A Mágikus állatok iskolája az egyik legnépszerűbb gyerekregény-sorozat Európában és Magyarországon. A magukkal ragadó történetek a barátságról, a félelmek leküzdéséről, a nehézségek közös megoldásáról, a közösség erejéről szólnak.
Margit Auer az egyik legnépszerűbb kortárs gyerekregényíró Németországban. Eredetileg újságíró, a gyerekeinek szeretett volna írni egy jó regényt. A sorozat első része 2013-ban jelent meg, jelenleg a 13. résznél tart (Magyarországon előkészületben), és azóta 25 nyelvre fordították le, több mint 8 millió példányban adták el. A szerző nemrégiben Magyarországon járt sok rajongó nagy örömére.
Margit Auerrel nemrég interjúztunk, itt tudod elolvasni:
A Mágikus állatok iskolája című sorozatból eddig 12 kötet jelent meg magyarul, a szerző, Margit Auer pedig novemberben Budapestre látogat. Interjúnkban gyerekkori olvasásélményeiről és gyerekeknek szóló írástippekről kérdeztük, közben pedig kiderül az is, ő maga milyen mágikus állat bőrébe bújna a legszívesebben.
Margit Auer: Mágikus állatok iskolája – Tiszta káosz! (részlet)
Fordította: Nádori Lídia
Illusztrálta: Nina Dulleck
4. fejezet Álomutazás
Amíg a gyerekek az állataikkal beszélgettek, Mirjam körülnézett az utcában. Észrevette a minibuszt, kicsivel odébb parkolt a járdánál. Annyira menőn néz ki, gondolta a kislány. Aztán feltűnt neki valami. Meresztette a szemét, hogy biztosan jól lát-e. A busz egyik ajtaja résnyire nyitva volt!
Mirjamnak megbizsergett az ujja. Idára nézett, aki még mindig Johnnyval pusmogott. Rabbat és Juri azzal szórakoztak, hogy hol a pingvin lépett rá Rabbat mellső lábára, hol a róka Juri úszóhártyás lábára. Benni valami jópofa sztoriban lehetett benne, legalábbis Henrietta és Csoki vigyorogva hallgatták.
Mirjam megállapította, hogy ha most eltűnik, Ida és a barátai nem veszik észre. Fogta a hátizsákját meg a hegedűtokot, és elsietett a minibusz felé. Rabbat azonnal felkapta a fejét. Mirjam a nyitva hagyott ajtón beszállt a hátsó ülésre. Végigfutott a hideg a hátán. Eszébe jutott: amikor legutóbb titokban beszállt ebbe a buszba, tele volt állatokkal. Egy papagájjal, valami büdös állattal, meg egy másikkal, amelyik egyfolytában üvöltött.
Nincs itt véletlenül egy elefántbébi? Vagy egy mormota, vagy legalább egy tücsök?
Mirjam fülelt. Semmi. Óvatosan körbenézett, és látta, hogy Mr. Morrison alaposan átalakította a minibusz belsejét. A visszapillantó tükrön álomfogó lógott. Oldalt keskeny polc volt fölszerelve, egyföldgömb állt rajta. A bőrülések nagy része kikerült, a helyüket két matrac foglalta el, köztük terepmintás térelválasztó függöny. A raktérben egy nagy kartondoboz volt, tele mindenféle élelmiszerrel. A mennyezeten lámpafüzér futott körbe.
Szuper lakóautót varázsolt a leharcolt minibuszból, állapította meg magában Mirjam. Letette a cuccait, és végignyúlt az egyik matracon. Álmodozott. Egy hópárducról ábrándozott, aki elkísérné őt Japánba. A hegedűjét is magával vinné, zsúfolásig megtelne a koncertterem, és mindenki neki tapsolna! Kár, hogy mindez csak álom.
Közben a mágikus állatkereskedés felbolydult. A szurikáták zokniban csúszkáltak a padlón. A zoknikat Mortimer szekrényéből szedték elő.
– Bibibí! Ti nem jöhettek velünk! – csivitelte Pintyőke. –Akárhogy produkáljátok magatokat!
A csaliférgek, akik egészen addig békésen szundikáltak egy műanyag dobozban, harsány dalra fakadtak:
„Hopplahoppla, indulás! Vár a nagy kirándulás! Hejhó, Mary,
Mortimer itt hagyni minket úgyse mer!”
Murphy esernyőt nyomott Mary kezébe.
– Vasárnapra esőt mondanak!
– Szóval vasárnapig biztosan maradnak – állapította meg Ida, és végignézett az osztálytársain. – Hé, hol van Mirjam?
Rabbat fölemelte a mancsát, és a minibuszra mutatott.
– Te is jókor veszed észre, Piroska.
Ida összerezzent. Te jó ég! Olyan sokáig tárgyalták Johnnyval a Frutti zenekar legújabb albumát, hogy teljesen megfeledkezett a barátnőjéről.
Vajon miben töri a fejét?
– Ki kell hoznunk onnan! – Intett Rabbatnak.
A rókának se kellett kétszer mondani, rohant Ida nyomában.
– Nem jó. Cseppet sem jó – jegyezte meg fejcsóválva Henrietta, aki addig csendben szemlélte a történéseket, de most felfigyelt.
– Mit mondtál? – Benni fölemelte a teknőst, hogy a szemébe nézhessen. Henrietta elmondta neki, amit látott.
Benni oldalba bökte Johnnyt.
– Gyere csak! Azt hiszem, van egy kis probléma.
A többiek nem vették észre, hogy Johnny, Benni és a mágikus állataik a busz felé vették az irányt, ugyanis ekkor nyílt a mágikus állatkereskedés ajtaja.
Mary fölvette a piros bársonykabátját, fogta a bőröndjét, és a bejárati ajtóhoz lépett.
– Viszlát, kedveseim! Murphy, ne feledd, mit ígértél: senkinek egy szót se arról, hova megyünk!
Murphy szótlanul bólintott.
– Szióka-mióka! – fuvolázta a szarka, és kiröppent az ajtón.
Mr. Morrison tiszta konyharuhába csomagolta a süteményt.
– Útravalónak viszem – szabadkozott. – Hosszú út áll előttünk!
– Naaa! – sopánkodtak a szurikáták, amikor látták, hogy nekik nem marad a sütiből.
Mortimer és Mary kiléptek az utcára. Mögöttük Murphy állt, egyik mancsában zsebkendővel. Szomorúan nézett utánuk.
A csaliférgek búcsúdalt énekeltek.
– Mirjam! – suttogta Ida, és bedugta a fejét a nyitott ajtón.
– Hol vagy?
– Itt – felelte Mirjam a függöny mögül. Az egyik matracon feküdt, és a minibusz plafonját bámulta. Barátnője leült a másik matracra, Rabbat letelepedett mellé.
– Te meg mit csinálsz itt?
Mirjam Idára pillantott.
– Gondoltam, ha sokáig itt fekszem és csöndben maradok, talán meghallom egy mágikus állat hangját, akit Mortimer itt rejteget a buszban. Akármilyen kicsit…
– De miért léptél le szó nélkül?
Mirjam összefonta a karját.
– Nem gondoltam, hogy hiányoznék neked – mondta, és felült.
– Na de…
Ebben a pillanatban újra kinyílt a minibusz ajtaja. Johnny és Benni másztak be, nyomukban a mágikus állataikkal.
– Minden rendben? – kérdezte lihegve Benni.
– Persze, csak… Ööö… Mi csak… – hebegett Ida.
– Mágikus állatot keresünk – vágott a szavába Mirjam. – Nekem is lesz. – Fölkelt a matracról. – Ti is segíthettek, ha van kedvetek.
