Nem biztos, hogy ott keressük a karácsony szentségét, ahol kell és érdemes

Nem biztos, hogy ott keressük a karácsony szentségét, ahol kell és érdemes

„Soha többé olyan karácsonyt, mint a tavalyi!” Anya, Apa és a három gyerek már előre retteg advent időszakától, mert jól emlékeznek a tavalyi karácsonyra. Akkor semmivel sem készültek el időben, a vendégek túl korán érkeztek, ráadásul egy tepsi isler is odaégett. De idén minden másképp lesz, dönti el a tízéves Emma. Zágoni Balázs új könyvéből mutatunk részletet!

Könyves Magazin |

Egy darabig úgy tűnik, hogy – a gondos szervezésnek hála – Emma családjában idén békés és boldog lesz az ünnep. Ám egy zebránál kéregető, jó szándékú koldus minden tervet felborít, és még kétségbe ejtőbbé válik a helyzet, mint tavaly. Lehet még szép a karácsonyuk? Vajon ott keresik a karácsony szentségét, ahol kell és érdemes? 

A HUBBY-díjas Zágoni Balázs szórakoztató, megható és elgondolkodtató új könyvéhez Szabó-Nyulász Melinda készített illusztrációkat.

Zágoni Balázs
Karácsonyi kitérő
Móra, 2021, 118 oldal
-

Zágoni Balázs: Karácsonyi kitérő (részlet)

Az üzlet előtt

Emma hazafelé ballagott a kispostáról, és még mindig érezte nyelvén a végignyalt bélyegek édeskés ragasztóízét. Úgy gondolta, van valami angyali érzés abban, ha az ember felad egy szép, saját készítésű képeslapot, és a borítékot napok múltán – miután autó­ban, vonaton, s talán még repülőn is utazott – egy nagymama, unokatestvér, külföldön élő nagy­bácsi vagy barát kiveszi a postaládából, elmosolyodik, kiteszi az ablakba, vagy odamágnesezi a hűtőszekrényére, és valahányszor megakad rajta a tekintete, a fel­adóra gondol.

Igaza volt Lilinek, nem volt mitől félni. Minden rendben ment, a postás néni tényleg kedves volt, előbb meglepődött, majd megdicsérte őt, amiért már egyedül, ilyen bátran jár a postára. A nővére csak azt felejtette el megmondani, hogy elsőbbségiként adja-e fel a borítékokat, vagy simán? Azt rögtön látta, hogy sokkal több pénze marad, ha a simát választja. Kis gondolkodás után mégis az elsőbbségi mellett döntött, mert eszébe jutott, hogy már eddig is mennyit késlekedtek vele, és arra gondolt, mégiscsak jobb érzés lesz a címzettnek az ünnepek alatt megkapni az üdvözlőlapot, mint valamikor januárban.

Így hát táskáját lóbálva, jókedvűen baktatott hazafelé. Ködös idő volt, az eső is szemerkélt, Emma mégis tett egy kis kitérőt a főutca felé, mert mindenképp szerette volna látni a karácsonyi díszekkel teli üzletek kirakatait. Az egyikben megnézte magát, ahogy Lilitől látta. Egészen jól állt rajta ez a fehér-bordó kockás kabát. Ezt fogja felvenni három nap múlva is, amikor kántálni mennek Nóriékhoz. „Már csak három nap, és jön az angyal! – gondolta örömmel. – De még mennyi tennivaló van addig!” – jutott eszébe, és máris sietni kezdett.

Amikor a főutcai zebrához közeledett, megpillantott egy öreg koldust az élelmiszerbolt kijárata mellett. Egy kilapított kartondobozon ült, és üres tenyerét nyújtogatta a táskákat cipelő vásárlók felé.

Boldog karácsonyt kívánt, és alamizsnát kéregetett, de nem sok sikerrel.

Ahhoz, hogy valaki adjon neki valamit, előbb le kellett tennie mindkét táskáját a földre, azt kockáztatva, hogy azok eldőlnek, és tartalmuk kigurul a koszos járdára. A jólelkű adakozó csak így tudta előkotorni a pénztárcáját, és valamennyi pénzt nyomni a koldus markába. Emmának eszébe jutott, hogy talán okosabban tenné a koldus, ha a sarkon túl, a bejárati ajtó előtt ülne. Bemenetelkor még szabad az ember mindkét keze, és hát pénze is jóval több van, nem? 

A lámpa éppen zölden világított. Emma megszaporázta lépteit, de mire a zebrához ért, villogni kezdett a zöld, felzúgott a kocsik motorja, és már nem lehetett átszaladni. 

A csudába! Emma magának is nehezen vallotta be, de ha a koldus a sarok mögött, a bejárati ajtónál ül, annak ő is jobban örült volna, hisz akkor nem épp az orra előtt kellene most a zöldre várakoznia! 

Hátrapillantott, és látta, hogy a földre tett sapkájában pár aprópénz van, mellette a földön meg egy becsomagolt bejgli, két narancs és egy nyitott üveg. Tehát volt, aki mégiscsak megállt, és adott neki némi pénzt vagy valami finomságot. Emma tekintete felfele siklott, és megállapodott a férfi arcán. Közelről már nem tűnt öregnek, az is lehet, hogy Apával egyidős. Csak az ápolatlan szakálla öregbíti, amelybe kenyérmorzsák és még ki tudja, milyen ételmaradékok ragadtak. A kabátja egészen szép lehetett valaha, de most koszos és szakadt, és sehogy sem passzol a kinyúlt melegítőjéhez meg az öreg, sáros bakancsokhoz.

A koldus szerencsére nem őt nézte, hanem az ajtót figyelte, és egy kilépő házaspár felé nyújtotta a kezét. Előbb a nő, majd a férfi tekintetét kereste, de ők úgy tettek, mintha nagyon lefoglalná őket az, hogy hová lépnek.

– Vigyázz, mert ott csúszhat.

– Látom!

– Nehogy nekem a földhöz vágjad azokat a pezsgősüvegeket…

– Áldott ünnepeket kívánok! Egy kis alamizsnát
a háromgyerekes volt programozónak…

Erre a nő és a férfi szinte ijedten fordultak felé, aztán megszaporázták lépteiket.

Ahogy a koldus utánuk nézett, összeakadt a tekintete az Emmáéval. De csak egy pillanatra, mert Emma gyorsan visszafordult. Még fél perc. Most a mellékutcából kiforduló autóknak lett zöld a lámpa. Azután már a gyalogosok következnek…

– Áldott, boldog ünnepet a kisasszonynak is!

Ez nem lehet ő, mert ő még kislány. Biztosan valamelyik fiatal nőnek szól, aki épp most lépett ki az üzletből.

– A kockás kabátban. 

Másnak is lehet kockás kabátja.

–  A zebránál. 

Már a mellette álló idősebb, kalapos férfi is Emmára pillantgatott, de nem szólt semmit. Ekkor váltott a lámpa zöldre. Emma megvárta, amíg a többiek elindulnak, ekkor sarkon pördült, a koldus elé lépett, és előhúzta a zsebéből a visszajárót, amit a postán kapott. Az aprópénzt akarta odaadni, de amikor kirántotta a zsebéből, az egyik papírpénz is kiesett, három érme pedig szétgurult a földön. Kapkodva szedte össze, és közben a zöld lámpát figyelte,

még véletlenül sem nézett a koldusra.

A három érmét bedobta a sapkába, aztán a papírpénz után futott, amit – mintha csak őt akarná bosszantani – épp akkor lebbentett tovább a szél. Végül azt is sikerült megragadnia, és ekkor már a villogó lámpa sem állíthatta meg: átrohant a zebrán.

Megindultak az autók, Emma kifújta magát a túloldalon. A cukrászda kirakatát nézte, mintha nagyon érdekelné valamelyik tortakülönlegesség, de itt is megpillantotta az ablakban tükröződő koldust. Mintha felé integetett volna. Emma ekkor megfordult, és végre ránézett. A férfi ajkai szavakat formáltak, talán köszönömre csücsörítette a száját, és mintha mást is mondott volna még, de ekkor egy autóbusz suhant el közöttük.

– Besétáltál a csapdájába, kisleány? Teljesen fölösleges neki pénzt adni. – Ugyanaz a kalapos férfi szólt hozzá, aki már a zebra túloldalán is rápillantgatott. – Egy alkoholista. Elissza. Nézd, most is ott a pálinkásüveg mellette! – Erre, mintha csak igazolni akarná a férfi szavait, a koldus jól meghúzta az üveget.

A kalapos elindult, és befordult a sarkon, Emma viszont tovább bámulta az utca túloldalát. A koldus is őt nézte, majd hirtelen intett neki. De ez nem egy „viszlát!”-intés volt, hanem sokkal inkább egy „gyere vissza!”. Határozottan intett, mint aki utasítja Emmát, mint aki ellentmondást nem tűr, vagy sokkal inkább, mint valaki, aki olyasminek a birtokában van, amiért bolond lenne az ember, ha nem menne azonnal vissza.

„Hogyne! Hogy elkunyerálja a többi pénzemet is, és azt is eligya!” – gondolta Emma.

De ugyanakkor bosszantotta is a kalapos férfi lesajnáló mondata.

Szerette volna bebizonyítani neki, hogy tévedett, és az üvegben nem pálinka van, ő pedig nem egy alkoholistának adta a pénzét. És annyira furcsa, amit a koldus a házaspárnak mondott: hogy programozó volt, és három gyereke van. Ez igaz? Vagy csak egy hazugság, amivel több pénzt tud kicsikarni az emberektől?

Zöldre váltott a lámpa. Emma lábai szinte maguktól indultak el visszafelé. Megállt a koldus előtt. 

– Köszönöm az alamizsnát. Akarod hallani a történetem? – kérdezte a férfi.

De Emma mást akart hallani.

– Jó napot kívánok. Az ott pálinka?

– Ez? – nézett az üvegre a férfi. – Dehogy! – mondta szinte sértődötten. Emma megkönnyebbülten sóhajtott. De a férfi folytatta.

– Ez, kérlek szépen, Unicum. Tiszta gyógyszer! Az alkohol csak a szükséges kiegészítő. Boldog karácsonyt!

Megemelte az üveget Emma felé, majd belekortyolt.

– Egészségünkre!

Aztán letette, néhányat köhögött, majd kibontotta a bejglis csomagot, és Emma felé nyújtotta.

– Kérsz?

Emma undorodva tartotta maga elé a kezét. Ekkor már érezte a mosdatlanság szagával keveredett al­kohol bűzét. A koldus megvonta a vállát, majd majszolni kezdte a bejglit, Emmában meg csak nőtt a harag.

– Csak azért tetszik koldulni, hogy elihassa a pénzt?!

– Nem, kérlek, én azért iszom, hogy koldulhassak – mondta a férfi hamiskás mosollyal, és a szájából kikacsintott egy pár lyukas fog.

Emma értetlenül, undorodva nézett rá. A férfi megmagyarázta. 

– Próbáltál már néhány órán át decemberben kint ülni a szabadban, kisasszony? Egy helyben? Valami muszáj, hogy melegítsen. Ha nem kívülről, hát belülről.

– De… de miért nem lehet, mondjuk, egy bögre tea?

– Tea? – kérdezett vissza szinte nevetve a koldus. – És az mégis meddig tartana melegen?

– Akkor egy termosznyi tea! – csillant fel Emma szeme.

A koldus legyintett, majd újból meghúzta az üveget.

– Az Unicummal mi régi barátok vagyunk. Csak az a probléma, hogy ritkán találkozunk. Egészsé­gedre!

Emmában olyan harag gyúlt, amilyet eddig még soha nem érzett.

– Akkor kérem vissza a pénzemet! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

A koldus Emmára nézett, arcára őszinte meglepetés ült ki.

Lassan letette az üveget.

– Pedig épp el akartam mondani neked a történetemet. Az a pasas meg a nője megijedtek, amikor azt mondtam, hogy programozó voltam, és van három gyerekem. Pedig szent igaz. De úgy látom, te nem vagy ijedős fajta.

Emma nem tudta, mit válaszoljon. Továbbra is farkas­szemet nézett a férfival, haragudott rá, mert úgy érezte, hogy visszaél az ő meg a mások könyörületével. De közben kíváncsi is lett a történetére. Meghallgatta volna, de ugyanakkor minél hamarabb minél messzebb akart kerülni ettől a bűzlő embertől, és egyúttal megszabadulni a járókelők fura tekintetétől, amit magán érzett, amíg a koldussal beszélgetett.

– Ha nem, hát nem – mondta a koldus. – Nem erőszak a disznótor! 

Azzal a sapkájába kotort, kivette a három pénz­érmét, és Emma felé nyújtotta.

Ekkor váltott ismét zöldre a lámpa. Emma kikapta a pénzt a férfi kezéből, sziszegett egy köszönömöt, és mint akit puskából lőttek ki, úgy rohant át a zebrán.

– Boldog karácsonyt, kisasszony! – hallotta még, de a világért sem fordult volna meg. Ahogy átért, bekanyarodott a mellékutcába, és futott, megállás nélkül, hazáig. Égette a markát a három pénzérme.

Kapcsolódó cikkek
...
Könyves Advent

Kötelező olvasmány elvált szülőknek

Petra Hůlová Apatolvaj című regénye, miközben megpróbál választ találni a kérdésre: mit is jelent pontosan a boldogsághoz való jog, a gyerekek szemszögéből ad megalkuvás nélküli képet a szülők válása utáni közös felügyeleti jogról. Mutatunk belőle egy részletet.

...
Könyves Advent

A könyv, ami után úgy fogod érezni, mától csak verseket akarsz olvasni!

Fenyő D. György könyve, az Útikalauz a vershez 25 kortárs és klasszikus magyar szerző művén keresztül megmutatja, hogy a költészetről lehet és érdemes beszélgetni, és rávezet, hogy a költészet igenis mindenkihez és mindenkiről szól. Olvass bele!

...
Könyves Advent

Ki volt Valerie Solanas, a radikális feminista, aki lelőtte Andy Warholt?

Sara Stridsberg Álmok sivataga című könyve az amerikai író Valerie Solanas életét dolgozza fel, amiért 2007-ben elnyerte az Északi Tanács Irodalmi Díját is. Mutatunk belőle egy részletet!

KÖNYVTAVASZ
...
Könyvtavasz

Byung-Chul Han az árnyékliliomokban gyönyörködve fejti meg, hogy a lét elbeszélés, nem számszerűsítés

...
Könyvtavasz

Az Óriásalka ugyan messziről boszorkányra hasonlít, de megtanít repülni

...
Könyvtavasz

Kun Árpád új regényében láncreakciókat indít el egy baleset

...
Könyvtavasz

Vajon kit illet meg a megtalált kincs?

...
Könyvtavasz

A macskák profik abban, hogy aggódás helyett inkább a valóságos dolgokkal foglalkozzanak

...
Könyvtavasz

Mán-Várhegyi novellájában nyomtalanul eltűnik egy férj a Miss Pula fedélzetéről

...

Hogyan árjásították a nácik a zsidók könyveit? [Ms. Columbo Olvas]

...

Bereményinek egy páternoszterezés után elment a kedve a hivatalos írói szereptől

...

Palya Bea: Egygyökerű a beszéd és a zene. Minden hangadás kapcsolódás

...

A háború új jelentésréteggel ruházta fel Ruff Orsolya gyerekregényét

Olvass!
...
Könyvtavasz

Az Óriásalka ugyan messziről boszorkányra hasonlít, de megtanít repülni

A tizenkét éves Lóri rajong a biológiáért. Álmában időnként kihalt állatok jelennek meg: a fiú a Holdkarmúval, Gyomorköltővel, Óriásalkával, Kardfogúval és Bozótpatkánnyal folytatott párbeszédek segítségével próbálja értelmezni élete eseményeit. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Vajon kit illet meg a megtalált kincs?

Nógrádi Gábor gyerekszereplői kincskeresési lázban égnek, és hamarosan felkerekednek, hogy személyesen járjanak utána, vajon tényleg van-e alattuk kincs. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Mán-Várhegyi novellájában nyomtalanul eltűnik egy férj a Miss Pula fedélzetéről

Hírek
...
Hírek

Margó: Idén is keressük a legjobb első prózakötetest!

...
Alkotótárs

Mécs Anna: Már régóta foglalkoztatott édesapám története [Alkotótárs]

...
Szórakozás

Veres Attila forgatókönyvében a hatalom dönti el, kinek lehet gyereke és kinek nem

...
Gyerekirodalom

Egressy gyerekregényében zajos gördeszkások borzolják a lakótelepi kedélyeket

...
Hírek

Peter S. Beagle új kötettel tér vissza Az utolsó egyszarvú világába

...
Hírek

Tompa Andrea, Grecsó Krisztián és Halász Rita könyveiből is mintafordítás készült

...
Hírek

Gálvölgyi János, Fehér Renátó, Dr. Máté Gábor és a Nappali [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Hírek

Eredeti technológiával kiadják a Káldi-Bibliát megjelenésének 400. évfordulójára

...
Könyvtavasz

Kun Árpád új regényében láncreakciókat indít el egy baleset

...
Hírek

Matthew McConaughey: A texasi iskolai lövöldözés egy járvány része, amit meg lehetne fékezni

...
Nagy

Versterápia: „egy dörrenésre széttágulni sebbé”

...
Alkotótárs

Kiválasztották a Mastercard® Alkotótárs ösztöndíj 10 döntősét

...
Kritika

Az internet egy random mémfolyammá redukálta az életünket

„Még élhet valódi életet az ember, még mindig csinálhat valódi dolgokat!” – mondogatja magának mantraként Patricia Lockwood rendhagyó regényének elbeszélője, aki – csakúgy, mint mindannyian – az internet foglya lett. Az Erről nem beszélünk az elvesztegetett időről, a testnélküliségről, a hírfolyamban töltött, mémekké redukálódott életről és egy újfajta zsarnokságról szól.

Szerzőink

...
vl

Jászberényi Sándor tíz évnyi háborúja

...
Sándor Anna

Semmelweis 50 éve egy norvég drámában szagolta ki a kérlelhetetlen igazságot

...
Valuska László

Az új Nádas erőszakos és szórakoztató, teljesen felszabadult

A hét könyve
Kritika
Az új Nádas erőszakos és szórakoztató, teljesen felszabadult
...
Podcast

Hogyan árjásították a nácik a zsidók könyveit? [Ms. Columbo Olvas]

Karina Urbach a náci bűntettek történetének egy újabb rétegét tárta fel, amikor megírta nagymamája, Alice Urbach szakácskönyvének fordulatos történetét. Az Alice könyve egy szerteágazó családtörténet, amelyből kiderül, hogyan zajlott a 30-as, 40-es években a szakkönyvek „árjásítása”. Podcast. 

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

A Love, Death & Robots továbbra is kíméletlen őszinteséggel szembesít az emberségünkkel

Tényleg képtelenek vagyunk megváltozni? A Netflix tévésorozata, a Love, Death & Robots új évada szerint lélekszakadva rohanunk bele a saját végzetünkbe. Nem tud ebben visszafogni bennünket sem technológiai fejlődés, sem harmadik típusú találkozás, de még a múltbéli tapasztalataink sem. 

...
Nagy

A Halott Pénz-könyv még a tagoknak is tudott meglepetést okozni

A Halott Pénz Na még mit nem?! című kötetét mutatták be a Hajógyár és az A38 hajó Zene x Szöveg programsorozatának legutóbbi alkalmán. Járai Márkot, Boros Gábort és a kötet egyik szerzőjét, Jávor Bencét Erdős Viki kérdezte zenekari titkokról, a sikerig vezető útról, közös munkáról és az írás folyamatáról.

...
Szórakozás

Az Északi az a Hamlet, aki nem áll meg tépelődni, hanem lesújt a kardjával

Az Északi brutális: tele ordító férfiakkal, vérrel és zsigerekkel - és persze gyönyörű tájakkal és szuperhangulatos újpogány zenével. Robert Eggers rendező láthatóan élvezte, hogy megcsinálhatta a saját mozgóképre ültetett viking sagáját. A kérdés, hogy elég-e egy jó filmélményhez, ha történelmileg többnyire hiteles.