeretünk?

Fiala Borcsa legújabb könyvének egypercesei mérgező szülői és házastársi kapcsolatokról, problémás viszonyokról, sorsdöntő helyzetekről és emberi hibákról mesélnek. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A járvány sem állította meg a magyar holokauszttúlélőt, hogy elmesélje, hogyen élte túl a haláltábort

Lily Ebert annak idején megfogadta: ha túléli a tábort, mindenkinek elmondja, mi az igazság Auschwitzról. A dédunokája segítségével most megtette. Olvass bele a könyvükbe!

...
Beleolvasó

A hétköznapi választások tétjeiről szól Forró Bence első novelláskötete

Szabados Ágnes kiadója, a Libertine adta ki Forró Bence televíziós műsorvezető első kötetét. A Variációk boldogtalanságra történeteit a kaleidoszkópszerűen összeálló motívumok teszik egységes univerzummá. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A múlt hosszú árnyékot vet az otthonukból elszökött ikerlányok életére

Brit Bennett regényében a tizenhat éves fekete ikerlányok elszöknek az álmos kisvárosból, ám hamarosan megszakad köztük a kapcsolat. Hiába ékelődik azonban a testvérek közé sok kilométer és hazugság, sorsuk később újra összefonódik. Mutatunk egy részletet A halványuló félből.

...
Beleolvasó

Sally Rooney író hőse egy tengerparti faluban keresi a boldogságot

Megjelent Sally Rooney harmadik regénye, a Hová lettél, szép világ, amely ezúttal is a milleniálok szerelmi életével, társadalmi- és egzisztenciális problémáival foglalkozik. Olvass bele!

A hét könyve
Kritika
Sally Rooney hősei nem találják a szépséget a műanyag világban
...
Kritika

Kőhalmi élvezi a klímakatasztrófát

Egy maciméz a főszereplője Kőhalmi Zoltán második regényének, Az utolsó 450 évnek. A vad, sőt bátor ötletből egy nagyon szórakoztató sci-fi bontakozik ki, ami csak azért nem nevezhető disztópiának, mert simán alakulhat így a klímakatasztrófa. Szekunder szégyenérzet: azon nevetünk, hogy tönkretesszük a bolygónkat. A hét könyve okos és vicces sci-fi, ami hibái ellenére óriási vállalás volt.