Linda Boström Knausgaard első könyve egy szenvedélyes könyörgés az érzelmi közelségért

Linda Boström Knausgaard első könyve egy szenvedélyes könyörgés az érzelmi közelségért

Linda Boström Knausgaard első műve, a most magyarul is megjelent A Helios-katasztrófa motívumai, a hallgatag lány és a különös, lelki beteg apa, ismerősek lehetnek Knausgård magyar nyelven megjelent előző könyve, az Isten hozott Amerikában lapjairól. Ez a kisregény azonban még filmszerűbben ábrázolja az eseményeket. Megrázó elbeszélés, egyszerre szívfájdító és meghatóan gyönyörű. Mutatunk belőle egy részletet!

Könyves Magazin |

„Apától születek. Kettéhasítom a fejét.” Ezekkel a drámai mondatokkal indul a regény, Pallasz Athéné mítoszának modern újraértelmezése. A helyszín ezúttal nem az ókori Olimposz hegye, hanem egy svéd kisváros, ahol a tizenkét éves Anna apját mentőautó szállítja be a pszichiátriára. A kislányt előbb egy kedves szomszéd fogadja be, majd egy pünkösdista nevelőcsaládhoz kerül, ahol furábbnál furább rokonokról gondoskodik, és általános meglepetést okoz azzal, hogy görögül szólal meg. Az apja utáni vágyakozás azonban lassan felőrli az erejét, és mély depresszióba esik.

Néhány évvel később Anna már maga is egy mentális betegeket befogadó kórház lakója. „Tud segíteni, hogy meghaljak?” – kérdezi az orvostól. Hamarosan világossá válik, hogy a kislány egyetlen lehetőségét a gyógyulásra az jelentené, ha újra találkozhatna az apjával. A kérdés csak az, vajon életben lesznek-e még akkor?

Linda Boström Knausgaard
A Helios-katasztrófa
Ford.: Papolczy Péter, Jaffa Kiadó, 2021, 250 oldal
-

Linda Boström Knausgaard (1972) svéd író és költő. Magyarul elsőként az Isten hozott Amerikában című műve jelent meg, amelyet hazájában a legrangosabb irodalmi díjra, az August-díjra jelöltek. A Helios-katasztrófa az első műve; a kisregénnyel elnyerte a svéd író- és költőnő, Mare Kandre emlékére alapított díjat. Az Isten hozott Amerikában (2020) után A Helios-katasztrófa a második magyarul megjelent műve.

Linda Boström Knausgaard: A Helios-katasztrófa (részlet)

Fordította: Papolczy Péter

Azon az éjszakán lázas voltam, rázott a hideg az ágyban fekve, fájdalmaim voltak. Néztem a keresztöltéses fehér jávorszarvasomat és a térképet, és a tenger olyan elevennek tűnt, pedig rajzolt volt. Ráébredtem, hogy Urban és Ulf a szobában vannak, és éreztem a kezüket a homlokomon. Birgitta gyógyszert hozott, és a lüktető falak abbahagyták a lüktetést, álomba csusszantam, és láttam a lelkész fiait felsorakozni, és énekeltek, és az emberiség leáldozásáról szólt a dal. Daniel, Josef és Benjamin, ez a nevük, és ott álltak pizsamában a folyamnál, és énekeltek a folyammal együtt, aztán hirtelen beleugrottak, és eltűntek. Hiszek-e a szenvedő Istenben, kérdezték a víz alól, át tudom adni a testemet annak, aki mindenki felett áll, és mindannyiunkra figyel? Mit tudok én egyáltalán a kegyelemről, kérdezték énekelve.

Énekeltem valaha az élő Isten dicséretét?, énekelték együtt a bömbölő folyammal.

A levél. A levél. Felébredtem. Felültem az ágyban. Éjszaka volt. Az éjjeliszekrényen a rádiós óra világító szemjegyei 4:43-at mutattak. Feladtam egy levelet. Bizonyosságot éreztem, hogy az apám olvasni fogja, amit írtam. Hogy majd tartja a borítékot a kezében, aztán óvatosan felbontja, és elolvassa. Elolvassa, amit írtam. Milyen hatással lesznek rá a szavak? Mit fog csinálni, miután elolvasta? Leteszi a levelet az ágy melletti asztalra, végiggondolja a szavakat? Egyből emlékszik majd rám? És aztán a kérés, amely mindennél jobban megrémisztett. Visszaír vajon, vagy elteszi a levelet, és végleg kimegy a fejéből? Emlékszik rám? A lányára. Megszűnök létezni a számára, vagy értem jön? Régebben, még a levél megírása előtt, reménykedhettem, de most kikényszerítettem egy döntést.

Megismételtem a szót, döntés, és kikeltem az ágyból.

A házban csend volt, csak Sven horkolása hallatszott az ajtón túlról. Felmentem a lépcsőn, és leültem a konyhaasztalhoz. Megrágtam egy kétszersültet, amely az étkezőasztalon maradt egy kosárban a takarosan kiterített, szőtt, barna-fehér asztali futón. Szopogattam a kétszersültet, mígnem átázott, és morzsolódni kezdett.

Utána kivettem három kockacukrot egy nyírfakéreg kosárkából, és elrágtam őket, míg a szám tele nem lett kétszersültmorzsákkal és cukorral. Tejjel öblítettem le, a dobozból ittam, aztán letettem a konyhapultra.

Hallottam, ahogy nyílik a ház ajtaja, Ulf jött meg. Gyorsan levetkőzött, biccentett felém, és lement a lépcsőn. Hallottam, ahogy benyit Svenhez, és arra gondoltam, nyilván visszateszi a kocsikulcsot. Hallottam, ahogy bemegy a szobájába, és becsukja az ajtót. Utána megint csend állt be a házban.

Felvettem a vízhatlan overált, pedig túl bumfordi volt, a fejembe húztam a sapkát, és felhúztam a kesztyűt. Utána elővettem a síléceket, és felcsatoltam.

Hideg volt odakint, a hó csillogott a derült, csillagos égbolt alatt.

Száraz idő volt napközben, a lécek jól siklottak, pedig le sem lett simítva a hó. Átmentem egy hókupacon, le a nagy útra, átkeltem rajta, és ott volt az erdő, és a fák koromfeketék voltak, bár a pálya még éjszaka is ki volt világítva. Irányba igazítottam a léceimet, és az első rövid szakaszon még hagytam, hogy a botok dolgozzanak. Miután sebességet gyűjtöttem, a karom és a lábam is besegített. A testem a sebességre volt hangolva, és az első lejtőn már mintha kacagott volna.

*

Az iskola gondot okozott. Eddig nem kellett Ulffal és Urbannal tartanom az iskolabusszal a városba. Az egész nap az enyém volt, és én is elkezdtem a keresztöltéses hímzést Birgittával, meg síeltem, nagyokat kirándultam a folyam mentén. De karácsony után ennek vége lett. Az iskolaigazgató, aki persze ismerte Svent, szerette volna, ha elkezdek iskolába járni, és Sven töprengett, hányadik osztályba tegyen be. Hiszen írni, olvasni tudtam, a sporttal sem volt gond, inkább a társas viselkedés a kérdés, hallottam, ahogy egy nap mondja a telefonba.

Úgy döntöttek, kezdjek a hatodikban.

Hiszen elég nagy vagyok, és elkezdtem számolgatni a hátralevő napokat a szabadságomból, és féltem. Nem akartam menni. Nem voltam kíváncsi a többiekre, bár többször megnéztem már Ulf és Urban osztályának a névsorát. A lelkész legkisebb fia, Benjamin oda járt, meg AnnaLisa lánya, Britta, ők mindig eljöttek a józansági gyűlésekre. Igaz, sokan eljártak, de talán nem minden egyes alkalommal, mint AnnaLisa és Britta. AnnaLisa és Birgitta barátnők voltak, pedig AnnaLisa mindig nagy odaadással nézte Svent a szószékben. Brittával meg jó lenne barátkoznom, mondta Birgitta.

– Aranyos lány, tornász, tele van élettel – mondta Birgitta, aki magában már összeboronálta a lányt Ulffal.

Hiszen mit sem tudott a lányról, akihez Ulf éjjelente átjárt. Britta sajátos, szabálytalan szépség volt. Szerettem őt különböző szögekből szemügyre venni, amikor együtt ültünk a gyűlésteremben. Az egyik irányból a szája nagynak tűnt, az orra meg formátlannak. Egy másik szögből igazi babaarca volt, egy harmadikból meg teljesen átlagosan festett, csak kissé sápadt volt.

Izgalmas volt egy ennyire változékony arc, és a saját arcomat csak azután derítettem fel egy nap a tükörben, hogy az övét tanulmányoztam.

Két oldalam van, gondoltam. A bal csinos, pici orr, pici száj. A jobb durvább vonású, de az arcomat mégis egyben tartja a zöld szem és sötét, bozontos szemöldök. Birgitta azt mondta, szép lány vagyok. De nem azt néztem. Próbáltam felidézni az apám arcát abban a pillanatban, amikor teljesen nyugodtan egymásra néztünk. A szomorú, zöld szemére emlékeztem, de a többi részlet nem akart előjönni. Az állára emlékeztem. Hogy kicsit kiállt. És a szájára. Hogy hasonlított az enyémre.

Az iskolára gondoltam. Láttam magam előtt, ahogy bemegyek az osztályterembe, és leülök egy padba. Arra gondoltam, a tanár majd biztosan bemutat, de utána magamra leszek hagyva. Hiszen tudtam, hogy félnek tőlem. Hogy beszélnek rólam otthon. Tudtam, hogy magányos leszek. Igaz, most is az voltam. De az a magány másmilyen lesz. Egy dolog úgy magányosnak lenni napközben, hogy csak Birgittával tudok beszélni, és megint más sok ember között magányosnak lenni. Ez háború, gondoltam. Háborúzni fogsz. Nem tudom, honnan jött nekem a háború szó, de miután felbukkant, már nem lehetett lecserélni másra. Háború. Ez itt háború. Erősebbnek kell lennem. Annyira erősnek, hogy ne én legyek magányos, hanem azok, akik engem kerülnek.

Az én magányomnak az ő magányukká kell válnia.

Eltökéltem, hogy maximálisan igyekezni fogok az iskolában. Tanulok. Nem lehet nehéz. Csak akarni kell. Úgy döntöttem, el akarok kezdeni iskolába járni. Ha én magam akarom, megváltoztathatom a szabályokat. Nyerhetek. Ez megnyugtatott. Elillant az aggodalmam, és a helyébe az a nyugalom lépett, amelyet eddig csak egy kör síelés után éreztem. Az apámra van szükségem, gondoltam, és tudtam, hogy ez igaz. Ez Birgitta kérdő tekintetének az oka: rájuk nincs szükségem.

– Annyira örülök, hogy vagy nekünk – mondta Birgitta, amikor felmentem reggelizni.

Tányérokat és kanalakat tett az asztalra, én meg megterítettem. Hoztam a teának csészéket és kiskanalakat. Birgitta kitette a kosarat a frissen sült kenyérrel, mellé vajat, lekvárt. Szerette az angol reggelit. Egyszer Svennel kettesben elutaztak Londonba. Fiatalok voltak. Még nem volt gyerekük. Szállodában laktak, reggel angol reggelit ettek, délután meg teáztak. Megnéztek egy musicalt is. A Jézus Krisztus szupersztárt, és megvették a lemezt.

– Valami csodás volt, tudod – mondta egy nap, szorosan mellém állt, és megmutatta a lemezt. – Feltegyem?

A zene hömpölygött a hangfalból, és amikor Jézus énekelt a kereszten, próbáltam a lemezborítón lévő szöveg alapján vele énekelni, de nem tudtam angolul, így a szavak nem jelentettek nekem semmit.

De a zene szép volt. Egészen más, mint a pünkösdisták zsoltárjai.

– Olyan jó, hogy van egy lány a háznál. Nagyon jó, hogy itt vagy. Erre gondoltam, amikor találkoztam Erikkel, aki azt mondta, mind örülhetünk az érkezésednek. Hogy egy áldás vagy. Ezt mondta.

Erik a lelkész a templomban, ő felel a lélek dolgaiért a faluban. Svennek inkább a test és az értelem az asztala. Így osztották fel egymás között, így egyik sincs a másik útjában. Idefent semmi nem fontosabb a közösségnél, és a közösségi ház és a templom egymás mellett állnak. Erik és Sven néha csináltak együtt egy órarendet, hogy biztosan ne legyen ütközés, vagy hogy a gyülekezet rögtön az istentisztelet után mehessen a józansági gyűlésre vagy fordítva.

– És Eriknek ebben igaza van – mondta tovább Birgitta. – Nagyon jól bánik a szavakkal. Nekem ez nem jutott eszembe. Hogy áldás vagy. Én inkább arra gondoltam, hogy felvidít, ha látlak. Ilyenek. De az áldás. Az tényleg jobb szó.

Nem tudtam, mit felelhetnék erre, terítettem tovább. Hoztam a szalvétákat, kitettem őket az asztalra, fogtam a lábost, és a forró vizet áttöltöttem a teáskannába. Áldás, gondoltam, és néztem, ahogy a víz a kannában rozsdabarnává színeződik. Az lennék? Erik csak tudja.

A negyedik napon megjött a levél.

A pulóverem alá csempésztem, bedugtam a nadrágomba, és megpróbáltam szokás szerint elmenni Birgitta mellett, aki a kanapén ülve hímzett. A szívem kalapált, mintha leesett volna a gyomromba, és ott vert volna tovább, és a látóterem mintegy kifehéredett. A szám kiszáradt, alig kaptam levegőt. Rémületféle fogott el. Mintha minden megszűnt volna a szívverésemet leszámítva. Megtettem a néhány lépést a lépcsőtől a szobámig, és mintha hosszú kilométereken át gyalogoltam volna.

Becsuktam az ajtót, és leültem az ágyra. Felhúztam a pulóveremet, és elővettem a levelet. Megszagoltam. Meleg papír- és cigarettaszaga volt. Túlságosan magamon kívül voltam a félelemtől ahhoz, hogy kinyissam a levelet.

Nyugalomban kell elolvasnom, gondoltam, és kértem a szívemet, hogy hagyja abba a püfölésemet.

Hasra feküdtem az ágyon, és lassan lélegeztem ki és be. A párna mosószer és haj szagát árasztotta. Leszorítottam a szememet, amennyire csak tudtam. Megfeszítettem az egész testemet, az öklömet, az arcomat, és így feküdtem másodperceken át, utána kiengedtem, és éreztem, ahogy a testem lassan magához tér.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Linda Boström Knausgård: Az írás könnyen ment és közben szabadnak éreztem magam

Egy 11 éves gyerek a narrátora Linda Boström Knausgård Isten hozott Amerikában című kisregényének, amely egyből a svéd szerzőre irányította a figyelmet. Az írót a Harcom-ciklusból amúgy talán az is ismerni véli, aki sosem olvasott még tőle semmit, ám ő érthető módon saját jogán akar érvényesülni. Interjúnkban gyerekkori álmokról és traumákról mesélt, valamint arról, milyen érzések kavarogtak benne a regény megírásakor.

...
Összekötve

Linda Boström Knausgård regénybeli némaságán keresztül saját hangját találta meg - Összekötve Németh Lucával

Linda Boström Knausgård Isten hozott Amerikában című regényének magyar megjelenése kapcsán Németh Lucával, a  Jaffa kiadó kommunikációs vezetőjével a traumafeldolgozás lehetőségeiről, az szerző hányattatott magánéletéről és saját írói hangjának megtalálásáról beszélgettünk.

...
Beleolvasó

Linda Boström Knausgård saját irodalmi erejét mutatja meg ebben a könyvben

Akik olvasták a Harcom című regényfolyamot, azoknak a svéd Linda Boström Knausgård neve valószínűleg nem cseng ismeretlenül itthon sem. Holott ő nem pusztán egy híres író exfelesége, hanem saját jogán is ismert és népszerű szerző, akinek magyarul most tavasszal jelent meg az Isten hozott Amerikában című regénye.

Olvass!
...
Könyvtavasz

Miri olyan óvodás kislány, akinek hétköznapjaiban mindig ott a varázslat

Fenyvesi Orsolya legújabb, Miri című mesekönyvének főhőse egy ovis kislány, kinek kalandjait Miklya Emese illusztrációi keltik életre. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

A Fő utcában Sinclair Lewis szatirikus tükröt mutat a kisvárosi Amerikának

Az 1910-es években játszódó történet középpontjában Carol Milford, a fiatal, tanult, haladó szellemű nő áll, aki nagy terveket dédelgetve, világjobbító szándékkal vág bele az életbe. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

A családi pokolból Petőfi verse mutatja meg a kiutat

A Petőfi bicentenáriumi évhez kapcsolódva jelent meg a Költővel nem járnék, melynek novellái nem a megszokott módon beszélnek Petőfi Sándorról, a minket körülvevő világról és rólunk, emberekről.

A hét könyve
Kritika
A háború bennünk lakik, és túl fog élni mindannyiunkat
...
Nagy

Milbacher Róbert jobb sorsot ír nagymamájának az új regénye lapjain

Milbacher Róbert negyedik prózakötetének, a Keserű víznek az emlékezés a mestermotívuma, és a Magvető Caféban megtudhattuk, kit neveztek cseláknak a nagybajomiak, de az is kiderült, hogyan tárult fel a szerző számára a felmenői mindennapjainak Atlantisza.

Hírek
...
Hírek

Margócsy: Petőfi nem különleges, hanem normál jelenség a nagy magyar költők sorában

...
Hírek

Rangos elismerésben részesült Tolnai Ottó

...
Hírek

Amerikai költészeti díjat kapott Pál Dániel Levente

...
Szórakozás

Könyvhét, Wes Anderson, Hamlet és Édes Anna [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Hírek

Spanyolul is megjelenik Gurubi Ágnes Szív utcája

...
Gyerekirodalom

Különös alakok jönnek-mennek Dániel András meg persze az olvasók fejében

...
Hírek

Melyik lesz 2023 legjobb első könyve? Már lehet nevezni a Margó-díjra

...
Hírek

Napi 20 perc olvasásért indít 30 napos programot a Libri

...
Könyvtavasz

Miri olyan óvodás kislány, akinek hétköznapjaiban mindig ott a varázslat

...

Lugosi Viktória: A trauma felelősséget ró arra is, akivel történt

...

Hetényi Zsuzsa: Harcolok azért, hogy ne szokjak hozzá a háború gondolatához

...

Kleinheincz Csilla: Nem akartam a mágiával elvenni az olvasótól a valóságos megoldásokat

...

Szabó Magda egész életében hitt a nagy történetekben

...
Nagy

Krusovszky új regénye egy látomásszerű jelenetből bomlott ki

Öt évvel az Akik már nem leszünk sosem megjelenése után új regénnyel jelentkezett Krusovszky Dénes. A szerda esti bemutatón szó esett krimiszerű olvasatról, domináns regényötletről meg persze a regényt leuraló kisvárosi, szelíd katasztrófáról.

Szerzőink

...
Sándor Anna

A Felemelkedés rejtélyes hegyén a haragot valaki más plántálja belénk

...
Kolozsi Orsolya

Petri György rögeszmésen különbözni akart, radikálisan autonóm személyiség volt

...
Vass Norbert

A háború bennünk lakik, és túl fog élni mindannyiunkat

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Különös alakok jönnek-mennek Dániel András meg persze az olvasók fejében

Dániel András azt mondja, a fejében időnként elég nagy a jövés-menés, és ezt most már egy könyv is bizonyítja. A Mindenki mászkál akár böngészőként is működik, a kép ugyanis egyértelműen vonzza a szemet.

...
Gyerekirodalom

A Szoba kilátással hősnője egy olyan lázadó, aki nem privilégiumot, hanem egyenlőséget kíván

E. M. Forster 1908-as regénye egy igazi angolszász klasszikus, ami a popkultúrában is megtalálta a maga helyét, és bár a Szoba kilátással első ránézésre hamisítatlan romantikus regény, a társadalomkritikai szálat nem lehet figyelmen kívül hagyni.

...
Gyerekirodalom

Minden idők száz legjobb gyerekkönyve a BBC listáján

A BBC Kultúra rovata 56 ország 177 könyvszakértőjét kérdezte, hogy megtalálja minden idők legjobb gyerekkönyveit. A szakértők között magyarok is voltak: Szekeres Nikoletta és Cseri Anna Flóra. 

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

A déli gótika mesterének novellái inspirálták Bruce Springsteen legsötétebb lemezét

Május elején jelent meg Warren Zanes Deliver Me from Nowhere című kötete, amely Bruce Springsteen tán legkülönlegesebb, és leginkább kedvelt lemezén, az 1982-es Nebraskán hallható dalok mögött felsejlő személyes motívumokat, és művészi hatásokat tekinti át.

...
Szórakozás

Jordan? Pipa! – Az alfakosaras, a tárgyalóasztal meg a munkaalkoholista fehér férfiak

Az Air – Harc a legendáért arra a pávatáncra fókuszál, amely 1984-ben zajlott a Jordan család és egy ambiciózus sportszergyártó vállalat vezetői között. Hozzáolvastuk a pár éve magyar nyelven is elérhető Michael Jordan-monográfia vonatkozó részeit.

...
Nagy

Cseh Tamás és Bereményi Géza dalai olyan korhű helyzetjelentések, melyek jelentőségével maguk sem voltak tisztában

Hétfőn este nyílt meg a Cseh Tamás életművéről szóló kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A zeneszerző-énekes idén januárban ünnepelte volna nyolcvanadik születésnapját; a tárlat megidézi emlékét, az archív felvételek pedig visszarepítenek a hetvenes évekbe.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Picasso átka nem fogott: Francoise Gilot a kortárs festészet nagyasszonyaként halt meg

Százegy évesen elhunyt Francoise Gilot francia művész, akit egy magyartól tanult festeni, túlélte Picassót és a saját jogán emelkedett a 20. századi festők legnagyobbjai közé.

...
Nagy

Tóth Krisztina: A mesterséges intelligencia soha nem helyettesítheti az emberi alkotást

Bemutatták Tóth Krisztina új, Ahonnan látni az eget című kötetét. A novellák az elmúlt öt év lenyomatai, olyan aktualitásokra reflektálnak, mint hogy milyen helyzetben vannak a melegek, hogyan írnak majd az írók a jövőben, vagy elveheti-e a művészek munkáját a mesterséges intelligencia. 

...
Nagy

Kafkánál a valóság az igazi rémálom, az élet pedig maga a reménytelenség

Franz Kafka az idegenség írója, aki a létezésben nem talál semmiféle otthonosságot – az ember létét a világban kiúttalan, elidegenedett, szorongással és félelemmel teli állapotként jeleníti meg, elsősorban a groteszk és az irónia segítségével, egy szürreális, mégis ismerős világ megteremtésével. Újraolvasó rovatunk májusi könyve Kafka talán leghíresebb műve, A per

...
Nagy

Az izlandi Dan Brownt keresték, ezért megírta első krimijét Lilja Sigurðardóttir

Lilja Sigurðardóttir az izlandi krimi fontos szerzője, Csapda című regényét most fordították magyarra. Az éppen Budapesten tartózkodó szerzőt a regény kapcsán kérdeztük többek között a skandináv krimiről, írói rutinjáról, az izlandi társadalomról, kokaincsempészetről és homoszexualitásról. 

...
Panodyssey

Borda Réka: Hová lettek a tárgyak az irodalomból? [Tárgydilemmák]

"A szépirodalom persze az ember, nem a környezet nagy kérdéseit taglalja – mindazonáltal környezetünk nemcsak hogy nem elhanyagolható, hanem sok esetben minket meghatározó dolgok összessége, amelyek funkcióval való megtöltése képes színesíteni, mélységgel megtölteni az irodalmi alkotásokat. Elvégre tárgyaink és tereink mi magunk vagyunk: nincs civilizáció, ha mi, emberek nem alakítjuk környezetünket." Borda Réka Tárgydilemmák című esszésorozatának következő részében azt vizsgálja, hogyan és miért hiányzik a materialitás irodalmunkból.

...
Nagy

A Dreherek sikertörténetét csak az államosítás tudta megakasztani

A Dreher bejáratott márkanév Magyarországon, a mögötte meghúzódó család- és cégtörténet pedig legalább annyira színes, szerteágazó és fordulatokkal teli, mint az elmúlt durván kétszáz év magyar történelme. Iglódi Csaba első regénye, a Dreher-szimfónia négy tételben meséli el az egymást követő generációk felemelkedését.