A népnevelés és államépítés kommunista receptje

A népnevelés és államépítés kommunista receptje

Milyen eszközökkel igyekeztek a kommunisták meggyőzni a hétköznapi embereket arról, hogy a létező világok legjobbikát ígérik nekik? Miként vált a politikai propaganda a mindennapok részévé az 1948 utáni években? Mit jelentett a házi agitáció, és mi volt a célja? Milyen szerepe volt a kommunista "újbeszélnek" a meggyőzésben, a mindennapos kis alkukban és az egyéni érdekérvényesítésben? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Huhák Heléna széles körű forrásanyagra, a hivatalos iratok mellett naplókra és magániratokra is épülő könyve. Olvass bele!

Könyves Magazin |

Huhák Heléna könyve bemutatja, hogyan próbálták az agitátorok – más néven a népnevelők – manipulálni és mozgósítani a társadalom tagjait hétköznapi helyzetekben, és hogy milyen hatása volt az agitációnak a személyes kapcsolatokra és a nyelvhasználatra.

Huhák Heléna
Agitátorok - A kommunista mozgósítás a pártállam kiépítésének mindennapjaiban (1948-1953)
Jaffa Kiadó, 2022, 271 oldal
-

A pártiratokban a népnevelők „reakciós tömbökből" álló agitációs térképeket gyártottak, a lakásokban leleplező tárgyak után kutattak, a „kispolgárokat" önkritikára, pártszerű szeretetre és gyűlöletre tanították. A jelentőlapok történeteiben a meggyőzendő „ellenség" a bérházakban, a közértben és a templomok környékén, de szinte bárhol feltűnhetett. A házi agitáció nem egyszerűen az otthonok bevételét jelentette, a magántér az érdekérvényesítés, a panaszkodás és az alkudozás helyszínévé is válhatott.

A kötet részletesen feltárja, hogyan változott meg a valóság észlelése az agitprop hálózat hatására, és hogy a hivatalos iratokban elképzelt világot nemcsak a propaganda, de a népnevelők, sőt a „népneveltek" tapasztalatai és érdekei is formálták. 

Huhák Heléna történész, az ELKH BTK Történettudományi Intézetének kutatója. A Kismama sárga csillaggal (2015) és a Lágerutazás (2017) című kötetek társszerkesztője. Fő kutatási területe a 20. századi társadalom és mindennapok története.

Huhák Heléna: Agitátorok (részlet) 

M. Imre 1952. július 26-án, szombat esti naplóírása közben Lenin porcelánszobrán mélázott el. Olyannak tűnt számára, mintha még most is élne, és közben azon töprengett, milyen sokat kellett a nagy kommunista forradalmárnak dolgoznia ahhoz, hogy „az emberiséget megszabadítsa az évezredes zsarnokság alól”. Ő sem tétlenkedett: ezen az estén 11 órakor ért haza „ellenőrzői útjáról”. Szomorúan indult a napja, hiszen az egyik lakó lakáskérvényét nem tudta elintézni, mivel a kért ingatlant néhány nappal korábban már kiutalták. Új kérelmek is befutottak hozzá: az üzemben egy idősebb férfi áthelyezése miatt kért tőle segítséget, egy többgyermekes nő pedig a főbérlőjét panaszolta be nála, aki állandóan veszekedett vele, az ajtót csapkodta rá. és ki akarta őt gyerekestől lakoltatni.  Mint arról már esett szó, M. Imre egy éven át vezetett feljegyzései a politikai részvétel egyik változatát mutatják be, és arra is rávilágítanak, hogy miként használta ki a naplóíró a részvétel útján létrejövő mozgásteret érdekei érvényesítésére. Feljegyzései azt bizonyítják, hogy a Lenin szobra felett eltűnődő tanácstagon és pártmunkáson ugyanannyira – vagy adott helyzetben sokkal inkább – múlott, hogy milyen tartalommal töltődik meg az 1950-es évek egyik „cégérré” vált kifejezése, az agitáció és propaganda, mint az agitprop hálózat élén álló funkcionáriusokon, a pártvezetőkön és az ideológusokon.

A népnevelői jelentések olvasói közé beállva azt igyekeztem kideríteni, hogyan zajlott az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején egy agitációs kampány szervezése és megvalósítása.

A népnevelők történeteit olvasva egy kutató nem indulhat el azon a nyomon, hogy a történet szereplője vajon a rendszer ellensége vagy támogatója volt-e, hiszen erre a kérdésre sem a pártiratok, sem más források nem fognak tudni válaszolni. Arra azonban rákérdezhetünk, hogy az illetőt a népnevelő vajon miért ábrázolta a választott módon, milyen hatást kívánt elérni ezzel, és milyen szerepe volt mindebben a hálózat működésének, illetve a népnevelők érdekérvényesítéséi törekvéseinek. Ennek köszönhetően az agitációs hálózat megismerésén keresztül a társadalmi mozgósítás és pártállam mindennapjaiba is betekinthetünk.

A fellelhető forrásokból mindenekelőtt az derül ki, hogy az agitációs hálózat nem csupán a népnevelők mozgósításának és politikai részvételének intézményi feltételeit teremtette meg, de a kommunista beszédmód terjesztésének eszköze is volt. A pártszervezetek eseményein, a kampányok megszervezésén és lebonyolításán, valamint a jelentésíráson keresztül az agitátorok elsajátították az agitáció nyelvét, a megszerzett tudást pedig mintegy „nyelvtanárként” átadtak az agitáció alanyainak.

Ez azonban közel sem jelentett egyirányú tanulási folyamatot.

Az apparátusi munka zavarai, a pártmunkáshiány, az instabil, kampányokra épülő működésmód, valamint az adminisztrációs terhek együttesen alakították ki azokat a hézagokat, amelyeknek köszönhetően a kommunista nyelv egyéni használatai kibontakozhattak. Mindemellett a népnevelők sem voltak feltétlenül a propagandaiskola „éltanulói”.

A jelentések és egyéb agitációval kapcsolatos pártiratok rávilágítanak arra, hogy miként alkalmazták a kommunista beszédmódot a különféle agitációs helyzetekben, illetve a helyi pártélet konfliktusainak megoldása közben. Amiképpen a térben a házi agitáció létrehozta a „reakciós gócpontokat” és az „ellenséges tömböket”, a nyelvhasználatban hasonló viszonyítási pontként jöttek létre a kommunista normák és erkölcsök közvetítésére használt szövegsémák, illetve megfogalmazások. A XIII/31. körzetben a kommunista nyelvhasználat a „kispolgári” magatartású párttagok nevelésének eszközévé vált. Az L. családról szóló fejezetből kiderült, hogyan trenírozta a körzeti pártszervezet a párttagokat – köztük a népnevelőket – a pártélet belső eseményein, a pártgyűlésen, a párttagfelvételen és az önkritikán keresztül. Többek között rámutattak a pletyka és a pártszerű vita; a polgári fúrás és a kommunista bírálat; az individualista polgári lelkület és a kommunista közösségi érzés közti különbségekre. A nyelvlecke visszamondásának bizonyítékaként a férjével együtt önkritikát gyakorló L.-né „tipikus polgárasszonyból” az elnöki emelvényre ültetett népnevelővé „változott”, aki a későbbiekben agitációs jelentéseit – párttagtársaival együtt – a gyűléseken megtanult kifejezések köré építette fel.

A jelentések azonban többek voltak, mint megtanult szavak és fogalmak történetekbe rendezve.

Egyfajta valóságérzékelést is közvetítettek „népneveltekről” és népnevelőkről egyaránt. A párton kívüli lakosságot a jelentőlapok „jóindulatú”/„közömbös”/„ellenséges” kategóriái szerint kellett bemutatni. Amint azt a súlypontházak esetén is láthattuk, a házi agitáció az „ellenséges” megnyilvánulások valóságos fórumává vált a népnevelőktől elvárt éberség és ellenségkeresés követelményének megfelelően. A népnevelői jelentések azt a látszatot keltették, hogy az egyes társadalmi csoportok és folyamatok érzékelése éppen úgy zajlik, ahogy azt a propagandában ábrázolták. Hogy ezek a jelentések ilyen nagy tömegével és rendszeresen elkészüljenek, szükség volt az iratgyártó bürokrácia, az agitációs hálózat apparátusának működésére.

A népnevelők a jelentések segítségével a hatékony, éber és jól érvelő pártmunkás benyomását kívánták kelteni. A jelentésekből készült összefoglalókat előállító körzeti párttitkárok pedig a népnevelőket jól megszervező apparátus képét akarták sugározni magukról a kerületi pártbizottság felé. Emellett alapanyagot gyűjtöttek a propagandabrosúrákban olvasottakhoz hasonló helyi történetekhez is, hiszen ezt a tevékenységet ugyancsak elvártak tőlük. A népnevelőhálózat termelte irattömeg hozzájárult ahhoz, hogy úgy tűnjön: a rendszer stabil, kellő számú aktív párttag áll rendelkezésre, a lakosságot pedig sikerült mozgósítani a szavazásra, a felvonulásra és a munkaversenyre. Ugyanezt a látszatot igyekezett kelteni a hierarchia alján a népnevelő a párttitkára számára, a hierarchia tetején pedig Rákosi Mátyás Moszkva felé.

Ily módon az iratgyárrá változott agitprophálózat a jelentéseken keresztül változtatta meg a valóság érzékelését. 

Az agitációs helyzetekről készült leiratokban a népnevelők a saját valóságértelmezésüket rögzítették, történeteik pedig a házi agitáció helyzeteiben fogantak meg. A brosúrák lapjairól megismert szereplőket a népnevelőknek a városi terekben, leginkább a családi otthonokban kellet megtalálniuk. A vizafogói választási kampány példája azt mutatja meg, miként próbálta a pártszervezet az agitáción keresztül a körzeti népnevelők és a lakosság lojalitását bizonyítani, miközben helyi pártélet alig folyt. Az agitációs történetek íróit nehéz feladat elé állította a munkások lakta városrész teljes közönye, ennek ellenére a kerületi pártbizottság felé igyekeztek jó benyomást kelteni magukról, azaz az agitációt sokkal inkább a felettes szerv elégedettségét kivívó „valóság” megrajzolására használták fel, mintsem a lakosság mozgósítására és „felvilágosítására”. 

A békeagitációs jelentésekbe bekerülő zsidó származású újlipótvárosiakat a népnevelők aszerint csoportosították, hogy mit gondolnak az NDK megalapításáról. A németkérdéssel foglalkozó kampány kezdetén szinte csak „németgyűlölő” hangok hallatszottak, de két hét elteltével már csak egyetlen személy nyilatkozott „ellenségesen”. A népnevelők tehát jó munkát végeztek – legalábbis ezt mesélték el a jelentéseiken keresztül a körzeti pártszervezetnek. Mindeközben a lakóknak tulajdonított érzelmeket nem a családi tragédiákhoz, hanem a gyűlölet párt által megfogalmazott normáihoz képest értékelték, és újramagyarázásukkal munkájuk hatékonyságát demonstrálták. 

Az agitátorok megváltozott valóságábrázolása nyomán a kerület „ellenséges” összeesküvések és rendszerellenes, titkos találkozók színtere lett.

A közértek, a templomok, a tisztviselőházak, de olykor a fodrászatok és a fűszerüzletek is jó kiindulópontként szolgáltak az ellenségesnek beállított tevékenységek lokalizálásához. A kommunista beszédmód egyik jellemzője volt, hogy minél konkrétabbnak kellett lennie: a személynevek és a lakcímek a hitelesség és a „valóság” látszatát növelték. Ha egy lakóház története vagy egy lakás berendezése bekerült a jelentésekbe, akkor arról a népnevelők elmondhatták, hogy ismerték és felügyelték. Ezáltal a házi agitáció nem csupán a nyelv, de a városi terek „birtoklásának” látszatát is felépíthette.

A városi terekhez képest egészen más kép rajzolódik ki a borsodi aprófalvakban folytatott vidéki népnevelésről – pontosabban a falusi pártmunkáról, amelynek irataiban az agitáció nem jelenik meg annyira elkülönülve, mint a XIII. kerületi körzetek esetében. Sokkal jobban kidomborodik ugyanakkor a járási és a községi pártszervezetek közötti konfliktusos helyzet, amelybe az agitációs munka hibái és hiányosságai is beágyazódtak. A vidéki pártépítésről szóló történeteket a járás arra használta, hogy a falusi pártszervezetek életképtelenségét bizonyítsa a megye és a központi agitprop osztály előtt. Ahol megfelelően működő párttitkárt sem lehetett találni, ott a rendszeres népnevelés fontosságát sem lehetett megérteni. Ehelyett egészen másra használták fel a pártmunkásokat – mint láthattuk, leginkább a beszolgáltatási követelések teljesítésére. Ezáltal a falusi népnevelő – akárcsak a részeges, pártmunka helyett szüretelni, vadászni járó párttitkár – meglehetősen messzire került a propagandában megrajzolt ideáltól. 

Az agitációs hálózat létrehozásának hivatalosan megfogalmazott célja a „népnevelés”, a „politikai felvilágosítás”, a mozgósítás és az ellenőrzés volt.

Ha azonban a propagandaszövegek mögé tekintünk, és megvizsgáljuk, hogyan működtek az agitációs feladatokkal megbízott népnevelők, kiderül: a hálózatot a pártalapszervezetek és a népnevelők nemcsak erre használtak. Az apparátus nem felülről irányított és mozgatott párttagok masszája volt, hanem értékrendek és érdekek szerint cselekvő egyénekből tevődött össze. A hálózat pedig nem a központi agitprop osztály intézkedéseit végrehajtó gépezetként, hanem ezen értékek és érdekek cselekvési tereként működött. Az agitáció vizsgálata arra mutat rá, hogy helyi szinten az egyének vagy a kisebb csoportok miként kerestek mozgásteret maguknak, és mennyit találtak ahhoz, hogy érdekeiket érvényesítsék.

Hírlevél feliratkozás

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

6 ok, amiért a kertészkedés jót tesz az egészségednek + 3 könyv kertekről

Kutatások bizonyítják, hogy a kerti munka nemcsak a testedet, de a lelkedet is ápolja.

...
Zöld

Kannibál kapitalizmus: Mind megyünk a levesbe?

Nancy Fraser instant klasszikus könyvében bemutatja, hogyan vezetett a falánk kapitalizmus a világunkat megmérgező, igazságtalanságokból fakadó sokféle krízisért. Most elolvashatsz egy részletet a kötetből.

...
Zöld

Ezért érdemes edzened a képzeleted „izmait”

Egy új könyv szerint a gazdag képzelet nem valami isteni adottság, hanem fejleszthető tulajdonság. Le is írja, hogyan.

Hírek
...
Hírek

Gareth Southgate-nek ez a könyv segített focistából edzővé válni

...
Hírek

Vida Gábor és Demény Péter is állást foglalt Méhes György ügynökmúltjával kapcsolatban

...
Hírek

Alice Munro a lányát nevezte hazugnak, mikor letartóztatták a molesztáló férjét

...
Zöld

6 könyv, ami megjósolta a jövőt

...
Hírek

Hogyan válassz tökéletes olvasmányt egy nyári repülőútra?

...
Zöld

5 módszer + 1 könyv, melyekkel komolyan bocsánatot kérhetsz

A hét könyve
Kritika
Szeretnék-e Murakami Haruki szomszédja lenni?
...
Szórakozás

8 érdekesség, amit nem tudtál a 80 éves Rubik Ernőről

„Megtalálónak” vallja magát, mert a feltaláló kifejezést nem szereti. A világon több mint 350 millió példányt adtak el a kockájából. A sikerhez elengedhetetlennek tartja a kudarcot. Nyolcvanéves Rubik Ernő.

...
Hírek

A Könyves Európa-bajnoka Dragomán György regénye – Befejeződött a foci Eb-vel párhuzamosan indított játékunk

A Németországban megrendezett foci Eb vasárnap este befejeződött, és ezzel egy időben a Könyves bajnoksága is a végéhez érkezett. A végső győztes A fehér király című regény lett.

Szerzőink

...
sa

8 érdekesség, amit nem tudtál a 80 éves Rubik Ernőről

...
ki

Márquez boncolt, most 600 oldalon mutatják be rajongását az orvoslás iránt

...
sa

Senki sem fogja elolvasni a könyvedet: 5 érvünk van, hogy miért

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

Meghalt Shelley Duvall, A ragyogás sztárja

Robert Altman egyik kedvenc színésze volt, de A ragyogás sikoltós-baltás jelenete az, ami kitörölhetetlenné tette őt a filmtörténetből.

...
Szórakozás

Michael Crichton kezdte, James Patterson fejezte be, most pedig film készül belőle

A Sony filmstúdió szerezte meg a Michael Crichton hagyatékában talált és James Patterson által befejezett Eruption (Kitörés) című regény megfilmesítési jogait.

...
Szórakozás

Bridgerton: Ezt lehet tudni most a 4. évadról

Mikor jön a Bridgerton következő évada? Kinek a története kerül fókuszba? Melyik szereplők térnek vissza biztosan?

...

A jó feleség egyszerűen jó menedzser, mindent kézben tart [Budapesti nők]

...

Bojti Andrea: Transzgenerációsan gyógyulunk [Podcast]

...

Zilahi Anna: Egy regény megírásához is egy teljes falu kell

Kiemeltek
...
Nagy

Senki sem fogja elolvasni a könyvedet: 5 érvünk van, hogy miért

Ez is eljött: a cikk, amiben lebeszélünk a könyvkiadásról.

...
Hírek

Ez a 21. század 10 legjobb könyve a New York Times szerint

A dobogó mindhárom fokán nők állnak, ráadásul európai szerző az első. Mutatjuk az első tízet a legjobb könyvek közül.

...
Nagy

Rossz anya és jó író: hogyan olvassunk ezután Alice Munrót?

Mennyit tudott a kanadai irodalmi élet Alice Munro és lánya szakításának valódi okáról? Hogyan olvassuk ezek után Munro írásait a nők elfojtott érzéseiről és a családi drámákról?

Jó szívvel ajánljuk
Gyerekirodalom
Szabadság, egyenlőség, tolerancia a rajzolásban és az életben – gyerekeknek (is)
...
Gyerekirodalom

Derűs és hasznos könyvecske ad tanácsot, mit csinálj, ha szembejön egy medve

Ha szembejön egy medve beszélgetésre hív az emberek és állatok kapcsolatáról, Linda Bondestam magával ragadó illusztrációi pedig bemutatják az erdő mélyén leskelődő veszélyek és a mesélés öröme közti különbséget. Olvass bele!

Olvass!
...
Zöld

Ha gyerekként te gondoskodtál a szülődről, az kisiklatja az életed – Mi a parentifikáció?

Olvass bele Bibók Bea pszichológus könyvébe, aki elmagyarázza, hogyan befolyásolja a felnőtt életed minden területét az, ha gyerekkorodban el kellett nyomnod a saját igényeidet mások kedvéért.

...
Beleolvasó

Jeleket hagy a nő, akit 30 éve nyelt el a mocsár – Olvass bele a Lápvidék című krimibe!

Egy sarkköri kisváros, egy nyom nélkül eltűnt anya és a múltból váratlanul felbukkanó nyomok a svéd író Lápvidék című regényének lapjain. Mutatunk egy részletet a könyvből.

...
Beleolvasó

Budapest polgármestere vagy Horthy rúgott először focilabdába hazánkban?

Bárczy István egykori főpolgármester nagy sportember volt. Most elolvashatsz egy részletet Csillag Péter és Dénes Tamás foci- és kultúrtörténeti kötetéből, a Budapest futballkönyvéből.