A globális felmelegedés itt van és dolgunk van vele, de a megoldás sokszor túl nehéznek tűnik. Pontosan ezért született meg a másfélfokos életmód koncepciója, ami nemcsak személyes, hanem a társadalom szintjén is választ ad arra, hogy mit tehetünk a Földünk jövőjéért.
A Zöld könyv podcastben ezúttal a karbonlábnyom csökkentésének módszerei kerültek szóba. Litkai Gergely, a műsor házigazdája ezúttal Vadovics Edinával, a GreenDependent Intézet szakmai ügyvezető igazgatójával beszélgetett, a kiindulópontot az Intézet nemrég közölt Másfélfokos életmód című tanulmánya és az azonos című útmutatója adta.
De mi is az a másfélfokos életmód?
A másfélfokos életmód lényege, hogy bizonyos értékeken belül tartsuk vagy éppen csökkentsük a globális felmelegedést. Az alapja a 2015-ben aláírt párizsi klímaegyezmény, amiben a világ országainak többsége megegyezett abban, hogy fellépnek az éghajlatváltozás ellen, és csökkentik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Az egyezmény legfőbb célkitűzése, hogy a bolygó átlaghőmérséklete az iparosodás előtti szinthez képest ne haladja meg a 1,5 Celsius-fokos melegedést.
A másfélfokos életmód segít abban, hogy ne lépjük át ezt az értéket, illetve ha már egyszer átléptük, akkor visszataláljunk a maximum másfél fokos globális hőmérséklet-emelkedéshez, vagy akár csökkentsük azt”
– mondta Vadovics.
A zöld életmódtól abban különbözik, hogy elsősorban életmódunk klímahatásaira koncentrál, mérhető, konkrét célértéket ad, és társadalmi változtatásokkal is rendelkezik. Ugyanis a másfélfokos életmód célja, hogy a kibocsátások csökkentése, az értük való felelősség széleskörűen egyenlő és igazságos legyen, és mindenkinek lehessen a másfélfokos célnak megfelelő karbonlábnyoma. Sokan ugyanis ma nem tudják megengedni maguknak, hogy alapvető szükségleteik kielégítése érdekében megfelelő mennyiségű energiát használjanak, közlekedési szükségleteiket kielégítsék stb., a másik oldalon pedig sokan a másfélfokos limitjükön felül fogyasztanak.
A másfélfokos életmód célja, hogy határt szabjon ennek, egyenlőbben osztaná el, hogy ki mennyi erőforráshoz fér hozzá.
Két nagy probléma: autózás és energiafogyasztás
Az Útmutató egy nemzetközi projektben, az EU Másfélfokos életmód projekt keretében készült. A nemzetközi konzorcium először 50 életmód lehetőséget választott ki a szakirodalom tanulmányozása és szakértői interjúk segítségével, majd a holland partnerek, a Leideni Egyetem kutatói modellezték klímahatásukat 5 országra vonatkoztatva, azok fogyasztási és termelési adatait alapul vével.
Ezeket az eredményeket, és a projekt egyéb kutatási eredményeit is felhasználva született meg végül a Másfélfokos életmód útmutató, a GreenDependent Intézet munkatársainak szerkesztésében, összesen 6 nyelven: az 5 ország nyelvén (magyarul, németül, lettül, svédül és spanyolul), valamint angolul is, szélesebb olvasói közönség elérése érdekében. Az életmód lehetőségekhez kapcsolódó adatok országonként változnak aszerint, hogy közülük melyiknek van nagyobb, illetve kisebb karbonlábnyom-csökkentő hatása, mivel helyi háttéradatokat vettek ugyanis figyelembe a modellezéskor.
Vadovics számára a legmeglepőbb dolog a kutatásban az volt, hogy az autózás klímahatása a legnagyobb, és ezt követi a háztartási energiafogyasztás.
„A legfontosabb kérdés, hogy mennyire jó energetikai szempontból a házunk, mennyire figyelünk oda az energiahasználatra, mennyire használunk tudatosan energiát, mennyire csökkentjük azt, és ezzel kapcsolatban egyébként nem szoktunk arra gondolni, hogy a lakásunk mérete is nagyon fontos” – emelte ki, majd hozzátette, hogy a nagy ház sok problémát jelent, könnyen megtölti az ember felesleges dolgokkal, ami még nagyobb lábnyomot eredményez.
Tehát a másfélfokos életmód kapcsán fontos, hogy nemcsak környezetvédelemről, visszafogottabb és zöldebb, klímatudatosabb életről beszélünk, hanem egy olyan társadalmi átrendeződésről is, ahol minden területen figyelembe veszzük a közös érdeket: az infrastruktúrától kezdve a politikán át egészen a házak építéséig.
Az élet teljes újragondolása szükséges
Talán nem meglepő, de a mai életünket a gazdasági növekedés határozza meg. Vadovics szerint ez az egyik legalapvetőbb gondolkodási norma, amit meg kellene változtatnunk ahhoz, hogy a másfélfokos életmód széles társadalmi szinten megvalósulhasson. De közben mindenki növekedni, gyarapodni szeretne, ezzel pedig egyre többet fogyasztunk. Az is befolyásolja ezt a fajta gondolkodás, hogy mit gondolunk a hétköznapokban sikernek, célnak, eredménynek.
Vadovics ennek a fontosságára is rámutatott:
Az egészség, boldogság és elégedettség még mindig háttérbe van szorítva, egyáltalán nem ezek a legfontosabbak az életben.
Ez a fajta gondolkodás olyan strukturális akadály, amit ha le tudnánk győzni, illetve át tudnánk fordítani, akkor sokkal könnyebb lenne az egész rendszert átformálni”.
Arra, hogy ennek milyen gyakorlati megoldásai lehetnek, több lehetőség is elhangzik az adásban. Például az új házak építése helyett inkább felújítani kéne; külső, kevésbé frekventált városrészeken kisebb buszokat kellene alkalmazni ahelyett, hogy mindenki egyénileg autózik; általánosságban autó helyett tömegközlekedést kéne használni; vagy akár lehetne olyan épületeket tervezni, ami egyik nap még óvodaként, sok évvel később már nyugdíjasotthonként is tud üzemelni - vagy a két funkciót össze tudja kötni.
De hogyan kezdjük hozzá az életmódhoz?
Az útmutató számos kérdést és gyakorlati javaslatot tartalmaz arra, hogy elindítsuk ezt a folyamatot. Az elsődleges cél, hogy kiderítsük, a mi életünkben melyik az a tényező, ami a leginkább növeli a karbonlábnyomunkat. Érdemes feltennünk magunknak néhány fontos kérdést, amelyeket az útmutató részletesen tartalmaz, például:
- Milyen gyakran használunk autót? Szükségünk van-e rá?
- Mekkora a lakásunk és milyen energetikai tényezőkkel rendelkezik? (Pl. a rossz szigetelés nagyobb fűtést jelenthet, ami több energiát is jelent)
- Mennyi áramot fogyasztunk egy évben?
A szakértő továbbá a karbonkalkulator.hu oldalt is ajánlja, ahol egy 15-20 perces kérdőív kitöltésével megtudhatjuk, mekkora hatással vagyunk a környezetre a klímaváltozás szempontjából. Ezt Litkai is kiegészítette azzal, hogy egyéb módszerek is léteznek, például a Mastercard a bankszámlaadatok alapján ki tudja számolni, hogy kb. mekkora a karbonlábnyomunk.
De nagyon fontos, hogy mindezt saját helyzetünkhöz, életmódunkhoz képest mérjük, mert egyes embereknél más-más megoldásokkal lehet elérni a kisebb karbonlábnyommal járó életmódot.
Például, ha van valaki, aki sokat repül, akkor annak nem feltétlen a húsevési szokásain vagy az autózásán kell először változtatnia, hanem azon, hogy mennyit közlekedik repülővel. Ugyanígy, ha más túlzott mennyiségben eszik húst, akkor nem a szelektív hulladékgyűjtéssel kell kezdenie feltétlenül, hanem az étrendjénél. Persze meghatározhatunk általánosan fontos alapelemeket, amelyek általánosságban adnak útmutatást, és például országos, települési vagy szervezeti klímastratégiákhoz adnak segítséget, de ezt fontos kiegészíteni saját életmódunk feltérképezésével is.
Az adásban még fény derül arra is, hogy:
- miért érdemesebb a munkahelyünkhöz közel lakni és piacra járni;
- milyen házat érdemes választanunk, ha tudatosan akarunk figyelni a környezetre;
- miért lehet jó megoldás a paprikáskrumpli az átlagos étkezési problémákra;
- milyen könyveket érdemes olvasnunk, ha tudatosan akarunk élni.
A Másfélfokos életmód útmutató ezen a linken elérhető.
