A borító, a fülszöveg vagy az ajánlások alapján ítéljük meg a könyveket?

Milliószor hallottuk már, hogy ne a külső alapján ítélj. Közhelyes ugyan, de a könyveket valóban sokan a borító alapján ítélik meg: a dizájn szinte rögtön elárulja, hogy romantikus regényt, horrort vagy épp ifjúsági irodalmat látunk a polcon. Ha már viszont a kezünkbe kerül egy könyv, nagy szerepe lehet a fülszövegnek és az ajánlásoknak is abban, hogy végül megvesszük-e. 

Simon Eszter | 2021. augusztus 02. |

Képzeljük magunk elé a jelenetet, ahogyan az olvasó belép a könyvesboltba, odasétál a kedvenc műfajától roskadozó standhoz és új könyv után kezd kutatni. Az első dolga, hogy elolvas néhány fülszöveget és ajánlót a könyvborítón. Ha Neil Gaiman vagy Murakami Haruki ajánlása szerepel egy fülszövegen, nagyobb valószínűséggel vásárolja meg a könyvet. Ha egy könyv borítóján Oprah idézete, vagy egy Reese’s Book Club (ez Reese Witherspoon könyvklubja) matrica szerepel, szintén nagyobb eséllyel kelti fel a figyelmet. A fülszöveg és az ajánló célja, hogy megragadja a vásárló figyelmét és arra ösztönözze őt, hogy próbáljon ki egy új, esetleg egy elsőkötetes szerző művét, akiről még soha nem hallott. Ha egy olyan író ajánlja a frissen megjelent könyvet, akiben az olvasó bízik, szinte biztosan megveszi a kötetet. Évente több százezer könyv jelenik meg, éppen ezért az új szerzőknek mindent meg kell tenniük, hogy kiemelkedjenek. 

Mikorra datáljuk az első ajánlásokat?

A fülszöveg kifejezést Gelett Burgess humorista találta ki,

az első ajánlás az 1906-ban megjelent Are You a Bromide? című kötetének borítóján szerepelt. A könyve borítóján Miss Belindát láthatjuk, aki kiabálva hirdeti a kötetet. 

Az első ismert fülszöveget Walt Whitman amerikai író tudhatja magáénak, amely a második kiadásban megjelent Fűszálak című kötetén szerepelt. A kezdetben kevéssé ismert Whitman könyvének első kiadása után küldött egy példányt Ralph Waldo Emersonnak, akit Amerikában termékeny íróként tartottak számon, és akinek a véleménye fontosnak számított. Emerson válaszul egy dicsőítő levelet küldött vissza, amelyben Whitmant írásra buzdította. Whitman leleményes marketingszakemberként néhány hónappal Emerson bátorító levele után, 1855-ben megjelentette a New York Tribune-ben az írótól kapott biztató levelet. Az újságcikkben kiemelték Emerson levelének ezen sorát: „Üdvözöllek egy nagy karrier kezdetének kapujában.” A Fűszálak 1856-ban másodszorra került a nyomdába, és ezúttal a könyv borítóján már Emerson levelének híressé vált mondata szerepelt a szerző neve és a mű címe mellett. Whitman ügyessége és találékonysága után már senkit nem lepett meg, hogy egy évvel később kiadta az Ének magamról című kötetét. 

Hogyan vélekednek a szakemberek a könyvről írt ajánlásokról? 

A kiadók hamar felfigyeltek a szóban forgó jelenségre, így a könyveket tömegesen ajánlókkal kezdték ellátni, abban bízva, hogy ezáltal növekedni fog az eladott könyvek száma. Arra valószínűleg nem gondoltak, hogy hamarosan a visszájára fordul a marketingfogás. 

1936-ban George Orwell In Defense of the Novel című esszéjében a fülszövegekről és ajánlókról undorító ostobaságként vélekedett. Úgy fogalmazott, naponta több mint egy tucat olyan regénnyel találja szemben magát, amely az ajánlás alapján felejthetetlen remekmű és vétek, ha nem olvassa el. 

A rossz ajánlások a mai napig kísértik az írókat.

Jeanette Winstersont olyannyira zavarta, hogy a The Power Bookot olyan könyvként jellemeztékt, amit egy bekuckózós napon, a kandalló mellett érdemes elolvasnunk, hogy felgyújtotta a saját példányait. Ugyan nem minden szerzőt bosszant egy rossz ajánlás annyira, hogy elégesse a könyvét, de abban egyetértenek, hogy sokszor több gondot okoznak, mint amennyit segítenek. 

Viet Thanh Nguyen Pulitzer-díjas regényíró egyértelművé tette csalódottságát a Wall Street Journal fülszövegeivel kapcsolatban. Az író szerint bűntudatot és rossz érzéseket keltenek, méghozzá nemcsak az írókban, de a fülszöveget olvasókban is. A regényíró szerint a szerzők gyakran más írókat kérnek fel az ajánló megírására, olykor olyanokat is, akiket nem ismernek, de reménykednek benne, hogy a már elismert írótársaik jó véleményt írnak a könyvükről. "Számomra ez olyan, mintha egy idegentől kérnék valamilyen nagy szívességet" – mondta Nguyen. 

Eric Smith irodalmi ügynök, a Don’t Read the Comments szerzője szintén úgy vélekedik az ajánlásokról, hogy nem minden esetben hasznosak, sőt olykor inkább kiborítják az írókat. Smith szerint az ügynökök és szerkesztők feladata, hogy segítsék a szerzőt és mérlegeljék, hogy milyen fülszöveget vagy ajánlást kapjon egy-egy mű. 

Kinek szólnak a fülszövegek?

Bizonyos esetekben maguknak a szerzőknek. A The New York Times egyik véleménycikkében Sophfronia Scott elmondta, hogy az All I Need to Get By című könyvéhez csodás értékelést kapott Dr. Henry Louis Gates Jr. neves kritikustól. A fülszövegében a professzor Scott egyik legnagyobb álmát és reményét fogalmazta meg, miszerint lehetséges, hogy egyszer Toni Morrison szintjén fog írni. Scott elmondása szerint Dr. Gates ajánlása megváltoztatta az életét és bizalmat adott neki ahhoz, hogy folytassa a munkáját. 

Andie J. Christopher a Not the Girl You Marry, Not that Kind of Guy című romantikus regény szerzője szerint az ajánlásokkal a szerzők valójában egymáshoz irányítják az olvasókat. A romantikus regényeknél, ahol az olvasók általában falják a könyveket, ez hasznos lehet. 

Zoraida Cordova, a The Inheritance of Orquídea Divina című ifjúsági regény szerzője szerint az ajánlások hasznosak mind az olvasók, mind az írók számára. Az író szerint ha az olvasók rábukkannak egy olyan könyvre, amelyet kedvenc írójuk ajánl, nagy valószínűséggel megvásárolják. Cordova elmondása szerint az ajánlások hatással vannak a kiadókra és az ügynökökre is, akik egy jó ajánlásnak köszönhetően nagyobb eséllyel dolgoznak együtt egy-egy íróval. 

Olykor egy ajánlás egészen hosszú, ilyenkor valószínűleg a könyv első pár oldalán is folytatódni fog, ám 

kérdés, hogy az ajánlásnak, vagy a szövegnek kell meggyőznie az olvasót? 

Eric Smith szerint az ajánlók csapdák az írók számára, akiknek a legfontosabb dolga, hogy a műveikkel szórakoztassák, elgondolkodtassák, hassanak az olvasóközönségre. Smith azt is hozzátette, hogy az írók természetesen olykor megakadnak az írásban, közben pedig egyre több és több új könyv jelenik meg a piacon. A kiadók olykor már azelőtt megveszik egy szerző könyvét, hogy valóban elkészült volna a mű. Scott az ajánlókat könnyű belépőpontnak gondolja azoknak, akik valami újat és mást keresnek. Ez lenne az ajánló lényege. 

Milyen a jó ajánló?

Ma a leghatékonyabb ajánlás olyan, mint amilyen Walt Whitmané volt. 

Nem kell, hogy több legyen annál, mint hogy egy megbízható szerző röviden megerősítse az olvasót abban, hogy érdemes kockáztatni és bizalmat szavazni egy ismeretlen szerzőnek.

MacLean ajánlása Sophie Jordan The Duke Goes Down című kötetének bal felső sarkában kiváló példa a tökéletes ajánlásra. Glennon Doyle ajánlása Ashley C. Ford Somebody’s Daughter című memoárjának borítóján alul kapott helyett és ugyan kicsit hosszabb, mégis esztétikus. A tökéletes ajánló megírása, megszerkesztése, majd elhelyezése a borítón nem éppen gyerekjáték. Sok időt, energiát és kommunikációt igényel, de vajon megéri az erőfeszítés? Valóban segít a könyv eladásában az ajánló?

Az adatok még nem tisztázottak, de az NPR kutatásai szerint az ajánló fontos tényezője egy mű sikerének. Azt azonban még nehezebb eldönteni, hogy a borító vagy az ajánlás kelti-e fel jobban az olvasók figyelmét. Noha nem bizonyított tény, hogy az ajánlásokkal valóban növelni lehet a könyvek eladási számát, minden jel arra utal, hogy a borítókról egyhamar nem fognak eltűnni az ajánlások. Számos író vállalja, hogy pozitív ajánlást ír elsőkötetes szerzők könyvéhez, többek között Stephen King és Zadie Smith is így próbálja segíteni a feltörekvő tehetségeket.

A kiadók és az irodalmi ügynökök is úgy gondolják, hogy az ajánlások igenis megérik az időt és a fáradságot.

 Csakúgy, mint bármely munkánál, így a könyvszakmában is vannak olyan kérdések, amelyek igencsak megosztóak. Egyesek támogatják, mások elítélik az ajánlásokat. Az a kérdés is felmerült, hogy lehetséges-e, hogy az ajánlások mindössze placebo hatással bírnak? A válasz nem tisztázott és a placebo-hatás legitimitásáról is vannak még viták, de az biztos, hogy a könyvek borítóin még jó ideig olvashatunk ajánlókat.

Forrás: Bookriot

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Thoreau erdei kunyhójában belőlünk is környezetvédő válna (videó)

Igazi vadromantikus környezetben élt az amerikai író és tulajdonképpen az első környezetvédő, Henry David Thoreau. A Lithub megosztott egy videót, amivel mi is bebarangolhatjuk a környéket, ami a Walden című művet inspirálta, és ellátogathatunk a házikóba is, amiben Thoreau évekig élt.

...
Hírek

Tényleg beköszöntött a könyvborítók új aranykora

Ne a borító alapján ítéld meg a könyvet! Erről még amolyan szólás-mondásunk is van, persze főleg átvitt értelemben használjuk. A könyvpiaci trendek viszont egészen konkrétan abba az irányba terelgetnek, hogy mégis ezt tegyük.

...
Hírek

Hogyan került Brad Pitt a nagy angol klasszikus borítójára?

Nagy rajongói vagyunk a borítóknak, általában a jóknak, de van az a szint, amikor a borzasztóknak is. A Lit Hub 50 viccesen borzasztó borítót gyűjtött össze, mi pedig kiválogattuk a kedvenceinket.

...

Ránki Sára bűnügyi nyelvész: Klemperer leírta, hogyan erőszakolja meg a hatalom a nyelvet

...

Bódis Kriszta: Számomra úgy van értelme az életnek, ha változást hozok

...

Számoljuk fel az emberközpontúságunkat! [Ms. Columbo Olvas]

...

Litkai Gergely: Multidolgozóként minden bűnt elkövettem a természettel

...
Zöld

Jane Goodall a remény könyvében fejti ki, szerinte miért megmenthető a bolygónk

Jane Goodall az egyik legismertebb természetvédő és etológus, aki a Föld nevű bolygó bölcs nagymamájaként kedvesen, de határozottan figyelmeztet minket: zárul az időablak, amíg még lehet valamit tenni a környezet és vele együtt az emberiség pusztulása ellen. Goodall történeteivel reményt ad és cselekvésre sarkall, erről szól A remény könyve című beszélgető kötet, melyet Douglas Abramsszel jegyeznek.

Szerzőink

...
Forgách Kinga

Meg kell ismernünk a női írókat, akiket elfelejtettünk

...
Laborczi Dóra

Tüske a cipőben - ma lenne 80 éves Hajnóczy Péter

...
Forgách Kinga

Ahol háború van és fájdalmas választóvonalak, ott nem lesznek győztesek

Olvass!
...
Beleolvasó

Gurubi Ágnes új regénye azt kutatja, amit a mesék elhallgatnak

A mesék a legtöbbször nem szólnak a levegőtlenségről, a kilátástalanságról, a dühről, amivel hol magunkat, hol a másikat büntetjük reménykedve, mert ahol büntetés van, ott van feloldozás is. Gurubi Ágnes szeptember elején megjelenő regényének hősei ugyanakkor már jóval túl vannak a mese végén. Olvass bele a Másik Istenbe!

...
Beleolvasó

A felnőtté válás jeges ökölcsapásokkal érkezik, és nem kegyelmez

Fliegauf Gergely első könyvének főhőse egy felnőtté válás küszöbén álló fiú, aki a börtönőri munkája és a szerelmi csalódások elől a fantáziába menekül. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Minden azzal kezdődött, amikor a várost elérte a tánciskolák iránti lázas rajongás

Egy kis galíciai településen él Jacobo Pliniak és a felesége, Juliáa. Egy határmenti fogadót üzemeltetnek, hogy ennek álcája alatt Jacobo segíthessen az egyre szaporodó pogromok elől menekülő zsidóknak átjutni a határon. Olvass bele Mario Bellatin különleges regényébe. 

A hét könyve
Kritika
Ahol háború van és fájdalmas választóvonalak, ott nem lesznek győztesek
...
Nagy

Meg kell ismernünk a női írókat, akiket elfelejtettünk

Új podcast-sorozatunkban arra tettünk kísérletet, hogy visszamenőlegesen is megismerjük és feltárjuk elfeledett női szerzőink életútját, életművét. Az egyes epizódokban olyan írók, költők pályáját jártuk körbe mint Szendrey Júlia, Czóbel Minka, Karig Sára, Kádár Erzsébet, Lesznai Anna vagy Galgóczi Erzsébet. Elindult a N/ők is írtak.