„Párkapcsolatban, családanyaként a nők igen jelentős része a szeretteinek szenteli a figyelmét, és önmagáról szinte teljesen elfeledkezik: elkezdi működtetni azt az önfeláldozó női mintát, amit az idősebb generációktól látott, ahol mindenki fontos, csak ő nem. Ezt a működést nemcsak a mentális egészség, de a családi harmónia is megsínyli.
Ha semmi sem szól önmagadról, a napi darálóban nehéz kiegyensúlyozottnak, tudatosnak lenni, megőrizni a lendületet, a türelmet és a jó érzéseket. Ahhoz, hogy a feladatorientált, túlhajszolt, zéró énidős, saját szükségletet nem ismerő mindennapok egymásutánja helyett kiegyensúlyozott életet élj, változásra van szükség!
A másokkal való kapcsolatod az önmagaddal való kapcsolatoddal kezdődik. Ha magadnak nem adsz, nem lesz miből továbbadnod azok számára, akik fontosak neked. Az, hogy felelősséget vállalsz a saját jóllétedért és megtanulsz az erőforrásaiddal bölcsen bánni, hozzásegít ahhoz, hogy egyensúlyba kerülj magaddal és ezt az állapotot tartósan fenn is tartsd. Ezzel a könyvvel abban foglak támogatni, hogy meg tudd teremteni az egyensúlyt az életedben. Ne legyen többé a szeretet egy jó kifogás az önfeláldozásra!” Goodwill Barbara
Goodwill Barbara: Te is lehetsz időmilliomos anyuka - Női szerepek egyensúlyban (részlet)
5. Alakulsz vagy alakítasz?
Gyári beállítás, hogy egy adott helyzetben először a hibát, a probléma- vagy veszélyforrást észleli az agyunk. Ám ma jóval kevésbé támogat bennünket ez a működés, mint amennyire mondjuk az őskori embereket segítette. Ugyanis viszonylag kicsi az esélye, hogy a hátsó kertben széttép egy kardfogú tigris, ha nem vagyunk elég éberek, vagy megfagyunk a barlangban, mert kialszik a tűz.
A problémafókuszú gondolkodással nemcsak az a baj, hogy aggodalmaskodóvá tesz, és lehúzza a hangulatunkat, hanem hogy meggátol a cselekvésben. Cselekvőképességünk jóval nagyobb hasznot hajt a számunkra, mint gondolnánk. Jelesül, aki teszi az egyik lépést a másik után a saját életének elégedetté alakításában, energikus és magabiztos lesz. Ennek fordítottja is igaz: minél kevesebb lépést teszel a (jól kiválasztott) céljaid elérése érdekében, annál inkább elvész a motiváltságod és az elégedettséged.
Éppen ezért érdemes tudatosan minden helyzetre nem problémaként, hanem egy megoldandó feladatként tekinteni. Ha „helyzet van”, akkor tedd fel magadnak a kérdést: „Mi az a legkisebb lépés, amit ha megteszek, én alakítom a fennálló körülményt, nem pedig az alakít engem?” Röviden:
„Mi az a legkisebb dolog, amit tehetnék, hogy megoldjam a helyzetet?”
Ilyenkor nem az a fontos, hogy teljes körű megoldást találj, hanem hogy rálelj egy icipici lépésre, amit a fennálló helyzet megoldása érdekében tehetsz.
Tegyük fel, úgy volt, hogy hétvégén lesz némi énidőd, de a férjednek mégis dolgoznia kell, és nem tudjátok megoldani, hogy elszabadulj otthonról. Ez rettentően megviselhet, különösen, ha már régóta tervezted, hogy kimozdulsz, és úgy kellene már egy kis csend a fejedben, mint egy falat kenyér. Ilyenkor hajlamosak vagyunk rá, hogy a jogos sérelmünk következtében dühössé váljunk, vagy elkeseredjünk, és úgy érezzük „minden összeesküdött ellenünk”. De ezt nem szabad hagyni! Minél tehetetlenebbnek érzed magad, annál kevesebb az életerőd. Szóval kérdezd meg magadtól bátran: „Mit tehetnék, hogy megoldjam a helyzetet?”
Lehet, hogy nem fogsz tudni tökéletes, az eredeti vágyaddal megegyező megoldást találni, hiszen otthon kell maradnod. De mi lenne, ha a fekete-fehér lehetőségek helyett (vagy elmegyek énidőzni, vagy nem) megpróbálnál a „nem tudok elmenni”-nél egy árnyalattal jobb megoldást találni? Ilyen megoldás lehet, ha mondjuk a gyermeked alvásidejében (hajnalban, délután vagy éjjel), beiktatsz magadnak egy szépségrituálét. Ráérős, gyertyafényes, habos fürdéssel, finom krémekkel, maszkokkal, esetleg egy pohár borral vagy teával, lágy zenével. Elugorhatsz előtte venni magadnak néhány kényeztető terméket a boltba, hogy igazán megadd a módját. Vagy ha te az aktívabb énidőzést preferálod, mi lenne, ha kiválasztanál egy edzésprogramot, és csak azért is leedzenél szépen ugyanebben az időintervallumban? Fél óra nyújtás, jóga, köredzés, insanity, bármi, ami neked tetszik.
Elképzelni sem tudod, mekkora energialöketet jelent, amikor egy körülmény megpróbál megállítani, de te nem hagyod. Ezekben a pillanatokban bebizonyítod magadnak, hogy bármire képes vagy, sőt még az önbizalmad is erősödik!
Az önbizalmat mindig azok a helyzetek izmosítják, ahol te alakítod a körülményeket, és nem azok alakítanak téged.
Menjünk kicsit mélyebbre, és nézzük meg, hogy miért annyira fontos ez!
A hétköznapi életünkben gyakran előfordul, hogy azokra a negatív, hátráltató körülményekre vesztegetjük a figyelmünket, amelyekre nincs hatásunk. Teljesen eluralhatja a gondolatainkat például ha állandóan a gazdasági nehézségekkel kapcsolatos híreket olvasunk, ha a ritka gyermekbetegségekről szóló cikkeken rágódunk, vagy ha a munkahelyi vezetőség gondjain tépelődünk, amelyekre egyáltalán nincs befolyásunk. Az ilyen és ehhez hasonló külső körülményeken való töprengés aggodalmaskodóvá, szorongóvá, befelé figyelővé és cselekvőképtelenné tehet. Ennek az az oka, hogy az ember magabiztossága a hatóerejével egyenes arányban nő, tehát minél inkább azt érzed, hogy képes vagy hatást gyakorolni valamilyen körülményre, annál erősebbnek érzed magad.
A fordítottja is igaz: ha úgy érzed képtelen vagy hatást gyakorolni az eseményekre, akkor erőtlenné válsz. Mivel a gondolataink teremtik meg a valóságunkat, és idézik elő a viselkedésünket, nem mindegy, hogy milyen szemüvegen keresztül nézzük a világot.
Minden helyzetben kétféleképpen lehetsz jelen. Vagy cselekvőként, vagy pedig (el)szenvedőként. Egyik esetben te fejtesz ki erőt, cselekszel és hatsz, a másik esetben pedig rád gyakorolnak hatást a körülmények. Amikor kontrollálsz/kezelsz/megoldasz egy helyzetet, cselekvő vagy, amikor pedig úthengerként átmegy rajtad a körülmény, és te tehetetlennek érzed magad, akkor (el)szenvedő helyzetbe kerülsz.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az élet csak úgy megtörténik velünk, és a sors/szerencse/isten vagy valamilyen más felsőbb hatalom osztja számunkra a lapokat. Valójában azonban nem a sors irányít. Bizonyos mértékben determináltak vagyunk, akár a hozott mintáink, az átdolgozatlan sérüléseink vagy valamiféle felsőbb hatalom által – kinek-kinek a maga hite szerint –, ám jóval nagyobb mértékben rendelkezünk szabad akarattal. Ez azt jelenti, hogy aktívan vagy passzívan, de mi tereljük az életünket az adott mederbe, amelyben éppen folyik.
Mindig te döntesz róla, még ha nem is tudatosan, hogy alakulsz vagy alakítasz.
Elszenveded azáltal, hogy lenyeled, amikor beszól anyósod, vagy reagálsz rá? Elfogadod a kisgyermekes időszakot úgy, hogy nem figyelsz a saját igényeidre, vagy igenis jó állapotban tartod magad?
Várod a jelet az önmegvalósításra, vagy te jelölöd ki a napját, amikor elkezded?
Elkönyveled a férjeddel való kapcsolatodat langyosnak, vagy dolgozol rajta, hogy ez változzon?
Benne maradsz egy méltatlan kapcsolatban, mert félsz, vagy lépsz?
Annak ellenére pörgeted az Instát és a Facebookot naphosszat, hogy tisztában vagy vele, hogy ez milyen káros hatással van az önbecsülésedre, vagy egészséges mederbe tereled az életed?
Ne feledd: alakulsz vagy alakítasz, minden egyes percben!
Mesélek egy történetet Zsuzsiról. Zsuzsival, aki külföldön él a gyermekeivel és férjével, a 2020 márciusi karantén előtt kerültem kapcsolatba. Vállalkozást szeretett volna indítani, és ezen kezdtünk el dolgozni, amikor jött a járvány. Zsuzsi nem örült az (el)szenvedő helyzetnek, mert szeretett volna ő következni az életében. Volt egy kiváló ötlete, és úgy tűnt, a békés családi élet mellett meg is tudja valósítani az álmát. A vírushelyzet azonban átrendezte az életét. Mivel a szülők nem tudtak a szokott rendszerességgel kimenni, hogy segítsenek nekik, a bébiszitter viszont nem volt számukra opció, először úgy tűnt, hogy a körülmények teljesen maguk alá temetik.
Csakhogy mi elkezdtünk dolgozni a cselekvőségén, és újraterveztünk.
A figyelmét a kontrollálható dolgokra kezdtük fordítani, és szép lassan megszületett a megoldás. Bár rettentő szorult helyzetben volt, mégis talált olyan lehetőségeket, amelyeknek köszönhetően nem kellett lemondania az álmairól, és a családja sem sérült.
Az azonnali vállalkozásépítés helyett kétlépcsős váltást terveztünk, azaz, hogy először csökkentett munkaidőben végzi a meglévő munkáját, és mellette amit csak lehet, előkészít az induló bizniszéhez. Utóbb ez a stratégia extrán jó döntésnek bizonyult, mert a beiktatott köztes fokozatnak köszönhetően sokkal könnyebben vette mind a kisfia bölcsődei indulását, mind a munka világába való visszatérést. A vállalkozásához szükséges minden lépést előkészítettünk, és amint arra lehetőség adódott, begyújtottuk a rakétákat.
Mi lett volna, ha meghajlik a körülményeknek, és feladja? Harag, csalódás, szomorúság és önbizalomvesztés. Ám az, hogy meglépte, amit meg tudott, s végül a nehezítő körülmények ellenére is elérte a célját, óriási löketet adott számára! Az álma megvalósult, pusztán néhány hónapot csúszott, ennyi! De nem esett kútba, hála a cselekvésnek.
Mi segített neki ebben a helyzetben? Az, hogy a problémafókuszról a megoldásfókuszra helyeztük a hangsúlyt, és megkerestük, mi az, amit megtehet, amiben nincs akadályozva. A mit nem lehet helyett arra figyeltünk, hogyan lehet mégis. Betettük a lábunkat az ajtórésen, hogy a megfelelő időpontban szélesre tárva beléphessünk rajta.
Ha Zsuzsi leragadt volna ott, hogy mit nem tehet, ma nem lenne az az energikus, büszke nő, aki lett, csak egy újabb bizonyítékkal lenne gazdagabb arra nézvést, hogy neki semmi nem jön össze, és amíg a gyerekei ki nem repülnek a fészekből, soha nem fog ő következni az életében.
