Sosem szabadul a háborútól, aki valaha részt vett benne

Sosem szabadul a háborútól, aki valaha részt vett benne

Adam Foulds második, magyar nyelven megjelenő regénye a második világháború rengeteg történése közül az észak-afrikai és a szicíliai hadszíntéren játszódó események közül választ, ezekre építi fel fikcióját. A farkas szájában (fordítója Papolczy Péter) háborús regény (és részben maffiaregény), melyben két katona történetét követhetjük nyomon. A szöveg lazán kapcsolódó történetdarabkákból építkezik, és egy olyan időszakot mutat be, melyben senkinek nem volt könnyű élni. Tökéletesen rávilágít arra, hogy a háborúban mindenki veszít, mindegy, melyik oldalon áll, milyen pozíciót tölt be vagy mekkora meggyőződéssel vág neki. Mindezt rövid fejezetekben, filmszerűen pergő eseményekkel, Hemingwayt és Irwin Shaw-t idéző mondatokkal adja elő.

Kolozsi Orsolya | 2021. október 26. |
Adam Foulds
A farkas szájában
Ford.: Papolczy Péter, Gondolat Kiadói Kör, 2021, 280 oldal
-

A szöveg bevezetője az 1920-as évek Szicíliájába vezet, majd alig harminc oldal után abba is marad a balladai homályba burkolózó történetszál. Egy gyors váltással majdnem húsz évet ugrunk előre az időben, hogy megérkezzünk a második világháború 1942-es esztendejéhez. Itt két, egymástól teljesen független cselekményszál indul el, az egyiken egy művelt, több nyelven beszélő, visszafogott angol fiatalt látunk, aki nagy reményekkel és tervekkel indul a háborúba. A másik szál főhőse egy zavaros családi háttérrel rendelkező, olasz származású amerikai, aki kevésbé szerencsés, mint a másik főszereplő: ő ugyanis nem a hírszolgálathoz kerül, hanem a közvetlen csatatérre, gyalogosként. Ez utóbbi, Ray Marfione nagyon hirtelen keveredik az öldöklések centrumába, még felkészülni, végiggondolni sincs ideje, mi vár rá, máris ott vannak körülötte a holttestek és a halál.

A filmes ötleteit jegyzetfüzetben rögzítő fiú eleinte a háborút is egy nagyon gyorsan pergő, hirtelen vágásokkal operáló filmnek látja

(és a szöveg elbeszélésmódja teljesen visszaadja ezt): „Háborúban vagyok, gondolta. Egy filmben vagyok!” Pár nappal később azonban, amikor a halál hirtelenségével és megmásíthatatlanságával találkozik, érteni kezdi, hogy a háború nem egy film: „Wosniak az elesettek között volt, vörös tajték látszott a szájánál, a szeme kifejezéstelenül meredt maga elé. Vegyük fel újra. Kérünk még egy esélyt. Csak menjünk vissza egy percre.” Ray hamar felfogja, hogy nem lesz hosszú életű, hogy a háborúban sehova máshová, csak a saját halála felé közelít. Bár hosszas gondolatfutamokra sem az időhiány, sem lelki alkata nem teszi képessé, azért néhány nagyon éles, a menekülésekből, lövöldözésekből hirtelen kimeredő felismerést megfogalmaz. Például miközben hasonlatokat keres arra, ami körülötte történik, ráébred, hogy a háború nem hasonlít „az égvilágon semmire”, hiszen a háború az háború, semmi mással össze nem vethető. A filmes látásmódnak köszönhetően az ő történetét elbeszélő részek visszafogottak, rövidek, rendkívül sűrítettek: kevés szóval és szenvtelenül festik fel az elgondolhatatlant, a háború brutalitását. Nemcsak azt, ahogyan végtagok repülnek a levegőben, testek válnak semmivé egy-egy taposóakna miatt, hanem az emberi élet törékenységét, az élet és a halál közötti választóvonal áttetszőségét is. Ray történetszálában az érzékek, a látás, a hallás, a szaglás és a tapintás a főszereplők, a gondolkodás, az értelmezés teljesen visszaszorul ebben a szélsőséges helyzetben. Nem történetekként látja az eseményeket, hanem egy-egy kimerevített képkockába tömörítve: „Az elméje már nem nyargalt, mint eleinte. Ehelyett egyes emlékképek akadtak be, mint egy hibás vetítőgépben, a szereplők idétlenül lelassultak, majd megálltak, a képek felhólyagosodtak és átégtek, ahogy az agya kimerülten megadta magát.”

Will történetét követve nem vérrel és halállal találkozunk, itt

a háború időszakának aljasságai válnak láthatóvá.

Az ő közege biztonságosabb, nincs kitéve állandó életveszélynek, de diplomáciai munkája közben olyan helyzetekkel találkozik, melyekből látható, hogy a háború sosem csak a csatatereken játszódik, hanem az emberek fejében is, ahol az értékrendek felborulnak, a békeidőben szokásos normák felfüggesztődnek. A két különálló, váltakozva bemutatott szál a háború két arcát mutatja, más körülmények, más dimenziók és egészen más habitusú főhősök segítségével. Sorsukban persze vannak azonosságok is, mindketten a háborúban veszítik el például a szüzességüket, és mindketten olyan helyzetben (pénzért, élelemért cserébe), mely meglehetősen abszurd, és semmi köze nincs a vágyhoz vagy a szerelemhez.

A két történetszál majd csak a regény második felében találkozik, és itt nyer értelmet a bevezető rész is. Ez a szakasz Szicíliában játszódik, ahol a szövetségesek megtisztítják a szigetet a németektől, az élet lassan rendeződni kezd, legalábbis látszólag. Ahhoz, hogy visszaállhasson a rendes kerékvágásba, Will diplomáciai érzékére, hírszerzési tapasztalataira is szükség van. Ide vezénylik az amerikai, de olasz felmenőkkel rendelkező katonákat is, hogy segítsenek a rend helyreállításában – így kerül ide Ray. A prológusban megjelenő pásztor és a két évtizede Amerikába vándorló, de a háború végeztével visszatérő idős maffiózó is felbukkan (ő a háború utáni káoszt arra használja fel, hogy visszaszerezze a hatalmát). A sorsok kereszteződnek, de itt is csak esetlegesnek tűnő kapcsolódásokkal. A teljes szövegre jellemző strukturális lazaság, a hiányok, az elágazások, sokszor indokolatlannak tetsző kitérők itt is jelen vannak. Adam Foulds nem egy szigorúan szerkesztett, zárt és lekerekített történetet szeretne ugyanis elmesélni, hanem epizódokat kapcsol lazán egymás mellé. Ezek az epizódok csak részben kapcsolódnak, de mindegyikben

a háború és a háború utáni visszarendeződés egy-egy tükörképét látjuk.

A regény második felében a hangsúly annak bemutatásán lesz, hogyan tér vissza a maffia a felszabadított területekre, hogyan néz ezzel szembe Will, aki a béke és a rend pártján áll, valamint annak a lélektani folyamatnak a megrajzolása, melyben a háborúból kilépni vágyó Ray végül ráébred arra, hogy képtelen maga mögött hagyni a háborút. Még a regény első részében ébred rá arra, hogy a háborúban átélt fájdalom és bánat nem múlik el: „Ray állt a barátja mellett ebbe a bánatban burkolózva, tudva, hogy soha nem fogja tudni levetni magáról. Ez mindannyiukkal megtörtént. Örökre szólt.” Bár megmutatkozik előtte a szeretet önzetlensége, mégis visszatér az alakulatához, mintha belátná ezzel azt, hogy a háborúból nem lehet dezertálni, a háború benne marad abban, aki részt vett benne. Utána már nem kezdhető újra az élet, bármilyen lehetőséget kínáljon is fel. A regény befejezése nyitva marad, az utolsó sorokban arra szólítják fel Rayt, hogy mesélje el történetét, így mintegy visszautalnak a regény elejére, egy körszerű alakzattá változtatva a szöveg struktúráját.

A farkas szájában sokféle részletet villant fel a háborúból: nemcsak a harcokról, hanem a hátországban történtekről is tudósít. Láthatóan nem kíván teljes tablót adni a háború(k) működésmódjáról és hatásairól, de láthatóvá tesz egy-egy fontos részletet, tapinthatóvá teszi a háború extremitását. Ezeket a repeszdarab-szerű skicceket valamiféle nagyobb struktúrába szervezi, de nem akar feszes narratívát, még tanulságot sem igazán. A regény epizódjai azonban nagyon plasztikusak, különös tekintettel a Ray történetszálához kapcsolódó narrációs technikára, az ütközetek képeire, melyek a regény legerősebb részleteit alkotják. Adam Foulds regénye kitűnően illusztrálja azt, hogy

nem emberek vannak a háborúban, hanem a háború költözik az emberekbe.

És kiderül az is, hogy a háborúnak nincs nyertese, kizárólag vesztesei vannak.

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Kreatív Európa: Azért, mert egy gyerek beszél, ez a te történeted is

Folytatódik Kreatív Európa című sorozatunk, amelyben a kortárs európai irodalomból válogatunk. Most olyan hangsúlyozattan nem ifjúsági irodalomhoz tartozó könyveket ajánlunk, amik egy-egy gyermek vagy kamasz nézőpontjából mesélnek.

...
Kritika

Nők az összeomlás határán

Öt női történetbe, öt lélekelemző (ön)analízisbe vezet Ivana Dobrakovová Anyák és kamionsofőrök című kötete, amellyel a szlovák szerző 2018-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. Kritika.

...
Nagy

Anyák és felnőtt gyermekek a közelmúlt legizgalmasabb európai regényeiben

Kreatív Európa című új sorozatunkban az európai kortárs irodalom remekeiből válogatunk, hogy bemutassuk, hányféle értékes hang szólalt meg könyvről könyvre az elmúlt években.

Olvass!
...
Beleolvasó

Mi volt a magyar irodalom legbunkóbb beszólása?

Vajon elszavalta-e Petőfi a Nemzeti dalt 1848. március 15-én? Honnan származik az Arany Jánosnak tulajdonított mondás, hogy „gondolta a fene”? A Margó-díjas irodalomtörténész, Milbacher Róbert új könyvének célja népszerűsíteni az irodalomtörténeti szakma megállapításait, legújabb eredményeit egy-egy rejtélyen keresztül. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Kísérjük el Horthy Miklóst Szellő nevű lován a Gellért Szállóhoz!

A Hosszúlépés Budapesten című könyv négy, fotelből és valóságban is lesétálható séta segítségével mutatja be a Fővárost. 

...
Beleolvasó

Gabriel García Márquez Macondójában sosem akar elállni az eső

A világ legszebb vízihullája Gabriel García Márquez novelláiból válogat, történeteiben pedig különcök és átlagemberek végtelenül szomorú, teljesen hihetetlen és nagyon ismerős történeteit követhetjük nyomon.

...
Beleolvasó

Esterházy Miklós mesés történetei kalauzolnak el az Öreghegyen

Mintha Lázár Ervin varázslatos világát idézné Esterházy Miklós történetfüzére: meséi gyerekeknek és olyan felnőtteknek szólnak, akik nem felejtették el teljesen, hogy ők is voltak gyerekek. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Knausgard a tetűről, a magányról és Van Gogh-ról is ír új könyvében

A magyar olvasók idén vehették kezükbe Karl Ove Knausgard nagyszabású Harcom című sorozatának záró darabját, most pedig egy újabb KOK-széria indul, ez az Évszakok. Olvassatok bele az Őszbe!

...
Beleolvasó

Marianne Fillenzt barátja, Karl Popper is arra biztatta, hogy válassza a kutatást

A Tények és tanúk-sorozat új kötetében Marianne Fillenznek, az idegrendszer híres kutatójának memoárját olvashatjuk, valamint baráti levelezését Karl R. Popper filozófussal. Olvass bele!

Hírek
...
Írd meg Európát!

Írd meg Európát, és nyerj egy Kindle-t tele könyvekkel!

...
Kritika

Nem az életkorunk, hanem a stigmatizáció ellen kellene küzdenünk

...
Hírek

Csányi Vilmos: A vírus jó példa arra, milyenek a hiedelmek

...
Hírek

Pilinszky-verset dolgozott fel a Meg Egy Cukorka

...
Hírek

Az izlandiak még mindig sokat olvasnak, de a statisztikát a nők húzzák fel

...
Nagy

Austen hősnőjének pusztán szórakozás, ami másnak az élet maga [Az Austen-projekt]

...
Hírek

Lomb Kató játéknak, megfejtendő keresztrejtvénynek tekintette a nyelvet

...
Gyerekirodalom

Zalán Tibor a Mesemúzeum új kulcsőre

...
Hírek

A Tandori Dezső és Ágnes hagyaték az Apor Vilmos Katolikus Főiskolára került

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Nem az életkorunk, hanem a stigmatizáció ellen kellene küzdenünk

Hogyan érhető el a kiegyensúlyozott időskor? Milyen folyamatok zajlanak bennünk az életközép során és utána? Miért szükséges mindenképpen szembemenni az életkorral kapcsolatos előítéletekkel, az ageizmussal? Ezeket a kérdéseket járja körbe Tisza Kata új könyve, amelynek témája a szerethető öregedés.

...
Nagy

Kreatív Európa: Megunt szerelmek, kihűlt kapcsolatok Ciprustól Norvégiáig

Sorozatunkban ezúttal szerelmi csalódások, párkapcsolati unalom, kihűlt házasságok és újrakezdés a téma más-más perspektívából, különböző stílusban, Európa legjobb kortárs szerzőinek tollából.

...
Nagy

Karen Dionne: Sokaknak lehetett már dolga pszichopatával anélkül, hogy tudtak volna róla

A lápkirály leányának írója, Karen Dionne az új regényében, A bűnös nővérben a gyermekkori pszichopátiát a családtagok nézőpontjából vizsgálja. A szerzőt inspirációkról, motivációkról, váltott nézőpontokról és a pszichopátiáról kérdeztük.

...
Alkotótárs

André Ferenc: Antropocén ima [Mastercard® – Alkotótárs]

Czakó Zsófia és André Ferenc nyerte az első alkalommal átadott Mastercard® – Alkotótárs ösztöndíjat. Levelezésbe kezdtek, aminek negyedik darabját olvashatjátók most, mégpedig André Ferenctől.

...
Kritika

Annie Ernaux irodalmi fényképalbumba sűrítette az élet illékonyságát

„Eltűnik majd az összes kép” – ezzel a mondattal nyit Annie Ernaux Évek című könyve, amely akár egy régi fényképalbum, úgy tárja elénk egy élet szakaszainak változásait és az elmúlt évtizedek nagy korszakváltó pillanatait. A kortárs francia irodalom egyik legjelentősebb írójának rendhagyó önéletírása a hét könyve. 

...
Kritika

A Termőtestek gombái a horror valódi természetét leplezik le

Sepsi László új regényében a drogpiacért folytatott küzdelem mögött olyan erők mozdulnak meg, amik túlmutatnak ez embercentrikus valóságunkon. Sepsi nyomasztó víziójában a horror nagyon is aktuális kérdéseket feszeget. A Termőtestek a hét könyve.