A szamojéd, amelyre Kozák és a fiú az illegális lerakótól olyan ötven méterre, a pataktól nem messze talált rá, egy fáról lógott alá, meredt lábakkal, fejjel lefelé, büdösen, feketén és fényesen. Ez is egy drótnál fogva került felakasztásra, és a lágyhuzal másik végét az elkövető most is egy a fa törzsébe előzőleg bevert szöghöz erősítette. Az állat alatt nagy foltban kiégett a letiport gaz, a folt szélén,
mint valami pecsét,
most is ott feketéllett a megolvadt, összetöppedt és kihűlt pillepalack, amelyben az elkövető a benzint magával hozta. Körbeálltuk a tetemet, és Lantos fogott egy botot, és megbökte a dögöt, és a kutya lassan himbálózott, és a nyakában ott fityegett a csontot formázó, szépen megmunkált biléta, míg aztán az elszenesedett nyakörvvel együtt le nem esett a fekete fűszálak közé.
A fiú mindeközben mellettem állt, és egy darabig csak nézte az állat maradványait, de aztán mocorogni kezdet, és levette a szemüvegét, hogy megtisztogassa. A szemüvegtörlő kendőjét a fiú egy amolyan félbevágott műanyag bérlettartó tokban tárolja, és most végigtapogatta a zsebeit, egyiket a másik után, de a bérlettartó tok nem került elő, én pedig visszaküldtem az autóhoz, hogy hozza el a szerszámokat. Amíg visszaért, Kozákkal és Lantossal körbejártuk a helyszínt, hátha találunk valami az elkövető személyére utaló tárgyat vagy nyomot, és aztán fényképeket készítettem, és a telefonom segítségével videóra vettem mindazt, ami az állatból megmaradt, és mindent, ami valamilyen szempontból érdekes vagy fontos lehetett. Már befejeztem a fényképezést, és már raktam el a telefonomat, amikor valamivel odébb a fű között észrevettem a félbevágott műanyag bérlettartó tokot, és benne a fiú hófehér szemüvegtörlő kendőjét. El kellett telnie néhány másodpercnek, mire felfogtam, hogy azok, akik nem ismerik az ifjabb Bakost, miféle dolgokat kalkulálhatnának ki a helyszínen, a fű között heverő kendőcskéből, és hogy ezek a kalkulációk milyen következményekkel járnának egyesületünkre és az országos polgárőr mozgalomra nézve, és – mi tagadás – megszédültem egy pillanatra. Olyasféle érzés kerített hatalmába, mintha kicsúszott volna a talaj a talpam alól, a szívem a torkomban dobogott, alig kaptam levegőt, a bal karom zsibbadt. Körbenéztem, és gyorsan megállapítottam, hogy se Kozák, se Lantos nem foglalkozik velem, és egyikőjük se látta, hogy felvettem valamit a földről. A borzalom szerencsére csak néhány másodpercig tartott, aztán beugrott persze a megoldás, és én megtöröltem a homlokomat, és fújtam egy nagyot, mert hiszen semmi furcsa nincs abban, világosodtam meg hirtelen, hogy a fiú szemüvegtörlőjét a helyszínen találom meg, mert hiszen az a bérlettartó tok nyilván most csúszott ki a zsebéből, most az előbb, miközben a mi érkezésünket várták, és itt tébláboltak Kozákkal. Odébb sétáltam, elraktam a kendőcskét, és úgy tettem, mint aki tovább keresgél a fű között, de más már nem került elő, csak a gazos rész szélén egy fa törzsén találtam valami érdekes színű gombát.
Odahívtam Kozákot, és Kozák megvizsgálta a sárgás kalapokat, és aztán gratulált nekem, és kijelentette, hogy a gomba téli fülőke, és hogy ezt a fajtát mi is fogyasztani szoktunk, ha úgy alakul, mert a júdásfül gomba mellett ez az egyetlen faj, amely a határozó szerint hideg időben is gyűjthető, ha oda kell is figyelni rá, mert könnyen összetéveszthető a súlyosan mérgező kénvirággombával. És Kozák benyúlt saját pénzből vásárolt horgászmellénye jobb zsebébe, és előkapta a határozót, és ahogy figyeltem a mozdulatait,
egyszerre feltűnt, hogy neki is meg Lantosnak is sokkal jobb állapotban van a ruházata, mint nekem,
és hogy az én mellényem nemcsak kopott és elhasznált az övékhez képest, hanem ki is van szakadva, olyannyira, hogy voltaképp nevetséges hatást keltek benne. Kozák a határozót lapozgatta, a határozót, amelyre egyesületünk ruházott be még nyár elején, és aztán körbemutatta a képet, és a kép tényleg hasonlított arra, amit láttunk, így hát még egyszer átolvasta a leírást, és aztán vett egy nagy levegőt, és letört egy darabkát az egyik gomba kapjából, és megszagolta, és velünk is megszagoltatta, mert annak a darabkának – ha csak halványan is, de – valóban halra emlékeztető szaga volt. Halra vagy kockacukorra vagy cipőkrémre, mivel pedig a halszag a határozóban is szerepelt, Kozák egy idő után kijelentette, hogy sikeres gombahatározás szemtanúi lehettünk, és hogy biztos a dolgában, és hogy mi is nyugodtan fogyasszunk az enyhén ragadós, sárgás kalapocskákból, mert ez a faj Japánban különleges csemegének számít, és évente százezer tonnát termesztenek belőle, olyannyira, hogy még Ausztráliában is találtak belőle vadon élő példányt.
És aztán júdásfül gombát is találtunk, amely, bár sötétbarna vagy inkább szürkésfekete, és az emberénél valamivel vékonyabb anyagból van, valóban fülre emlékeztet, mert ugyanolyan porcos anyagú és ugyanolyan erezett, és Lantos letépett a bodzáról két tenyérnyi kagylót, és előbb magának csinált belőle álfület, mikor meg visszaértünk a szamojédhoz, a dög fejére tűzte fel – két botocska segítségével – a két porcot, hogy le tudja fotózni. És a koromfekete, vicsorgó pofájú szörnyeteg lassan forgott a tengelye körül, és mert a denevérfülekből kiálló pálcikák leginkább barbár fülbevalóra emlékeztettek, a dög valóban hátborzongató hatást keltett. Messze fölöttünk sirályok billegtek a p.-i szeméttelep irányába, és én fázni kezdtem, és csak néztem a fejjel lefelé lógó, denevérfülű szörnyet, és az a szörnyeteg egyszerre néger harcoshoz vált hasonlatossá, négerhez vagy bennszülötthöz vagy isten tudja, miféle szerzethez, akinek nem volt szerencséje, hanem az ellenség karmai közé került, hogy felvonják a fára, és megfüstöljék, és ilyen csúnyán fejezze be az életét. Megrázkódtam, és elhatároztam, hogy a délután folyamán kihajítom a mellényemet, és nekiindulok, és ha csak lehet, veszek egy újat.
Amikor a fiú visszaért a szerszámokkal, elvettem tőle a csípőfogót, és levágtam a bilétát a nyakörvről, és a nyakörvet is, a bilétát is behajítottam a bozótba, az egyiket jobbra, a másikat balra, majd odaadtam a fogót Kozáknak, aki megszívta az orrát, és aztán megkerülte a fát. A drót kattanó hangot adott, amikor elvágta, és a tetem hangos puffanással ért földet. A denevérfülek letörtek és leváltak a testről, és elgurultak, és egy darabig még ott remegtek a kiégett gazban, csakhogy nekem elegem volt már az egészből, így hát kiosztottam a szerszámokat, és aztán kijelöltem a helyet. És Lantos és Kozák ásni kezdett, én pedig félrehívtam a fiút, és visszaadtam neki a szemüvegtörlő kendőcskéjét, és aztán megdorgáltam a figyelmetlenségéért, és a fiú megköszönte a kendőt, és kijelentette, hogy reggel még megvolt, így hát csak aközben veszthette el, miközben ránk vártak, és én hittem neki,
ahogyan ma is hiszek benne, hogy igazat mondott,
és egy idő után a fiú lecserélte Lantost, majd Kozák pihent, és amikor elkészültünk, letapostuk a hevenyészett sírt, és avart meg növényi hulladékot szórtunk rá, mert hiszen a pánik csak fejetlenséget és káoszt szül, és ha valahol kaotikus állapotok alakulnak ki, akkor ott bármi megtörténhet, ha pedig a jövő kiszámíthatatlan, akkor az emberi lelket rettegés uralja el.
