Megmutatjuk magyarul a 22 éves költő, Amanda Gorman versét, amitől felrobbant az internet

Megmutatjuk magyarul a 22 éves költő, Amanda Gorman versét, amitől felrobbant az internet

Egy pillanatra azt gondolhatnánk, hogy január 20. főszereplője Joe Biden, az Amerikai Egyesült Államok új elnöke volt, de ez nincsen így. A nap sztárja, ha nem foglalkozunk a mémmé váló Bernie Sandersszel, a 22 éves Amanda Gorman volt, aki a beiktatások történetének hatodik, egyben legfiatalabb költőjeként mondta el versét, a The Hill We Climb címűt (a vers angolul itt olvasható). Michelle Obama, Lady Gaga és Hillary Clinton is lelkendezett a vizionárius, politikai szövegért, azóta pedig sok millióan nézték meg a videomegosztókon és közösségi oldalakon. Az író és műfordító Totth Benedek lefordította a verset A hegy, amit megmászunk címen (külön köszönet Mohácsi Balázsnak és Vajna Ádámank a közreműködésért).

vl | 2021. január 23. |

Amanda Gorman: A hegy, amit megmászunk

Mikor feljön a nap, azt kérdezzük magunktól, hol lehet a fény e véget nem érő sötétségben?

A veszteség, amit hordozunk. A tenger, amiben gázolnunk kell.

Dacolva a fenevad gyomrában.

Megtanultuk, hogy a szelídség sem mindig békés, és hogy ami valakinek az „igazság”, az néha másnak inkább a gazság.

És íme, máris miénk a hajnal.

Valahogy megcsináljuk.

Valahogy átvészelünk, és szemtanúk leszünk, egy nemzeté, amely úgy töredék, hogy nincs még készen.

Egy olyan ország és kor örökösei vagyunk, amelyben egy vékony fekete lány, rabszolgák leszármazottja, akit anyja egyedül nevelt fel, arról álmodhat, hogy elnök lesz, még ha a végén csak egy másik elnöknek szaval is. 

És, igen, messze vagyunk a tökéletességtől, messze a tisztaságtól, de nem is arra törekszünk, hogy tökéletes szövetségbe forrjunk.

Arra törekszünk, hogy szövetségünket egy közös cél kovácsolja össze.

Olyan hazát akarunk, amely kiáll minden kultúra, minden bőrszín, minden egyéniség, minden társadalmi réteg mellett.

Emeljük fel hát tekintetünket, de ne azt nézzük, ami közénk, hanem ami előttünk áll.

Temessük be az árkokat, mert ha a jövőnk a legfontosabb, le kell bontanunk a falakat.

Le kell tennünk kardunk, hogy karunk nyújthassuk egymás felé.

Nem akarunk senkinek ártani, érteni akarjuk a másikat.

Legyen a bolygó, ha más nem, erre a tanúnk.

Hogy gyászolva is gyarapodtunk.

Hogy fájdalmak közt is reménykedtünk.

Hogy fáradtan is fáradoztunk.

Hogy örökké összetartozunk, győztesen.

Nem azért, mert többé nem lesz részünk vereségben, hanem mert többé nem hintjük el a viszály magvát.

Hiszen a Szentírás szerint ki-ki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket.

Ha méltók akarunk lenni korunkhoz, akkor nem a fegyverek, hanem a hidak jelentik a győzelmet.

Ez az ígéret az ösvény a hegyen, amit megmászunk, ha elég bátrak vagyunk.

Mert amerikainak lenni több a büszkeségnél, mi ránk maradt.

A múltunk az, amiben járunk, és ahogyan rendbe hozzuk azt.

Láttuk az erőt, amely osztozkodás helyett nemzetünket összezúzná.

Amely elpusztítaná országunkat, ha gátat szabhat a demokráciának.

És ez a kísérlet kis híján sikerrel járt.

A demokráciának gátat szabhatnak, de nem fogják legyőzni soha.

Ebben az igazságban, ebben a hitvallásban bízunk, mert amíg mi a jövőn tartjuk szemünk, a történelem rajtunk tartja az övét.

Ez a törvényes jóvátétel kora.

A fogantatásánál még féltünk.

Váratlanul ért bennünket, hogy egy ilyen rettentő óra örökösei lettünk.

Mégis megtaláltuk benne az erőt, hogy új fejezetet írjunk, hogy reményt és örömöt adjunk magunknak.

Ezért, míg egykor azt kérdeztük, hogyan tudnánk felülkerekedni a katasztrófán, most azt kell kérdeznünk, hogy is tudna fölénk kerekedni a katasztrófa?

Nem hátrálhatunk a múltba, előre kell mennünk: egy megtöretett, mégis teljes ország felé, amely jóindulatú, de bátor, ádáz és szabad.

Nem fogunk megfutamodni, nem hagyjuk, hogy megfélemlítsenek és hogy megállítsanak minket, mert tudjuk, hogy tétlenségünk és bénultságunk a következő generáció öröksége lesz, a jövő.

Tévedéseink az ő vállukon lesz teher.

Egy dolog azonban biztos.

Ha a kegyelmet az erővel, és az erőt a joggal egyesítjük, akkor a szeretet lesz az örökségünk, és megváltoztatjuk gyermekeink alapvető jogait.

Hagyjunk magunk után egy jobb országot, mint amit ránk hagytak.

Minden lélegzetem, amely bronz mellkasomból felszakad, varázslatossá teszi majd e veszett világot.

Felkelünk a Nyugat arany hegyei közt.

Felkelünk a szélfútta Északkeleten, ahol elődeink először csináltak forradalmat.
Felkelünk a Középnyugat tavak ölelte városaiban.

Felkelünk a napfényben fürdő Délen.

Újjáépítünk, megbékélünk, felgyógyulunk.

És nemzetünk minden zugában és országunk minden szegletében, az emberek, sokfélék és gyönyörűek, meggyötörten és gyönyörűen lépnek elő.

Amikor feljön a nap, félelem nélkül lépünk ki a lángok árnyékból.

Az égre engedjük az új hajnalt, szabadon.

Mert mindig van fény, ha elég bátrak vagyunk, hogy lássuk.

Ha elég bátrak vagyunk, hogy fénnyé váljunk.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Amanda Gorman a legfiatalabb költő valaha, aki verset mondhat amerikai elnök beiktatásán

A 22 éves Amanda Gorman The Hill We Climb című versét mondja el Joe Biden szerdai elnöki beiktatásán. Ezzel olyan költők nyomába léphet, mint Robert Frost vagy Maya Angelou.

...
Hírek

Egy sebezhető Amerika képével vitte el a showt a 22 éves költő az elnöki beiktatáson

A 22 éves Amanda Gorman tegnap felolvasta The Hill We Climb című versét, amitől kis túlzással felrobbant az internet. Megmutatjuk!

...
Nagy

Hét könyv, ami megmutatja, miért fontos az amerikai elnökválasztás

Ma tartják az Egyesült Államokban az elnökválasztást: Joe Biden és Donald Trump küzd meg ma az elnöki címért. Olyan könyveket ajánlunk, amelyek segítségével jobban megérthetjük, mi is zajlik a Fehér Házban, és mit jelent amerikai elnöknek lenni.

Olvass!
...
Beleolvasó

Nádasdy Ádám sokat hordta az irháját keresztül-kasul a városon, sosem telt be vele

Nádasdy Ádám visszaemlékezéseiben feltárul egy határokon átívelő, szerteágazó családtörténet, és az, hogy milyen volt felnőni egy soknyelvű, többkultúrájú családban a szürke ötvenes években. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Amikor anya és lánya hazatér, a család ősi birtokán egy több száz éve eltűnt telepeskolónia rejtélye is megoldódhat

A díjnyertes író, Kimberly Brock titkokkal teli, gyönyörűen megírt történetében magával ragadóan mesél a roanoke-i elveszett kolónia rejtélyéről, és a szeretet, a család, az anyaság és az emberi szív határtalan misztériumairól. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Mesés versek ringatják álomba a gyerekeket

Hogyan nyílik ki és csukódik be estére a tündérrózsa, mennyire más a mező napfényben, mint naplementében, és merre oson az esti sötétben a róka? Rachel Williams altatóverseiből kiderül - olvass bele!

Hírek
...
Panodyssey

Milyen történeteket mesél egy város vagy egy falu? Írd meg a Panodyssey pályázatára!

...
Szórakozás

Mi köze az Utódlásnak egy Pulitzer-díjas amerikai költőhöz?

...
Beleolvasó

Nádasdy Ádám sokat hordta az irháját keresztül-kasul a városon, sosem telt be vele

...
Hírek

Radnóti Miklós dedikált kötete lett a csúcstartó

...
Könyvtavasz

Amikor anya és lánya hazatér, a család ősi birtokán egy több száz éve eltűnt telepeskolónia rejtélye is megoldódhat

...
Zöld

A 19. századi dán festők a sörfőzés maradékát használhatták vásznaik alapozására

...
Hírek

Lefagyasztják az olaszországi áradások miatt elázott régi könyveket

...
Hírek

Floridai alsó tagozatosok már nem olvashatják Amanda Gorman versét, a Fehér Ház tiltakozik

...
Könyvtavasz

Mesés versek ringatják álomba a gyerekeket

A hét könyve
Kritika
A Tél Szokcsóban nem a beteljesülés regénye, hanem az áthidalhatatlan távolságoké
...
Panodyssey

Borda Réka: Hová lettek a tárgyak az irodalomból? [Tárgydilemmák]

"A szépirodalom persze az ember, nem a környezet nagy kérdéseit taglalja – mindazonáltal környezetünk nemcsak hogy nem elhanyagolható, hanem sok esetben minket meghatározó dolgok összessége, amelyek funkcióval való megtöltése képes színesíteni, mélységgel megtölteni az irodalmi alkotásokat. Elvégre tárgyaink és tereink mi magunk vagyunk: nincs civilizáció, ha mi, emberek nem alakítjuk környezetünket." Borda Réka Tárgydilemmák című esszésorozatának következő részében azt vizsgálja, hogyan és miért hiányzik a materialitás irodalmunkból.

Polc

Csak a dzsungel van Závada Péter új verseskötetében

...

Alice Munro novelláiban a takaros előkertek mögött mindig ott a titok, a temetetlen múlt

...

Elveszve, mégis megtartva – Tompa Andrea új regényében a történelem fehér foltokkal büntet

...

Az embermentő labdarúgó ‒ dédunokája írt könyvet a válogatott első gólszerzőjéről

...