Bodor Ádám: Hagyom, hogy teremtse meg saját magát

Bodor Ádám: Hagyom, hogy teremtse meg saját magát

Ma 85 éves a Kossuth-díjas Bodor Ádám, akinek verses-novellás szakácskönyv készült a születésnapjára, és akinek az életét tíz tételben idéztük fel. Bodor Ádám bevallottan nem szeret interjút adni, de az Arcanum segítségével most régi nyilatkozatai közül válogattunk, melyekben a börtönről, írásról, fikció és valóság viszonyáról is beszélt.

ro | 2021. február 22. |

Bodor Ádám nem szeret nyilatkozni, és ebből az interjúiban sem csinált különösebb titkot. A Magyar Naplóban 1994 tavaszán Darvasi László kérdezte, akinek a legelső kérdése is épp erre vonatkozott. Bodor akkor azt mondta, hogy pályafutása során egy-két rövid, sommás beszélgetéstől eltekintve nem készült vele interjú, és így tényleg nem volt alkalma megismerni a nyilatkozás örömeit. „De ez bizonyára nem véletlenség, azt hiszem, rendszerint azokat faggatják előszeretettel, akik az érdeklődést elvárják, és maguk is szívesen üzennek a közönségnek. Tőlem az ilyesmi meglehetősen távol áll, ahogy magamban semminemű késztetést nem érzek az iránt, hogy pályatársakat kérdezgessek, engem is zavarba hoz az érdeklődés. Az, hogy valaki író és ettől ilyen vagy olyan az élete, inkább magánügy. Minek kell róla beszélni.” Hozzátette még, hogy szerinte nem nagy baj, ha egy írót a könyvein túlmenően a közönség nem ismer: „így nem ruházza fel a műveit olyan tartalommal, mely azokból hiányzik. A nyilvánosságnak ez a formája nem feltétlenül az alkotói tevékenység része, van, akinél az ilyesmi kifejezetten kényelmetlen dolog. Én például még a saját könyvbemutatómat is unom”. 

Ebben az interjúban – ahogy sok más esetben is – kikerülhetetlen téma volt, hogyan hatottak az alkotó Bodorra a börtönévek (hogy miért ítélték el, arról részletesebben születésnapi összeállításunkban olvashattok). Bodor Ádám Darvasi Lászlónak akkor azt mondta, hogy a börtön benne foglaltatott a sorsában, és

megúszni „komoly életművészi teljesítmény” lett volna.

Szabadulása után a román kommunista rendszer lényegében leírta, igaz, az írásban nem korlátozta: „Egyszerűen leírt, a szemét rajtam tartotta, tilalmait érvényesítette, de azonfelüli elvárásairól, mint amire hiába is számít, lemondott. Sem állástalan lézengő értelmiségiként, sem pedig gyakorló íróként nem kényszerültem szerepjátszásra, vagy ami még rosszabb, megalkuvásra. Egyszer csak azt vettem észre, hogy azt írok, amit akarok. De ezt rajtam kívül senki se tudta.” 1994 decemberében a Népszabadságnak adott interjújában Bodor azt mondta a börtönről, hogy bár egy sötét odú, mégis egy magaslat, ahonnan pazar kilátás nyílik a világra: „Lehet, ahogyan ez most hangzik, kihívó és megbotránkoztató, de én a börtönt még a cellában is életem nyereségének tekintettem. Holott odabenn kellő bizonyossággal az ember még azt sem tudhatja, mennyi van hátra. Ez lehet hozzáállás, életszemlélet kérdése is, de ne feledjük, akkoriban a mi tájainkon a meghurcoltatás, internálás, börtön, kényszermunka és elmegyógyintézet nem számított kirívó eseménynek, a büntetés mint köznapi fogalom az élet menetéhez tartozott, fenyegetése részévé vált az életvitelnek. Majdhogynem állampolgári jogon járt ki mindenkinek. A börtön minden halandó horoszkópjában benne foglaltatott, mindössze létezni kellett hozzá, nem pedig valamit elkövetni. Egy sértődékeny, bosszúálló hatalom közelében a börtön az élet és a társadalom egyik valószínű színtere. Igen fontos hely.” 

2010 őszén a Magyar Lettre Internationale-ba Selyem Zsuzsa készített interjút Bodor Ádámmal, a cikk Mitől lesz az ember író? címmel jelent meg; Bodor a következőképpen válaszolta meg a címbeli kérdést: „Hát nyilván nem attól, hogy bezárják, mert akkor tele lennénk ezerszámra íróval, de kétségtelen, hogy aki nem készül írónak, a végén mégis az lesz belőle, én is ilyen voltam, annak egy ilyen esemény döntőnek bizonyul. Annak ellenére, hogy sosem jutott eszembe az, hogy akár a börtönben szerzett konkrét élményeimet valaha is megírjam, vagy egyáltalán börtönregényt írjak, de mégis úgy érzem, hogy ez a többlet, ami engem akkor a kortársaimtól, a nemzedékemtől megkülönböztetett, nyilván errefele terelt. Nem is igen tudtam volna én annak idején pályát választani.” Ugyanebben a beszélgetésben szóba került az is, hogyan ír Bodor, mire elmondta, hogy nagyon rapszodikusan és rendszertelenül dolgozik:

„És arról, hogy min, arról soha nem szoktam beszélni.

És nemcsak babonából, hanem mert sokszor én sem tudom, hogy mikor leszek vele kész, és hogy hányadán állok, mert hagyom, hogy teremtse meg saját magát. Rábízom, hogy keletkezzen”. 

A Korunk hasábjain 2001-ben megjelent interjújában egyenesen úgy fogalmazott, hogy valószínűleg nem igazi írói alkat, hiszen az „igazi író grafomán”. Utóbbi „a szövegek áradatában” gondolkodik, ő maga viszont inkább képekben, helyzetekben: „Merő véletlenség, hogy az, ami bennem motoszkál, végül is az irodalomhoz áll a legközelebb”. A művek keletkezésének a folyamatáról pedig a következőképpen nyilatkozott: „Hogy ez valójában miként működik, azt pontosan én sem tudom. A látszat tényleg az, hogy az elején kialakul egy nagyobb test, amelyet aztán szabdalok, csinosítok. Hogy a végén csak az maradjon benne, aminek elképzeléseim szerint valóban ott a helye. Ehhez régen rengeteg papír kellett. De mostanság már eleve megfontoltabban készítem az első változatot is. Holott számítógépbe írok, ahol a törlés, a korrekció és mindenféle egyéb csalafintaság egy-két klikkeléssel megoldható.” Bodor akkor elmondta azt is, hogy csak akkor tud valamit megírni, ha a történetet az elejétől a végéig írás közben találja ki: „A fikció, a képzeletbeli táj, a kitalált helyzet fölfedezése által válik tulajdonképpen izgalmassá az írás. Megtörtént dolgot előadni már-már plágium, hiszen azt egyféleképp az élet már előadta, én legfönnebb azt értelmezem, közvetítem, ez pedig számomra kevés. Kész anyagból, amilyen például a saját életem, nem tudok dolgozni, és képtelen is lennék élményeimmel egy novellisztikus térségbe elrugaszkodni”.

Nyitókép forrása: a Magvető Facebook-oldala, ahol remek képes összeállítást láthattok a születésnapos Bodor Ádámról

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Verses-novellás szakácskönyv készült Bodor Ádám 85. születésnapjára

Bodor Ádám 85. születésnapjára harmincöt szerző írt egy-egy, az írásművészete előtt tisztelgő receptes mesét, amelyek akár Eronim Mox elveszettnek hitt szakácskönyvéből is származhatnának.Olvass bele!

...
Nagy

10 érdekesség a 85 éves Bodor Ádám életéről

Ma ünnepli 85. születésnapját Bodor Ádám Kossuth-díjas író, a Sinistra körzet, a Verhovina madarai és Az érsek látogatása szerzője. Születésnapja alkalmából tíz érdekességet gyűjtöttünk össze az életéről A börtön szaga című kötet nyomán.

...
Nagy

Bodor Ádám konokul ragaszkodott konokságához

A hét könyve
Kritika
A rózsák sem gyógyítják meg a lelket és a farkat
...
Kritika

„Nem annyira magamat – a létezést kell kihallgatnom” [Pilinszky 100]

Száz évvel ezelőtt született Pilinszky János, a 20. század egyik legjelentősebb magyar költője. A centenáriumra megjelent életének egyik legérdekesebb irodalmi kísérlete, az Önéletrajzaim, amelyet ő „vertikális regényként” emlegetett, és amelyben nem a saját életének konkrét történéseit, hanem „figyelme önéletrajzát” akarta megírni. 

Hírek
...
Podcast

Polcz Alaine nagyon sok tervet dédelgetett

...
Könyves Advent

Ezekkel a pszichológiai könyvekkel ajándékozd meg magadat és másokat karácsonykor

...
Hírek

Mario Vargas Llosa új regényében az 1954-es guatemalai puccsról ír

...
Szórakozás

Nicolas Cage játssza Drakulát a Universal új feldolgozásában

...
Szórakozás

December 9-én dupla epizóddal érkezik a Szex és New York folytatása

...
Hírek

Ridley Scott elsimerte, jön a Szárnyas fejvadász-sorozat

...
Nagy

Versterápia: „Hogy mennyire szeretlek,/ arra gondoltam, s hogy együtt leszünk/ az ünnepen”

...
Beleolvasó

Visszaveheti valaki a saját történetét a rózsák erejével?

...
Szórakozás

Varázslatos lett az évfordulós Harry Potter-kvízműsor, a Roxforti Házak Tusája

Olvass!
...
Beleolvasó

Visszaveheti valaki a saját történetét a rózsák erejével?

"Danyi Zoltán megírta az év legszebb és leginkább embert próbáló regényét, amiről sokan le fogják írni, hogy olyan, mint egy rózsa: kívülről gyönyörű, de ahogy a szirmokon túl nézünk, úgy vesszük észre, milyen titkokat rejt" - írtuk A rózsákról, amely a rózsákon keresztül a családról, a túlélésről és a háborúról is szól. Olvass bele!

...
Könyves Advent

A kamasz lányokhoz szólnak Takács Zsuzsa versei

"Mert ami volt egyszer, örökké létezik!/ Ha megszületünk – örök életre születünk." A Spirálfüzet versei kamaszokhoz, főként kamasz lányokhoz szólnak. Testvérféltékenység, út- és kiútkeresés, szorongás és játékosság izgalmas keveréke a Takács Zsuzsa költészetéből ismerős fanyar, precíz, ironikus nyelven. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Mi volt a magyar irodalom legbunkóbb beszólása?

Vajon elszavalta-e Petőfi a Nemzeti dalt 1848. március 15-én? Honnan származik az Arany Jánosnak tulajdonított mondás, hogy „gondolta a fene”? A Margó-díjas irodalomtörténész, Milbacher Róbert új könyvének célja népszerűsíteni az irodalomtörténeti szakma megállapításait, legújabb eredményeit egy-egy rejtélyen keresztül. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Gabriel García Márquez Macondójában sosem akar elállni az eső

A világ legszebb vízihullája Gabriel García Márquez novelláiból válogat, történeteiben pedig különcök és átlagemberek végtelenül szomorú, teljesen hihetetlen és nagyon ismerős történeteit követhetjük nyomon.

...
Beleolvasó

Esterházy Miklós mesés történetei kalauzolnak el az Öreghegyen

Mintha Lázár Ervin varázslatos világát idézné Esterházy Miklós történetfüzére: meséi gyerekeknek és olyan felnőtteknek szólnak, akik nem felejtették el teljesen, hogy ők is voltak gyerekek. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Knausgard a tetűről, a magányról és Van Gogh-ról is ír új könyvében

A magyar olvasók idén vehették kezükbe Karl Ove Knausgard nagyszabású Harcom című sorozatának záró darabját, most pedig egy újabb KOK-széria indul, ez az Évszakok. Olvassatok bele az Őszbe!

Polc

Ali Smith: a világ kizökkent, de nincs veszve minden

...

„Nem annyira magamat – a létezést kell kihallgatnom” [Pilinszky 100]

...

Annie Ernaux irodalmi fényképalbumba sűrítette az élet illékonyságát

...

A Keresztutak az eddigi legnagyobb kísérlet arra, hogy Franzen bemutassa az amerikai közelmúltat

...