Mi lehet a közös egy 77 éves, világszerte ismert íróban és egy 32 éves Grammy-díjas popsztárban? Az, hogy mindketten megszállottan szeretnek futni. Murakami Haruki japán író és Harry Styles amerikai popsztár nemrég egy közös interjúban beszélgettek a futás nagyszerűségéről és hatásáról, az átszellemült alkotásról és a művészettel járó életmódról. A páros beszélgetése a Runner’s World magazinban jelent meg a napokban, ebből mutatjuk most a legfontosabb részeket.
A két alkotót talán senkinek nem kell bemutatni: Murakami, aki már évek óta az irodalmi Nobel-díj esélyese, olyan alkotásokról vált ismertté, mint például az 1Q84, a Kafka a tengerparton, a Norvég erdő vagy a nemrég megjelent A város és kiszámíthatatlan falai. Harry Styles pedig még a 2010-es években tűnt fel a popiparban a One Direction tagjaként, az utóbbi években viszont saját karrierbe kezdett zenészként és színészként egyaránt. Legújabb albuma pont március 6-án jelenik meg Kiss All the Time. Disco, Occasionally címen.
A futás, ami felszabadít
„Van valami tanácsod számomra mint embernek, alkotónak és futónak?” – egy ilyen egyszerű kérdéssel kezdődött Styles és Murakami inspiráló beszélgetése, amire a zenész már nagyon régóta várt.
Styles a futás szeretetét egy Murakami-könyvnek köszönheti, ugyanis még korábban a kezébe került a Miről beszélek, amikor futásról beszélek?, ami akkora hatással volt rá, hogy először a tokiói, majd a berlini maratont is lefutotta.
Az egyszerűnek tűnő kérdésből hosszas beszélgetés kerekedett, amiben a figyelemzavar, a betegség, az egyedüllét, a zene, a kreativitás, de még a hírnév is előkerült – de mindennek a közepében végig ott van a futás, és az ahhoz társuló egészség, fókuszáltság és kitartás. Mindaz, amit sokszor éppen ellenkezőnek tartunk a „zseni-alkotó” képével kapcsolatban, aki általában züllött, szétszórt és spontán:
Lehetsz egy egészéges és összeszedett ember, és úgy is alkothatsz meghatározó dolgokat”
– mondta Harry Styles.
Murakami, aki már 25 maratonon is túl van, úgy látja, hogy egy művésznek mindent meg kell tennie azért, hogy saját belső kérdéseit és gondjait feldolgozza, a nyers káoszból egy összetett és átformált produktumot készítsen:
„Az egyik legfontosabb az ember számára, hogy elfogadja az ellentmondásokat. Amikor írok, érzem, hogy ellentmondások vannak bennem, ezért akarom kifejezni magam, hogy megértsem őket (…). Ha van valami piszkos benned, nem tárhatod ki csak úgy, ahogy van. Pozitívvá kell alakítanod az ellentmondást azzal, hogy megosztod másokkal, akik talán nem is tudják, hogy bennük is van ilyen.
Változtasd az ellentmondásaidat művészetté”.
„Csak futok, nem gondolok semmire”
Styles és Murakami két teljesen más világból érkeznek, nemcsak kulturálisan, hanem személyesen is, míg előbbi már 16 éves kora óta a média szeme előtt él, az író sok időt tölt egyedül, nem kötelező emberekkel találkoznia, nincs annyira szem előtt. Murakami mindig is úgy gondolta, hogy csak „egy normális fickó”, aki sosem akart túl gyorsan, túl sokat élni:
Valójában csak arra gondoltam, hogy egy normális életet akarok élni, mert egy hétköznapi ember vagyok – aki történetesen abnormális könyveket ír.
Ez volt a cél, amit el akartam érni fiatalkoromtól fogva.”
Természetesen mindkettőnek meghatározó pontja lett az életében a futás, ami egyszerre jelent kikapcsolódást és kreatív feltöltődést. A futásról hasonlóan gondolkodnak, szeretik, hogy kikapcsolja őket, és hogy teret enged a gondolkodásra, miközben egy monoton, de hipnotikus mozgást végeznek:
„Csak futok, nem gondolok semmire. Inkább csak a zenére figyelek. De amikor visszatérek az asztalomhoz, akkor kezdek el újra gondolkodni, ez futásnál teljesen hiányzik, olyankor üres vagyok, valami megszáll, de úgy, hogy észre sem veszem.
A futással az a célom, hogy teljesen kiürüljek, megteremtsen a tökéletes alapot, amire majd a következő gondolatokat építhetem”
– mondta Murakami.
Senki sem futhat le helyetted egy maratont
A beszélgetés egyik fontos sarokpontja az alkotás és a kreativitás volt, bár Murakami ennyi könyv után is őszintén úgy gondolja, nem tudja pontosan megmondani, mi is az a kreativitás. Styles viszont egy találó gondolattal kötötte össze a kreativitást és a futást:
A kreativitás valami olyasmi, ami sosem röghöz kötött, inkább szubjektív, de aztán ott van a futás, aminek meg van egy startmezője és egy célja. A kreativitásban mintha nem lenne célba érés.”
Ha cél talán nincs is, viszont az út, amit ez a két alkotó megtesz, nagyon is látható. Sikerüket mindketten jól látják, sőt örülnek neki, de abban egyetértenek, hogy ehhez kitartás és fegyelem kell, valami olyan, amit a futás elemien hordoz magában:
„Az életem során, de főleg a futás miatt megtanultam, hogy bízzak magamban. Tudjam azt mondani magamnak, hogy képes vagyok a nehéz dolgokra is, fel tudok kelni, el tudok menni edzeni, még akkor is, ha nem akarok.
A nehézségeket is képes vagyok átvészelni. Ez a fajta önbizalom a cél – mert senki nem futhat helyetted maratont”
– mondta Styles.
A teljes interjú itt olvasható el angolul.
Nyitókép: Haruki Murakami, Harry Styles - Fotók: Murakami hivatalon honlapja; Wikipedia
