Közel-keleti válság, illegális migráció, európai integráció, a szélsőjobb megerősödése – címlapok 1947-ből és napjainkból. A svéd oknyomozó újságíró és író, Elisabeth Åsbrink a Park Kiadó gondozásában megjelent 1947 – Újrakezdés a háború után című regénye a második világháború utáni második év történéseit veszi sorra. Az objektivizmus látszatát fenntartó történelmi és személyes tárlatvezetés képei mind összeköthetőek jelenünkkel, a fókuszt azon 1947-ben játszódó események adják, melyeknek hatása a bőrünkön érezhető nap mint nap.
Elisabeth Asbrink: 1947
Fordította: Dobosi Beáta, Park Kiadó, 2019, 276 oldal, 3490 HUF
A magyar és angol szülőktől származó, svéd Elisabeth Åsbrink íróként is visszanyúl oknyomozó újságírói gyökereihez, regényei valódi dokumentumokon alapulnak, azokból építik fel egy korszak díszleteit, hangulatát, eseményeinek magyarázatát. Åsbrink először azzal került nemzetközi reflektorfénybe, hogy második regényében, a magyarul nem olvasható And in Wienerwald the trees are still standing-ben ő volt az, aki első alkalommal támasztotta alá valós bizonyítékokkal, hogy az IKEA alapítója, Ingvar Kamprad 4013-as tagsági számával aktívan részt vett a Svéd Nemzetiszocialista Párt jogutódjaként működő Svensk Socialistisk Samling életében. Kamprad később pénzzel is támogatta a toborzást, a Holokauszt-tagadó Per Engdahl fasiszta vezér pedig az esküvői meghívottjai szűk listáján is szerepelt, beszédet is mondott jóbarátja házasságkötésekor. „Per Engdahl ma is követendő példa számunkra, s amíg élek, hiszek a tanításában” – nyilatkozta a szerzőnek az IKEA alapítója, mely mondatai nagy port kavartak. Az írónő regényével 2011-ben elnyerte a legjobb könyvért járó August-díjat non-fiction kategóriában.
Elisabeth Åsbrink: A női jogok szempontjából hatalmas visszalépés következett a háború után
Fotó: Valuska GáborBorzasztóak a fények ebben a szobában - állapítja meg a Várkert Bazár emeletének Haumann Péter öltözőjében Elisabeth Åsbrink, a Margó Irodalmi Fesztivál magyar gyökerekkel is rendelkező svéd vendége, a Park Kiadó gondozásában megjelent 1947 - Újrakezdés a háború után című regény...
Harmadik regényével először ehhez a témához szeretett volna visszatérni Åsbrink, Per Engdahl szerepét akarta vizsgálni a fasiszta mozgalmak alakulásában, ezért kezdett el információ után kutatni az 1947-es sajtóban. Az 1947 – Újrakezdés a háború után című kötetben végül tágabb perspektívát választott, és John Dos Passos technikai újításaihoz visszanyúlva, a „newsreel” eszközét használta az év havi bontású leírására. A hírekből, naplórészletekből összeálló mozaikkép azt az érzetet kelti, hogy az emberiség sorsának döntő fordulatai, a jelenünket meghatározó események ebből az évből erednek. Åsbrink nagyon ritkán kommentálja az eseményeket, inkább csak krónikás, lejegyző, nézőpontja, pártossága nem a megnyilatkozásaiból, hanem a szubjektív válogatás elemeiből kibontakozó összképből derül ki. A szikár, riporteri hang viszont néha megtörik, elsősorban a családi, személyes szál, a háborús túlélő, akkor tízéves édesapa történetét mesélve vált a hangnem poétikussá. A történelmi kronológiára épülő regény központi motívuma az idő és az időtlenség. Hasszán al-Banna, a Muszlim Testvériség iszlám szervezet alapítója egy órás fia:
„Egy órákkal teli helyiségben az idő egyszerre lesz barát és ellenség. Ha valaki szétszed egy órát, tüzetesen megvizsgálja a belsejét, és újraindítja az időt, az uralható erővé válik” – írja Åsbrink.
De az elkobzott órák számában mérik az Einsatzgruppe által megölt közel egymillió zsidó halálát, Mihail Kalasnyikov Zsukov tábornoktól is egy órát kap ajándékba találmányáért. Mintha a második világháborúval az idő is lezárult volna, a történelem kerekét pedig újra kellene indítani.
Ennek az újrakezdésnek a története az 1947, mely sok szempontból visszafelé haladás: a nők jogai szempontjából katasztrófa, hogy a háborúból visszatért férfiak miatt tízezrek veszítik el azonnal állásukat, Per Engdahl pedig Svédországból szervezi újra a náci mozgalmat, összekötve Európa megmaradt fasiszta sejtjeit Latin-Amerikával. Raphael Lemkin eközben arra áldozza életét, hogy a népirtást nemzetközi bűncselekménynek ismertesse el, Dior fényűző kollekciókat tervez kizárólag karcsú derekú nőknek, zsidó menekültek hajója pedig elhagyja Franciaország partjait, hogy palesztin vizekre evezzen és közvetve megváltoztassa a történelem folyását. A főszereplők nélküli regény a politikai diskurzusok és döntések, valamint történelmi tények leírásán kívül több, a korszak meghatározó alakjaihoz köthető történetet is az olvasó elé tár: George Orwell küzdelmét az 1984 írásakor, Simone de Beauvoir Nelson Algrenhez írt szerelmes leveleit, Theleonious Monk vagy Billie Holiday 1947-jét. Ezekből a személyes szálakból, valamint a családi történetből viszont arányaiban lehetne sokkal több, mélyebb tartalom is, melyek jobban ellensúlyoznák a világpolitikailag rendkívül sűrű év kronologikusan egymás után következő, kontinenseken átívelő történéseinek sokszor száraz, történelemkönyvi leírásait.
