Bodor Ádám: Hagyom, hogy teremtse meg saját magát

Bodor Ádám: Hagyom, hogy teremtse meg saját magát

Ma 85 éves a Kossuth-díjas Bodor Ádám, akinek verses-novellás szakácskönyv készült a születésnapjára, és akinek az életét tíz tételben idéztük fel. Bodor Ádám bevallottan nem szeret interjút adni, de az Arcanum segítségével most régi nyilatkozatai közül válogattunk, melyekben a börtönről, írásról, fikció és valóság viszonyáról is beszélt.

ro | 2021. február 22. |

Bodor Ádám nem szeret nyilatkozni, és ebből az interjúiban sem csinált különösebb titkot. A Magyar Naplóban 1994 tavaszán Darvasi László kérdezte, akinek a legelső kérdése is épp erre vonatkozott. Bodor akkor azt mondta, hogy pályafutása során egy-két rövid, sommás beszélgetéstől eltekintve nem készült vele interjú, és így tényleg nem volt alkalma megismerni a nyilatkozás örömeit. „De ez bizonyára nem véletlenség, azt hiszem, rendszerint azokat faggatják előszeretettel, akik az érdeklődést elvárják, és maguk is szívesen üzennek a közönségnek. Tőlem az ilyesmi meglehetősen távol áll, ahogy magamban semminemű késztetést nem érzek az iránt, hogy pályatársakat kérdezgessek, engem is zavarba hoz az érdeklődés. Az, hogy valaki író és ettől ilyen vagy olyan az élete, inkább magánügy. Minek kell róla beszélni.” Hozzátette még, hogy szerinte nem nagy baj, ha egy írót a könyvein túlmenően a közönség nem ismer: „így nem ruházza fel a műveit olyan tartalommal, mely azokból hiányzik. A nyilvánosságnak ez a formája nem feltétlenül az alkotói tevékenység része, van, akinél az ilyesmi kifejezetten kényelmetlen dolog. Én például még a saját könyvbemutatómat is unom”. 

Ebben az interjúban – ahogy sok más esetben is – kikerülhetetlen téma volt, hogyan hatottak az alkotó Bodorra a börtönévek (hogy miért ítélték el, arról részletesebben születésnapi összeállításunkban olvashattok). Bodor Ádám Darvasi Lászlónak akkor azt mondta, hogy a börtön benne foglaltatott a sorsában, és

megúszni „komoly életművészi teljesítmény” lett volna.

Szabadulása után a román kommunista rendszer lényegében leírta, igaz, az írásban nem korlátozta: „Egyszerűen leírt, a szemét rajtam tartotta, tilalmait érvényesítette, de azonfelüli elvárásairól, mint amire hiába is számít, lemondott. Sem állástalan lézengő értelmiségiként, sem pedig gyakorló íróként nem kényszerültem szerepjátszásra, vagy ami még rosszabb, megalkuvásra. Egyszer csak azt vettem észre, hogy azt írok, amit akarok. De ezt rajtam kívül senki se tudta.” 1994 decemberében a Népszabadságnak adott interjújában Bodor azt mondta a börtönről, hogy bár egy sötét odú, mégis egy magaslat, ahonnan pazar kilátás nyílik a világra: „Lehet, ahogyan ez most hangzik, kihívó és megbotránkoztató, de én a börtönt még a cellában is életem nyereségének tekintettem. Holott odabenn kellő bizonyossággal az ember még azt sem tudhatja, mennyi van hátra. Ez lehet hozzáállás, életszemlélet kérdése is, de ne feledjük, akkoriban a mi tájainkon a meghurcoltatás, internálás, börtön, kényszermunka és elmegyógyintézet nem számított kirívó eseménynek, a büntetés mint köznapi fogalom az élet menetéhez tartozott, fenyegetése részévé vált az életvitelnek. Majdhogynem állampolgári jogon járt ki mindenkinek. A börtön minden halandó horoszkópjában benne foglaltatott, mindössze létezni kellett hozzá, nem pedig valamit elkövetni. Egy sértődékeny, bosszúálló hatalom közelében a börtön az élet és a társadalom egyik valószínű színtere. Igen fontos hely.” 

2010 őszén a Magyar Lettre Internationale-ba Selyem Zsuzsa készített interjút Bodor Ádámmal, a cikk Mitől lesz az ember író? címmel jelent meg; Bodor a következőképpen válaszolta meg a címbeli kérdést: „Hát nyilván nem attól, hogy bezárják, mert akkor tele lennénk ezerszámra íróval, de kétségtelen, hogy aki nem készül írónak, a végén mégis az lesz belőle, én is ilyen voltam, annak egy ilyen esemény döntőnek bizonyul. Annak ellenére, hogy sosem jutott eszembe az, hogy akár a börtönben szerzett konkrét élményeimet valaha is megírjam, vagy egyáltalán börtönregényt írjak, de mégis úgy érzem, hogy ez a többlet, ami engem akkor a kortársaimtól, a nemzedékemtől megkülönböztetett, nyilván errefele terelt. Nem is igen tudtam volna én annak idején pályát választani.” Ugyanebben a beszélgetésben szóba került az is, hogyan ír Bodor, mire elmondta, hogy nagyon rapszodikusan és rendszertelenül dolgozik:

„És arról, hogy min, arról soha nem szoktam beszélni.

És nemcsak babonából, hanem mert sokszor én sem tudom, hogy mikor leszek vele kész, és hogy hányadán állok, mert hagyom, hogy teremtse meg saját magát. Rábízom, hogy keletkezzen”. 

A Korunk hasábjain 2001-ben megjelent interjújában egyenesen úgy fogalmazott, hogy valószínűleg nem igazi írói alkat, hiszen az „igazi író grafomán”. Utóbbi „a szövegek áradatában” gondolkodik, ő maga viszont inkább képekben, helyzetekben: „Merő véletlenség, hogy az, ami bennem motoszkál, végül is az irodalomhoz áll a legközelebb”. A művek keletkezésének a folyamatáról pedig a következőképpen nyilatkozott: „Hogy ez valójában miként működik, azt pontosan én sem tudom. A látszat tényleg az, hogy az elején kialakul egy nagyobb test, amelyet aztán szabdalok, csinosítok. Hogy a végén csak az maradjon benne, aminek elképzeléseim szerint valóban ott a helye. Ehhez régen rengeteg papír kellett. De mostanság már eleve megfontoltabban készítem az első változatot is. Holott számítógépbe írok, ahol a törlés, a korrekció és mindenféle egyéb csalafintaság egy-két klikkeléssel megoldható.” Bodor akkor elmondta azt is, hogy csak akkor tud valamit megírni, ha a történetet az elejétől a végéig írás közben találja ki: „A fikció, a képzeletbeli táj, a kitalált helyzet fölfedezése által válik tulajdonképpen izgalmassá az írás. Megtörtént dolgot előadni már-már plágium, hiszen azt egyféleképp az élet már előadta, én legfönnebb azt értelmezem, közvetítem, ez pedig számomra kevés. Kész anyagból, amilyen például a saját életem, nem tudok dolgozni, és képtelen is lennék élményeimmel egy novellisztikus térségbe elrugaszkodni”.

Nyitókép forrása: a Magvető Facebook-oldala, ahol remek képes összeállítást láthattok a születésnapos Bodor Ádámról

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Verses-novellás szakácskönyv készült Bodor Ádám 85. születésnapjára

Bodor Ádám 85. születésnapjára harmincöt szerző írt egy-egy, az írásművészete előtt tisztelgő receptes mesét, amelyek akár Eronim Mox elveszettnek hitt szakácskönyvéből is származhatnának.Olvass bele!

...
Nagy

10 érdekesség a 85 éves Bodor Ádám életéről

Ma ünnepli 85. születésnapját Bodor Ádám Kossuth-díjas író, a Sinistra körzet, a Verhovina madarai és Az érsek látogatása szerzője. Születésnapja alkalmából tíz érdekességet gyűjtöttünk össze az életéről A börtön szaga című kötet nyomán.

...
Nagy

Bodor Ádám konokul ragaszkodott konokságához

A hét könyve
Kritika
Az új Nádas erőszakos és szórakoztató, teljesen felszabadult
...
Podcast

Fehér Renátó: Mindig politikai beágyazottságban születnek a versek

Podcastunkban a közéleti költészetről, a bal kézről jobbra átnevelt írásról és a közösségi médiáról is kérdezzük a Torkolatcsönd szerzőjét, Fehér Renátót.

Hírek
...
Hírek

Margó: Idén is keressük a legjobb első prózakötetest!

...
Hírek

Az első hindiből fordított regény kapta a Nemzetközi Booker-díjat 2022-ben

...
Alkotótárs

Mucha Dorka: Éreztem, hogy ebből nem lehet tingli-tangli történetet írni [Alkotótárs]

...
Szórakozás

Kollár-Klemencz László lesz az Ördögkatlan Fesztivál díszvendége 

...
Hírek

Vámos Miklós az egykori New York kávéházról: Minden áldott nap itt voltam

...
Gyerekirodalom

A világ legmegátalkodottabb gyerekkönyve mindent elkövet, hogy ne tudjátok elolvasni

...
Hírek

Először térképezték fel a pompeji vulkánkitörés egy áldozatának teljes génkészletét

...
Hírek

Budapest környékén kószál egy medve

...
Szórakozás

A Top Gunon kívül is van repülős élet

...
Alkotótárs

Mécs Anna: Már régóta foglalkoztatott édesapám története [Alkotótárs]

...
Szórakozás

Veres Attila forgatókönyvében a hatalom dönti el, kinek lehet gyereke és kinek nem

...
Alkotótárs

Kiválasztották a Mastercard® Alkotótárs ösztöndíj 10 döntősét

Olvass!
...
Könyvtavasz

Az Óriásalka ugyan messziről boszorkányra hasonlít, de megtanít repülni

A tizenkét éves Lóri rajong a biológiáért. Álmában időnként kihalt állatok jelennek meg: a fiú a Holdkarmúval, Gyomorköltővel, Óriásalkával, Kardfogúval és Bozótpatkánnyal folytatott párbeszédek segítségével próbálja értelmezni élete eseményeit. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Vajon kit illet meg a megtalált kincs?

Nógrádi Gábor gyerekszereplői kincskeresési lázban égnek, és hamarosan felkerekednek, hogy személyesen járjanak utána, vajon tényleg van-e alattuk kincs. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Mán-Várhegyi novellájában nyomtalanul eltűnik egy férj a Miss Pula fedélzetéről

Polc

Shakespeare legfontosabb drámáját nem ő, hanem egy pusztító járvány írta

...

A Hogyan történt? a magyar holokauszt egyik legkorábbi és legrészletesebb dokumentációja

...

Burjánzó csalánként gyűrűzik be a felnőtt életbe a gyerekkori abúzus emléke

...

Bruck Edith regénye a tanúságtétel és az újrakezdés könyve

...