A boldogtalanság nemzedékről nemzedékre öröklődik

A boldogtalanság nemzedékről nemzedékre öröklődik

Augusztus óta végre magyarul is olvasható a Gilead-trilógia szerzőjének első regénye, a Háztartás, mely 1980-as megjelenésekor elnyerte a legjobb első kötetnek járó Hemingway-díjat, a Guardian pedig minden idők száz legjobb regénye közé sorolta. A könyvet olvasva jól látható, hogy a Pulitzer-díjas amerikai író már pályája elején is azt a lassú folyású, lírai hangú, kontemplatív elbeszélésmódot alkalmazta, mely későbbi, jól ismert trilógiájában (Gilead, Itthon, Lila) is meghatározó. A Háztartás a hét könyve. 

Kolozsi Orsolya | 2020. szeptember 05. |

Az emberi kapcsolatok fókuszba állítása, a törékeny, mégis elegáns prózanyelv, a bibliai motívumok finom beépítése is fontos alapelemek ebben a szövegben, mint ahogy az egész életműben. A manapság rendkívül divatos transzgenerációs pszichológiáról 1980-ban talán még alig hallott valaki, de Marilynne Robinson már első regényében (is) megmutatta, mekkora hatással van életünkre a család és annak múltba vesző, kibeszéletlen, a felszín alá rejtett és ott fortyogó sok traumája. A Háztartás lapjain egy nehéz sorsú család nőalakjai elevenednek meg, a háttérben egy baljós, sötét vizű tóval Idaho állam hatalmas hegyei között: „Mindennek alapja a régi tó, amely halott, névtelen és teljesen fekete.”

Marilynne Robinson
Háztartás
Ford.: Szabadkai Bernadett, Magvető, 2020, 243 oldal
-

A táj, a természeti környezet óriási szerepet kap a szövegben, a lenyűgöző borító is erre épít; a központi funkciót betöltő tó és a felette hosszan átfutó vonatsínek, a háttérben felsejlő hegyek előrevetítik a könyv hangulatát.

A hideg, az állandó nedvesség, a hatalmas erdők, a veszélyes tavak, a mély szakadékok mind a regény fontos motívumai, atmoszférájának meghatározó alapjai és cselekményének alakítói is. A képzeletbeli Fingerbone városka élete szorosan összefonódik a természettel, az ember nemcsak része és sokszor kiszolgáltatottja az őt körülvevő tájnak, de idővel maga is hasonlatossá válik hozzá. A naplementék, a reggeli fények, az esők, a szelek képesek felismertetni vele dolgokat, a természet már-már misztikus módon meg tudja szólítani embert: „Érezte, ahogy a haját a tarkóján megborzolja valami gyors, nedves szél, látta, ahogy a fák megtelnek széllel, és hallotta, ahogy a törzsük csikorog, mintha árbócok lennének. A kezével leásott egy burgonyabokor alá, és óvatosan kitapogatta az újburgonyákat a gyökerek száraz hálójában, simák voltak, mint a tojások. A kötényébe rakta őket, visszament a házba, és közben azt gondolta, mit láttam, mit láttam. A földet és az eget és a kertet, de nem olyannak, mint máskor. És látta a lányai arcát, de nem olyannak, mint máskor, és nem olyannak, mint más emberekét, és csendes volt, távoli és éber, hogy el ne ijessze az idegenséget.”

Kaland és menekülés is lehet a gyászmunka minden idők egyik legjobb regényében - Könyves magazin

Ford.: Szabadkai Bernadett, Magvető, 2020, 246 oldal, A nagyanyámnak volt egy gyűjteménye a komód alsó fiókjában, régi emlékek, egy köteg spárga, karácsonyi gyertyák, fél pár zoknik. Lucille-lal sokat kotorásztunk ebben a fiókban. A tartalma annyira véletlenszerű volt, de olyan gondosan volt elrendezve, hogy nagy jelentőséget tulajdonítottunk neki.

Az észak-amerikai, fenséges, bölcsességet sugárzó tájban áll az a ház, mely a Háztartás cselekményének elsődleges tere; egy szerencsétlen sorsú, szomorúságtól és magánytól sújtott család lakhelye.

A kis ház egy völgyben, egy gyümölcsös közepén áll, lehetne akár paradicsomi kert is, mégsem az. Még az a nagyapa építette, aki megszállottan rajongott a hegyekért, az őt körülvevő vad tájért, mely később halálát is okozta (egy baleset során vonata a város melletti hatalmas, mély tóba siklik, minden utas meghal). A férfi nélkül maradt házban a megözvegyült feleség egyedül neveli fel három lányát, akik közül az egyik szintén a tóban leli majd halálát (szándékosan hajt a tóba egy magasan fekvő szikláról). Az öngyilkosságot elkövető nő árván maradt kislányait egy ideig a nagymama neveli, majd halála után nagynénjük, Sylvie igyekszik gondjukat viselni. Ő próbálja vezetni a háztartást, vacsorát készít, hajat fon, ruhákat vásárol és próbál biztos pont lenni a két lány (Ruth és Lucille) életében, bár ez nem igazán sikerül neki. 

A házat építő, a családot erre az elátkozott helyre költöztető nagyapa kivételével kizárólag nők jelennek meg a szövegben, közülük is kiemelkedik a két magára hagyott kislány, valamint a különös nagynéni.

A regény egyes szám első személyben megszólaló elbeszélője az egyik gyermek (Ruth), az ő szemszögéből, az ő emlékeiből épül fel a történet, melynek nem a cselekményesség, hanem valamiféle költői misztikum a meghatározója. A kiskamasz lányokat évekkel korábban eltűnt nagynénjük neveli, aki csavargó életmódját feladva a házba költözik, igyekszik egyben tartani a szomorú, csonka családot. A nagynéni azonban nem hétköznapi teremtmény, szinte mindig kabátban jár, limlomokat halmoz fel, sötétben vacsorázik, gyakran eltűnik, padokon alszik: nem az a személy, aki a lányok nevelésére alkalmas lenne, még akkor sem, ha láthatatlan szálak nagyon erősen fűzik őket össze. Az idősebbik lány, Lucille a felnőtté válás határán kilép a különös kis kompániából, azokhoz akar tartozni, akik normálisak, átlagosak, a társadalom szokásos elemei. Az elbeszélő azonban másként dönt: ő megosztja csöndjeit, hallgatásait és furcsaságait nagynénjével, akire nagyon hasonlít, és akit épp ezért képes megérteni. Ők ketten együtt maradnak, és egy valóságos, de egyben nagyon is szimbolikus hídon átkelve kilépnek a hétköznapiság, a megállapodottság, a háztartások és a normális élet szűk lehetőségei közül. A kislány és nagynénje nem képesek megfelelni az elvárásoknak, magányos, árva, különc figurák. Nem az irodalmi szövegek klasszikusan extravagáns lázadói, hiszen nem akarják megbontani a fennálló rendet, nem tüntetnek másságukkal, pusztán csak nem értik, nem tudják elfoglalni a világban a számukra kijelölt helyet. Helyette hatalmas kabátokba burkolóznak, sós keksszel a zsebükben vonatokon, csónakokban, városról városra utazva élik visszahúzódó, aszketikus életüket.

A könyv története nem bonyolult, lényege röviden összefoglalható, ha le kellene egyszerűsíteni, akkor talán a különbözőség, a hétköznapok, a norma elfogadására való képtelenség, vagy a transzgenerációs traumák regényének lehetne nevezni, de ennél sokkal több van benne. 

A három nő kapcsolatának, személyiségének pasztell árnyalatú felrajzolása, a közöttük lévő viszony, kapcsolatuk törékenységének bemutatása az igazi erőssége a könyvnek,

mely úgy ábrázolja központi hőseit, hogy a hagyományos, analitikus és részletező lélekábrázolás helyett inkább egyfajta írói impresszionizmus jellemzi. A fény, a sötétség a hűvös, a meleg, az anyagok, az illatok teremtik meg azt az atmoszférát, mely másképp, de legalább olyan mélységekben képes megmutatni egy szereplőt, mint a pszichologizáló lélekábrázolás. A tudásnál fontosabb itt a sejtetés, de úgy, hogy a könyv nem billen a misztikum felé, hanem a hétköznapokban is érzékelhető, de nehezen megragadható láthatatlan szálakat igyekszik egy pillanatra láttatni.

A különc, csavargó nagynéni és a lányok történetét figyelve a családi öröklődésekbe is bepillantást nyerünk, láthatóvá válik, hogyan gyűrűznek generációról generációra a kényszerek, hibás döntések, elbeszélhetetlenné váló tragédiák, melyek képesek a családokat nemzedékeken át sújtani. A lányok családján is ott ül a boldogtalanság, a tabuvá váló régi történetek úgy kísértenek, mint a tóba fulladt, temetetlen halottak.

A felszínre soha fel nem hozott, el nem gyászolt veszteségek hatása, ki nem radírozható sorsalakító vonatkozásai válnak láthatóvá a lapokon.

A regénybeli család tagjai kivétel nélkül szomorú, zárkózott, maguknak való emberek, kevés a párbeszéd, a kommunikáció nem verbális csatornákon zajlik. Mint a folyamatos pára, eső és nedves szél, mindent átjár a szomorúság. Ennek a női szomorúságnak bibliai metaforájaként jelenik meg több helyen Noé „névtelen” felesége, aki a szövetségkötés és megmenekülés közben sem tud másra gondolni, csak a mindent elpusztító vízre, a víz alatt hömpölygő régi világra, az elveszített életekre: „Mint Noé felesége az eső tizedik vagy tizenötödik éjjelén, ott állt az ablakban, és rájött, a világ tényleg elveszett. És azok odakinn meg sem ismernék őt, olyan szomorúan megváltozott.” Noé „sikertörténete”, a megújított szövetség és a szivárvány mellett árnyékként ott a felesége, aki nem felejtkezik el a pusztulásról, a vízbe fúlt halottak ezreiről sem.

A Háztartás fő szimbóluma, a mindent magába temető „keserű, Hold-vontatta” tó, mely mellett egy gyászra, magányra és hallgatásra berendezkedett család megmaradt tagjai élnek.

Van köztük, aki beilleszkedni vágyik; és van, aki útra kel, cipeli magával a határtalan bánatot, a családi terhet, miközben folyamatosan azt kérdezi: „Mikor lettem annyira más, mint a többi ember?” Marilynne Robinson első regénye magával ragadó utazás egy egyszerre valóságosnak és képzeletbelinek tűnő világban, ahol a szemlélődésé, a csendé, a másik és az önmagunk megértésére tett kísérleteké a főszerep.

Kapcsolódó cikkek
...
Kritika

Obama egyik kedvenc írója a megbocsátásról írt lenyűgöző regényt

...
Beleolvasó

Magyarul is megjelenik Obama egyik kedvenc regénye

...
Beleolvasó

Kaland és menekülés is lehet a gyászmunka minden idők egyik legjobb regényében

Háztartás az amerikai Marilynne Robinson 1980-ban megjelent első regénye, amelyet a Guardian beválogatott minden idők 100 legjobb regénye közé. Olvass bele!

Még több olvasnivaló
...
Nagy

„Itt nincs történelmi igazságtétel” - Anna Politkovszkaja: Orosz napló

A 2010-es évek szerte a világon a demokratikus berendezkedések, ezzel együtt a szabad sajtó gyengüléséről, illetve a mindent elárasztó propagandáról is szóltak. Magyarországon különösen. Többek között erről beszélgettünk az orosz újságírót, Anna Politkovszkaját alakító Fullajtár Andrea színésznővel és az Orosz napló szerkesztőjével, Filippov Gábor politológussal. A darabot február végén mutatták be a Katonában, a pandémia miatti szünet után pedig jövő héttől ismét színre kerül.

...
Nagy

„A fennmaradó házasságokat boldognak tekintjük, még ha nem is boldogok” – Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van

Taffy Brodesser-Akner Fleishman bajban van című regényével több cikkben is foglalkoztunk már. Ezúttal a könyvből vett kedvenc idézeteinket gyűjtöttük össze.

...
Nagy

Rubik Ernő nem akarta megírni a kocka történetét, mégis megmutatta, hogyan gondolkodik

Rubik Ernő szórakoztató és szerény megtaláló, aki a feltaláló szót nem szereti. A világon egymilliárdan játszottak már a kockájával, ami kulturális jelenséggé vált. 1983-ban már majdnem írt egy könyvet, de az végül nem jelent meg. Megjelent A mi kockánk.

Hírek
...
Hírek

Elhunyt a Forrest Gump írója, Winston Groom

...
Hírek

A Nobel-díjas Kertész Imrétől búcsúzik a Magvető

...
Hírek

Rubik Ernőt az emberek és a kocka kapcsolata izgatja

...
Hírek

Megjelent Ken Follett A katedrális című sikerkönyvének előzménye

...
Hírek

Meséljetek megint 100 szóban Budapestről!

...
Hírek

Sofi Oksanen, Jonas Jonasson, Bereményi Géza és Háy János is részt vesz az őszi Margón

...
Hírek

A kis József Attila egy csíkszeredai iskola lépcsőjén üldögél

...
Hírek

J. K. Rowlingot most az új könyve miatt nevezik transzfóbnak

...
Hírek

Hibridfesztiválként indul a Pestext a jövő héten

Olvass!
...
Beleolvasó

„Egész életem küzdelem azért, hogy ne maradjon félbe minden" [Térey 50]

Ma Térey Jánosra emlékezünk, aki ezen a napon ünnepelné 50. születésnapját.. Ebből az alkalomból jelenik meg hátrahagyott önéletírása, a Boldogh-ház, Kétmalom utca. Olvassatok bele!

...
Beleolvasó

Az éjszaka színesre fújt Budapestet mutatja be Szöllősi Mátyás új könyvében

Illegál címmel új kötete jelenik meg a Margó-díjas Szöllősi Mátyásnak. A könyvben két kisregény olvasható - az egyik a hatalom és a pénz viszonyára világít rá, a második pedig visszapörget jó húsz évet, és a graffitizők világát idézi meg. A kötethez készült egy trailer is - mutatjuk!

...
Beleolvasó

Szendi Nóra hőse a tekintet hiányába fog tönkremenni

Szendi Nóra új regényének perifériára szorul hősei a maguk módján igyekeznek alkalmazkodni kifordult hétköznapjaikhoz. Mutatunk egy részletet a készülő regényből és egy rajzot is.

...
Beleolvasó

Jo Nesbø új regényében sötét családi titkok után nyúl

Egy bonyolult családi kapcsolat áll a legújabb Jo Nesbø-krimi középpontjában - mutatunk egy részt A birodalomból!

...
Beleolvasó

Egy kutatócsoport matematikai módszerrel bizonyítja Isten létezését

Vajon tudna-e mit kezdeni a mai világ egy megváltóval, és tudna-e mit kezdeni a megváltó ezzel a világgal? Bódi Attila filozófiai és teológiai gondolatokat, a mágikus realizmus és a disztópia elemeit vegyíti új regényében - olvass bele a Paxba!

...
Beleolvasó

Lucia Berlin novelláit jóval a halála után fedezte fel magának a világ

Lucia Berlin jó tíz évvel a halála után lett igazán híres. Az amerikai novellista életében összesen hetvenhat novellát publikált, a magyar olvasók főként a Bejárónők kézikönyvéről ismerik, most pedig itt az újabb novellaválogatás, az Este a paradicsomban.

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Ezeket a gyerekkönyveket keresd a Könyvhéten!

Minden szempontból rendkívülinek mondható az idei Könyvhét, hiszen a pandémia miatt őszre csúsztatott rendezvény legtöbb programját végül online tartják. Új könyvek szerencsére lesznek, ezúttal pedig a gyerekkönyvek közül válogattunk.

...
Gyerekirodalom

Berg Judit és Varró Dániel - Lételemük a mese

A  kortárs magyar gyerekirodalom két meghatározó alakja Berg Judit és Varró Dániel, akik az elmúlt években tovább építették és bővítették azokat a meseuniverzumokat, amelyeket nemcsak a gyerekek fedeznek fel örömmel, hanem a felnőttek is szívesen bolyonganak bennük. Páros interjúnkban generációs hatásokról, olvasói szokásokról és sorozatokról beszélgettünk velük.

...
Gyerekirodalom

10 oka is van annak, amiért Boleyn Anna menőbb, mint a köldökvillantós lányok

Meddig tart az óvó szeretet és hol kezdődik az érzelmi kisajátítás? Mucha Dorka új ifjúsági regényében ennek jár utána.