Egy könyv azokról, akik a náci Németországban "úsztak az árral"

Egy könyv azokról, akik a náci Németországban "úsztak az árral"

A német-francia Géraldine Schwarz újságíró Emlékezet nélkül című esszéregényében saját családja második világháborús szerepéből kiindulva vizsgálja az emlékezetkultúrát és a múlttal való szembenézést. A múlt tapasztalatairól és a jelen fenyegető eseményeiről nemrég interjúztunk a szerzővel, aki könyvében a személyes történetek mellett a háborút követő páneurópai amnéziát helyezi központba. Az Emlékezet nélkül a hét könyve.

Benedek Márton | 2021. március 08. |

Schwarz apai ágon német, nagyszülei Mannheimből származnak, az itteni családi ház pincéjéből kerültek elő azok az iratok, amelyek beindítják az Emlékezet nélkült. Ám nincsen drámai leleplezés, a nagypapa nem náci hóhér volt vagy ellenálló áldozat, hiszen ez a könyv nem róluk szól, hanem azokról,

akik "úsztak az árral",

akik Mitläuferek voltak. Hivatalosan, a nácitlanító szövetségesek szerint ők "csak névleg csatlakoztak a nemzetiszocializmushoz".

Géraldine Schwarz
Emlékezet nélkül
Ford.: Ádám Péter és Kiss Kornélia, Kalligram, 2020, 392 oldal
-

Schwarz nagypapa tehát nem meggyőződéses náci volt, de saját céghez mégis csak akkor jutott, amikor a zsidó vállalkozókat arra kötelezték, hogy áron alul váljanak meg érdekeltségeiktől. Így lett egy olajtermékeket gyártó üzeme, később pedig elhagyott zsidó otthonok értékeiből rendezett árveréseken szerzett új bútorokat. A háború után párttagsága miatt pár évig nem ő vezette a céget, de ennél sokkal jobban megviselte, hogy a holokausztban összes rokonát elvesztő, Chicagóba menekült eredeti tulajdonos kártérítést követelt tőle. Hiszen ő a törvények szerint cselekedett, a megállapodás "nagyon is baráti légkörben történt", nem is alkudozott (!) és egyébként is, a háború után nekik sem könnyű.

Az ügy tabu volt a családban,

csak a háború hevében Volkerre (a "nép harcosa") keresztelt fiú provokálta vele az apját, de a fennmaradt levelezés alapján a nagypapa tényleg önmagát sajnálta a legjobban és egyáltalán nem vette figyelembe a valóságot: "Ez a szemlélet jellemezte a német társadalom javát, a többség inkább önsajnálatba menekült, eszébe sem jutott, hogy együttérezzen a nácizmus áldozataival. A bűntudat teljes hiányának meg az elvakult szolidaritásnak tudható be, hogy a németek többsége semmiféle felelősséget sem érzett a nácik által elkövetett bűnökért, amelyekért egyedül a Harmadik Birodalom vezetőit hibáztatták." 

Géraldine Schwarz nagyapja sorsa és működése mellett bemutatja Julius Löbmann életét is, akié eredetileg volt az üzem, és természetesen a család francia ágára is kitér. A francia nagypapa a Vichy-kormány idején csendőr volt Dél-Burgundiában, történetesen egy olyan faluban, ami a megszállt övezet és a szabad zóna határán állt, és ahol sok zsidó menekült és ellenálló közlekedett. A család szerint a nagypapa többször inkább szemet hunyt és erőszakot nem követett el, de ezzel együtt a francia rendőrség és csendőrség a környéken is és általában is üldözte a zsidókat, az ország 76 ezer deportáltjának túlnyomó többségét ők tartóztatták le és nem a németek – hogy aztán később megszülessen a francia ellenállás hamis mítosza.  

Miközben egyre részletesebben megismerjük a szerző családjának a múltját, és azt, hogy az egyes családtagok hogyan emlékeznek az eseményekre, az is kibontakozik, hogy

a háború utáni Németország és Franciaország állami szinten hogyan kezelte a múlttal való szembenézést,

mit és hogyan tettek a bűnösők felelősségre vonásával. Németország esetében persze külön fejezeteket, bekezdéseket kap az egykori NSZK és az NDK is – az ottani nézőpont szerint csak a nyugatiak voltak nácik, ők mind antifasiszták; de kifejezetten érdekes az a korai rész is, amiben arról esik szó, hogy a még szövetségesek által felosztott országban ki-ki mennyire kezdett bele a nácitlanításba. A szovjetek a Mitläufereket például békén hagyták, már csak azért is, mert jó érzékkel megsejtették, megfelelő átnevelés után belőlük lesznek a legjobb kommunisták. 

A családtörténet mellett az Emlékezet nélkül igyekszik általánosabb képet is festeni a második világháború utáni európai emlékezetpolitikáról. A már említett országok mellett Olaszországra és Ausztriára is kitér a szerző – itt többször is említést kap az itthon is jól ismert, “fiatalkorában nácikhoz dörgölöző” Heinz-Christian Strache, ugyanis a kötetben a világháborútól a közelmúltig taglalja az eseményeket a könyv második felében kicsit már csapongó szerző. Szóba kerül a gyarmatbirodalmi politika, az olasz fasiszta szobrászat, a Vörös Hadsereg Frakció és a Vörös Brigádok; hosszabb fejezetet kap Bécs, az NDK-privatizáció és a berlini fal leomlása, egyszer csak felbukkan egy német-olasz borász, aki simán bevallja, hogy fasiszta, és többször megszólal Roland Jahn, egykori disszidens, a Stasi-levéltár igazgatója. Ezek után talán nem meglepő, de amikor még egy német-nácis családtörténetnek indult a könyv, nagyon nem lehetett számítani rá, hogy

a végére még Orbán Viktor és Bayer Zsolt is megjelennek.

Személyes családtörténettel kezdődik, a háború utáni Európa megszületésével folytatódik és a jelenkori populista mozgalmak előretörésének kritikájával végződik az Emlékezet nélkül. Üzenete mindegyik szakaszban egyértelmű: a múlttal való szembenézést nem szabad megspórolni, mert a felejtés, az amnézia sosem vezet jóra.

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Miért fordítja el a fejét az ember, amikor a szomszédait felszállítják egy vonatra, amelyről nem tudni, hová indul?

Géraldine Schwarz az Emlékezet nélkül című esszéregénye segít megérteni a múltfeldolgozás és az emlékezetpolitika jelentőségét. Interjú.

...

A második világháború után újra kellett indítani a történelem kerekét

...

Egy sváb-magyar család hajtűkanyarokkal teli 20. századi története

Illés Klára könyvében személyes naplóbejegyzésekből, levelekből, hivatalos dokumentumokból rajzolódik ki egy dunántúli sváb-magyar parasztcsalád huszadik század története.

Gyerekirodalom
...

Amikor Hitler ellopta a rózsaszín nyuszimat: olvass bele a valaha írt egyik legfontosabb gyerekkönyvbe!

 Judith Kerr német származású brit szerző a saját és családja történetét írta meg gyerekkönyvében.

...

A gyerekek új barátai a született újrahasznosítók, a Kacatkák

Sally Gardner kétrészes könyvsorozatából sok mindent megtudunk a tengerek élővilágáról is, és arról, miért használjuk tévesen a „szemét” kifejezést. 

...

Furcsa rémálmok gyötrik a budapesti kamaszokat Fiala Borcsa új könyvében – Olvass bele! 

Egy diákcsapat bejárja Budapest titokzatos, föld alatti helyszíneit, hogy megküzdjenek egy gonosz Lénnyel.

Hírek
...

Megjelent Margaret Atwood új könyve: Elveszve a rengetegben

...

Ma 99 éves David Attenborough: 99 emlékezetes szereplésével köszöntötték fel

...

Ősszel jön a Stephen King-regény, amit eddig soha nem filmesítettek meg

...

Új, kutyás borítót kapott Sally Rooney regénye, az Intermezzo az angol nyelvű piacon

...

Idén is lesz magyar film a Cannes-i fesztiválon: felújították A napfény ízét

...

Itt A csütörtöki nyomozó klub Netflix-bemutatójának dátuma!

Kiemeltek
...

„A senki földjén szeretek a legjobban mozogni” – 20 éves az egyik leghíresebb disztópia, a Ne engedj el...

A szerző a több mint egy évtizedig készülő mű keletkezésének történetéről mesélt: a nagy elakadásokról, a “heuréka”-pillanatról és a címadásról árult el részleteket. 

...

Mohácsi Balázs: A szakmánk szerint kényszerolvasók vagyunk (Podcast)

Bertók Lászlótól a művek értelmezéséig: podcastsorozatunkban Ott Anna Mohácsi Balázst kérdezte.

...

Litkai Gergely podcastjának könyvajánlója: 2 könyv a fák erejéről

Ezeket olvasd, ha többet megtudnál a fákról.

Nádasdy Ádám: A melegeknél fontosabb problémái is vannak Magyarországnak

Nádasdy Ádám: A melegeknél fontosabb problémái is vannak Magyarországnak

Nádasdy Ádám mesélt nekünk angliai élményeiről, a Covid-időszakról, de szó esett politikáról is.

Szerzőink

Chilembu Krisztina
Chilembu Krisztina

„A senki földjén szeretek a legjobban mozogni” – 20 éves az egyik leghíresebb disztópia, a Ne engedj el...

Tasi Annabella
Tasi Annabella

Závada Péter: A kiabálást ki lehet nőni, de a lírát nem

...

Esterházy Péternek a szabadság munka, amihez meg kell hallgatni a másikat

...

Egy autópályán kidobott csikk egy egész erdőt lángra lobbanthat

...

Puskás Panni: Muszáj lenne olyan szövegeket mutatni a fiataloknak, amihez tudnak kapcsolódni

A hét könyve
Kritika
„Meghalni is csak állva lehet” – Vérfagyasztó látlelet Hitler Németországáról
Závada Péter: A kiabálást ki lehet nőni, de a lírát nem

Závada Péter: A kiabálást ki lehet nőni, de a lírát nem

Mindenki autofikciót akar írni, erre Závada Péter mit csinál? Új kötetében mindent ráfog az Éngépre, ami megírja a verseit.