A népnevelés és államépítés kommunista receptje

A népnevelés és államépítés kommunista receptje

Milyen eszközökkel igyekeztek a kommunisták meggyőzni a hétköznapi embereket arról, hogy a létező világok legjobbikát ígérik nekik? Miként vált a politikai propaganda a mindennapok részévé az 1948 utáni években? Mit jelentett a házi agitáció, és mi volt a célja? Milyen szerepe volt a kommunista "újbeszélnek" a meggyőzésben, a mindennapos kis alkukban és az egyéni érdekérvényesítésben? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Huhák Heléna széles körű forrásanyagra, a hivatalos iratok mellett naplókra és magániratokra is épülő könyve. Olvass bele!

Könyves Magazin |

Huhák Heléna könyve bemutatja, hogyan próbálták az agitátorok – más néven a népnevelők – manipulálni és mozgósítani a társadalom tagjait hétköznapi helyzetekben, és hogy milyen hatása volt az agitációnak a személyes kapcsolatokra és a nyelvhasználatra.

Huhák Heléna
Agitátorok - A kommunista mozgósítás a pártállam kiépítésének mindennapjaiban (1948-1953)
Jaffa Kiadó, 2022, 271 oldal
-

A pártiratokban a népnevelők „reakciós tömbökből" álló agitációs térképeket gyártottak, a lakásokban leleplező tárgyak után kutattak, a „kispolgárokat" önkritikára, pártszerű szeretetre és gyűlöletre tanították. A jelentőlapok történeteiben a meggyőzendő „ellenség" a bérházakban, a közértben és a templomok környékén, de szinte bárhol feltűnhetett. A házi agitáció nem egyszerűen az otthonok bevételét jelentette, a magántér az érdekérvényesítés, a panaszkodás és az alkudozás helyszínévé is válhatott.

A kötet részletesen feltárja, hogyan változott meg a valóság észlelése az agitprop hálózat hatására, és hogy a hivatalos iratokban elképzelt világot nemcsak a propaganda, de a népnevelők, sőt a „népneveltek" tapasztalatai és érdekei is formálták. 

Huhák Heléna történész, az ELKH BTK Történettudományi Intézetének kutatója. A Kismama sárga csillaggal (2015) és a Lágerutazás (2017) című kötetek társszerkesztője. Fő kutatási területe a 20. századi társadalom és mindennapok története.

Huhák Heléna: Agitátorok (részlet) 

M. Imre 1952. július 26-án, szombat esti naplóírása közben Lenin porcelánszobrán mélázott el. Olyannak tűnt számára, mintha még most is élne, és közben azon töprengett, milyen sokat kellett a nagy kommunista forradalmárnak dolgoznia ahhoz, hogy „az emberiséget megszabadítsa az évezredes zsarnokság alól”. Ő sem tétlenkedett: ezen az estén 11 órakor ért haza „ellenőrzői útjáról”. Szomorúan indult a napja, hiszen az egyik lakó lakáskérvényét nem tudta elintézni, mivel a kért ingatlant néhány nappal korábban már kiutalták. Új kérelmek is befutottak hozzá: az üzemben egy idősebb férfi áthelyezése miatt kért tőle segítséget, egy többgyermekes nő pedig a főbérlőjét panaszolta be nála, aki állandóan veszekedett vele, az ajtót csapkodta rá. és ki akarta őt gyerekestől lakoltatni.  Mint arról már esett szó, M. Imre egy éven át vezetett feljegyzései a politikai részvétel egyik változatát mutatják be, és arra is rávilágítanak, hogy miként használta ki a naplóíró a részvétel útján létrejövő mozgásteret érdekei érvényesítésére. Feljegyzései azt bizonyítják, hogy a Lenin szobra felett eltűnődő tanácstagon és pártmunkáson ugyanannyira – vagy adott helyzetben sokkal inkább – múlott, hogy milyen tartalommal töltődik meg az 1950-es évek egyik „cégérré” vált kifejezése, az agitáció és propaganda, mint az agitprop hálózat élén álló funkcionáriusokon, a pártvezetőkön és az ideológusokon.

A népnevelői jelentések olvasói közé beállva azt igyekeztem kideríteni, hogyan zajlott az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején egy agitációs kampány szervezése és megvalósítása.

A népnevelők történeteit olvasva egy kutató nem indulhat el azon a nyomon, hogy a történet szereplője vajon a rendszer ellensége vagy támogatója volt-e, hiszen erre a kérdésre sem a pártiratok, sem más források nem fognak tudni válaszolni. Arra azonban rákérdezhetünk, hogy az illetőt a népnevelő vajon miért ábrázolta a választott módon, milyen hatást kívánt elérni ezzel, és milyen szerepe volt mindebben a hálózat működésének, illetve a népnevelők érdekérvényesítéséi törekvéseinek. Ennek köszönhetően az agitációs hálózat megismerésén keresztül a társadalmi mozgósítás és pártállam mindennapjaiba is betekinthetünk.

A fellelhető forrásokból mindenekelőtt az derül ki, hogy az agitációs hálózat nem csupán a népnevelők mozgósításának és politikai részvételének intézményi feltételeit teremtette meg, de a kommunista beszédmód terjesztésének eszköze is volt. A pártszervezetek eseményein, a kampányok megszervezésén és lebonyolításán, valamint a jelentésíráson keresztül az agitátorok elsajátították az agitáció nyelvét, a megszerzett tudást pedig mintegy „nyelvtanárként” átadtak az agitáció alanyainak.

Ez azonban közel sem jelentett egyirányú tanulási folyamatot.

Az apparátusi munka zavarai, a pártmunkáshiány, az instabil, kampányokra épülő működésmód, valamint az adminisztrációs terhek együttesen alakították ki azokat a hézagokat, amelyeknek köszönhetően a kommunista nyelv egyéni használatai kibontakozhattak. Mindemellett a népnevelők sem voltak feltétlenül a propagandaiskola „éltanulói”.

A jelentések és egyéb agitációval kapcsolatos pártiratok rávilágítanak arra, hogy miként alkalmazták a kommunista beszédmódot a különféle agitációs helyzetekben, illetve a helyi pártélet konfliktusainak megoldása közben. Amiképpen a térben a házi agitáció létrehozta a „reakciós gócpontokat” és az „ellenséges tömböket”, a nyelvhasználatban hasonló viszonyítási pontként jöttek létre a kommunista normák és erkölcsök közvetítésére használt szövegsémák, illetve megfogalmazások. A XIII/31. körzetben a kommunista nyelvhasználat a „kispolgári” magatartású párttagok nevelésének eszközévé vált. Az L. családról szóló fejezetből kiderült, hogyan trenírozta a körzeti pártszervezet a párttagokat – köztük a népnevelőket – a pártélet belső eseményein, a pártgyűlésen, a párttagfelvételen és az önkritikán keresztül. Többek között rámutattak a pletyka és a pártszerű vita; a polgári fúrás és a kommunista bírálat; az individualista polgári lelkület és a kommunista közösségi érzés közti különbségekre. A nyelvlecke visszamondásának bizonyítékaként a férjével együtt önkritikát gyakorló L.-né „tipikus polgárasszonyból” az elnöki emelvényre ültetett népnevelővé „változott”, aki a későbbiekben agitációs jelentéseit – párttagtársaival együtt – a gyűléseken megtanult kifejezések köré építette fel.

A jelentések azonban többek voltak, mint megtanult szavak és fogalmak történetekbe rendezve.

Egyfajta valóságérzékelést is közvetítettek „népneveltekről” és népnevelőkről egyaránt. A párton kívüli lakosságot a jelentőlapok „jóindulatú”/„közömbös”/„ellenséges” kategóriái szerint kellett bemutatni. Amint azt a súlypontházak esetén is láthattuk, a házi agitáció az „ellenséges” megnyilvánulások valóságos fórumává vált a népnevelőktől elvárt éberség és ellenségkeresés követelményének megfelelően. A népnevelői jelentések azt a látszatot keltették, hogy az egyes társadalmi csoportok és folyamatok érzékelése éppen úgy zajlik, ahogy azt a propagandában ábrázolták. Hogy ezek a jelentések ilyen nagy tömegével és rendszeresen elkészüljenek, szükség volt az iratgyártó bürokrácia, az agitációs hálózat apparátusának működésére.

A népnevelők a jelentések segítségével a hatékony, éber és jól érvelő pártmunkás benyomását kívánták kelteni. A jelentésekből készült összefoglalókat előállító körzeti párttitkárok pedig a népnevelőket jól megszervező apparátus képét akarták sugározni magukról a kerületi pártbizottság felé. Emellett alapanyagot gyűjtöttek a propagandabrosúrákban olvasottakhoz hasonló helyi történetekhez is, hiszen ezt a tevékenységet ugyancsak elvártak tőlük. A népnevelőhálózat termelte irattömeg hozzájárult ahhoz, hogy úgy tűnjön: a rendszer stabil, kellő számú aktív párttag áll rendelkezésre, a lakosságot pedig sikerült mozgósítani a szavazásra, a felvonulásra és a munkaversenyre. Ugyanezt a látszatot igyekezett kelteni a hierarchia alján a népnevelő a párttitkára számára, a hierarchia tetején pedig Rákosi Mátyás Moszkva felé.

Ily módon az iratgyárrá változott agitprophálózat a jelentéseken keresztül változtatta meg a valóság érzékelését. 

Az agitációs helyzetekről készült leiratokban a népnevelők a saját valóságértelmezésüket rögzítették, történeteik pedig a házi agitáció helyzeteiben fogantak meg. A brosúrák lapjairól megismert szereplőket a népnevelőknek a városi terekben, leginkább a családi otthonokban kellet megtalálniuk. A vizafogói választási kampány példája azt mutatja meg, miként próbálta a pártszervezet az agitáción keresztül a körzeti népnevelők és a lakosság lojalitását bizonyítani, miközben helyi pártélet alig folyt. Az agitációs történetek íróit nehéz feladat elé állította a munkások lakta városrész teljes közönye, ennek ellenére a kerületi pártbizottság felé igyekeztek jó benyomást kelteni magukról, azaz az agitációt sokkal inkább a felettes szerv elégedettségét kivívó „valóság” megrajzolására használták fel, mintsem a lakosság mozgósítására és „felvilágosítására”. 

A békeagitációs jelentésekbe bekerülő zsidó származású újlipótvárosiakat a népnevelők aszerint csoportosították, hogy mit gondolnak az NDK megalapításáról. A németkérdéssel foglalkozó kampány kezdetén szinte csak „németgyűlölő” hangok hallatszottak, de két hét elteltével már csak egyetlen személy nyilatkozott „ellenségesen”. A népnevelők tehát jó munkát végeztek – legalábbis ezt mesélték el a jelentéseiken keresztül a körzeti pártszervezetnek. Mindeközben a lakóknak tulajdonított érzelmeket nem a családi tragédiákhoz, hanem a gyűlölet párt által megfogalmazott normáihoz képest értékelték, és újramagyarázásukkal munkájuk hatékonyságát demonstrálták. 

Az agitátorok megváltozott valóságábrázolása nyomán a kerület „ellenséges” összeesküvések és rendszerellenes, titkos találkozók színtere lett.

A közértek, a templomok, a tisztviselőházak, de olykor a fodrászatok és a fűszerüzletek is jó kiindulópontként szolgáltak az ellenségesnek beállított tevékenységek lokalizálásához. A kommunista beszédmód egyik jellemzője volt, hogy minél konkrétabbnak kellett lennie: a személynevek és a lakcímek a hitelesség és a „valóság” látszatát növelték. Ha egy lakóház története vagy egy lakás berendezése bekerült a jelentésekbe, akkor arról a népnevelők elmondhatták, hogy ismerték és felügyelték. Ezáltal a házi agitáció nem csupán a nyelv, de a városi terek „birtoklásának” látszatát is felépíthette.

A városi terekhez képest egészen más kép rajzolódik ki a borsodi aprófalvakban folytatott vidéki népnevelésről – pontosabban a falusi pártmunkáról, amelynek irataiban az agitáció nem jelenik meg annyira elkülönülve, mint a XIII. kerületi körzetek esetében. Sokkal jobban kidomborodik ugyanakkor a járási és a községi pártszervezetek közötti konfliktusos helyzet, amelybe az agitációs munka hibái és hiányosságai is beágyazódtak. A vidéki pártépítésről szóló történeteket a járás arra használta, hogy a falusi pártszervezetek életképtelenségét bizonyítsa a megye és a központi agitprop osztály előtt. Ahol megfelelően működő párttitkárt sem lehetett találni, ott a rendszeres népnevelés fontosságát sem lehetett megérteni. Ehelyett egészen másra használták fel a pártmunkásokat – mint láthattuk, leginkább a beszolgáltatási követelések teljesítésére. Ezáltal a falusi népnevelő – akárcsak a részeges, pártmunka helyett szüretelni, vadászni járó párttitkár – meglehetősen messzire került a propagandában megrajzolt ideáltól. 

Az agitációs hálózat létrehozásának hivatalosan megfogalmazott célja a „népnevelés”, a „politikai felvilágosítás”, a mozgósítás és az ellenőrzés volt.

Ha azonban a propagandaszövegek mögé tekintünk, és megvizsgáljuk, hogyan működtek az agitációs feladatokkal megbízott népnevelők, kiderül: a hálózatot a pártalapszervezetek és a népnevelők nemcsak erre használtak. Az apparátus nem felülről irányított és mozgatott párttagok masszája volt, hanem értékrendek és érdekek szerint cselekvő egyénekből tevődött össze. A hálózat pedig nem a központi agitprop osztály intézkedéseit végrehajtó gépezetként, hanem ezen értékek és érdekek cselekvési tereként működött. Az agitáció vizsgálata arra mutat rá, hogy helyi szinten az egyének vagy a kisebb csoportok miként kerestek mozgásteret maguknak, és mennyit találtak ahhoz, hogy érdekeiket érvényesítsék.

Hírlevél feliratkozás

Hírek
...
Hírek

Június 30-ig nevezhettek a Margó-díjra!

...
Nagy

Vonnák Diána: Meg akartam hekkelni ezt a felnőtt életet [E/3]

...
Hírek

75 éve jelent meg először Anne Frank naplója

...
Könyvtavasz

Zseniális állatok: van, amelyik popcorn-szagot áraszt

...
Zöld

Ne etesd a vízimadarakat – inkább figyeld meg vagy rajzold le őket!

...
Gyerekirodalom

Borzongató szellemhistória tíz éven felülieknek

...
Könyvtavasz

Az életközépi válság nem tart örökké

...
Szórakozás

A Semmi kezdetben botrányt okozott, most film készült belőle

...
Hírek

Ne dobd ki a megunt könyveket!

...
Hírek

Amber Heard könyvben írná meg a Johnny Depp-pel való kapcsolatát

...
Promóció

Hogyan fokozhatod igazán az olvasás élményét?

...
Promóció

Melyik az az ital, ami írók és költők ezreinél a múzsa csókja?

A hét könyve
Zöld
Mulder ügynök logikája a sarlatánok korának uralkodó tünete
...
Szórakozás

Titkos szex, Knausgård szelleme és egy pellengérre állított gyerekkönyv - Megnéztük a Szerelem és anarchia második évadát

A Szerelem és anarchia a második évadban is hozza, amit a címben ígér, és talán az eddigieknél is mélyebbre merül a könyvkiadás bugyraiba.

...
Nagy

Mérő Vera úgy hozta közel az olvasóhoz a lúgos támadást, hogy irodalmat csinált belőle

Renner Erika történetét Mérő Vera dolgozta fel a Lúg című kötetében. Interjúnkban a szerző az írás folyamatáról, bátorságról és közönyről mesélt, valamint arról, hogyan válhat valaki bántalmazóvá, és miért nehéz kiszakadni egy bántalmazó kapcsolatból.

Szerzőink

...
Ruff Orsolya

Titkos szex, Knausgård szelleme és egy pellengérre állított gyerekkönyv - Megnéztük a Szerelem és anarchia második évadát

...
Laborczi Dóra

Hová tűnt Fekete István országa?

...
Forgách Kinga

A Baráti beszélgetések introvertált főhősei idegesítően emberiek

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

A Baráti beszélgetések introvertált főhősei idegesítően emberiek

Vágy, bűntudat, sebzettség, kommunikációs elakadások – ezekről mesél Sally Rooney első regénye, a Baráti beszélgetések, amelyet most már sorozatként is viszontláthatunk. A történet négy ember elképesztően komplikálttá és fájdalmassá fajuló viszonyrendszeréről szól, a nagy sikerű Normális emberekhez hasonlóan pedig itt is végig a szenvedély és a szenvedés határán billegünk.

...
Szórakozás

A Love, Death & Robots továbbra is kíméletlen őszinteséggel szembesít az emberségünkkel

Tényleg képtelenek vagyunk megváltozni? A Netflix tévésorozata, a Love, Death & Robots új évada szerint lélekszakadva rohanunk bele a saját végzetünkbe. Nem tud ebben visszafogni bennünket sem technológiai fejlődés, sem harmadik típusú találkozás, de még a múltbéli tapasztalataink sem. 

...
Nagy

A Halott Pénz-könyv még a tagoknak is tudott meglepetést okozni

A Halott Pénz Na még mit nem?! című kötetét mutatták be a Hajógyár és az A38 hajó Zene x Szöveg programsorozatának legutóbbi alkalmán. Járai Márkot, Boros Gábort és a kötet egyik szerzőjét, Jávor Bencét Erdős Viki kérdezte zenekari titkokról, a sikerig vezető útról, közös munkáról és az írás folyamatáról.

...

A hazugságtól az önbecsapásig vezetnek Moskát Anita novellái [Ms. Columbo Olvas]

...

Gerőcs Péter: A filmben az a legvarázslatosabb, amit nem látunk

...

Fehér Renátó: Mindig politikai beágyazottságban születnek a versek

...

Jászberényi Sándor tíz évnyi háborúja

Még több olvasnivaló
...
Hírek

5 könyv a balatoni strandoláshoz

Végre kitört a nyári szünet és megérkezett a strandidő is, ennek apropóján olyan könyveket gyűjtöttünk össze, amelyek a Balatonhoz kapcsolódnak. Van köztük romantikus regény, novelláskötet, krimi és gyerekkönyv is. 

...
Zöld

Miért fenyegető a nő sikere a férfi számára?

Chimamanda Ngozi Adichie nigériai-amerikai feminista szerző könyvében és TED Talk videójában a női természet félreértéséről mesélt, és arról, miért is kellene mostantól másként nevelnünk fiainkat és lányainkat.

...
Nagy

Nixon nem úszta meg a lehallgatási botrányt - 50 éves a Watergate

1972. június 17-ére virradó éjjel pattant ki az Egyesült Államokban a Watergate-ügy, amelynek nyomán Richard Nixon - az amerikai elnökök közül egyedüliként - kénytelen volt lemondani tisztségéről. Az ügyről két könyvet is írt a botrányt kirobbantó két újságíró, Bob Woodward és Carl Bernstein - utóbbival volt szerencsénk már interjúzni is.

Jó szívvel ajánljuk
Gyerekirodalom
Kéményseprő Kelemen a váratlan, a véletlen és a hétköznapi csoda meséje
...
Gyerekirodalom

„Van a kezemben olyasmi, amivel meg tudom nevettetni az embereket” - 95 éves lenne Dargay Attila

Olvass!
...
Könyvtavasz

Az Óriásalka ugyan messziről boszorkányra hasonlít, de megtanít repülni

A tizenkét éves Lóri rajong a biológiáért. Álmában időnként kihalt állatok jelennek meg: a fiú a Holdkarmúval, Gyomorköltővel, Óriásalkával, Kardfogúval és Bozótpatkánnyal folytatott párbeszédek segítségével próbálja értelmezni élete eseményeit. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Vajon kit illet meg a megtalált kincs?

Nógrádi Gábor gyerekszereplői kincskeresési lázban égnek, és hamarosan felkerekednek, hogy személyesen járjanak utána, vajon tényleg van-e alattuk kincs. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Mán-Várhegyi novellájában nyomtalanul eltűnik egy férj a Miss Pula fedélzetéről