A szépíró, teológus, esszéíró Marilynne Robinson Gilead-sorozatának egyik kiemelt szereplője Jack Boughton, aki már az Itthon című regénynek is fontos figurája volt, ezúttal első számú főhőssé lép elő, és immár nem mások nézőpontján keresztül láthatjuk, hanem saját perspektívából ismerjük meg őt és különös szerelmének történetét. A férfi a Gilead-trilógiából megismert egyik család, a Boughtonok fekete báránya, aki mindenhol idegen: nemcsak hét testvére közül és a visszafogott lelkészcsaládból lóg ki, hanem családjától távol, a társadalom más szegmenseiben sem találja a helyét. Már gyermekként furcsa, magának való és renitens, gyakran tűnik el, kerüli a templomot, lopni sem átall, ugyanakkor rengeteget olvas, és kedves, figyelmes is a maga módján. Ki tudja, miért, törékeny személyiség, akinek elszigeteltsége rengeteg gyötrelmet okoz. Ezt a különös férfit állítja az események középpontjába a Jack című regény, és megmutatja, hogy ez a gyakorta hibázó, borostás, csaló, hazudozó, a börtönt is megjárt ember (aki magát néhol a Sötétség Hercegének nevezi) milyen erővel képes elköteleződni és szeretni valakit. A főhős ellentmondásos személyiség: egyrészt a társadalom perifériájára szorult, iszákos, munka nélkül tengődő alak, másrészt
törékenységével, elképesztő önreflexivitásával és kérlelhetetlen őszinteségével együtt inkább tiszta, áttetsző és angyali figura.
Ahogyan a többi Robinson-regényben, úgy itt sem a cselekményen van a hangsúly, a finom, lassú, elsősorban a szerelmesek dialógusaiból és Jack belső monológjaiból felépülő próza a lélekben zajló történésekre összpontosít: a fájdalom, a bűntudat, az aggodalom, a szerelem a leggyakrabban felbukkanó érzelmek, míg a gondolatok nagy része a jó és a rossz, a felelősség, a hűség problematikáját járja körül.
Augusztus óta végre magyarul is olvasható a Gilead-trilógia szerzőjének első regénye, a Háztartás, mely 1980-as megjelenésekor elnyerte a legjobb első kötetnek járó Hemingway-díjat, a Guardian pedig minden idők száz legjobb regénye közé sorolta. 
Nincs pörgés az eseményekben, végtelenül lassan hömpölyög a szöveg, az első jelenet például egy temetőbeli éjszakai találkozást örökít meg hosszú oldalakon keresztül. Itt a Jack és Della között folyó dialógus áll a középpontban: két gondolkodó, a dolgokat összefüggéseiben értelmező ember egymásra találása zajlik. Olyan intellektuális mélységekkel rendelkeznek mindketten, hogy a közöttük lévő kapocs ebben a groteszknek tűnő helyzetben is egyértelmű. A temetői találkozás kettejük törvényen kívüliségét, szabályokkal szembemenő öntörvényű személyiségét villantja fel már a bevezető oldalakon. Két olyan ember kapaszkodik itt össze, akik nem lánglelkű lázadók, sokkal inkább békés, befelé forduló, kontemplatív személyiségek, akik végül mégiscsak kénytelenek lesznek lázadni, ezzel is megmutatva a világban uralkodó szabályok abszurditását. A fiatal nőt és a férfit nemcsak az azonos háttér, a teológiai és filozófiai kérdések iránti fogékonyság köti össze,
hanem a költészet is, mely nagyon finoman, mégis átitatja az egész regényt.
A kapcsolat eleve könyvek kölcsönadásával és visszajuttatásával kezdődik, de gyakran beszélgetnek a Hamletről vagy idéznek egymásnak sorokat kedvenc költőiktől (Della nem mellesleg irodalomtanár). A társadalmi szempontból nagyon is különböző férfi és nő rengeteg ponton kötődik egymáshoz, ezek a pontok elsősorban a személyiségükben, a lelkükben tanyáznak. Della meg is fogalmazza azt, hogy a másik emberben nem más, kizárólag a lelke lényeges: „De mondjuk egyszer, egy életben az ember ránéz egy idegenre, és meglát egy lelket, egy ragyogó létezőt, aki nincs a helyén a világban. És ha szereted Istent, akkor minden lehetőség előtted áll. Nem fordulhatsz el többé. Láttad a rejtélyt: láttad, miről szól az élet. Mire való. És a léleknek nincsenek földi tulajdonságai, nincs története a világ dolgai közt, nincs bűne, se sérülése, se kudarca. Nem több, mint amennyi egy lángnak lenne. Semmi mást nem lehet róla mondani, csak hogy szent, emberi lélek. És ez csoda, amikor valaki felismeri.”
Marilynne Robinson a kortárs amerikai próza egyik legfontosabb szerzője. Most magyarul is megjelent Jack című regénye, amely egy rendhagyó szerelem történetét meséli el az ötvenes évek szegregált Amerikájában. Olvass bele!
Az okos, érzékeny szereplők a végletekig vitt filozofálások során ismerik meg egymást, egy véletlen találkozástól jutnak el lassan, visszafogottan és szégyenlősen az első váratlan csókig, majd tovább. Robinson kiváló dinamikával építi fel a szöveget, a tempó visszafogott, majd váratlanul egy-egy gyors jelenetbe fut. A magányos, elszigetelt hősök egyre közelebb kerülnek egymáshoz, s noha tudják, hogy társadalmi szempontból esélytelenek, gyakorlatilag egész szerelmük távolságtartásra kárhoztatott, mégis egyre közelebb sodródnak egymáshoz. A város, a szülők, a testvérek, az egyház egyetértő ellenkezése ellenére ragaszkodnak egymáshoz, olyan erős hűséggel és szerelemmel, mely minden hátrány és nehézségek ellenére akár kegyelemnek is nevezhető.
Jack többször is fel akarja vállalni az egyetlen utat, melyen haladva megóvhatja Dellát, de mivel ez a szakítás útja, nem tud rajta végigmenni. Nem is érti pontosan, hogy ez a neki jutó szerelem vajon a kegyelem részeként fogható-e fel, áldás, vagy épp ellenkezőleg, büntetés, mely elől nem képes kitérni: „Nem mindig világos számomra, hogyan különböztessem meg a kegyelmet, tudja, a büntetéstől. (…) Ha az ember életét az elviselhetőségig megédesíti, mikor pusztán rágondol valakire, miközben tudja, hogy ha csak meglátnák vele az utcán, az is árthatna a másiknak, akkor az melyik?” Érzelme nem lehet tiszta és szabad, kapcsolatukat folyamatosan rejtegetni kell, és mindeközben meg kell küzdenie a bűntudattal, hogy a szeretett lény életét éppen azzal teszi tönkre, hogy szereti őt.
Jack és Della minden szempontból perifériára kerülnek:
kitagadottak lesznek családjaik és a társadalom számára is, a szöveg végén nem is egészen világos, hogyan folytatódhat „vadházasságuk”, milyen lehetőségeik adódnak majd, valószínű, hogy a lehetetlenre vállakoznak.
Marilynne Robinson regénye nemcsak egy felejthetetlen szerelem története, de olyan társadalomkritika, mely nélkülözi a műfaj klasszikus kellékeit, szinte alig beszél a társadalomról, helyette csupán arról a két emberről, akik szerelmük és elhatározásaik miatt kisodródtak a szélekre. Della és Jack kitaszítottságának azonban nemcsak ez a tiltott szerelem az oka, hanem a személyiségük is: mert vannak, akiket nem a bőrszín, az életforma, a társaság szorít a perifériára, hanem a hajlíthatatlan, megrögzött hit abban, hogy az ember szabadnak született és mindig van választása.
