Egy könyv azokról, akik a náci Németországban "úsztak az árral"

Egy könyv azokról, akik a náci Németországban "úsztak az árral"

A német-francia Géraldine Schwarz újságíró Emlékezet nélkül című esszéregényében saját családja második világháborús szerepéből kiindulva vizsgálja az emlékezetkultúrát és a múlttal való szembenézést. A múlt tapasztalatairól és a jelen fenyegető eseményeiről nemrég interjúztunk a szerzővel, aki könyvében a személyes történetek mellett a háborút követő páneurópai amnéziát helyezi központba. Az Emlékezet nélkül a hét könyve.

Benedek Márton | 2021. március 08. |

Schwarz apai ágon német, nagyszülei Mannheimből származnak, az itteni családi ház pincéjéből kerültek elő azok az iratok, amelyek beindítják az Emlékezet nélkült. Ám nincsen drámai leleplezés, a nagypapa nem náci hóhér volt vagy ellenálló áldozat, hiszen ez a könyv nem róluk szól, hanem azokról,

akik "úsztak az árral",

akik Mitläuferek voltak. Hivatalosan, a nácitlanító szövetségesek szerint ők "csak névleg csatlakoztak a nemzetiszocializmushoz".

Géraldine Schwarz
Emlékezet nélkül
Ford.: Ádám Péter és Kiss Kornélia, Kalligram, 2020, 392 oldal
-

Schwarz nagypapa tehát nem meggyőződéses náci volt, de saját céghez mégis csak akkor jutott, amikor a zsidó vállalkozókat arra kötelezték, hogy áron alul váljanak meg érdekeltségeiktől. Így lett egy olajtermékeket gyártó üzeme, később pedig elhagyott zsidó otthonok értékeiből rendezett árveréseken szerzett új bútorokat. A háború után párttagsága miatt pár évig nem ő vezette a céget, de ennél sokkal jobban megviselte, hogy a holokausztban összes rokonát elvesztő, Chicagóba menekült eredeti tulajdonos kártérítést követelt tőle. Hiszen ő a törvények szerint cselekedett, a megállapodás "nagyon is baráti légkörben történt", nem is alkudozott (!) és egyébként is, a háború után nekik sem könnyű.

Az ügy tabu volt a családban,

csak a háború hevében Volkerre (a "nép harcosa") keresztelt fiú provokálta vele az apját, de a fennmaradt levelezés alapján a nagypapa tényleg önmagát sajnálta a legjobban és egyáltalán nem vette figyelembe a valóságot: "Ez a szemlélet jellemezte a német társadalom javát, a többség inkább önsajnálatba menekült, eszébe sem jutott, hogy együttérezzen a nácizmus áldozataival. A bűntudat teljes hiányának meg az elvakult szolidaritásnak tudható be, hogy a németek többsége semmiféle felelősséget sem érzett a nácik által elkövetett bűnökért, amelyekért egyedül a Harmadik Birodalom vezetőit hibáztatták." 

Géraldine Schwarz nagyapja sorsa és működése mellett bemutatja Julius Löbmann életét is, akié eredetileg volt az üzem, és természetesen a család francia ágára is kitér. A francia nagypapa a Vichy-kormány idején csendőr volt Dél-Burgundiában, történetesen egy olyan faluban, ami a megszállt övezet és a szabad zóna határán állt, és ahol sok zsidó menekült és ellenálló közlekedett. A család szerint a nagypapa többször inkább szemet hunyt és erőszakot nem követett el, de ezzel együtt a francia rendőrség és csendőrség a környéken is és általában is üldözte a zsidókat, az ország 76 ezer deportáltjának túlnyomó többségét ők tartóztatták le és nem a németek – hogy aztán később megszülessen a francia ellenállás hamis mítosza.  

Miközben egyre részletesebben megismerjük a szerző családjának a múltját, és azt, hogy az egyes családtagok hogyan emlékeznek az eseményekre, az is kibontakozik, hogy

a háború utáni Németország és Franciaország állami szinten hogyan kezelte a múlttal való szembenézést,

mit és hogyan tettek a bűnösők felelősségre vonásával. Németország esetében persze külön fejezeteket, bekezdéseket kap az egykori NSZK és az NDK is – az ottani nézőpont szerint csak a nyugatiak voltak nácik, ők mind antifasiszták; de kifejezetten érdekes az a korai rész is, amiben arról esik szó, hogy a még szövetségesek által felosztott országban ki-ki mennyire kezdett bele a nácitlanításba. A szovjetek a Mitläufereket például békén hagyták, már csak azért is, mert jó érzékkel megsejtették, megfelelő átnevelés után belőlük lesznek a legjobb kommunisták. 

A családtörténet mellett az Emlékezet nélkül igyekszik általánosabb képet is festeni a második világháború utáni európai emlékezetpolitikáról. A már említett országok mellett Olaszországra és Ausztriára is kitér a szerző – itt többször is említést kap az itthon is jól ismert, “fiatalkorában nácikhoz dörgölöző” Heinz-Christian Strache, ugyanis a kötetben a világháborútól a közelmúltig taglalja az eseményeket a könyv második felében kicsit már csapongó szerző. Szóba kerül a gyarmatbirodalmi politika, az olasz fasiszta szobrászat, a Vörös Hadsereg Frakció és a Vörös Brigádok; hosszabb fejezetet kap Bécs, az NDK-privatizáció és a berlini fal leomlása, egyszer csak felbukkan egy német-olasz borász, aki simán bevallja, hogy fasiszta, és többször megszólal Roland Jahn, egykori disszidens, a Stasi-levéltár igazgatója. Ezek után talán nem meglepő, de amikor még egy német-nácis családtörténetnek indult a könyv, nagyon nem lehetett számítani rá, hogy

a végére még Orbán Viktor és Bayer Zsolt is megjelennek.

Személyes családtörténettel kezdődik, a háború utáni Európa megszületésével folytatódik és a jelenkori populista mozgalmak előretörésének kritikájával végződik az Emlékezet nélkül. Üzenete mindegyik szakaszban egyértelmű: a múlttal való szembenézést nem szabad megspórolni, mert a felejtés, az amnézia sosem vezet jóra.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Miért fordítja el a fejét az ember, amikor a szomszédait felszállítják egy vonatra, amelyről nem tudni, hová indul?

Géraldine Schwarz az Emlékezet nélkül című esszéregénye segít megérteni a múltfeldolgozás és az emlékezetpolitika jelentőségét. Interjú.

...
Kritika

A második világháború után újra kellett indítani a történelem kerekét

...
Nagy

Egy sváb-magyar család hajtűkanyarokkal teli 20. századi története

Illés Klára könyvében személyes naplóbejegyzésekből, levelekből, hivatalos dokumentumokból rajzolódik ki egy dunántúli sváb-magyar parasztcsalád huszadik század története.

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Az Altamira-barlangrajzoktól Banksyig - A művészettörténet legizgalmasabb műtermeibe kalauzol egy új könyv

Révész Emese és Grela Alexandra a Hol készül a művészet? című kötettel képzeletbeli utazásra hívja az olvasókat, melynek során a gyerekek betekinthetnek a leghíresebb alkotók műtermeibe.

...
Gyerekirodalom

Margit Auer: A gyerekek szeretik a valóság és mágia közötti finom határvonalat

A Mágikus állatok iskolája című sorozatból eddig 12 kötet jelent meg magyarul, a szerző, Margit Auer pedig novemberben Budapestre látogat. Interjúnkban gyerekkori olvasásélményeiről és gyerekeknek szóló írástippekről kérdeztük, közben pedig kiderül az is, ő maga milyen mágikus állat bőrébe bújna a legszívesebben.

...
Gyerekirodalom

A gyerekek is szoronganak attól, amitől a felnőttek - ezeket a mindfulness könyveket ajánljuk

Összegyűjtöttünk néhányat az elmúlt évek magyar mindfulness megjelenései közül, amelyek kifejezetten a 10 éven aluli korosztálynak szólnak.

Hírek
...
Zöld

A jövő városa az a hely, ahol minden 15 percre van tőled

...
Könyves Advent

Három ember sorsa kereszteződik egy pennsylvaniai Madonna-ikon alatt a jezsuita James Martin első regényében

...
Hírek

Nyílt nap van az Arcanumnál: ma bármit előtúrhatsz a régi újságokból!

...
Szórakozás

A Dűne előzménysorozatát kezdték el forgatni Budapesten 

...
Gyerekirodalom

Így néz ki Szegedi Katalin íróasztala

...
Hírek

Nádas könyveit ajánlják az év végi hajrában egy német lap munkatársai

...
Panodyssey

A Panodyssey bárkinek teret ad a saját szövege publikálására

...
Hírek

Az olvasás nemcsak kikapcsolódás, szemléletformáló hatással is bír

...
Promóció

Stílusos terepszínű nadrágok nem csak munkához

...
Promóció

Egy nélkülözhetetlen kiegészítő, ha sokat időzöl a gép előtt – Kékfény szűrő szemüveg

...
Promóció

A kulturális feltöltődéshez minőségi élelmiszerek járnak

...
Promóció

Hogyan válasszunk asztalt?

Még több olvasnivaló
...
Nagy

A rómaiak is züllésről panaszkodtak, amikor a tekercseket felváltotta a lapozható könyv

A Papirusz számtalan ókori anekdotán és történelmi emléken keresztül elvezet az egyiptomi papiruszkészítő műhelyektől az alexandriai könyvtáron át a római rabszolgák másolóműhelyeiig. Hét érdekességet választottunk ízelítőül az ókori könyvek világából.

...
Nagy

Mohamed Mbougar Sarr az irodalom labirintusáról írt, és közben beleveszett a saját regényébe

Mohamed Mbougar Sarr szenegáli író akarata ellenére is szimbólummá vált: 31 évesen, első fekete-afrikai szerzőként nyerte el a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Paradox módon azzal, hogy neki ítélték a díjat, mintha belépett volna a saját regényének világába, amelyben az irodalmi elitet és intézményrendszert figurázta ki.

...
Nagy

Veres Attila: Igazából már csak a törvények és a pénz fog össze minket

A valóság helyreállítása és a The Black Maybe megjelenése apropójából beszélgettünk a humor szerepéről a feszültségépítésben, a kísérletező történetmesélő formákról, a sírkertszerű Magyarországról, reményről és reménytelenségről. Végül még olvasnivalót is ajánlott. Interjú.

...
Nagy

„Úgy képzeltem, az irodalom lesz a főfoglalkozásom” [Lator95]

A mesterség alapos ismerete elengedhetetlen - mondta egy régebbi interjújában Lator László, aki ma ünnepli 95. születésnapját. Költő, műfordító, tanár, aki szemináriumain egyetemi hallgatók nemzedékeit oktatta.

...
Nagy

Max Porter: Szeretem, amikor a semmiből előpattannak a múlt buborékjai

Max Porter angol író, A bánat egy tollas állattal szerzője. A gyászról és annak feldolgozásáról szóló nagy sikerű könyve után itthon is megjelent második regénye, a Lanny, amiben egy városi család, egy fal és az angol mitológia viszonyai szövődnek össze. A könyvei mellett a partraszálló rómaiakról, Daniel Craigről és a leereszkedő kritikusokkal is beszélgettünk vele.

...
Nagy

A Duna egy metafora, amely összeköti a régió irodalmát

Hogyan határozza meg és köti össze a Duna az általa érintett országok kultúráját, irodalmát? Egyáltalán miért vált ilyen jelentős hatásúvá a folyó ebben a régióban? Hogyan jelenik meg az egyes alkotásokban? Többek közt ezekről a kérdésekről esett szó tegnap délután a Panodyssey Café első alkalmán.

...
Szórakozás

Balla Gergely: Ezen a nyelven tudok a legmélyebben kapcsolódni önmagamhoz/ a.dal.szöveg

Weöres Sándorról, archaikus képekről, református családi hagyományról és az írásról mint módosult tudatállapotról beszélgettünk Balla Gergővel. Ez az új podcastsorozatunk zenéről, írásról és textusról, a.dal.szöveg

Szerzőink

...
Karádi Gergő

“Minek kéne bármin is izgulni?” - MMAMT: Okos, hülye

...
sa

A rómaiak is züllésről panaszkodtak, amikor a tekercseket felváltotta a lapozható könyv

...
Litkai Gergely

Litkai Gergely: Hogyan kerüljünk ki egy fekete lyukat?

...

Az Abigél a háború, a veszteség és a konspiráció regénye is [A Szabó Magda-titok 1.]

...

Tíz példamutató nő, tíz kiváló szakmai életút - Ezeket tanultam a Túl a plafonon beszélgetéseiből

...

Harry Potter vs. Jókai: a kötelezőkről szóló vitát nem lehet ennyire leegyszerűsíteni

...

Miért nem kapnak díjakat a női írók?

A hét könyve
Kritika
A majdnem-élet receptje: egyedülálló anya reménytelen szerelemmel
...
Panodyssey

Moskát Anita: Az igazi történet az utolsó pont után kezdődik

"A fikció eszköz, amellyel a jövőt írjuk" - fogalmazza meg Moskát Anita,  a Panodyssey projekt egyik nagykövete. Műhelynaplójának második részében a fikció és a valóság viszonyáról olvashatunk, és arról, hogyan tud az ember történetek hatására cselekvőbbé válni.