Szeleknek fordít címmel jelent meg Tóth Krisztina új verseskötete, ami a 2020-2025 között született verseket gyűjtötte össze.
Mikrotörténetek sokaságát gyűjtötte össze, amelyeket utcai képek, álmok, emlékek, fényképek vagy fájdalmak indítottak be. A podcastben szó esik talált tárgyakról, az utált gyerekkori verseskötetéről és egy csodálatos brazil könyvbemutatóról is.
A beszélgetés témái:
- A versek mint dokumentációk: versnapló
- Hogyan lesznek a megfigyelésekből történetek, majd költészet?
- Tóth Krisztina tekintete működésben: a varjúriasztó
- Egy kutya megéli az ösztöneit vs. vérengzés az angol pázsiton
- A Mi legyen című versből felolvas a műsorvezető, hogy rákérdezzen a tárgyi emlékek történetiségéről
- Elmúlásról, veszteségekről, a „múlt hordalékáról”, az emlékezés munkájáról
- „A költészet nagyon kevés embert érdekel”, felvillanások a költészet lényegéből
- 75 lépés a költészet, de miből lesz a vers? „Nagyon sok talált tárgyat kell felhalmozni”
- Az írás mint munka és a gyorsuló idő
- Távolság a nézőpont és a tárgy között
- A gyerekként írt első verseskötet: miért utálta?
- A személyesség új határai és a szerző halála
- Külföldi fordítások: fantasztikus történet a brazil könyvbemutatóról
