Bognár Péter: Szenteste az idegosztályon

Bognár Péter: Szenteste az idegosztályon

Bognár Péter Hajózni kell, élni nem kell című regényével (olvass bele) 2022-ben a top3-ban végzett a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. A szerző Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyves Magazinon. Ez a hetedik rész.

(A sorozat többi részét it találod: 1. rész2. rész3. rész4. rész5. rész6. rész)

Bognár Péter | 2023. szeptember 03. |

A katasztrófa napján, vagyis december huszonnegyedikén reggel sűrű ködre ébredtünk. Az ablakhoz mentem, és a kórház toronyépületének ötödik emeletről hosszan figyeltem a tejfehér mozdulatlanságot, és közben a gondolataimba merültem, és egy idő után halványan láthatóvá vált a napkorong, majd a köd felizzott, és vakító fehér lett, és aztán végleg felszakadozott és elenyészett, és a nővérke behozta a reggelit, én pedig reggelizni kezdtem. Délelőtt kinyitottuk az egyik ablakot, és kiszellőztettük a szobát, és aztán megvolt a vizit, és a főorvos úr, aki megint feltette a bolyhos rénszarvas agancsot, mindannyiunknak mondott valami kedveset, még a két agyvérzésesnek is, és megint ott volt mögötte mind a két nővér, az éjszakás meg az, aki nemrég érkezett, és estig teljesít majd szolgálatot, amíg őt magát is le nem váltják, és egyikükön megint fehér bojtban végződő, piros sapka volt, míg a másikuk megint apró virgácsot tartott a jobb kezében, és aztán a virgácsos megfenyegetett minket, hogy viselkedjünk rendesen, mert mindjárt hozza szurikat, majd ő is kiment a főorvos úr nyomában.

A japánt estefelé, talán öt óra körül hozta be a mentő,

de arról, hogy mi történt, és hogy ott fekszik valahol a kórházban, én csak másnap reggel értesültem, amikor a fiú felhívott, és közölte velem, hogy így vagy úgy, de mégiscsak sikerült elfogni a gyanúsítottat. A délelőtt a szokásos módon telt el, és a nővér, ahogy ígérte, nem sokat teketóriázott, hanem visszajött, és egy amolyan kocsiszerűséget tolt maga előtt, amelyre már oda voltak készítve a gyógyszereink meg a vérhígító injekciók, és mi sorra feltűrtük a hasunkon a pizsamát, ő pedig összecsippentette a bőrt, és a tűt az ujjai közt előbuggyanó hurkába döfte, és már túl is voltunk az egészen. És aztán mindent visszarendezett a kocsira, és ügyesen kifarolt a szobánkból, de csak egy pillanatra tűnt el, mert rögtön vissza is jött a vödörrel, hogy leengedje a két katéteres zacskóját, és mindkettőjüknek beírja a lapjára az éjszakai eredményüket. És ezen a karácsonyi délutánon a szemüvegét eltörő agyvérzéses nyert, mert ő majdnem két litert tudott felmutatni, amiért külön dicséretben részesült, és aztán csönd lett, és a két agyvérzéses lehunyta a szemét, az ifjú apuka pedig kinyitotta a számítógépét, és vadul gépelni kezdett valamit, és aztán abbahagyta egy pillanatra, és felkelt, és odacsoszogott az ajtóhoz, és megnézte az ajtón a szobánk számát, én pedig, mint ebédig általában, tanulságos történetekkel szórakoztattam a szobatársaimat, akiknek egytől egyig rosszabbul állt a szénája, mint nekem, holott jóval fiatalabbak voltak nálam.

És aztán megebédeltünk, és ebéd után a szemüvegét eltörő agyvérzéses mély álomba merült, mert ez a férfi, mielőtt a felesége érkezett, mindig kipihente magát, és erőt gyűjtött a találkozáshoz, hogy bírja szusszal, és miután összeszedte és kipihente magát, azután addig gyötörte az asszonykát, míg véget nem ér a látogatási idő. Ezen a napon egyébként a fiatalemberhez és a lekötözött kezűhöz is jöttek látogatók, és ilyen módon hamarosan sóhajtozással, majd pedig sírással és zokogással telt meg a szoba, és amikor nem az ifjú apuka újszülött kislánya ordított, akkor innen is, onnan is ugyanazok a mondatok és mondatfoszlányok hangzottak fel, hogy ki gondolta volna, meg hogy mi van a kutyával, meg hogy fogok én még normális életet élni, satöbbi, és én, bár mindaddig sokat gondoltam a feleségemre, most egy pillanatra hálát adtam a sorsnak, hogy úgy alakultak a dolgok, ahogy alakultak, és még nem tudtam visszahívni és visszafogadni a feleségemet, és ilyen módon nyugtom van, és

senki se törölgeti a szeme sarkát az ágyam mellett, és senki se szorongatja a kezemet.

És a nap lassan alábukott a látóhatár mögött, és míg az ég fokozatosan elvesztette a fényét, és az üres kékség szürkülni kezdett, addig a szobában – éppen ellenkezőleg – nagyot dobott a hangulaton a bábjából lassan előkúszó karácsony, és a szemüvegét eltörő agyvérzéses már kiabált, és csak azért is újra nekifutott egy bizonyos mondatnak, egy mondatnak, amelynek mindig csak az első néhány szaváig jutott, és amelyet a felesége, mintha csak megőrült volna, sehogyan se akart megérteni. Lesöpörte a morzsákat a paplanról, és hisztérikusan nevetett, és egy darabig még ingadozott, hogy mitévő legyen, és hogyan reagáljon, de aztán abbahagyta a nevetést, és megkötötte magát, és megmaradt eredeti elhatározása mellett, és kijelentette, hogy nem érti, mit akar mondani a férje, és aztán borotvahabot vett elő, és bekente vele a férje arcát. A szája körül kezdte, és nagy falat habot nyomott a tenyerébe, és képen törölte vele az urát, és a szemüvegét eltörő agyvérzéses, aki újra meg újra és csak azért is meg akarta tudni a feleségétől, hogy miért és minek látogatja őt egyáltalán, és miért nem keres magának egy egészséges férfit, a szemüvegét eltörő agyvérzéses most meghökkent a támadástól, mert nem sokon múlt, hogy be tudta csukni a száját, és ilyen módon csönd lett egy pillanatra, és ebbe a csöndbe halk sírás vegyült, előbb halk, aztán hangosabb, végül telt, egyenletesen hullámzó, mivel a lekötözött kezű agyvérzéses gyér hajú, kövér felesége elérkezettnek látta az időt, és rákapcsolt, és felzokogott, és

az ünnephez méltó módon szóval is, tettel is kifejezte fájdalmát.

Az, ami történt, Isten büntetése, mondta a férjének, Isten büntetése azért, amit velem tettél. Egyenes háttal ült az ágy mellé odatolt széken, és hatalmas mellei a hasán pihentek, és szépen beszélt, nyugodt hangon, és a szemüvegét eltörő felesége most hozzáfogott, hogy lehúzogassa a habot a férje arcáról, és közben kérdezgetni kezdte a lekötözött kezű agyvérzéses feleségét, de a gyérhajú, telt hölgy nem hagyta magát kizökkenteni, hanem a saját logikáját követte, és minden mondat után levegőt vett, és semmit se kapkodott el, és méltóságteljesen válaszolt a kérdésekre.

A szobatársunk ugyanis, az a vékonyka, száraz bőrű férfi, akinek a szeme körül iszonyatos karikák feketélltek, azelőtt cirkuszban dolgozott, ha pedig már ott dolgozott, akkor nem volt olyan láda vagy doboz vagy skatulya, amibe bele ne fért volna, és amiből ki ne tudott volna mászni, mert munkáját és hivatását tekintve szabadulóművészként élte az életét. És aztán egy nap fogott egy hosszú és erős drótot, egy amolyan fémpálcát, és rongyot erősített a végére, hogy kikormozza úgymond a cserépkályhát, mivel begyújtáskor megrekedt benne a levegő, és napok óta nem volt már huzatja, amiként ez elő-előfordul, ha vizes fával fűt az ember, így hát dolgozni kezdett. És az asszony megtörölte a szeme sarkát, majd eltette a zsebkendőt a blúza ujjába, a férje ugyanis sose hallgatott rá,

templomba pedig kötéllel se lehetett elvonszolni.

Mikor tehát az asszony észrevette, hogy csönd van a lakásban, először nem gondolt semmi rosszra. Abbahagyta a mosogatást, és fülelt, és aztán hívogatni kezdte az urát, de továbbra se hallott semmit. Megint kimondta a nevét, megint semmi. És az asszony megint elővette a zsebkendőjét, de most nem a szemét törölte meg, hanem kifújta az orrát, a szemüvegét eltörő agyvérzéses felesége pedig átült az ágy másik oldalára, hogy a férje jobb arcát is meg tudja borotválni, és megkérdezte, hogy mi történt aztán.

Talán háromszor vagy négyszer is nevén szólította már ezt az embert, mondta akkor a telt asszony, és a lekötözöttre mutatott, amikor egyszerre meghallotta a hangját. A vékonyka férfi most csukott szemmel feküdt, mint aki alszik, és a fejét elfordította a feleségétől. Meghallotta a hangját, de az a hang olyan halk volt és olyan messziről jött, hogy összeszorult a szíve. Őt hívta a férje. Segítséget kért. Körbejárta a lakást, mert elképzelni se tudta, mi történhetett, amikor is egyszerre a cserépkályhához ért, és földbe gyökerezett a lába. És az asszony felzokogott, aztán kifújta az orrát, és húsos cimpái megremegtek az emlékek súlya alatt. Hol vagy, Jenci? Itt vagyok, Pirike! Hol itt? Itt! A cserépkályha ajtaja nyitva volt, és ő odahajolt az ajtóhoz, mert bár tisztában volt vele, hogy nem tévedett, először nem tudta elhinni, hogy onnan, a feketeségből jön a hang. Hol vagy? Bent vagy? Mit csinálsz ott bent? Beszorultam! Bemásztam, hogy kitisztítsam a járatot, de beszorultam! Segíts, Pirike! A hang egészen halk volt, mint az olyan ember hangja, akinek már nincs sok hátra. Mit csináljak?! Hívom a tűzoltókat! Ne hívjad! Fogd meg a bokámat! Segíts! Megfulladok! Így hát az asszony eszét vesztve esett neki a kályhának, és benyúlt, amennyire csak tudott, hogy hátha eléri, és hátha meg tudja fogni a férje lábát. Siess! Sietek! Itt vagyok, Pirike! Följebb, Pirike! Még egy kicsit, Pirike!

Ne hagyj meghalni, Pirike!

De akárhogy erőlködött, sehogyan se érte el.

És akkor az asszony kihúzta a kezét, és szembenézett a sötétséggel, és vett egy nagy levegőt, és elszánta magát, és beleillesztette a fejét a cserépkályha vasajtajának keretébe, és lassan és óvatosan szuszakolni kezdte magát előrefele, hogy megnézze, hol a járat, és hogy meddig kell felnyúlnia. A füle és az orra lehorzsolódott, de ő nem adta fel, hanem a férjére gondolt, akivel isten előtt egybekeltek, hogy kitartsanak egymás mellett, jóban és rosszban egyaránt, míg a halál el nem választ, ha közben eltávolodtak is egymástól. Milliméterről milliméterre haladt, és bár pokoli kínokat élt át, és bár a vasajtó kerete lenyúzta a bőrt az arcáról, nem gondolkozott, és nem mérlegelt, hanem tovább fúrodott előre, és ilyen módon egyszerre bent volt a feje a sötétségben. Körbenézett. A szeme tele volt korommal, a füle csengett, a bőre sajgott. Itt vagy, Jenci? Hol vagy? Itt vagyok! Hol? Nem látlak! Itt! Az asszony megpróbálta oldalt fordítani a fejét, hogy föl tudjon nézni a sötétségben, de alig kapott levegőt, és nem igen tudta kinyitni a szemét. Hátrálni kezdett, hogy kihúzza a tűztérből a fejét, és visszavonuljon, mielőtt megfullad, csakhogy már késő volt, mert a befeléjövet elszenvedett horzsolások miatt megdagadt a füle. Én is beszorultam, Jenci! Te is? Én is! Nem tudsz megmozdulni? Nem! Akkor végünk van! Akkor itt fogunk elpusztulni mind a ketten! Viszont akkor most már beszélgethetünk, Piri! Akkor most már lehetünk őszinték egymáshoz! Akarod, Piri? Akarom, Jenci!

És az asszony rövid szünetet tartott, de aztán folytatta, ott a kályhában ő ugyanis, ha egyszer úgyis végük, minden titkát elmondta a férjének. Csak beszélt és beszélt, és meggyónt neki, és olyan dolgokat is feltárt, amiket mindaddig homályban hagyott, mert még a házasságuk előtt történtek, miközben a férje, az a vékonyka ember fent állt a tetőn, és a kéménynek támaszkodva cigarettázott, és a bal kezéből időről időre tölcsért formázva onnan, a kémény kürtőjén keresztül faggatta és kérdezgette, mert egész életében féltékeny volt rá. És a szemüvegét eltörő agyvérzéses most felrikoltott, mint a fácán, és az állához kapta a jobb kezét, azt a kezét, amelyet mindaddig felemelni se igen tudott, majd megnézte az ujjai hegyét, és hátravetette magát a párnáiba, és amúgy fektében nagyot sózott a paplanra, és ráordított a feleségére, hogy elvágta a torkát, elvágta, hogy felszedhesse magának a szomszéd fiút, és bár most is dadogott valamelyest, a sokk jó hatással volt a beszédkészségére, mert egyszerre sokkal tisztábban és gördülékenyebben fejezte ki magát, mint addig, úgyhogy a felesége belecsapta a borotvát a tálba, és kirohant a szobából, és még a folyosóról is hallani lehetett a zokogását,

mert hiszen a karácsony mindenkitől megköveteli a magáét.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Bognár Péter: Bognár úr nőkről alkotott elképzelései

"A férfi, egy bizonyos Bognár úr, különös és minden szempontból szokatlan életvitelt folytat. Dolgozni nemigen jár el, de nyáron is sötétben kel, és aztán csak lógatja úgymond a lábát, és a világ dolgain elmélkedik, mivel írónak és drámaköltőnek és versfaragónak hiszi magát." Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyves Magazinon. Ez a hatodik rész.

...
Nagy

Bognár Péter: A kapucnis férfi

„Két vagy talán három nap is eltelt azóta, hogy a rendőr kislány nekiindult a maga rajzolta térképpel a patak partjának, mert biztos volt benne, hogy az elkövető a kukoricán át csalja ki a faluból az áldozatokat.” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyves Magazinon. Ez az ötödik rész.

...
Nagy

Bognár Péter: A baleset

„A varjak jártak az eszembe, hogy tehát igazam volt, és valóban hírnökei és diplomatái ők a sorsnak, csakhogy félreértettem a dolgot, mert hiszen nem máshoz jöttek, és nem más számára hoztak üzenetet, hanem hozzám igyekeztek és nekem akarták megsúgni, hogy mi vár rám, és hogy milyen ítélet született az ügyemben, hogy kezdjek vele, amit akarok vagy amit tudok. ” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyves Magazinon. Ez a negyedik rész.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Jordán Ferenc: Az ember találmánya a szaporodáshoz való jog - Olvass bele a biológus könyvébe!

Litkai Gergely a Bookline Zöld podcastjének következő adásában Jordán Ferenc hálózatkutatóbiológussal beszélget Az ember vége a természet esélye című könyvéről. Olvass bele a kötetbe!

...
Zöld

Túlélés vagy tanulás? John Holt könyve az iskolai kudarcok meglepő okait mutatja be – Olvass bele!

Miért jelent kudarcélményt sok gyerek számára az iskola? Mi az oka, hogy rengeteg gyerek unatkozik, feszeng, retteg az órákon, és alig tanul valamit? Mi történik valójában az osz­tályteremben? Hogy lesz az egyik gyerekből „jó”, a másikból pedig „rossz tanuló”? Olvass bele John Holt könyvébe!

...
Zöld

UFO-invázió nem lesz, de arrogáns azt gondolni, hogy egyedül vagyunk – Podcast Rab Árpád jövőkutatóval

Litkai Gergely a Bookline Zöld új podcastjében Rab Árpád jövőkutatóval beszélget Jane McGonigal Elképzelhető című könyvéről. 

Még több olvasnivaló
...
Nagy

7 botrány Nádas Péterén túl, ami irodalmi díjak körül robbant ki

Van, amikor a PC-ségen vitatkozik a zsűri – lásd a legutóbbi esetet, melynek során Nádas Péter könyve is előkerült –, máskor nyertesekről derülnek ki hazugságok, ellentmondásos nézetek, sőt bűncselekmények. De az is előfordul, hogy a díjat osztók óvatoskodnak túl egy helyzetet. Ilyen irodalmi botrányokat gyűjtöttünk össze.

...
Kritika

Egy új fantasyben Perszephoné leugrik a pokolba, majd háborút hirdet a szexista istenek ellen

Félkilós pink tégla, pokolbéli fantasy és görög mítoszba oltott feminista románc: ez mind Bea Fitzgerald új regénye, a Girl, goddess, queen.

...
Nagy

Kitakarja az identitás az irodalmat? – Nádas Péter és Sarr esete a német PC-vel

Hogy nem kapott Nádas Péter német irodalmi díjat, és hogyan írt és beszélt az ilyen helyzetekről a nyertes Sarr már évekkel korábban.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Jordán Ferenc: Az ember találmánya a szaporodáshoz való jog - Olvass bele a biológus könyvébe!

Litkai Gergely a Bookline Zöld podcastjének következő adásában Jordán Ferenc hálózatkutatóbiológussal beszélget Az ember vége a természet esélye című könyvéről. Olvass bele a kötetbe!

...
Zöld

Túlélés vagy tanulás? John Holt könyve az iskolai kudarcok meglepő okait mutatja be – Olvass bele!

Miért jelent kudarcélményt sok gyerek számára az iskola? Mi az oka, hogy rengeteg gyerek unatkozik, feszeng, retteg az órákon, és alig tanul valamit? Mi történik valójában az osz­tályteremben? Hogy lesz az egyik gyerekből „jó”, a másikból pedig „rossz tanuló”? Olvass bele John Holt könyvébe!

...
Zöld

UFO-invázió nem lesz, de arrogáns azt gondolni, hogy egyedül vagyunk – Podcast Rab Árpád jövőkutatóval

Litkai Gergely a Bookline Zöld új podcastjében Rab Árpád jövőkutatóval beszélget Jane McGonigal Elképzelhető című könyvéről. 

...
Nagy

Lányok, legyetek bátran ellenszenvesek! – Kemény Lili, Benedek Szabolcs és a Kovács ikrek a Margón

Ez történt Benedek Szabolcs, Kemény Lili és a Kovács ikrek könyvbemutatóin.

Szerzőink

...
Horányi Hanna Zelma

„A nyilas korszak kimerevített jelen” - Zoltán, Krusovszky és Kukorelly a Tavaszi Margón

...
Kiss Imola

7 botrány Nádas Péterén túl, ami irodalmi díjak körül robbant ki

...
Horányi Hanna Zelma

Egy új fantasyben Perszephoné leugrik a pokolba, majd háborút hirdet a szexista istenek ellen